Elkészült a Háztartási túlélőkönyv újabb fejezete hangoskönyv formában. Ezúttal a nagymosás kerül szóba. Csak 10 perc az egész, tehát nem sokkal több, mint kiszedni egy adag ruhát a mosógépbe, és betenni egy újat.
Én azt sem tudom, hogy mi az a nagymosás, mert az egész életem ebből áll. Te hogy vagy ezzel? Naponta mosol, vagy a hét bizonyos napján, ahogy nagyanyáink is tették annak idején?
Az a szerencse, hogy nagyon szeretek teregetni, ezért nem bánom, hogy minden napra összegyűlik egy adag népes családom miatt. Tudod mi az én titkom? A cikk végén elárulom, és rájössz, hogy nem vagyok normális…
Emlékszel arra, amikor még nem volt hétfőn tévéadás? A háziasszonyok sok családban erre a napra időzítették a heti nagymosást. Ennek kettős haszna volt:
Egyrészt egyszerre letudták, és a teregetést rossz időben a lakásban kifeszített kötélen oldották meg.
2. Másrészt a kiteregetett lepedőkre nagyszerűen lehetett vetíteni a kis tekerős acélkék diavetítővel. Sokkal izgalmasabb volt mint a tévé, és még az olvasást is gyakorolhattuk vele.
Az az érdekes, hogy akkoriban nem gyűlt össze annyi szennyes egész héten, mint most néha egy nap alatt.
Miért gyűlt össze kevesebb szennyes nagymosáskor?
Az öregek szinte sose váltottak ruhát
Mi is egy hétig hordtuk a nadrágot és a pulcsit
Volt iskolaköpenyünk, ami megvédett a szennyeződéstől
Nem is volt nagyon választék a boltokban, hogy flancolhassunk.
Volt külön otthoni ruhánk, amit szintén egy hétig hordtunk, akkor is, ha piszkos volt, mivel úgy is összekentük volna.
A melós ruha is kitartott egy hétig.
A büdös is valahol természetes volt. Nyáron a fürdőbe tartó buszon csípős hónalj szag lengte be a járművet, ahogy kapaszkodtak az emberek a fogantyúkba. Még az összetapadt csöpögős hónalj szőrökre is emlékszem. Dezodort sem igen használt az átlagnépség.
De irigyeltem azokat, akik használtak öblítőt! Illatfelhő vette őket körül, mert szerencsére csak kb. kétféle illatosítású öblítő volt forgalomban Magyarországon.
Na, ezek az idők már elmúltak!
Ma már nem divat az ápolatlanság
Ha nincs víz, még mindig ott van megoldásként a sziszegős szappan
Fürdés után nem bújunk vissza a mocskos gönceinkbe.
Nincs iskolaköpeny
Tengernyi ruhát vehetünk fillérekből
Néha azért elgondolkodom azon, hogy melyik a rosszabb: a hónaljbűz vagy a pacsuliszag. Sőt a túlparfümözött öblítők túlzott használatától is hánynom kell néha. Pedig nem is vagyok terhes! Remélem…
Szóval a titkom…
Mindig szín szerint teregetek, mivel színmániás vagyok! Ha nem tetszik a látvány, képes vagyok újrakezdeni. Valami perverz kielégülést érzek, ha végignézek a tökéletes színharmónián. Ezért mosok minden nap… Játék a monotóniában.
Juj! Ez sem lett tökéletes! Kezdhetem elölről!
Ha meghallgatod a hangoskönyv legújabb fejezetét, akkor megtudhatod, hogy miért éri meg visszaállni a heti egyszeri nagymosásra!
Ha meghallgatod, megtudhatod,
– hogyan intézheted el heti néhány órában az egész család ruháinak mosását
– hogyan segíthet ebben a szárítógép
– mire kell figyelned a mosókonyha kialakításakor
– hogyan kerülheted el az időrabló vasalást
– milyen mosási túlélőtippek vannak még
Eddig 7 fejezet készült el, és jön még 2!
