Igencsak megnehezíted az életedet a felesleges aggodalommal, amelyet sziszifuszi módon kőként görgetsz magad előtt. Ne csodálkozz, hogyha már lépni se bírsz, úgy megbénítanak a jövővel kapcsolatos félelmeid. A végén pedig még be is temet, ha nem kezdesz változtatni a hozzáállásodon.
Hogy változtathatok a hozzáállásomon?
Úgy, hogy nem a kövedre koncentrálsz, hanem a célra nézel: felfelé.
A hit mindig felfelé néz, az aggodalmaskodás pedig állandóan a problémára összpontosít.
Választanod kell, hogy mire nézel, min gondolkodsz!
Felfelé nézni nagy önfegyelmet követel. Az aggodalmaskodás kövét el kell hajítani.
Mi van fenn?
Ígéret, jutalom, a legjobb forgatókönyv az adott problémádra. Maga Isten.
Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni, mert aki Istenhez járul, annak hinnie kell, hogy ő van, és megjutalmazza az őt keresőket. (Zsid 11:6)
Hegyet mászni csak hittel lehet. A keresés maga a mászás folyamata, amely kitartást igényel.
31Ne aggódjatok tehát és ne mondogassátok: ‘Mit együnk?’, vagy: ‘Mit igyunk?’, vagy: ‘Mibe öltözködjünk?’ 32Mert ezeket a pogányok keresik. Hiszen tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van. 33Ti keressétek először az Isten országát és annak igazságát, és mindezt megkapjátok hozzá. 34Ne aggódjatok tehát a holnapért; a holnap majd aggódik önmagáért. Elég a napnak a maga baja. (Máté 6:31-33)
Létezik NEM FELESLEGES AGGODALOM?
Szerinted?
A Biblia szerint:
Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt (Filippi 4:6)
Ez mind jól hangzik, de nem olyan egyszerű NEM AGGÓDNI!
Tudom, ezért kell Istent keresni, időt szánni rá, akkor is, ha ez gyötrődésnek tűnik.
Sokszor, amikor Istent keresem, nem is kapok konkrét feleletet a problémámra, hanem egyszer csak rájövök, hogy a válasz az ELENGEDÉS. Egyik pillanatról a másikra eltűnik az aggodalom, pedig a probléma marad. Azt viszont már Isten kezébe teszem, és a „lehetetlen” magától megoldódik. Más alkalommal pedig a következő lépés lesz világos.
Nem leszek Sziszifusz! 2. rész: Kiérdemelni Isten szeretetét
Ha elolvastad a Nem leszek Sziszifusz! 1. rész: A hegy bejegyzést, és egyetértesz velem, akkor abban megállapodhatunk, hogy az út, amelyet választanunk kell, felfelé vezet.
Oké, de mi vár a hegy tetején?
AZ ÁLMOD?
A CÉLOD?
VALAMI ISTENFÉLE?
A NAGY Ő?
VAGY A SAJÁT FELFÚJT EGÓD?
Az is lehet, hogy nem gondolkozol, csak görgeted a követ ész nélkül, gyötrődsz, és sajnálod magad.
Mivel saját magamból indulok ki, ezért nekem mindig ISTEN a célom. Akármennyire szeretem Őt, sok kereszténnyel együtt néha én is bele sétálok abba a csapdába, hogy szeretném KIÉRDEMELNI ISTEN SZERETETÉT.
Szerinted hogy lehet kiérdemelni Isten szeretetét? Szavazz!
A. Jó tettekkel?
B. Úgy hogy szeretjük embertársainkat?
C. Vezekléssel?
D. Sehogy
A helyes válasz a D., azaz SEHOGY SE LEHET KIÉRDEMELNI ISTEN SZERETETÉT!
A Biblia ezt írja János evangéliumának 3. részében:
16Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. 17Mert az Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözüljön a világ általa. 18Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.
A kereszténység pontosan abban különbözik minden más vallástól, hogy nem jótettekkel kell kiérdemelni Isten szeretetét vagy az üdvösséget, hanem EL KELL FOGADNI és pont.
Azaz nem pont hanem vessző. El kell fogadni, át kell élni, és TOVÁBB KELL ADNI!
A hamis kereszténység és az összes többi vallás arról szól, hogy jó cselekedetek hosszú sorával lehet az istenség kegyét kiérdemelni, ha egyáltalán ki lehet.
Van egy rossz hírem: nem tudsz elég jó lenni! Az isteni tökéletes mércét soha nem fogod megütni. Kell törekednünk a tökéletességre, de csak Jézus Krisztus tökéletes, csak ővele tudjuk győztesként megmászni a „hegyünket. Isten direkt tökéletleneknek alkotott meg minket, hogy rá legyünk utalva a többi emberre és Őrá.
