Szerző: antikaotika | jan 29, 2015 | MOTIVÁCIÓ, REND-RENDETLENSÉG
Kedves Beca!
Reagálok az írásodra. Igazából már telefonon is megbeszéltünk pár dolgot.
„Senkire nem húzhatunk rá olyan motivációkat, melyeket nem képes belsővé tenni”
A gyerekekre, alkalmazottakra néha muszáj. Az ideális tényleg az lenne, ha a külső motiváció belsővé alakulna. Ugyanakkor meg kell tanulni alkalmazkodni is. Már korábban vitatkoztunk azon, hogy szerintem egy családban meg kell határozni azt a minimumot, amit a „legrendesebb” családtag elvár. Nálunk a férjem a legrendesebb. Sok mindent megcsinálok (na jó ez túlzás), amit szeretne, de nem belső motiváció alapján, hanem mert neki fontos. Ezek olyan jelentéktelen dolgok, hogy miért is ne hozzam meg neki az áldozatot? Vagy bárkinek.
Volt egy vicces, de nagy kudarcélményem. A gyerekszobában eluralkodott a káosz. Hajnikával, a 9 éves lányommal órákig pakoltunk, szelektáltunk, tisztogattunk. Amikor végeztünk, nagyon boldog voltam, hogy milyen kellemes lett a szoba, végre lehetett játszani a készletekkel, amelyek visszakerültek a helyükre a dirib-darabkákkal.
Megkérdeztem Hajnikát:
- Ugye, mennyivel jobb így a szoba? Te is biztos jobban érzed magad a rendben.
- Nekem anya teljesen mindegy… – mondta közönyösen, flegmán.
Teljesen leforrázott. Ez a nem kívánt családi örökség újabb megnyilvánulása. Hát mit tegyek?
Marad a külső motiváció: addig nincs mese, számítógép, stb., amíg össze nem pakolsz kislányom!
„… az eszköz általi motiváció is csak addig él, amíg az eszköz használata fenntartja az érdeklődésemet. Például semmilyen konyhai eszköz nem fog rávenni, hogy főzőcskézni kezdjek itthon, ha egyébként nem szeretek főzni, bármennyire könnyíti meg az ételek elkészítését”
Szerintem van olyan eszköz, ami megszerettethet egy bizonyos dolgot. Mondtad, hogy a kenyérsütő géped is csak pár hónapig volt érdekes. Abban megállapodtunk, hogy kenyeret nem muszáj sütni, de takarítani mégiscsak kell néha. Ehhez kell megtalálni a megfelelő eszközt. Ezt a témát még nem fejeztük be…
Nekem az időzítő olyan szinten bevált, hogy el sem hiszem. Mi volt eddig velem? Miért takarítottam egész nap, és miért vett körül a szűnni nem akaró káosz? Mert egyszerre akartam mindent: alapos lenni és gyors. Na, ez is megér majd egy misét.
Amióta a nagy nyilvánosság elé kitettem a szégyenemet, azóta mindig stopperre takarítok. Minden reggel szétnézek, és az időmhöz és a rendetlenség fokához beállítom: 5 perc, negyed óra, fél óra. Ma 1 órát állítottam be, és a lényegre fókuszálva megcsináltam mindent: mosás, viharos pakolás, porszívó és felmosás minden helyiségben. Amikor végeztem, még maradt 5 percem, de azt már hagytam, mert sírt a kisbabám. Azt hiszem, hogy ezt az eszközt nem fogom megunni, mert bevált!
A kedvenc idézetem tőled:
„Amire konkrétabb választ tudok adni: hogy engem mi motivál a rendre. Ezen nekem is el kellett gondolkodnom, és végül a következőre jutottam: semmi. Utálok rendet rakni, és semmivel nem tudtok rávenni, hogy megcsináljam!” – Éljen Beca, a hős, aki bevallja!
Azért látom, hogy téged is sok minden motivál a rendre:
- a kisgyerek porallergiája
- vendégvárás
- helyhiány
- valamit a takarításnál is jobban utálsz – erről muszáj lesz beszélnünk a jövőben!