Ha feliratkoztál a hírlevelemre, akkor legkésőbb holnap megkapod a legújabb hanganyagot.
Ha ezt elmulasztottad, és nem akarsz lemaradni, valamint meghallgatnád a többi részt is, kattints ide:
Zsebpénzt a gyereknek – 2. rész: Mit csináltam rosszul?
Ha olvastad a Zsebpénz a gyereknek – 1. rész: Vedd meg anya! írásomat, akkor láthattad, hogy milyen hatékony módszert alakalmaztam a hat éves kislányom esetében. Voltak kudarcaim és lesznek is, pár dolgon változtatnom kellett, de a folyamatnak nincs vége. A nyomdás füzet bevezetése óta eltelt három év alatt rengeteg dolgot sikerült megtanítanom a zsebpénzről a gyereknek és saját magamnak is. A lényeg, hogy tanultam a hibáimból!
Mit csináltam rosszul? – és hogyan javítottam ki 🙂
1. Azt a hülyeséget nem kapod meg! – De miért nem?
Hű de hamar elfelejtjük, hogy mi is voltunk gyerekek, és nagyon szerettünk volna valami (felnőtt szemmel) értéktelen, de drága játékot megkapni. Ha visszautasításban volt részünk, valahol még mindig hiányként éljük meg, hogy azt a vackot egykor nem kaptuk meg.
A kislányom egy tavasztündér Barbie babát szeretett volna anno, én pedig kapásból rávágtam a NEM-et.
Mielőtt elkezdenéd sajnálni szegény gyermekemet, elárulom, hogy volt egy szatyor ilyen baba (olcsóbb vagy használt változatban) levetkőztetve és megcsonkítva. Miután többször nyaggatott érte Hajnika, kötélnek álltam. Ha igazán fontos neki az a játék, akkor gyűjtse össze a rávalót.
Hogy könnyebben vizualizálja az álmát, vettem neki egy barbis füzetet. 🙂
-Ebbe fogjuk gyűjteni a nyomdákat. Ha kapsz egy pirospontot, segítessz nekem a takarításban, főzésben, akkor kapsz egy nyomdát érte.
Talán húsz nyomdát kellett kigyűjteni érte, de lehet, hogy többet, pontosan nem emlékszem.
2. Elmúlt a varázs…
Valahogy a nyomdák nem akartak olyan gyorsan kigyűlni (200 forintjával), mint ameddig a lelkesedés tartott.
-Hajnika, nem akarsz segíteni a teregetésben?
-Nem.
-Nem kell a tavasztüdér baba?
-Nem. Már amúgyis nyár van.
Aztán jött az újabb „vedd meg anya” időszak.
-Semmi gond: 10 nyomda
-És ez?
-25 nyomda.
-Hány nyomdám van anya?
-Hét!
3. Az utolsó fillérig…
-És ez az egér mennyi?
-Két nyomda.
-Akkor ezt kérem!
-Hány nyomdám van még?
-Na mennyi?
-???
-Hét volt, kettőt elköltöttünk.
-Öt! Ebből vehetek még valamit a 100 forintos boltban?
-Persze! A te pénzed!
Na, vajon mit csináltam rosszul? Ki gondolta volna, hogy 1400 forintot hány helyen lehet szétaprózva elkölteni!
-Anya! Mennyi nyomdám maradt?
-Semennyi, de még jár húsz forint apró.
-Ideadod?
Azzal szaladt is a rágóautomatához, és bedobta az utolsó fillérjét is. Ő nagyon elégedett volt, hogy el tudta költeni az összes pénzét, én pedig nagyon frusztrált.
A következő részben leírom, hogy milyen új szabályokat hoztam.
Szerinted mit csináltam rosszul? Milyen szabályokat hoztam, vagy kellett volna hoznom?