AKI MEGALÁZZA MAGÁT, AZT Ő FELEMELI.
(Nem is kell mászni…)
Célt tévesztettél, ha megfelelési kényszerből tolod magad előtt a követ nagy önfeláldozással.
Akkor nem kell jót cselekedni? Dehogynem. Az igazi jó tettek szeretetből fakadnak. Ha tudod, hogy Isten szeret úgy, ahogy vagy, akkor te is jobban el tudod fogadni a másikat. Ha megérted Krisztus szívét, akkor az ellenségednek sem fogsz többé rosszat kívánni, és nem fogsz rosszal fizetni a rosszért!
11Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, 12és arra nevel minket, hogy megtagadva a hitetlenséget és a világi kívánságokat, józanul, igazságosan, és kegyesen éljünk a világban, 13mivel várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének megjelenését, 14aki önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden gonoszságtól, és megtisztítson minket a maga népévé, amelyjó cselekedetre törekszik. (Titus 2:11-15.)
Ismersz olyan embert, aki (ha kell, ha nem) mindig kiteszi szívét lelkét? Na az ilyenektől mentsen meg az ég!
Úgy érzed magad, mint Sziszifusz, a mitológiai király, akinek büntetésből egy nagy sziklát kellett a hegyoldalon felfelé görgetnie, de mielőtt felért volna, a szikla mindig visszagurult? Tudom, mit érzel. Veled együtt én sem akarok Sziszifusz lenni!
Mi lehet az oka annak, hogy bármennyire is törekszünk felfelé, toljuk magunk előtt a terhet, egyszer csak (néha pont a cél előtt) elfogy az erőnk, és a probléma maga alá temet.
Sziszifuszi munka a hiábavaló, értelmetlen munka. Amikor folyamatos erőfeszítéssel dolgozol, de még sincs semmi eredménye.Veled együtt szeretném megvizsgálni a jelenséget több részen keresztül.
Ma foglalkozzunk a HEGGYEL!
• Mindannyian haladunk valamerre, az irányt te szabod meg.
Meg kell vizsgálni, hol vagy, és merre tartasz. Rajta vagy a sínen?
Ne másokhoz viszonyítsd az életed, hanem saját magadhoz!
A képességeidhez és a lehetőségeidhez képest megfelelően haladsz?
Jó irányba tartasz?
A jó irány FELFELÉ van!
Felfelé visz az okos ember életútja, hogy elkerülje az alvilágot odalenn! (Példabeszédek könyve 15:24)
Sík mezőn sétálni kényelmesebb, mint hegyet mászni, ez nem vitás. Hajlamosak vagyunk a könnyű utat választani, de ha pozitív eredményt szeretnénk elérni bármilyen területen az életben, akkor az erőfeszítést és az áldozatot nem ússzuk meg.
• Vizsgáld meg a hegyedet!
• Mennyire meredek?
• Lehet, hogy lejtő?
• Vagy inkább függőleges fal?
Senki nem mondta, hogy egy ugrással el lehet érni a célt. Nem is biztos, hogy egyhamar odaérsz. A legfontosabb, hogy felfelé menj, akkor is, ha elesel. Ilyenkor állj fel!
• Tűzz ki reális, felfelé (előre vivő) célokat!
• Ne legyen túl meredek a hegy, de érezd, hogy küzdened kell, így jobban fogod értékelni az elért eredményt!
• Biztos, hogy a megfelelő hegyet mászod meg?
Tegnap az egyik barátnőm arra panaszkodott, hogy kit hogy beszélnek ki a munkatársai a háta mögött. Nekem sem esik jól, ha rossz véleménnyel vannak rólam, és ez a fülembe jut. Ráadásul az is előfordult már, hogy arra haragudtam meg, aki hozta az üzenetet. Máskor pedig az egész lepereg rólam, sőt még meg is védem azt, aki rosszat mondott, mert tulajdonképpen igaza van. Ez változó.
Nem is az a fontos, hogy mit mondanak rólunk, mert biztos, hogy nem tudunk mindenkinek megfelelni, akkor sem, ha tökéletesek vagyunk. Jézus sem volt kivétel, pedig benne még bűn sem volt. A képmutató vallásos emberek számára Jézus túl laza, Keresztelő János pedig túl aszketikus, beszólogató volt, ezért megvolt róluk a vélemény:
18 Eljött János, nem eszik, nem iszik, s azt mondják rá, hogy ördöge van. 19 Eljött az Emberfia, eszik is, iszik is, s azt mondják rá, lám a falánk, iszákos ember, a vámosok és a bűnösök barátja. A bölcsesség azonban igazolja magát tetteivel.” (Máté evangéliuma 11: 18-19)
Muszáj megfelelni a külső elvárásoknak?
