Szerző: antikaotika | febr 4, 2015 | EGYÉB, STÍLUS
Folyamatosan megújulok
Egy ideje nem írtam semmit, annyira belemerültem a honlapom csinosítgatásába, javítgatásába. Úgy látszik, kénytelen vagyok megválni a cifra és szakadt stílustól mind a magánéletben, mind a virtuális világban. Azért sikerült valamit megőrizni a régi dizájnból is. Ez lehet üzenet számodra is:
„Bármilyen gyönyörű mintája van a szakadt tapétádnak, itt az idő lecserélni, amikor már csak te látod szépnek!”
Hú de fantasztikus vagyok! És szerény! De ezt már tudod úgyis…
Ha még szeretnél ilyen okosságokat olvasni, akkor feliratkozhatsz a hírlevelemre, mert már az is van. Vagyis lesz, mert pénteken küldöm ki az elsőt.
Elég csak a keresztnevedet és az e-mail címedet megadni.
Mivel nem akarok mindent lenyomni a torkodon, eldöntheted, hogy miről szeretnél, illetve nem szeretnél információt kapni.
Ezek közül választhatsz:
- Mindenevő vagyok
- Nem akarok angol nyelven olvasni!
- Kímélj meg a bibliai idézetektől!
A „hírek” oldalon osztok meg olyan magyar és angol nyelvű írásokat, linkeket, videókat, amelyek a témámhoz kapcsolódnak, de nem az én alkotásaim.
A fórum még mindig béna, de majd kijavítom.
Várom javaslataidat,véleményedet!
Üdv: antikaotika
Szerző: antikaotika | jan 29, 2015 | MOTIVÁCIÓ, REND-RENDETLENSÉG
Kedves Beca!
Reagálok az írásodra. Igazából már telefonon is megbeszéltünk pár dolgot.
„Senkire nem húzhatunk rá olyan motivációkat, melyeket nem képes belsővé tenni”
A gyerekekre, alkalmazottakra néha muszáj. Az ideális tényleg az lenne, ha a külső motiváció belsővé alakulna. Ugyanakkor meg kell tanulni alkalmazkodni is. Már korábban vitatkoztunk azon, hogy szerintem egy családban meg kell határozni azt a minimumot, amit a „legrendesebb” családtag elvár. Nálunk a férjem a legrendesebb. Sok mindent megcsinálok (na jó ez túlzás), amit szeretne, de nem belső motiváció alapján, hanem mert neki fontos. Ezek olyan jelentéktelen dolgok, hogy miért is ne hozzam meg neki az áldozatot? Vagy bárkinek.
Volt egy vicces, de nagy kudarcélményem. A gyerekszobában eluralkodott a káosz. Hajnikával, a 9 éves lányommal órákig pakoltunk, szelektáltunk, tisztogattunk. Amikor végeztünk, nagyon boldog voltam, hogy milyen kellemes lett a szoba, végre lehetett játszani a készletekkel, amelyek visszakerültek a helyükre a dirib-darabkákkal.
Megkérdeztem Hajnikát:
- Ugye, mennyivel jobb így a szoba? Te is biztos jobban érzed magad a rendben.
- Nekem anya teljesen mindegy… – mondta közönyösen, flegmán.
Teljesen leforrázott. Ez a nem kívánt családi örökség újabb megnyilvánulása. Hát mit tegyek?
Marad a külső motiváció: addig nincs mese, számítógép, stb., amíg össze nem pakolsz kislányom!