Ha elolvastad a Küldj egy jelet Istenem! Ő az igazi? írásomat, akkor jogosan várhatod az ígért sztorijaimat arról, hogyan nem találtam meg az igazit, pedig nagyon akartam….
ELSŐ TÖRTÉNET
Helyszín: Keresztény konferencia vidéken a ’90-es években
Szereplők: Juditka és több ezer ember …akik közül kiszúrtam valakit. Szegény…
Esemény: Judit haja korpás…
Egyedülálló fiatal lányként – mint minden egészséges tinédzser – én is pásztáztam a terepet lesve a felhozatalt, hátha szembejön a nagy Ő. Képletesen szólva: fel is vágtam volna az ereimet, ha akkor tudom, hogy kár a gőzért, mert még egyszer annyit kell élnem ahhoz, hogy férjhez menjek. 🙂
Az éppen aktuális férjnek valót meg is találtam hamar, mert nagyon hasonlított egy előző nagy Ő-re. Félreértés ne essék, ez mind csak plátói szerelem volt, vagy még az se. Sima idealizálás volt részemről.
A nagy tömegben messze láttam hátulról egy lelkes fiatalembert, akit akkor nagyon jóképűnek találtam. Aztán elindult az irányomba, én pedig berezeltem, mert életemben először és majdnem utoljára TISZTA KORPA VOLT A FEJEM.
Én gyorsan láthatatlanná tettem magam, és ő sem vett észre. huh…
Este koncert volt, és mivel késtem, csak a kakasülőn volt hely. Megint megláttam messziről ácsorogva a fiút, csodáltam egy darabig, majd eldöntöttem, hogy nem bámulom tovább, mert istentiszteletre jöttem, nem randizni!
Csukott szemmel énekeltem, amikor valaki megrázta a vállamat. Egy rendező volt, és azt kérdezte, hogy van-e mellettem hely. Mondtam: -Persze!
Akkor láttam, hogy a jóképű srácot ültették mellém. Azt hittem, elájulok. Égi jelnek vettem.Azt hittem, hogy tényleg az Isten küldte…. Beszélgettünk is egy kicsit. Ő pedig nagyon kedvesen mosolygott.
Jó szokásom szerint fűnek-fának elmondtam a nagy bizonyságomat.
Eltelt pár hónap. Újabb konferencia keresztények tömegével. Én pedig megint különcködtem, és találomra ledobtam egy székre a táskámat, majd kimentem a mosdóba vagy kajálni, nem tudom. Mikor visszajöttem, a fejem céklává vált, mert a táskám melletti széken ott ült a jóképű, én pedig helyet foglaltam mellette.
Várj! Rakd vissza a zsebkendődet!
Aztán elkezdtünk beszélgetni… Minél többet beszélgettünk, annál jobban émelyegtem, és éreztem, hogy elszáll a lila köd. Néztem a fiút, és nem értettem a dolgot. Mi ez az egész? Kedves volt, de ahogy beszélt, éreztem, hogy nagyon távol van tőlem, teljesen idegen számomra, és nem is akarom jobban megismerni. Mint a hideg zuhany: rádöbbentem, hogy nem találtam meg az igazit!
Délután már gondosan ügyeltem arra, hogy nehogy a közelébe üljek…
Évekkel később egy gyülekezetben összefutottam vele. Mellette állt a várandós felesége. A fiú immár férfiként kicsit zavartan köszönt, én pedig nagyon szégyelltem magam…
Mintha én boszorkánykodtam volna össze az eseményeket.
Ha nem is volt bennem rossz szándék, a vonzás szellemi törvényét életbe léptettem.
Kiküldtem a jeleket, amelyek célba találtak.
Az eredmény: zűrzavar
Isten nem ilyen…
***
A fenti történetem nagyon ártatlannak tűnik. A tarsolyomba idővel bekerült pár női praktika, de ezeket tudatosan próbáltam NEM ALKALMAZNI. Nem mindig jött be…
Az ember minden vetése után aratni fog. Engem is megszívattak a későbbiekben, csak mocskosabbul!