Amit a tárgyak eldugdosásáról írtál, az a vágyálmom: ne legyenek szabadon elhelyezett vackok (csak ha nagyon dekoratívak), mindent elsüllyeszteni, tárolókba tenni. Aki nézi a csiricsáré honlapomat, biztos csodálkozik, mert a minimalista stílus tükrözné ezt leginkább, ami ugye nem jellemző rám…
A motivációkutatást rád bízom, vagy megkeresem a Pszichológust, így nagybetűvel…
a-p j (antikaotika)
Mint látod, már van FÓRUMOM is! Téged mi motivál a rendre? Kérlek, oszd meg a tapasztalataidat!
Ez még egy nagyon új bővítmény, lehetnek gondok. Észrevételeidet ezzel kapcsolatosan írd meg az antikaotika facebook oldalon
Szerző: antikaotika | jan 20, 2015 | MOTIVÁCIÓ
- „Ha a létrát nem a megfelelő falhoz támasztjuk, minden megmászott fokkal csak a rossz célhoz jutunk közelebb” (Stephen R. Covey)
Nemrég hallgattam Jack Canfield „Legyenek átütő eredményeid! (Creating Breakthrough Results) című hanganyagát, amelyből megismerhetjük, hogy mik azok a tényezők, amelyek a céljaink elérésében hátráltatnak, és hogyan lehet kikerülni azokat.
Ezen kívül fontos kérdésekre kaphatunk választ:
- Mi van akkor, ha félreértelmezzük a siker jelentését?
- Mi az az EGYETLEN nagy cél, amelyet, ha megvalósítunk hatalmas hatást gyakorol az életünk minden területére?
- A céljaink, amelyeket kitűztünk magunk elé, vajon elérhetőek-e?
- Hogyan hat a környezetünk az előrejutásunkra?
- A szerző egy erőteljes gyakorlattal segít azonosítani és megoldani azokat a „nehéz és zavaró” helyzeteket az életünkben, amelyek elvonnak attól, hogy a céljainkra összpontosítsunk.
1. AKADÁLY: Nem látjuk tisztán a célt
Sok ember nem veszi a fáradtságot, hogy kicsit mélyre ásva feltegye magának a kérdést: Mit akarok igazán az élettől? Mi az, ami örömmel tölt el? Mi az, ami miatt szívesen kipattanok az ágyból reggelente. Mitől érzem úgy, hogy élek? Ezek helyett csak azzal foglalkozunk, hogy hogyan nézzünk ki jól, hogy szerezzünk több pénzt, hogyan nyűgözzük le a környezetünket.
Fontos tehát feltenni a kérdést, hogy tényleg, mi az, amit igazából ÉN szeretnék? Most felejtsük el, hogy mit várnak el a szüleink, a házastársunk vagy akár a gyülekezetünk!
Sokan üldöznek hamis álmokat, mert rosszul értelmezik a siker miben létét. Azt gondolják, hogy az a sikeres, akinek sok pénze van, híres, befolyásos, fontos személyiség. Jack Canfield is így gondolkodott a sikerről, de miután 40 évig dolgozott emberek millióival, rájött, hogy a siker az, ha betöltöd a lelked célját (soul purpose), vagyis a küldetésed. Ezt viszont nagyon nehéz elérni, ha nem tudod, hogy mi is az.
Olyan a hamis siker, mint amikor felküzdöd magad a létra legfelső fokára, majd rájössz, hogy nem a megfelelő épületnek támasztottad a létrát.
Kell, hogy legyen látásunk a jövőnkről, a küldetésünkről, arról, amit igazából szeretnénk, és ezekkel kell összhangba lenni a céljainknak. Ha azt követjük, ami az igazi célunk, akkor, egyre több ajtó nyílik meg az életünkben.
El kell engedni a félelmeinket:
- Ki vagyok én, hogy merjek álmodni?
- Én ezt nem tudom véghez vinni!
- Mi lesz az eddigi életemmel?
- Mi lesz, ha nem lesz pénzem?