„… az eszköz általi motiváció is csak addig él, amíg az eszköz használata fenntartja az érdeklődésemet. Például semmilyen konyhai eszköz nem fog rávenni, hogy főzőcskézni kezdjek itthon, ha egyébként nem szeretek főzni, bármennyire könnyíti meg az ételek elkészítését”
Szerintem van olyan eszköz, ami megszerettethet egy bizonyos dolgot. Mondtad, hogy a kenyérsütő géped is csak pár hónapig volt érdekes. Abban megállapodtunk, hogy kenyeret nem muszáj sütni, de takarítani mégiscsak kell néha. Ehhez kell megtalálni a megfelelő eszközt. Ezt a témát még nem fejeztük be…
Nekem az időzítő olyan szinten bevált, hogy el sem hiszem. Mi volt eddig velem? Miért takarítottam egész nap, és miért vett körül a szűnni nem akaró káosz? Mert egyszerre akartam mindent: alapos lenni és gyors. Na, ez is megér majd egy misét.
Amióta a nagy nyilvánosság elé kitettem a szégyenemet, azóta mindig stopperre takarítok. Minden reggel szétnézek, és az időmhöz és a rendetlenség fokához beállítom: 5 perc, negyed óra, fél óra. Ma 1 órát állítottam be, és a lényegre fókuszálva megcsináltam mindent: mosás, viharos pakolás, porszívó és felmosás minden helyiségben. Amikor végeztem, még maradt 5 percem, de azt már hagytam, mert sírt a kisbabám. Azt hiszem, hogy ezt az eszközt nem fogom megunni, mert bevált!
A kedvenc idézetem tőled:
„Amire konkrétabb választ tudok adni: hogy engem mi motivál a rendre. Ezen nekem is el kellett gondolkodnom, és végül a következőre jutottam: semmi. Utálok rendet rakni, és semmivel nem tudtok rávenni, hogy megcsináljam!” – Éljen Beca, a hős, aki bevallja!
Azért látom, hogy téged is sok minden motivál a rendre:
- a kisgyerek porallergiája
- vendégvárás
- helyhiány
- valamit a takarításnál is jobban utálsz – erről muszáj lesz beszélnünk a jövőben!
Amit a tárgyak eldugdosásáról írtál, az a vágyálmom: ne legyenek szabadon elhelyezett vackok (csak ha nagyon dekoratívak), mindent elsüllyeszteni, tárolókba tenni. Aki nézi a csiricsáré honlapomat, biztos csodálkozik, mert a minimalista stílus tükrözné ezt leginkább, ami ugye nem jellemző rám…
A motivációkutatást rád bízom, vagy megkeresem a Pszichológust, így nagybetűvel…
a-p j (antikaotika)
Mint látod, már van FÓRUMOM is! Téged mi motivál a rendre? Kérlek, oszd meg a tapasztalataidat!
Ez még egy nagyon új bővítmény, lehetnek gondok. Észrevételeidet ezzel kapcsolatosan írd meg az antikaotika facebook oldalon
Szerző: antikaotika | jan 28, 2015 | MOTIVÁCIÓ, REND-RENDETLENSÉG
…
Fügedi Beáta írása…
Egy korábbi bejegyzésben nyílt felhívást kaptam Judittól arra vonatkozólag válaszoljak az általam feltett kérdésre, és áruljam el végre-valahára: mi motivál a rendre? Attól félek, a lehető legegyszerűbb, és legkevésbé használható választ tudom adni a kérdésre: mindenkit más és más. Kicsit használhatóbb és árnyaltabb tartalommal megtöltve ez a válasz így hangzik: mindenkinek egyéni motivációkra van szüksége ahhoz, hogy végrehajtson egy cselekedetet. Senkire nem húzhatunk rá olyan motivációkat, melyeket nem képes belsővé tenni. Nincsenek általános igazságok és félelmek, amelyek előtérbe helyezés mindenkit meggyőzne. Ha ilyenekkel próbálkozunk, annak az eredménye az lenne, hogy a cselekvés, vagy magatartás csak addig tart, amíg a külső nyomás érvényesül. Emiatt az eszköz általi motiváció is csak addig él, amíg az eszköz használata fenntartja az érdeklődésemet. Például semmilyen konyhai eszköz nem fog rávenni, hogy főzőcskézni kezdjek itthon, ha egyébként nem szeretek főzni, bármennyire könnyíti meg az ételek elkészítését.