Hogyan NEM találtam meg az igazit? MÁSODIK TÖRTÉNETÉBEN ezt fogom elmesélni.
Nagyon jó érzés volt újra a kezembe venni a HÁZTARTÁSI TÚLÉLŐKÖNYVET!
A bevezető és az 1. fejezet után elkészítettem a 2. fejezet hangoskönyv változatát is, amelynek címe:
Zsuzsa megváltoztatja az életét
Egy majdnem igaz történet
Olyan, mintha én lennék Zsuzsa, akit ellep a káosz, de szeretne kitörni belőle. Biztos, ismerős az érzés….
Zsuzsa találkozik Évával, aki ugyanebben a cipőben járt anno, de sikerült megtalálnia a módszert, amelyet sikeresen alkalmaz a háztartásában.
Ebből a fejezetből megtudhatjuk, hogy:
milyen fontos fölfedezni a céljainkat
milyen sokat lehet tanulni a menedzserek felismeréseiből saját háztartásunk vezetésében
milyen célok és költségek merülnek föl egy egyszerű háztartásban
milyen értékek alapján akarjuk a jövőben a háztartást berendezni
mi köze a Pareto szerinti 80:20 elvnek a háztartásunkhoz.
Az a jó, hogy nem egy kaptafára készültünk, ezért saját magadnak kell eldöntened, hogy mi a LEGFONTOSABB ÉRTÉK az életedben. Azután keress választ a kérdésre: Hogyan szervezzem meg a háztartást?
Ez a fejezet felnyitja a szemünket arra, hogy nem lehetünk egyszerre:
Előfordult már veled, hogy jelet kértél egy bizonyos dologgal kapcsolatban, pl. párválasztásban, hogy jól tudjál dönteni?
Neked bevált a módszer?
Nekem NEM.
Úgyis minden attól függ, hogy mi van a szívünkbe. A jelkéréssel sokszor csak a mi akaratunkat próbáljuk Istenre erőltetni, és egy kis természetes megerősítést szeretnénk kicsikarni.
Tinédzserkoromban is szerettem volna megtalálni a „NAGY ŐT”, mert üresnek éreztem magam, ha nem voltam éppen szerelmes valakibe.
A módszerem az volt, hogy a radarjaimmal elkezdtem felmérni a terepet, és amikor megakadt a szemem, lelkem a megfelelő ÁLDOZATON, akkor elkezdtem „beleszeretni”. Ez ártatlan játéknak tűnt, nem is lett ezekből semmi, kivéve, hogy belepusztultam többször a viszonzatlan plátói szerelembe.
Amikor hívő lettem, a módszerem gyakorlatilag nem változott, csak kiegészítettem egy kis keresztény színezettel:
– Uram, mutasd meg kérlek, hogy ő az igazi vagy sem! Küldj egy jelet!
Mondanom sem kell, hogy a jelek jöttek is csőstől nem egy esetben.
Ez azt jelenti, hogy Isten válaszolt?
Nem hinném, hogy Isten küldte volna a jeleket, mivel az igazi társ nem terem minden bokorban. Úgy gondolom, az én esetemben először megszületett a KÍVÁNSÁG, és azután életbe lépett a VONZÁS TÖRVÉNYE.
A vonzás törvénye hasonló a gravitációhoz. Működik. Nem véletlenül mondják, vonzod a bajt, vonzod az alkoholistákat, stb. Ha pozitív életszemléletű vagy, akkor a sikert fogod vonzani. Mindenki lehet vonzó személyiség, és ez nem a testsúlytól függ.
Olyan ez, mintha az embereknek láthatatlan jelküldő és jelfogó csápjaik lennének, amelyek egész jól működnek egy fentebbi dimenzióban, de ez nem mindig jó módszer. Párkeresésben pedig életveszélyes!
