Térjünk a tárgyra: ha lusta vagy elolvasni, meg is hallgathatod. A Háztartási túlélőkönyv az egyik kedvenc olvasmányom. Ezért hanganyag formában is rögzítettem pár részt.
Két éve decemberben az egyik barátnőm izgatottan jött hozzám:
– Már megvan a karácsonyi ajándékod! Nagyon fogsz neki örülni! Odaadhatom hamarabb? Majd hadd kérjem már el én is, légyszi’!
Megkaptam a Háztartási túlélőkönyvet, ami tényleg nagyon hasznos, olvasmányos és szórakoztató mű. Olyannyira, hogy folyamatosan elkértük, és visszakértük egymástól. Rengeteget tanultunk belőle, és jó néhány trükköt sikeresen alkalmazunk azóta. Veled is szeretném most megosztani, de inkább felolvasom neked, minthogy kölcsönadjam!
Van élet a házimunkán túl?!
Ha úgy érzed, hogy az otthoni teendőknek soha nincs vége, nem tudsz megbirkózni a bevásárlással, a főzéssel, a takarítással, a mosással, és mindent egyedül kell csinálnod, akkor ez a könyv Neked szól! Rengeteg tippet, ötletet, tanácsot kaphatsz:
hogyan tudod minimális ráfordítással tisztességesen elvégezni a házimunka javát
hogyan főzhetsz hetente egyszer úgy, hogy abból sok étkezésre jusson
hogyan tüntesd el tervszerűen a szennyeshegyeket
hogyan állíts fel életed minden területén fontossági sorrendet
hogyan tűzz ki megvalósítható célokat
hogyan bízd a családtagokra az otthoni feladatokat
Ha nem a házimunkába akarod fektetni az összes energiádat és szabadidőt is szeretnél más tevékenységek számára, akkor válassz egyszerű, hatékony megoldásokat, hogy azután olyan tevékenységeknek szentelhesd magad, amelyeket fontosnak tartasz és élvezel!
Nem kell tökéletesnek lenni, csak meg kell fogalmazni, hogy mi a fontos az életünkben. Ha takarítasz, melyiket választod?
GYORSASÁG?
vagy
ALAPOSSÁG?
A kettő együtt nem működik!
Hallgasd meg a bevezetőt gyönyörű, bársonyos hangomon!
Túlélő háztartás. Egyszerűen jobb – jobb egyszerűen. Mit jelent ez?
Isten hangját meghallani az egyik legizgalmasabb dolog a kereszténységben. Ezt a témát tanulmányozom mostanában.
Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. (János 10:27)
Isten úgy teremtett bennünket, hogy van szellemünk, lelkünk és testünk. Az újjászületett szívű ember alkalmas arra, hogy az Isten hangját meghallja.
Az én bánatom, hogy nehezen tudom megkülönböztetni Isten hangját a saját gondolataimtól. Mégis eldöntöttem, hogy figyelek a belső hangra, és ha a bibliával összhangban van, akkor követem.
Sajnos ez nálam nem mindig működik, ezért bele is dőltem néhányszor a kardomban.
HONNAN TUDOM, HOGY ISTEN HANGJÁT HALLOM?
Akiket kérdeztem, azt mondják, hogy tudják, és kész.
Igazuk van.
Aztán rájöttem, hogy nekem is volt sok olyan élményem, amikor egyszerre csak biztosan tudtam a jó választ egy nehéz kérdésre, vagy meggyőződésemmé vált valami, amikor Istent kerestem. Ezekről a dolgokról később be is bizonyosult, hogy működnek.
Isten téged is vezet, vagyis akar vezetni, csak meg kell találnod azt a csatornát, amelyik a legjobban működik az életedben.
HOGY SZÓL ISTEN?
Írott szaván keresztül (Biblia)
Belső hangként a szellemedben – ehhez nem árt újjászületni
Egy másik emberen keresztül
Látást – képet ad
Álomban
Megérzés, intuíció formájában
A saját szádat is elhagyhatják meglepő szavak
Művészeti alkotásokon keresztül
A természet csodálata közben
Bárhogy, bármilyen formában, Ő mindenek fölött áll.
MI TÖRTÉNIK, HA MEGHALLOD ISTEN HANGJÁT?