Amire konkrétabb választ tudok adni: hogy engem mi motivál a rendre. Ezen nekem is el kellett gondolkodnom, és végül a következőre jutottam: semmi. Utálok rendet rakni, és semmivel nem tudtok rávenni, hogy megcsináljam!
Na, jó, ez így ebben a formában nem igaz. A rendrakásra valóban nehezen szánom rá magam. Nem vagyok az a típus, aki ha elővesz valamit, és nem fejezi be a vele való tevékenységet, csak abba hagyja, akkor rögtön visszateszi a helyére (pl. minden nap rendet rak az íróasztalán munka után, ha másnap ugyanazokkal a papírokkal fog dolgozni), vagy aki eldugdossa a tárgyakat, mert rendetlenül mutatnak (pl. száradó edények a mosogatóban). Van azonban néhány nagyon fontos dolog, ami miatt elkezdek pakolászni: az egyik az idő-tényező, a másik a kosz. Igyekszem olyan szinten rendet tartani a környezetemben, hogy nagy energia-befektetés nélkül lehessen „kosztalanítani”, vagy portalanítani. Ez annál is inkább fontos nálunk, mert a kisfiam porallergiás. Ez például komoly motiváció J. Ezen kívül összességében azt hiszem évente több napot is eltöltök tárgyak keresgélésével. Ha megfelelő helyük van, ahova könnyű eltenni, és ahonnan könnyű elővenni, azzal rengeteg időt spórolok, pontosabban jóval kevesebbet vesztegetek el.
További motiváció lehet természetesen nálunk is a vendégvárás, vagy ha nem férek el valahol. Esetleg, ha olyan feladat áll előttem, amit a rendrakásnál is jobban utálok – ilyenkor gyorsan csinálok egy kis rendet!
Amikor a motivációinkat kutatjuk (ha valóban úgy érezzük, hogy fontos megismernünk őket), érdemes megvizsgálni, hogy milyen szükségletben találjuk meg azok kiindulópontjait. Ezen szükségletek kielégítése iránti vágy a motiváció. Amennyiben ennek számodra nincs jelentősége, ne törődj a motivációkkal, csak válaszd ki az eszközöket, amik segítik elérni a célod! Ha az eszközök mégsem működnek, akkor azonban érdemes lehet visszatérni a motivációkutatáshoz, mert ennek tudatosítása segíti a megfelelő eszközök kiválasztását.
Szerző: antikaotika | jan 25, 2015 | EGYÉB
Az ingyenes tárhelyről elköltöztem, mivel a terveim meghaladják a wordpress.com-t.
Mostantól:
http://antikaotika.wordpress.com helyett
https://antikaotika.hu
Szerző: antikaotika | jan 20, 2015 | MOTIVÁCIÓ
- „Ha a létrát nem a megfelelő falhoz támasztjuk, minden megmászott fokkal csak a rossz célhoz jutunk közelebb” (Stephen R. Covey)
Nemrég hallgattam Jack Canfield „Legyenek átütő eredményeid! (Creating Breakthrough Results) című hanganyagát, amelyből megismerhetjük, hogy mik azok a tényezők, amelyek a céljaink elérésében hátráltatnak, és hogyan lehet kikerülni azokat.
Ezen kívül fontos kérdésekre kaphatunk választ:
- Mi van akkor, ha félreértelmezzük a siker jelentését?
- Mi az az EGYETLEN nagy cél, amelyet, ha megvalósítunk hatalmas hatást gyakorol az életünk minden területére?
- A céljaink, amelyeket kitűztünk magunk elé, vajon elérhetőek-e?
- Hogyan hat a környezetünk az előrejutásunkra?
- A szerző egy erőteljes gyakorlattal segít azonosítani és megoldani azokat a „nehéz és zavaró” helyzeteket az életünkben, amelyek elvonnak attól, hogy a céljainkra összpontosítsunk.