- Mit fognak szólni a környezetemben?
- Ez önzőség.
- Nem érdemlem meg az álmaimat.
A szerző mesélt egy volt katonáról, aki körül mindenki meghalt egy hadműveletben, és csak ő volt az egyetlen túlélő. Emiatt bűntudatot érzett, amit nem tudott feldolgozni, ezért beállt szerzetesnek, vezekeljen. Természetesen maga is bevallotta később, hogy nem ez volt az elhívása, csak a bűntudat vezérelte a kolostorba.
A nőkre is jellemző, hogy nem tartják eléggé fontosnak az életüket ahhoz, hogy merjenek álmodni, mivel előtérbe helyezik a gyerekeket, a háztartást stb.
A következő részben pontosan arról lesz, szó, hogy hogyan hátráltat a HAMIS BŰNTUDAT.
Magam is tanúsíthatom, hogy életem során akkor történtek nagy változások, ami nagyon fontos volt a fejlődésemben, amikor imádkoztam egy nagy döntés előtt, és a felelet nem válasz volt, hanem kérdés:
„Judit, mi az, amit igazából szeretnél?”
Ilyenkor vettem egy nagy levegőt, és kimondtam, amit igazán akartam, még ha ostobaságnak vagy „gonoszságnak” tűnt is. Volt, hogy nem tudtam a pontos választ, vagy csak nem akartam bevallani. Ekkor az életem érdekes fordulatot vett…
Nagyon szeretném ezeket is megosztani, de most nincs erre idő. Túl sok mindent akarok elmondani egyszerre! Lehet, hogy legközelebb mesélek egy kicsit, aztán majd jöhet a BŰNTUDAT?
Gizikém/Bélukám! (tetszés szerint)
TE MIT AKARSZ IGAZÁBÓL?
antikaotika
Szerző: antikaotika | jan 4, 2015 | HUMOR, IDŐGAZDÁLKODÁS, MOTIVÁCIÓ, REND-RENDETLENSÉG
MI MOTIVÁLHAT A RENDRE? 2. rész – az időzítő
Mocskos kis titkaim –amelyekbe most beavatlak
Minden embernek vannak titkai, rejtegetnivalói. Én mindig szégyelltem a rendetlenséget és a koszt, ami körülvesz. Tizenévesen attól rettegtem, hogy rám talál a fehérlovas herceg, hazakísér, majd belép a bejárati ajtón, és a love story véget ér. Az első udvarlómat nem is engedtem csak a kapuig. Szabadkoztam, hogy nálunk milyen rendetlenség van, mire ő azzal „vigasztalt”, hogy mindegy hogy milyen az udvar, ha bent rend van. (Köszi!) Természetesen elfelejtkeztem az okádék udvarunkról, hogy azt viszont simán átlátja, és ezt teljesen figyelmen kívül hagytam, mivel annyira eltörpült a házban uralkodó káosz és mocsok mellett. Gondolhatod, mennyire tett ez jót az önbizalmamnak… Szerencsére annyira untuk egymást, hogy az egész kapcsolat idő előtt elhalt. Még egymás kezét sem fogtuk meg soha. Ő azt mondta, hogy majd hív, de nem hívott fel többé, amit nem is bántam. Később (kb. 15 év múlva) sikerült egy kis borsot törni az orra alá! Véletlenül összefutottunk. Megszólítottam:
- Emlékszel még rám?
- Ö-ö-ö igen! – válaszolt zavartan
- Nem hívtál fel, pedig vártam! – adtam a sértett szerelmest. Szegény nem tudta, hogy már nem vagyok az a csendes, szerény kislány, aki voltam. És csak hebegett-habogott összevissza.
- Nyugi, csak vicceltem! – mondtam nevetve, majd mentem vidáman a dolgomra. Ő meg ottmaradt céklavörösen.
Vigyázni kell velem, mert ellenállhatatlan kényszert érzek a feldobott labda lecsapására!
