Szerző: antikaotika | febr 27, 2015 | ÖNMEGVALÓSÍTÁS
Kedves Szociológus!
Éljenek a sikerkönyvek és a sikerreceptek! Én csak úgy falom őket. Oké, elismerem, néha átlátszó és harmatgyenge művekkel is találkoztam már. Különösen az idegesít, amikor már 30 oldalt elolvastam, és még mindig nem tudom, mitől döglik a légy, annyi a felesleges rizsa. Minden jó lenne, ha csak a lényeget mondanák el 1-2 sikertörténettel fűszerezve, de akkor tényleg ki fizetne több ezer forintot 10 oldalas könyvekre.
Pont most hallgattam egy sikerelőadást (azért is megosztom): „Miért csak az emberek 3%-a valósítja meg álmait?” Hiába a legjobb tréning, a legjobb anyag a „tuti” sikerreceptekkel, ha csak legyintesz rá, lekicsinyled ahelyett, hogy kipróbálnád! Sok könyvön csak végigrobogtam, amelyeket most újra előveszek, és szépen megállok, jegyzetelek, és megcsinálom a feladatokat. Hidd el, új világok nyílnak meg, „hogyha végigcsinálják a gyakorlatokat, betartják a protokollt, eljárják az esőtáncot, ha kitöltik az űrlapokat…” Ez primitívnek tűnik, de az emberi elme is primitív (amellett, hogy hihetetlenül bonyolult), minél többet hall valamit, annál jobban elhiszi azt. Hinni pedig kell. Sokan csak a kifogást keresik mindenben, ahelyett, hogy megtennék a megfelelő lépéseket. Mert hiába a sikerkönyv, az álom, ha nem teszed meg a megfelelő lépést. A Kánaán tényleg nem rögtön jön el, de legalább arra induljunk el, ne az ellenkező irányba!
A sikerreceptek jók kiindulási alapnak. Léteznek olyan receptes könyvek, amelyek azt is elmondják, hogy mivel helyettesítheted a hiányzó hozzávalókat. Ha sok receptes könyvet olvasol, és FŐZÖL belőle (vagyis gyakorlatba ülteted a leírtakat), akkor előbb-utóbb rájössz arra, hogy neked mi vált be, és önállóan is megtanulsz alkotni. Eljutsz oda, hogy a kész recepteket már csak ihletadónak használod, mivel ránézésre meg tudod állapítani, hogy illik-e az ízlésvilágodhoz, min módosítanál. A nagyon bátrak – mint én, és ettől szenved néha a család – megfőzik azokat az ételeket, amelyeknek a receptjében igen bizarr hozzávalókat párosítanak össze, és meglepően jó eredmény születik, vagy ha nem, akkor új élménnyel gazdagodtunk.
Szerintem mindenkitől lehet tanulni, ha mást nem, akkor azt, mit hogy NE csináljunk!
antikaotika
Szerző: antikaotika | febr 27, 2015 | ÖNMEGVALÓSÍTÁS
Tök jó, hogy van egy olyan barátnőm, aki teljesen más mint én, máshogy látja a világot, és nem sajnál ennek hangot adni. Mindig nagyon várom az írásait és a véleményét. Természetesen nem értek vele egyet most sem, de erről majd a következő bejegyzésben írok! Múlt heti témánk az önmegvalósítás volt. Mit gondol erről a Szociológus?
Fügedi Beáta: Az önmegvalósítás margójára
Sosem szerettem a sikerkönyveket, mert propaganda szagúak. Azért sem, mert azt a téves illúziót keltik az emberben, hogyha végigcsinálják a gyakorlatokat, betartják a protokollt, eljárják az esőtáncot, ha kitöltik az űrlapokat és a megfelelő ablaknál benyújtják őket, akkor eljő a kánaán, elérik az áhított sikert, önmegvalósulnak, dőlni fog a pénz és az elismerés, és minden szépben és jóban részük lehet, amit e materialista szemléletű nyugati típusú (emancipált!) fogyasztói társadalom nagyszerű eredménynek tekint ez egyén életében.
