Éljenek a sikerkönyvek és a sikerreceptek! Én csak úgy falom őket. Oké, elismerem, néha átlátszó és harmatgyenge művekkel is találkoztam már. Különösen az idegesít, amikor már 30 oldalt elolvastam, és még mindig nem tudom, mitől döglik a légy, annyi a felesleges rizsa. Minden jó lenne, ha csak a lényeget mondanák el 1-2 sikertörténettel fűszerezve, de akkor tényleg ki fizetne több ezer forintot 10 oldalas könyvekre.
Pont most hallgattam egy sikerelőadást (azért is megosztom): „Miért csak az emberek 3%-a valósítja meg álmait?” Hiába a legjobb tréning, a legjobb anyag a „tuti” sikerreceptekkel, ha csak legyintesz rá, lekicsinyled ahelyett, hogy kipróbálnád! Sok könyvön csak végigrobogtam, amelyeket most újra előveszek, és szépen megállok, jegyzetelek, és megcsinálom a feladatokat. Hidd el, új világok nyílnak meg, „hogyha végigcsinálják a gyakorlatokat, betartják a protokollt, eljárják az esőtáncot, ha kitöltik az űrlapokat…” Ez primitívnek tűnik, de az emberi elme is primitív (amellett, hogy hihetetlenül bonyolult), minél többet hall valamit, annál jobban elhiszi azt. Hinni pedig kell. Sokan csak a kifogást keresik mindenben, ahelyett, hogy megtennék a megfelelő lépéseket. Mert hiába a sikerkönyv, az álom, ha nem teszed meg a megfelelő lépést. A Kánaán tényleg nem rögtön jön el, de legalább arra induljunk el, ne az ellenkező irányba!
A sikerreceptek jók kiindulási alapnak. Léteznek olyan receptes könyvek, amelyek azt is elmondják, hogy mivel helyettesítheted a hiányzó hozzávalókat. Ha sok receptes könyvet olvasol, és FŐZÖL belőle (vagyis gyakorlatba ülteted a leírtakat), akkor előbb-utóbb rájössz arra, hogy neked mi vált be, és önállóan is megtanulsz alkotni. Eljutsz oda, hogy a kész recepteket már csak ihletadónak használod, mivel ránézésre meg tudod állapítani, hogy illik-e az ízlésvilágodhoz, min módosítanál. A nagyon bátrak – mint én, és ettől szenved néha a család – megfőzik azokat az ételeket, amelyeknek a receptjében igen bizarr hozzávalókat párosítanak össze, és meglepően jó eredmény születik, vagy ha nem, akkor új élménnyel gazdagodtunk.
Szerintem mindenkitől lehet tanulni, ha mást nem, akkor azt, mit hogy NE csináljunk!
Nagyon sok nő szülés után úgy érzi, hogy váltania kell. A régi napi 8-10 órás taposómalom már nem egyeztethető össze a családi élettel. Talán éppen ez a kisbabával töltött 2-3 év nagyszerű lehetősé arra, hogy elkezdjük megvalósítani az álmainkat. A következő cikk bizonyítja, hogy nem lehetetlenség a vállalkozás kisgyerekkel.
Minden vállalkozó ember mögött áll egy történet, melynek legérdekesebb mozzanata, hogy mikor és miért vette a bátorságot arra, hogy az önmegvalósítás útjára lépjen. Most induló sorozatunk első szereplője Matheidesz Dóra, aki hat évvel ezelőtt még a budapesti Holland Nagykövetség kulturális osztályán dolgozott. Munkája kihívást jelentett számára, és nagy örömmel végezte egészen addig, míg édesanya nem lett. Akkor úgy látta, a kisgyermekes lét nem összeegyeztető a fix munkarenddel – valahogy így indult útjára a b.boom kismamaruha-üzlet.
Hogyan jött a váltás gondolata?
– Mindig is szerettem a nemzetközi környezetet, mindig is jól kijöttem a külföldiekkel. Miután jól beszélek több nyelven is és sokat megfordultam külföldön, nem esett nehezemre a nemzetközi közeg. Szerettem a diplomácia világát is, annak minden előnyével és hátrányával együtt. A munkát is szerettem, változatos volt és érdekes. De amint anyaként kellett ellátnom a munkakörömet, hirtelen nehéz lett a munkaidő adta merevséggel bánni, a hivatali munkarend kötöttsége, a folyamatos jelenlét rossz érzéssel töltött el.
– A váltás – már ami a munka jellegét, szektorát illeti, óriási volt. Miért éppen kismamaruha?
– A nagykövetségen valójában nem volt túl sok kreatív feladatom. Nagyon leegyszerűsítve azt csináltam, amit mondtak, amit kiosztottak rám és kevés hely és tér volt ötletekre, elképzelésekre. Amikor otthagytam a nagykövetséget, hogy saját vállalkozást indítsak, ez teljesen megváltozott. Csak magamra számíthattam, az én ötleteimre, a saját elképzeléseimre, mindent magam csináltam. Nem csak munkahelyet, de szakmát is váltottam anélkül, hogy erre képeztem volna magamat. Beosztottból vezető lettem, a saját vezetőm. Az addig szigorúan irodai munkámat felváltotta egy túlnyomó részt gyakorlati munka. A közszférából áteveztem a kereskedelembe, ahol nincs háttér, ahol nincs kinek benyújtani a számlát, itt mindent saját erőből kell megoldani. Ennek nagyon sok előnye is van. Talán mert a bürokrácia világában 8 év alatt eleget adminisztráltam, sikerült a b.boom-ban minimálisra szorítanunk a cégen belüli papírmunkát. Habár rettentő sok adminisztratív követelménynek kell a cégeknek megfelelni, mi igyekszünk minimalizálni a házon belüli adminisztrációt, amit csak lehet, online megoldásokkal próbálunk hatékonnyá és csinálhatóvá tenni. A kismamaruha az valójában egy véletlen találkozás eredménye. Egyszer csak szembe jött és én beleszerettem a lehetőségbe. Ez a szerelem lassan 6 éve tart.