Felvillan a szikra
Leesik a tantusz
Kinyílik a szemed
Mintha felkapcsolnák a villanyt
A probléma nem múlik el, de a súlya igen
El tudod engedni a dolgokat
Tettre kész leszel
Betölti a szívedet a derű
Leegyszerűsödik a képlet
Pontosan tudod, hogy mit kell tenned
Persze ez csak akkor lép működésbe, ha HISZEL, és elhatározod, hogy bármit is mond Isten Szelleme, ENGEDELMESKEDNI FOGSZ!
Ez csak néhány gondolat. Ki vagyok én, hogy Az Urat bármiben is korlátozzam?
Találtam egy rövidke könyvet, amelyiken keresztül mintha a Szent Szellem szólna hozzám. Számomra hiteles, és süt belőle, hogy a szerző inspiráltan írta ezt a művét, megéli, amiről beszél, nem üres elmélet.
Emlékszem, amikor kisgyerek voltam, és játszottam a kerítés helyét jelző cölöpnél – mivel kerítésünk nem volt – hogy az élet dolgain filóztam, és arra a következtetésre jutottam, hogy nem akarok felnőni soha, mindig gyerek akarok maradni. Később a „nem akarok felnőni” úgy módosult, hogy nem akarok gyerek se lenni, mert szerettem volna mielőbb kitörni az otthoni világból és a kiszolgáltatottságból. Lélekben talán egy kicsit gyerek is maradtam. Nagyanyám mindig mondta, hogy komolyodjak meg, mert így egy komoly férfi sem fog elvenni!
– Kell a francnak a komoly férj! – fakadtam ki, amikor megjelentek a szemem előtt a vallatlan könyvmoly tanársegédek…
Hát nem úgy hozta az élet, hogy a világ legkomolyabb férfia vett el feleségül, aki egy igazi könyvmoly – csak van válla (meg hasa is). Én nem sokat komolyodtam, de már nem mondom, hogy nem akarok felnőni.
Jó úgy élni, hogy döntéseket hozok, és vállalom a felelősséget a döntéseimért. Számomra ezt jelenti az érettséget.
A felnőtté válás nagy kérdéseivel foglalkozó tinédzsereknek, huszonéveseknek és akár idősebbeknek is ajánljuk a blogot, illetve ifjúsági munkások, szülők, pedagógusok, osztályfőnökök is találhatnak majd hasznos olvasmányokat, tippeket közös beszélgetésekhez, foglalkozásokhoz.
Olvasd el bambaságom történetét, és megérted, hogy többek között miért utálom a húsvétot!
Gyerekkoromban mennyire szerettem a locsolkodást! Húztam a strigulákat, és volt, hogy több mint 40 locsolkodó jött hozzánk. Képzelheted, mekkora traktával készültünk. Mennyi kaja-pia volt, és mennyi tojás! Na azért a tojás egy kicsit megfogyatkozott, ha nem is feltűnően!
Egyszer betért hozzánk két fiatalember, akik hígított samponnal megáztatták a fejemet, amiért hálás is lettem volna a nap végén, de egyelőre ők voltak az elsők. Megkínáltam őket hímes tojással, és vettek is szépen. Négyféle tojás volt dögivel, azért fejenként mindegyikből vettek kettőt-kettőt. Anyukám is kijött, őt is besamponozták, majd zavarában rám szólt:
– Hát mit állsz ott, kínáld meg a locsolkodókat tojással!
Mivel a fiatalemberek a zsákmányt elrakták, és sokkal nagyobbak voltak mint én, meg se mertem mukkanni: – hogy anyu, már egy csomót elvittek! Újra megtették a kört: fejenként kettőt minden színből!
Számold ki, hogy mennyi tojást vittek el!