Ezek a könyvek egyszerű receptet adnak arra, mit kell tennünk. Töltsd ki a táblázatot, és ismerd meg önmagad! (Látszik, hogy Freud, vagy a görögök még nem ismerték a táblázatokat.) Így már tudod, mi van benned, szóval tegyél hozzá fél kg kemény munkát, 10 dkg bizalmat, 5 dkg kedvességet, végy ki a szekrényből egy tiszta (alig használt) ötletet, csomagold bele a hozzávalókat, és várj türelemmel, amíg megkel! Ha kész, gyújtsd be a sparheltet, és tedd be sülni! Pakold a fát szorgalmasan, közben mondogasd a megfelelő varázsigét, és meglátod, kisül a friss, ropogós siker! Ha valami nincs otthon, ne szégyelld, indulj érte a boltba tüstént!
Igen, valóban, a recept egyszerű, és jól működik. HA: adottak a feltételek. De mi van, ha te
Szibériában élsz, és a legközelebbi bolt több száz kilométerre van?
A sikerkönyvek nincs apró betűs rész, és nem tájékoztatnak arról, hogy az önmegvalósítás rögös útjain gyakran találkozunk majd olyan helyzetekkel is, amikkel nincs mit tenni. Mit tegyek, ha molyos a liszt? Ha nem kel meg a tészta? Ha befüstöl a konyhába a sparhelt?
Egy barátom egyszer elhatározta, hogy önmegvalósítja magát a munkája terén, mert elégedetlen a helyzetével. Mivel igen ügyes és talpra esett, e felől nem volt kétségem. Az új projecthez be szeretett volna iratkozni egy főiskolára. Heteken keresztül teljesen biztos volt benne, hogy először életében pontosan tudja mit akar. Már tudta, hogyan fogja megszervezni az idejét (mivel családja van, ez nem feltétlenül a legegyszerűbb feladat), miről fog szólni a szakdolgozata, és mi lesz az az újszerű (valóban az volt!) ötlet, amit kivitelez, ha meglesz a végzettsége. Igen jól hangzott a terv. Aztán nekilátott. Mivel már volt egy diplomája, a jelenlegi törvényi szabályozások miatt csak a költségtérítéses képzés jöhetett szóba. Megnézte a felvételi tájékoztatót, ahol kiderült, hogy az általa választott képzés ára olyan irreálisan magas, amit nem tudott, és nem is akart vállalni.
Egy grafikus ismerősöm mondta egyszer, hogy amikor pályát választott, eszébe nem jutott, hogy napokon át éjfelekig matricákat fog vagdosni. Mert az ügyfél számára az anyagot bizony nem csak meg kell tervezni, de le is kell gyártani. Ha nem, máshol rendel. Biztosan mindenkinek van olyan barátja, aki az emberi hülyeség, pénzéhség, vagy nemtörődömség miatt nem boldogul a szakmájában. Mit tegyen? Váltson szemléletet? Legyen ő is kókler, ahelyett, hogy lelkiismeretes marad? Vagy olyan embert, aki azért nem dogozik szívesen, miután önmegvalósult, mert elege van abból, hogy a fogyasztó társadalom által termelt egyszer használatos dolgokkal kell foglalkoznia. Ahol 2 hónapot bír ki a lábunkon egy cipő, és 1 évet se egy telefon. Igen, a márkás is. Igen, a fogyasztónak joga van az ő fejét ütni vele. Pláne, ha az áfacsaló.hu-n vagy az alibabán olcsóbb is. Vagy olyan embert akinek bejött az élet? Sikeres, jól keres, elismert. Közben a teljesítménykényszer, a presszió és a szoros határidők mellett alig van élete. Vagy egészsége.
Képzeljünk el egy sikerkönyvet, amiben le vannak írva az ilyen buktatók! Nem lenne túl sikeres… Talán elég lenne, ha csak annyit írnának, amennyiben megfogadod a tanácsokat és végig csinálod a gyakorlatokat, akkor TE megteszel minden tőled telhetőt, és akkor TALÁN nyílik rá esélyed, hogy úgy érezd: SIKERÜLT. De ha nem is érzed a sikert, azt mindenképpen megtapasztalhatod, hogy könnyebbé válik az életed. És megkapod az esélyt arra, hogy elégedett legyél az életeddel, és arra hogy legyenek boldog pillanataid. Megvennéd a könyvet akkor is, ha ez állna benne? Vagy nem üzlet az őszinteség? Van rá vevő?
Ha nem akarsz lemaradni, KATTINTS IDE!