Az önmegvalósítás témájához nem is olyan egyszerű egészségesen viszonyulni. Szélsőséges nézőpontokból az önmegvalósítás lehet marketingszagú varázsige, más – mondjuk vallásos – elgondolás szerint ez felérhet egy mocskos szájú káromkodással is. Mindez csak attól függ, hogy mit értünk az önmegvalósítás kifejezés alatt.
Én 23 éve vagyok hívő, és bevallom sokáig azt hittem, hogy olyan nagy terveket szőni, álmokat dédelgetni, amelyek túlnyúlnak a helyi gyülekezet szükségletein és határain, már önmagában is bűn.
Mindannyian úgy érkezünk erre a világra, hogy már van egy kis csomagunk: talentumok, adottságok, hiányosságok és egy zárt doboz, amelyre rá van írva: KÜLDETÉS. A mi feladatunk a dobozt kibontani, és felfedezni a tartalmát.
A küldetés mindig túl mutat saját magunkon és a jelenlegi határainkon. Csak rajtunk áll, hogy át tudjuk-e élni, meg tudjuk-e azt valósítani. Vagyunk-e elég bátrak álmodni és meglépni azt a bizonyos lépést még akkor is, ha ezzel hülyének néznek vagy a környezetünk rosszallását váltjuk ki. A küldetésnek mindig vannak ellenségei. Sokszor azok hátráltatnak, akiknek támogatniuk kellene.
Ma már merek bátran gondolkodni, véleményt formálni, álmodni és megvalósítani. Szerencsére a környezetem is támogat ebben, vagy legalábbis nem hátráltat.
El kell dönteni, hogy bégető birkaként éljük le az életünket, vagy ráállunk arra a sínre, ami a HELYES önmegvalósítás felé visz. A helyes önmegvalósítás nem csak rólunk szól, de mi is boldogok leszünk általa. Jézus azt mondta: „Ha valaki nagy akar lenni közületek, az legyen mindenki szolgája.” Attól viszont nem kell félni, hogy valami nagynak leszünk a részesei. Sokan nem járnak megfelelő iskolába, a képességeinél sokkal alacsonyabb szintű munkát végeznek, mert azt gondolják, hogy ez milyen alázatos dolog. Aztán meg olyan hülyeségeket mondanak, hogy mindenkinek megvan a maga keresztje – pedig a kereszt nem is erről szól. Ez csak szimpla ostobaság!
Másik oldalon pedig ott a felfújt egójú gátlástalan ember: minden csak róla szól, mert ő az univerzum közepe. Aki bárkin bármikor áttapos, felelősséget nem vállal a tetteiért és nem tud elköteleződni sem.
Nem is csoda, ha a fejlett társadalmak lassan kipusztulnak, mivel a gyerekvállalás nem fér bele az önmegvalósításba. Na jó egy díszpinty maximum! Ez korszellem, trend, aminek nagyon könnyű bedőlni. Annyi ismerősömtől hallottam 40 felé is, hogy nem akar gyereket, mert… és jönnek a hamis kifogások: majd ha lesz házam, kocsim. Én az első gyereket egy fürdőszivacsra vállaltam be, ennyit tudtam venni – ez a másik véglet, de nem bántam meg!
Annyira jó volt megnézni Dr Bagdy Emőke kisfilmjeit önmegvalósítás és önismeret témában!
Az önmegvalósítást valahogy így fogalmazza meg:
Mindannyiunknak az a vágya, hogy eljussunk valahová, hogy elmondhassuk, hogy nem hiába éltünk, nyomot hagytunk a világban, valamit világra hoztunk, megvalósítottunk.
Konzumkultúra: – Na, mutasd meg, hogy mid van! Milyen a tulajdonod, lakásod, kocsid – ez a tárgyi kultúra elhatalmasodása. Nincs igazi tartalom. Ha a lényedet abban határozod meg, hogy mid van, az az individuum apoteózisa, az önmegvalósítás zsákutcája.
Amikor a nő gyermeket hoz világra: királynői küldetését teljesíti. Ugyanúgy a férfi is királyi küldetését teljesíti, amikor nemz, és megteremti a puha fészket.
Ez a MAGFUNKCIÓ! Hiába változik a világ. Az önmegvalósítás másik eleme: a VILÁG SZOLGÁLATA. amim van adom: selfexpanzió. Ha tetszi, ha nem mindannyian szolgálók vagyunk. Ha ezt tudatosítjuk, még boldogok is lehetünk!
Derek Gores Floridában élő és alkotó művész mesterfokozatot ért el a saját maga által teremtett káosz uralásában. Zseniális kollázsokat teremt a vászonra mindenféle magazinokból kitépkedett papírfecnikből és más talált anyagokból az újrahasznosítás nevében.
A weboldal SÜTIKET használ, amiket SAJNOS nem lehet MEGENNI, de segítenek a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalam további használatával jóváhagyod, hogy sütiket (magyarul cookie-kat) használjak.OkAdatkezelési szabályzat
Hozzászólások mostanában