Hagyok egy kis időt…
Ha jól számoltál, az eredmény: 32 tojás!!! Ezt csak évek múlva mertem elmondani az esetet, annyira szégyelltem, hogy ilyen bamba voltam. Mi lett volna, ha még úgy igazán megvendégeltük volna őket. Csak azért nem engedtük beljebb a kedves locsolkodókat, mert fogalmunk sem volt, hogy kik voltak azok!
antikaotika
A húsvéti történetet bővebb verzióban itt olvashatod:
Mutasd meg a táskád, megmondom, ki vagy. Már az is beszédes, hogy ki milyen táskát használ, hát még a tartalma. Vajon mit mesélhetne el az én táskám, és a tiéd? Oszd meg velem a történetedet! Az én 3 extrém esetemet itt olvashatod…
Aszalt banán a szaxofontokban
Nagyon örültem, amikor évekkel ezelőtt végre lecserélhettem a mázsás szaxofontokomat egy könnyű bélelt puha tokra, amelyet könnyedén a vállamra akaszthatok, mintha teniszezni mennék, vagy berakhatom a kerékpár kosarába is, mert épp belepasszol. Számtalan előnye továbbra még, hogy a puha bélések mögé is lehet pakolni. én pedig raktam is oda mindent, ami szem-szájnak ingere. Csak az a baj, hogy néha évek is eltelnek, mire megnézem, hogy mit rejt a szaxofontok bélése. Egyszer megdöbbenve emeltem ki egy görbe száraz valamit: jé, egy banán! Tökéletesen megaszalódva, kőkeményen, de se nyoma se bűze. Annyira azért nem volt gusztusos, hogy megkóstoljam! A szaxofontok bélése tőlem 10-ből 10 pontot érdemel.
Repülő bugyi
A szaxofontokba, ha zenélni megyek, minden fontos dolog belefér. A hangszer tölcsérébe pl. mindig jut hely egy palack víznek, de másnak is! Egyszer hiába fújtam a szaxofont a mély tartományban, sehogy sem jött ki egy hang se belőle, magasabban is fojtva szólt. Ellenőriztem a billentyűket, a rugókat, majd amikor ráztam-rázogattam, egyszer csak kirepült egy bugyi a hangszerből a zenésztársaim megdöbbenésére. Ugye mindenre fel kell készülni az életben… Mielőtt valami pikáns dologra gondolsz, elárulom, hogy az egy gyerek bugyi volt, amit a szaxofontokba rejtettem, mivel akkor lett nagyjából szobatiszta a kislányom, akit mindenhová magammal hurcoltam.
Claes Oldenburg and Coosje van Bruggen, Soft Saxophone, Scale A, Muslin (1992), via PKM Gallery
Csontkukacok
Egyszer Hajnikával találtunk egy kis fecskét az úton, amelyet azonnal haza akartunk vinni, hogy majd mi felneveljük. Beraktam a babakocsi hátsó zsebébe (egy laza szellős helyre), és elindultunk a legközelebbi állatkereskedésbe csontkukacot venni. Szegény jószágot mielőbb meg akartuk etetni, ezért már az áruház mögött elővettük a „gusztusos” elemózsiát. A riadt kismadarat elővettük, de huss, elrepült, ment vissza az anyjához. Mi pedig annyira megijedtem, hogy a már nyitott zacskót a magasba dobtam, így elkezdtek záporozni ránk a csontkukacok. Sikítoztunk. Pont arra jött egy hajléktalan, aki szintén megdöbbent a visongásunkat hallva. – Ennyire ijesztő vagyok? – kérdezte. Próbáltam bizonygatni, hogy miatta sikítozunk, de csak akkor nyugodott meg, amikor leszedett egy kis pénzzel. Hajnika még hangosan megjegyezte: – Anya miért adtál neki? Alkoholt fog belőle venni. Te ezt nem tudod? – Azt vesz belőle, amit akar. Egy a lényeg: vendégségbe megyünk, a kukacokról egy szót se! Mivel láttam, hogy beterítette a babakocsit is, és nem mindenki szereti, ha csontkukacokat visznek a házába. Lesöpörtem, amit láttam, de amíg vendégségben voltunk, és belepillantottam a babatáskába, láttam, hogy itt már nem fogom tisztába tenni a gyereket. Otthon kitisztítottam a babatáskát, de azért még napok múltával is találtam egy-két elgyengült példányt. Szegényeket megsajnáltam, ezért elvittem őket a komposztálóba, hadd hízzanak szép kövér döglegyekké!
A weboldal SÜTIKET használ, amiket SAJNOS nem lehet MEGENNI, de segítenek a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalam további használatával jóváhagyod, hogy sütiket (magyarul cookie-kat) használjak.OkAdatkezelési szabályzat
Hozzászólások mostanában