Szerző: antikaotika | febr 18, 2015 | ÖNMEGVALÓSÍTÁS
Az önmegvalósítás bűn?
Az önmegvalósítás témájához nem is olyan egyszerű egészségesen viszonyulni. Szélsőséges nézőpontokból az önmegvalósítás lehet marketingszagú varázsige, más – mondjuk vallásos – elgondolás szerint ez felérhet egy mocskos szájú káromkodással is. Mindez csak attól függ, hogy mit értünk az önmegvalósítás kifejezés alatt.
Én 23 éve vagyok hívő, és bevallom sokáig azt hittem, hogy olyan nagy terveket szőni, álmokat dédelgetni, amelyek túlnyúlnak a helyi gyülekezet szükségletein és határain, már önmagában is bűn.
Mindannyian úgy érkezünk erre a világra, hogy már van egy kis csomagunk: talentumok, adottságok, hiányosságok és egy zárt doboz, amelyre rá van írva: KÜLDETÉS. A mi feladatunk a dobozt kibontani, és felfedezni a tartalmát.
A küldetés mindig túl mutat saját magunkon és a jelenlegi határainkon. Csak rajtunk áll, hogy át tudjuk-e élni, meg tudjuk-e azt valósítani. Vagyunk-e elég bátrak álmodni és meglépni azt a bizonyos lépést még akkor is, ha ezzel hülyének néznek vagy a környezetünk rosszallását váltjuk ki. A küldetésnek mindig vannak ellenségei. Sokszor azok hátráltatnak, akiknek támogatniuk kellene.
Ma már merek bátran gondolkodni, véleményt formálni, álmodni és megvalósítani. Szerencsére a környezetem is támogat ebben, vagy legalábbis nem hátráltat.
El kell dönteni, hogy bégető birkaként éljük le az életünket, vagy ráállunk arra a sínre, ami a HELYES önmegvalósítás felé visz. A helyes önmegvalósítás nem csak rólunk szól, de mi is boldogok leszünk általa. Jézus azt mondta: „Ha valaki nagy akar lenni közületek, az legyen mindenki szolgája.” Attól viszont nem kell félni, hogy valami nagynak leszünk a részesei. Sokan nem járnak megfelelő iskolába, a képességeinél sokkal alacsonyabb szintű munkát végeznek, mert azt gondolják, hogy ez milyen alázatos dolog. Aztán meg olyan hülyeségeket mondanak, hogy mindenkinek megvan a maga keresztje – pedig a kereszt nem is erről szól. Ez csak szimpla ostobaság!
Másik oldalon pedig ott a felfújt egójú gátlástalan ember: minden csak róla szól, mert ő az univerzum közepe. Aki bárkin bármikor áttapos, felelősséget nem vállal a tetteiért és nem tud elköteleződni sem.
Nem is csoda, ha a fejlett társadalmak lassan kipusztulnak, mivel a gyerekvállalás nem fér bele az önmegvalósításba. Na jó egy díszpinty maximum! Ez korszellem, trend, aminek nagyon könnyű bedőlni. Annyi ismerősömtől hallottam 40 felé is, hogy nem akar gyereket, mert… és jönnek a hamis kifogások: majd ha lesz házam, kocsim. Én az első gyereket egy fürdőszivacsra vállaltam be, ennyit tudtam venni – ez a másik véglet, de nem bántam meg!
Annyira jó volt megnézni Dr Bagdy Emőke kisfilmjeit önmegvalósítás és önismeret témában!
Az önmegvalósítást valahogy így fogalmazza meg:
Mindannyiunknak az a vágya, hogy eljussunk valahová, hogy elmondhassuk, hogy nem hiába éltünk, nyomot hagytunk a világban, valamit világra hoztunk, megvalósítottunk.
Konzumkultúra: – Na, mutasd meg, hogy mid van! Milyen a tulajdonod, lakásod, kocsid – ez a tárgyi kultúra elhatalmasodása. Nincs igazi tartalom. Ha a lényedet abban határozod meg, hogy mid van, az az individuum apoteózisa, az önmegvalósítás zsákutcája.
Amikor a nő gyermeket hoz világra: királynői küldetését teljesíti. Ugyanúgy a férfi is királyi küldetését teljesíti, amikor nemz, és megteremti a puha fészket.