Aki nem szeret, annak sosem fogsz megfelelni. Minél jobban görcsölsz, annál inkább megtalálják a hibát benned. Akkor nem lehetne megspórolni a görcsölést?
Mondok egy vicces példát. Én gyakran görcsösen be akartam bizonyítani, hogy nem vagyok trehány. Amikor gyönyörűen kitakarítottam a lakást, mit gondolsz, milyen hatást váltott ez ki a környezetemből? Hümmögést, és ujjhúzogatást a képkeret vagy egy polc tetején, mert volt olyan piszok, amit nem vettem észre.
A görcsös megfelelési kényszer egy csapda: ellentétes reakciót hoz ki az emberekből, mint amit terveztél.
Éljünk akkor öntörvényűen, úgy ahogy jó nekünk, és sz*rjuk le a környezetünket? Mit számit, hogy ki-mit gondol? Én individuum vagyok, ne szójjá’ be!
Igen, ez tök jó megoldás, ha remeteként akarsz élni egy barlangban jó távol a többiektől! Egyébként muszáj alkalmazkodni. Ha az ember csoportba tartozik, akkor előbb-utóbb szembesülnie kell a játékszabályokkal, a normákkal. Csak akkor működik sikeresen bármilyen csoport, ha a tagok alkalmazkodnak az írott vagy íratlan törvényekhez.
Sokszor a megfelelési kényszer hajtja az embert arra is, hogy befogadják, elismerjék a „NAGYOK”. (Sajnos nemcsak) a tinédzserkor tipikus problémája, hogy szeretnénk a kortársaink szemében MENŐK, JÓARCOK lenni bármi áron. Ezt jól tükrözi a Sanjay és Craig című kretén rajfilm, ami annyira rossz, hogy jó.
Sanjay és Craig
A megfelelési kényszer hajt arra is, hogy megfeleljünk a különféle sztereotípiáknak:
Hogy kell viselkednie egy értelmiséginek?
Hogy kell öltözködni egy jó kereszténynek?
Mi a trendi a fiatalok között? Mi az, ami gáz?
Milyen autója van egy „igazi” férfinak?
Hol nyaralnak a menők?
Mutasd a telód, megmondom ki vagy!
Egy modern nő csont sovány, de mégis domború, hála a szilikonnak!
Eldöntheted, hogy beállsz a barmok közé, vagy megkeresed azokat, akik a fenti kellékek nélkül is szeretnek és elfogadnak.
Mindenkinek kell tartozni valahova, mivel így vagyunk huzalozva. Egymásra hatással vagyunk.
17Vassal formálják a vasat, és egyik ember formálja a másikat. 19Ahogyan a víz tükrözi az arcot, úgy tükröződik a szívben az ember.(Példabeszédek 27: 17,19)
Jól meg kell gondolni, hogy kikkel akarunk egy csónakban evezni. Mivel a csoport erősebben hat ránk, mint mi a csoportra.
Ne tévelyegjetek: „A jó erkölcsöt megrontja a rossz társaság!” (I. Korintus 15:33)
Kell, hogy hajtson valami a pozitív irányba. Fontos, hogy a jellemünk kiformálódjon. Egy biztos: a megfelelési kényszer tévút. Le kell vetkőzni azt, és valami mást kell felöltöznünk: ez pedig a KRISZTUS JELLEME.
Hanem öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust, és a testet ne tápláljátok a kívánságokra. (Róma 13:14)
Most csináljak úgy, mintha szent lennék? Ez nem megfelelési kényszer?
De az! Nem kívülről változunk, hanem belülről. Sokan nem hiszik el, hogy a kereszténység lényege nem a vallásos cselekedetekből áll, hanem abból, hogy elfogadjuk Jézust megváltónknak, szeretjük őt, mert ő előbb szeretett, és gyönyörködünk benne. Keresni kell az urak Urát, időt kell rá szánni, és ahelyett (vagy mellett), hogy a kéréseinkkel nyaggatjuk, csukjuk be a szemünket, és egyszerűen legyünk Vele! Neki nem kell megfelelni! Mégis megváltozunk.
17Az Úr pedig a Szellem; és ahol az Úrnak Szellem, ott a szabadság. 18Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Szellemétől.. (II. Kor.3:17-18)
Még egy jó tanács búcsúzóul:
Ne hallgasd meg a rossz beszédeket, és ne add tovább! Az érintettnek sem biztos, hogy tudni kell arról, hogy ki mit mondott a háta mögött.