13Senki se mondja, aki kísértést szenved: „Isten kísért”, mert Istent nem lehet rosszra csábítani, és ő sem csábít rosszra senkit. 14Minden embert a saját kívánsága vonzza és csábítja, így esik tőrbe. 15Aztán a kívánság, ha már megfogant, bűnt szül, a bűn meg, ha elkövetik, halált szül. (Jakab 1.)
Amikor a kívánság megfogan, akkor az ember hajlamos erre „mennyei” igazolást keresni, és az első jelet egyből félreértelmezni.Isten hangját pedig ilyenkor meg sem hallja az ember.
Ez a ” Küldj egy jelet!” dolog kicsit emlékeztet arra, mint amikor a lányok beszélgetnek:
– Szerinted a kék vagy a piros ruhámat vegyem fel?
– A pirosat.
– Biztos? A kék valahogy jobban áll.
– Akkor vedd fel a kéket!
– Ugye? Köszi, hogy segítettél! A kéket fogom felvenni!
A következő részben elmesélek három borzongató történetet a balul elsült jelkéréseimről…
Ha nem akarsz lemaradni a tanulságos történeteimről, (hogy mit hogy rontottam el), akkor kattints ide: Küldj egy jelet Istenem!
Egy kis humor a végére. A Minden6ó című (kissé gagyi) amerikai filmben Bruce jelet kér Istentől. Az Úr meg is hallgatja, küld egy csomó jelet, hogy óvatosan vezessen, csak ő nem vesz tudomást azokról. Végül baleset éri. A Mennyben Isten azt üzeni neki:
„Aki letérdel a sztráda közepén, az ne várjon csodát.”
A jeleneteket angol változatban találtam meg. A teljes film magyar nyelven itt érhető el: A Minden6ó
Olvasd el bambaságom történetét, és megérted, hogy többek között miért utálom a húsvétot!
Gyerekkoromban mennyire szerettem a locsolkodást! Húztam a strigulákat, és volt, hogy több mint 40 locsolkodó jött hozzánk. Képzelheted, mekkora traktával készültünk. Mennyi kaja-pia volt, és mennyi tojás! Na azért a tojás egy kicsit megfogyatkozott, ha nem is feltűnően!
Egyszer betért hozzánk két fiatalember, akik hígított samponnal megáztatták a fejemet, amiért hálás is lettem volna a nap végén, de egyelőre ők voltak az elsők. Megkínáltam őket hímes tojással, és vettek is szépen. Négyféle tojás volt dögivel, azért fejenként mindegyikből vettek kettőt-kettőt. Anyukám is kijött, őt is besamponozták, majd zavarában rám szólt:
– Hát mit állsz ott, kínáld meg a locsolkodókat tojással!
Mivel a fiatalemberek a zsákmányt elrakták, és sokkal nagyobbak voltak mint én, meg se mertem mukkanni: – hogy anyu, már egy csomót elvittek! Újra megtették a kört: fejenként kettőt minden színből!
Számold ki, hogy mennyi tojást vittek el!
Hagyok egy kis időt…
Ha jól számoltál, az eredmény: 32 tojás!!! Ezt csak évek múlva mertem elmondani az esetet, annyira szégyelltem, hogy ilyen bamba voltam. Mi lett volna, ha még úgy igazán megvendégeltük volna őket. Csak azért nem engedtük beljebb a kedves locsolkodókat, mert fogalmunk sem volt, hogy kik voltak azok!
antikaotika
A húsvéti történetet bővebb verzióban itt olvashatod:
A weboldal SÜTIKET használ, amiket SAJNOS nem lehet MEGENNI, de segítenek a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalam további használatával jóváhagyod, hogy sütiket (magyarul cookie-kat) használjak.OkAdatkezelési szabályzat
Hozzászólások mostanában