1. AKADÁLY: Nem látjuk tisztán a célt
Sok ember nem veszi a fáradtságot, hogy kicsit mélyre ásva feltegye magának a kérdést: Mit akarok igazán az élettől? Mi az, ami örömmel tölt el? Mi az, ami miatt szívesen kipattanok az ágyból reggelente. Mitől érzem úgy, hogy élek? Ezek helyett csak azzal foglalkozunk, hogy hogyan nézzünk ki jól, hogy szerezzünk több pénzt, hogyan nyűgözzük le a környezetünket.
Fontos tehát feltenni a kérdést, hogy tényleg, mi az, amit igazából ÉN szeretnék? Most felejtsük el, hogy mit várnak el a szüleink, a házastársunk vagy akár a gyülekezetünk!
Sokan üldöznek hamis álmokat, mert rosszul értelmezik a siker miben létét. Azt gondolják, hogy az a sikeres, akinek sok pénze van, híres, befolyásos, fontos személyiség. Jack Canfield is így gondolkodott a sikerről, de miután 40 évig dolgozott emberek millióival, rájött, hogy a siker az, ha betöltöd a lelked célját (soul purpose), vagyis a küldetésed. Ezt viszont nagyon nehéz elérni, ha nem tudod, hogy mi is az.
Olyan a hamis siker, mint amikor felküzdöd magad a létra legfelső fokára, majd rájössz, hogy nem a megfelelő épületnek támasztottad a létrát.
Kell, hogy legyen látásunk a jövőnkről, a küldetésünkről, arról, amit igazából szeretnénk, és ezekkel kell összhangba lenni a céljainknak. Ha azt követjük, ami az igazi célunk, akkor, egyre több ajtó nyílik meg az életünkben.
El kell engedni a félelmeinket:
- Ki vagyok én, hogy merjek álmodni?
- Én ezt nem tudom véghez vinni!
- Mi lesz az eddigi életemmel?
- Mi lesz, ha nem lesz pénzem?
- Mit fognak szólni a környezetemben?
- Ez önzőség.
- Nem érdemlem meg az álmaimat.
A szerző mesélt egy volt katonáról, aki körül mindenki meghalt egy hadműveletben, és csak ő volt az egyetlen túlélő. Emiatt bűntudatot érzett, amit nem tudott feldolgozni, ezért beállt szerzetesnek, vezekeljen. Természetesen maga is bevallotta később, hogy nem ez volt az elhívása, csak a bűntudat vezérelte a kolostorba.
A nőkre is jellemző, hogy nem tartják eléggé fontosnak az életüket ahhoz, hogy merjenek álmodni, mivel előtérbe helyezik a gyerekeket, a háztartást stb.
A következő részben pontosan arról lesz, szó, hogy hogyan hátráltat a HAMIS BŰNTUDAT.
Magam is tanúsíthatom, hogy életem során akkor történtek nagy változások, ami nagyon fontos volt a fejlődésemben, amikor imádkoztam egy nagy döntés előtt, és a felelet nem válasz volt, hanem kérdés:
„Judit, mi az, amit igazából szeretnél?”
Ilyenkor vettem egy nagy levegőt, és kimondtam, amit igazán akartam, még ha ostobaságnak vagy „gonoszságnak” tűnt is. Volt, hogy nem tudtam a pontos választ, vagy csak nem akartam bevallani. Ekkor az életem érdekes fordulatot vett…
Nagyon szeretném ezeket is megosztani, de most nincs erre idő. Túl sok mindent akarok elmondani egyszerre! Lehet, hogy legközelebb mesélek egy kicsit, aztán majd jöhet a BŰNTUDAT?
Gizikém/Bélukám! (tetszés szerint)
TE MIT AKARSZ IGAZÁBÓL?
antikaotika
Hozzászólások mostanában