20Bizony nincs olyan igaz ember a földön, aki csak jót cselekedne, és nem vétkezne. 21Ne figyelj mindenféle szóbeszédre, és ne halld meg, ha a szolgád átkoz! 22Te magad is sok esetről tudsz, amikor te átkoztál másokat. (Prédikátor 7:20)
Ugye-ugye?
Légy az, akinek Isten megteremtett! Se több, se kevesebb!
Korábbi bejegyzésemben írtam a kütyüfüggő fiatalokról. Mielőtt szörnyülködni kezdünk az utánunk jövő generációkon, ne felejtsük, el, hogy amit látunk, arról valahol mindig a szülők és az aktuális társadalmi (t)rend a felelős. A világot és annak az elvárásait nem tudjuk megváltoztatni, a mi szerepünk az, hogy valós értéket nyújtsunk a gyerekeinknek. Sajnos gyakran találkozom azzal a jelenséggel, hogy a kisgyerekek között is az számít majdnem kizárólagos értéknek, hogy kinek milyen telefonja van.
Én (még) szerencsés helyzetben vagyok, mivel egy egyszerű észak-magyarországi kisvárosban élek, „keresztény gettóban”, vagyis a szomszéd családok is járnak valamilyen gyülekezetbe, és a gyerekeimet keresztény iskolába járatom. Nem az a célom, hogy szektás kis nyamvadékokat neveljek búra alatt, hanem működő alternatívát szándékozok kínálni az értékvesztett világgal szemben. Nyilván, a „keresztény” gyerekek sem tökéletesek, de látszik rajtuk, hogy kaptak valami pluszt, ami kezd kiveszni a társadalomból: a felnőttek tiszteletét, engedelmességet, segítőkészséget, a közösségben való gondolkodást.
Mi szülők a példamutatásunkkal tehetjük a legtöbbet a kis életre felkészítő hátizsákjukba. Rájöttem, hogy ez is kevés. Még mindig Mózes 5. könyvének 11. részénél jártam, amikor szíven ütött a következő rész:
Vegyétek azért a szívetekre és lelketekre ezeket az igéket, kössétek jelül a kezetekre, és legyenek fejdíszként a homlokotokon. Tanítsátok meg ezeket a fiaitoknak is, beszélj róluk, ha otthon vagy, és ha úton jársz, ha lefekszel, és ha felkelsz. Írd fel azokat házad ajtófélfáira és kapuidra, hogy hosszú ideig éljetek, és éljenek fiaitok is azon a földön, amelyről megesküdött az ÚR atyáitoknak, hogy nekik adja, amíg csak ég lesz a föld fölött. (V.Mózes 11:18-21.)
Ez azt jelenti, hogy nem csak példamutatásra és szeretetre van szükség, hanem az értékrendünkre meg is kell tanítani a gyerekeket. Reggel és este, étkezések közben, ha sétálunk, ha autókázunk, mindig.
Érhet az a vád, hogy nem engedem szegényeknek, hogy majd maguk döntsék el, hogy nekik mi az érték, mi alapján szeretnének élni. Én hagyom, csak fontosnak tartok egy olyan alapot lefektetni az életükbe, amihez tudnak majd viszonyítani, hogy legyen mihez ragaszkodni, vagy eltérni attól.
Nem akarom, hogy a média vagy a korszellem határozza meg az értékrendjüket. Nem szeretném, hogy egoista majmok legyenek, akik a másik embert csak önző vágyaik kiszolgálására használják. Sajnos ezt látom, és azt, hogy az érték nélküli fiatal generáció szüleinek sincs semmilyen értékrendje. Vagyis van: olyan, amiben az anyagiak határozzák meg az ember életét, ahol a legnagyobb dicsőség tévében szerepelni celebként, ahol könnyebb kapcsolatot váltani, mint küzdeni a meglévőért.
Most prédikálok, pedig semmi garancia nincs arra, hogy az én gyerekeim mintakamaszok és mintafelnőttek lesznek, mint ahogy én sem voltam az, de legalább van egy szilárd pont, amihez visszamehetek, és újraértelmezhetem az életemet.
Vajon meg tudjuk adni ezt nekik? Lesz mit elővenni a hátizsákjukból?
A weboldal SÜTIKET használ, amiket SAJNOS nem lehet MEGENNI, de segítenek a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalam további használatával jóváhagyod, hogy sütiket (magyarul cookie-kat) használjak.OkAdatkezelési szabályzat
Hozzászólások mostanában