Ez a MAGFUNKCIÓ! Hiába változik a világ. Az önmegvalósítás másik eleme: a VILÁG SZOLGÁLATA. amim van adom: selfexpanzió. Ha tetszi, ha nem mindannyian szolgálók vagyunk. Ha ezt tudatosítjuk, még boldogok is lehetünk!
Nézd meg a kisfilmeket:
ÖNISMERET
ÖNMEGVALÓSÍTÁS
Remélem, nem akasztottalak ki túlságosan!
antikaotika
Szerző: antikaotika | febr 13, 2015 | FÉLELEM, ÖNISMERET, SIKER, TIPPEK
Félek felvenni a telefont …
Eredetileg videó üzenetnek szántam a mostani – Félek felvenni a telefont című – írásomat, csak félek, hogy mi lesz, ha meglátják, hogy hogy nézek ki, leégetem magam, rendetlenség van, piszkos a fal… Nem. Igazából időt akartam megspórolni, de a Java alkalmazást frissíteni kell, ami tovább tart, mintha legépelném az üzenetet.
Egy őszinte vallomás
Szóval, jó pár éve rettegtem attól, hogy mi lesz akkor, ha a főbérlő felhív, és kiderül, hogy nem fizettem be a rezsiszámlákat. Ez még Budapesten volt. Az albérleti díjat mindig időben odaadtam. Becsületes képemet látva szegény főbérlőm nem is sejtette, hogy a számláim csak halmozódnak – halmozódnak elrejtve egy doboz mélyén. Úgy alakult az életem, hogy a kisbabámmal egyedül maradtam az albérletben, apám meghalt, és a GYED lett az egyedüli forrásom, na meg a családi. Nem akarok senkit hibáztatni, mivel korábban nem figyeltem a villogó sárga fényekre, vak voltam, és szerelmes, a tényeket pedig eltakarta a lila köd.
El akartam költözni, de nem akartam adósságot hagyni a hátam mögött. „Jóakaróim” azt mondták:
- Ne fizessél semmit, csak költözzél el, úgysem tudja rajtad behajtani a tartozást senki. A te helyzetedben ez érthető!
Tudtam, hogy ezt nem tehetem, már így is rémálmok gyötörtek. Ha megláttam a kijelzőn a főbérlőm nevét, idegesen kinyomtam.
Aztán egyszer csak eszembe jutott az üldözéses álom, amelyet már elmeséltem korábban.
MEGVILÁGOSODTAM!
- Az én ellenségem, aki üldözött a tartozással szembeni félelem volt, valamint az, hogy ezt el merjem mondani. Tudtam, hogy nem menekülhetek mindig, mert egyszer úgyis elkapnak.
- Hogy győzhetek?
- Ha szembefordulok az ellenséggel.
Kinyitottam a titkos dobozomat, elővettem és rendbe raktam az összes számlát, majd elkezdtem összeadni a számokat. Majdnem lehidaltam: a 27 négyzetméteres kulipintyóra kb. 300 ezer forint tartozás jött ki.
Most mi lesz? 70 ezer forintos GYED-ből hogy fogom mindezt kifizetni?
Nekiültem, és kidolgoztam egy stratégiát:
- Elmegyek dolgozni, lesz egy jó kis jövedelmem.
- Kapok családi pótlékot és GYEST.
- Ennyiből élek meg.
- Ennyit tudok tartozásba törleszteni.
Így is egy évig kell majd törlesztenem. Egy kicsit megnyugodtam.
Eldöntöttem: Nem félek felvenni a telefont!
Majd egy nagyon bátor lépésre szántam el magam:
Felhívtam a főbérlőt.
Kértem, hogy jöjjön el. Mindent elmondtam neki őszintén. Csak pislogott, mint béka a kocsonyában. Nem tudom, min lepődött meg jobban: azon, hogy mennyivel tartozom, vagy azon, hogy meg akarom adni a tartozásomat!
A történet folytatása még csodálatosabb, azt majd később írom le. A vége hepiend, mivel tényleg mindent kifizettem.
Amitől legjobban rettegsz, azzal kell szembefordulnod!
Töltsd ki a LEGYŐZÖM A FÉLELMEIMET feladatlapot! Ezzel megteszed az első lépést a félelmeiddel szemben!
Kellemes napot!