Ha valami pikáns történetre vártál, ki kell, hogy ábrándítsalak. Beavatlak viszont a mai szégyenembe. Borzalmas a rendetlenség az egész házban! Mondhatom, hogy el vagyok havazva, ami igaz is, de nem indok erre: szennyes és tiszta ruhák átláthatatlan halmokban, kakás pelenkák mosható és eldobható változatban a földön szanaszét (de gondosan összegöngyölgetve, nehogy elcsússzunk rajta), fenyőtüske, morzsa, szemét, cipők, játékok mindenütt – és mindez csak a szobánkban. A konyhát most hagyjuk. Készítettem fotókat is erről- íme:
A képek sokkal idillibbek, mint a valóság, és nem ez a szoba legrosszabb állapota, arra viszont alkalmas, hogy ne tudjak nyugodtan pihenni benne. Pedig eldöntöttem, hogy vasárnap pihenni fogok. Ebből annyi valósult meg, hogy ebéd előtt és desszertkészítés helyett inkább ledőltem aludni, annyira kimerült voltam, pedig folyamatos volt a gyerekzsivaj a házban.
Észrevettem magamon, hogy a rendetlenség látványa is kiveszi belőlem az energiát, amelynek következménye, hogy nem lesz erőm takarítani. Ha pedig nem szedem össze magam, akkor, a káosz fokozatosan beborít, és kezdődik a depizés.
Már több helyen is olvastam arról, hogy milyen jó dolog az időzítő alkalmazása a házimunkában. Eddig mindig hülyeségnek gondoltam, természetesen úgy, hogy nem próbáltam ki stopperrel. Ez nem ugyanaz, mint amikor beírom a szobatakarítást az órarendembe 8:00-8:30-ig (amit egyébként képtelen vagyok alkalmazni). Az ilyen órarendezésnek nálam az lesz a következménye, hogy vagy a szoba marad rendetlen, vagy elcsúszok az idővel, és 1 óra lesz belőle, borul a napom, kudarcélmény, frusztráció.
Azután eszembe jutott, hogy mi is történt tegnapelőtt, amikor a férjem szólt, hogy fél óra múlva ITT LESZNEK A VENDÉGEK. Azt tudtam, hogy mindenre nem lesz időm, kattogott az agyam, hogy mi a legkritikusabb: a WC. Sokan ódzkodnak idegen helyen a mosdó használatától, de azért ez gyakran elkerülhetetlen. Mint mindent, az undorító budi látványát is meg lehet szokni, pláne ha valaki pottyantóson szocializálódott. Ilyenkor azért lepattan a szememről a hályog, és belevetem magam a sűrűjébe, kitisztítottam, és lefertőtlenítettem a terepet. Ha már elkezdtem, nekiestem a fürdőszobának is. Percek alatt megszületett a LÁTSZATREND (hogy igazoljam Szociológus barátnémat).
Ez adta az ihletet: mi lenne, ha negyed óra múlva betoppanna a szobába egy illusztris vendég, mondjuk te. Negyed óra az 15 perc, beállítottam a stoppert, és mielőtt startoltam volna, értesítettem a tervemről a családomat, és kértem, hogy erre a kis időre szakadjanak le rólam. Ez nem is olyan egyszerű téli szünetben 3 kisgyerekkel, akik folyamatosan rajtad lógnának vagy ugráltatnának. A kisbabának ez még megbocsájtható, de rá is érvényes a „csitu van szitu”.
IDŐZÍTŐ START:
- szennyes a folyosóra, válogatás nélkül tiszta ruhával keverve
- téli cuccok benyomva a helyükre
- szemét kukába
- játékok átdobálva a gyerekszobába (ő bajuk, minek hordják át)
- Babacuccok kiságyba süllyesztve
- cipők, papucsok cipős szekrénybe hajítva
- ágy: gyors igazítás
- és igen – porszívózás: szőnyeg felületesen + fenyőtüskék, porszívó elrakás
- bútorigazítás
- ránéztem az időzítőre: még van pár pillanat: gyors ragacstörlés a konvektorról: a ragacs eltűnt, a folt maradt, és megszólalt a stopper: VÉGE
Az eredmény: megnyugtató rend, heves szívdobogás, izzadás, egy kis endorfinlöket, szóval ez felért egy jó kis kardioedzéssel. Annyira örültem, hogy 15 perc FÓKUSZÁLT munkával ekkora változást lehet elérni, hogy már mentem is a konyhába elkészíteni a jól megérdemelt desszertet, amit délelőtt még átgondolni is képtelen voltam.