Antal-Pap Judit
Szerző: antikaotika | febr 10, 2015 | FÉLELEM, MOTIVÁCIÓ, ÖNISMERET, OPTIMIZMUS, SIKER
Rémálomból diadal – Hogyan győzzem le a félelmeimet?
A következő hírlevelem illetve a hét témája a félelem leküzdése lesz. Hogyan győzzem le a félelmeimet? A győzelem nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem érezzük többé a félelmet, hanem azt, hogy a félelemérzet ellenére megteszünk egy bátor lépést:
szembefordulunk a mumussal.
Nem vagyok egy álomfejtő típus, viszont valamit az álmaimon keresztül értettem meg.
Tizenévesen volt egy visszatérő rémálmom, amilyet lehet, hogy te is átéltél már: üldöztek, és én menekültem. Egész éjjel futottam, és bujkáltam, miközben éreztem, hogy egy gonosz erő a nyomomban van, és el akar kapni. Bárhová bújtam, mindenhol megtalált. El nem kapott, mert a végén mindig felriadtam. Nagyon ijesztő volt.
16 évesen hívő keresztény lettem, ami tényleg újjászületés volt. Hú, ennek már lassan 23 éve, azóta formálódok, mint púpos gyerek a prés alatt!
Hogyan győzzem le a félelmeimet az álmaimon keresztül?
A rémálom visszatért, én pedig csak menekültem, ahogy tudtam. Aztán egyszer csak eszembe jutott egy bibliai vers:
„Nagyobb az, aki bennem van, mint aki a világban van!”
Hirtelen tudtam, hogy a gonosz erő nem tud többé legyőzni, de ehhez szembe kell fordulni. Mivel az álmot valóságnak éltem meg, megfordultam, ami nagyon félelmetes volt. Nem láttam semmit, csak éreztem, hogy ott a gonosz előttem, majd hirtelen elkezdtem futni felé teljes erőmből a rettenet felé. A legnagyobb meglepetésemre a gonosz elkezdett menekülni, én pedig egyre elszántabban üldöztem. A félelmet felváltotta a legyőzhetetlenség érzete. Ez az álom visszatért még párszor. Mindig félelmetesen indult, de már vártam az üldözést. A végén már azt álmodtam, hogy egy tömeget egy biztonságos alagsorba terelem, és egyedül indulok a leszámolásra, mint egy akcióhős. A legnagyobb csalódásom az volt, hogy mindig hamarabb ébredtem fel, mint hogy elkaptam volna az ellenséget.
Az álom azért volt érdekes, mert egyébként a való életben nem voltam ilyen bátor. Sok mindent viszont megtanultam belőle. Én hiszek a gonosz létezésében, és tudom, hogy a legnagyobb ereje a hazugságaiban és a megfélemlítéseiben van. Amikor ezt sikerült lelepleznem, akkor rájöttem, hogy amitől menekülök, az nem is olyan félelmetes, csak ehhez meg kell fordulni.
Ez az élet minden területére igaz.
Félsz valamit megtenni, azért is tedd meg! Meg fogsz lepődni az eredményen!
Az egyik ilyen mumus a felhalmozódott tartozás, adósság lehet. A következő részben leírom, hogy hogyan sikerült legyőzni az egyik ilyen fojtogató szörnyet!
Addig is egy kis inspiráló videoklip, amitől lehet, hogy téged is kiráz a hideg: ITT MEGNÉZHETED
Bátor kilépést kíván:
antikaotika
Hogyan győzzem le a félelmeimet? Úgy, hogy szembenézek velük!
Ha érdekel a heti téma, iratkozz fel a hírlevelemre!
Hogyan győzzem le a félelmeimet cikk folytatása letölthető feladatlappal:
Legyőzöm a félelmeimet – feladatlap
Szerző: antikaotika | jan 29, 2015 | MOTIVÁCIÓ, REND-RENDETLENSÉG
Kedves Beca!
Reagálok az írásodra. Igazából már telefonon is megbeszéltünk pár dolgot.
„Senkire nem húzhatunk rá olyan motivációkat, melyeket nem képes belsővé tenni”
A gyerekekre, alkalmazottakra néha muszáj. Az ideális tényleg az lenne, ha a külső motiváció belsővé alakulna. Ugyanakkor meg kell tanulni alkalmazkodni is. Már korábban vitatkoztunk azon, hogy szerintem egy családban meg kell határozni azt a minimumot, amit a „legrendesebb” családtag elvár. Nálunk a férjem a legrendesebb. Sok mindent megcsinálok (na jó ez túlzás), amit szeretne, de nem belső motiváció alapján, hanem mert neki fontos. Ezek olyan jelentéktelen dolgok, hogy miért is ne hozzam meg neki az áldozatot? Vagy bárkinek.
Volt egy vicces, de nagy kudarcélményem. A gyerekszobában eluralkodott a káosz. Hajnikával, a 9 éves lányommal órákig pakoltunk, szelektáltunk, tisztogattunk. Amikor végeztünk, nagyon boldog voltam, hogy milyen kellemes lett a szoba, végre lehetett játszani a készletekkel, amelyek visszakerültek a helyükre a dirib-darabkákkal.
Megkérdeztem Hajnikát:
- Ugye, mennyivel jobb így a szoba? Te is biztos jobban érzed magad a rendben.
- Nekem anya teljesen mindegy… – mondta közönyösen, flegmán.
Teljesen leforrázott. Ez a nem kívánt családi örökség újabb megnyilvánulása. Hát mit tegyek?
Marad a külső motiváció: addig nincs mese, számítógép, stb., amíg össze nem pakolsz kislányom!
„… az eszköz általi motiváció is csak addig él, amíg az eszköz használata fenntartja az érdeklődésemet. Például semmilyen konyhai eszköz nem fog rávenni, hogy főzőcskézni kezdjek itthon, ha egyébként nem szeretek főzni, bármennyire könnyíti meg az ételek elkészítését”
Szerintem van olyan eszköz, ami megszerettethet egy bizonyos dolgot. Mondtad, hogy a kenyérsütő géped is csak pár hónapig volt érdekes. Abban megállapodtunk, hogy kenyeret nem muszáj sütni, de takarítani mégiscsak kell néha. Ehhez kell megtalálni a megfelelő eszközt. Ezt a témát még nem fejeztük be…
Nekem az időzítő olyan szinten bevált, hogy el sem hiszem. Mi volt eddig velem? Miért takarítottam egész nap, és miért vett körül a szűnni nem akaró káosz? Mert egyszerre akartam mindent: alapos lenni és gyors. Na, ez is megér majd egy misét.
Amióta a nagy nyilvánosság elé kitettem a szégyenemet, azóta mindig stopperre takarítok. Minden reggel szétnézek, és az időmhöz és a rendetlenség fokához beállítom: 5 perc, negyed óra, fél óra. Ma 1 órát állítottam be, és a lényegre fókuszálva megcsináltam mindent: mosás, viharos pakolás, porszívó és felmosás minden helyiségben. Amikor végeztem, még maradt 5 percem, de azt már hagytam, mert sírt a kisbabám. Azt hiszem, hogy ezt az eszközt nem fogom megunni, mert bevált!
A kedvenc idézetem tőled:
„Amire konkrétabb választ tudok adni: hogy engem mi motivál a rendre. Ezen nekem is el kellett gondolkodnom, és végül a következőre jutottam: semmi. Utálok rendet rakni, és semmivel nem tudtok rávenni, hogy megcsináljam!” – Éljen Beca, a hős, aki bevallja!
Azért látom, hogy téged is sok minden motivál a rendre:
- a kisgyerek porallergiája
- vendégvárás
- helyhiány
- valamit a takarításnál is jobban utálsz – erről muszáj lesz beszélnünk a jövőben!
Amit a tárgyak eldugdosásáról írtál, az a vágyálmom: ne legyenek szabadon elhelyezett vackok (csak ha nagyon dekoratívak), mindent elsüllyeszteni, tárolókba tenni. Aki nézi a csiricsáré honlapomat, biztos csodálkozik, mert a minimalista stílus tükrözné ezt leginkább, ami ugye nem jellemző rám…
A motivációkutatást rád bízom, vagy megkeresem a Pszichológust, így nagybetűvel…
a-p j (antikaotika)
Mint látod, már van FÓRUMOM is! Téged mi motivál a rendre? Kérlek, oszd meg a tapasztalataidat!
Ez még egy nagyon új bővítmény, lehetnek gondok. Észrevételeidet ezzel kapcsolatosan írd meg az antikaotika facebook oldalon
Hozzászólások mostanában