Elmondhatom: az időzítő használata jobb mint a drog, és még motivál is. Alkalmazni fogom más területen is.
Most már nyugodtan betoppanhatsz a szobába, le is tudsz ülni. Sajnos a krémtúrót megettük.
Szeretettel várlak:
antikaotika
Ha nem akarsz lemeardni, kattints IDE!
Szerző: antikaotika | jan 1, 2015 | MOTIVÁCIÓ
Nem tudom, te hogy vagy vele, de én nem szoktam megfogadni semmit év elején. Január elsején szinte mindenki másnapos vagy csak szimplán fáradt, ezért értelmetlen ezen a napon „új életet” kezdeni. Arra viszont, jó, hogy az ember összegezzen és tervezzen.
Érdemes átnézni a régi terveket, ha vannak: mi valósult meg, van-e olyan tervünk, amiről elfelejtkeztem. Én nagy listázó és tervező vagyok, ami sok embert megmosolyogtat.
Van, aki azért nevet ki, mert csak a káoszt látja, és azt, hogy egyszerre csinálok 20 dolgot, aminek természetes következménye a rendetlenség. Tudom-tudom: egyszerre eggyel kellene foglalkozni a hatékonyság érdekében, de ez csak a legritkább esetben sikerül. Már eljutottam odáig, hogy csak 3 feladattal foglalkozom paralel, és azokkal szépen haladok. Erről lesz egy vicces történetem, amelyet majd csak akkor írok le, ha a MULTITASKING lesz a témám. Látod, milyen önfegyelmem van? Már majdnem új témába kezdtem, de visszatértem. Szóval ne nevessen ki senki, mert lista nélkül bele is fulladnék ebbe az érdekes és impulzusokkal teli világba!
Van, aki azért tartja feleslegesnek a célok és feladatok leírását, mert mindig pontosan tudja, hogy mit kell csinálni. Szerintem ilyen nincs, hacsak nem hallja és követi folyamatosan Isten hangját. Apám például azt is kikérte magának, hogy bevásárló listát vigyen a boltba, annyira büszke volt híres memóriájára, a történet folytatását nem nehéz kitalálni…
Van, aki rutinszerűen él, minden napja ugyanúgy telik el, kiszámítható és gyakran pedáns is. De mi a helyzet, ha fogalma sincs arról, hogy miért is teszi nap mint nap ugyanazt, ugyanúgy?
Van olyan is, akinek még a rutin is hiányzik, se célja, se kedve semmihez, csak létezik.
Én hiszek abban, hogy te is, én is céllal vagyunk itt a világon, és ha jelenleg nem látod, hogy mi is az a nagy cél, akkor az a feladatod, hogy azt kitaláld, illetve kikutasd. Sokkal könnyebb elviselni bármit, ha tudod, hogy van értelme a dolgoknak, és betöltöd azt a szerepet, amit csak te tölthetsz be.
Én évek óta gondolkodom ezeken, és anyukámhoz hasonlóan 30 év felett sem tudtam, hogy „mi leszek, ha nagy leszek”. De mivel rengeteget olvastam a témában, ezért egyre világosabb lett a kép. Most szinte szárnyalok, és sokkal könnyebben töltődök fel energiával, már akkor is, amikor ezeket leírom neked.
Évek óta mindig rögzítem, hogy mit szeretnék elérni az élet különböző területein, milyen lépéseket kell megtennem, hogy előrejussak. Bár semmi nagy célt nem láttam mögöttük, sokat segítettek, hogy haladjak. Nagyon jó kézbe venni a jövőre vonatkozó, de kijelentő módban megfogalmazott eredményeket. Ezeket sokszor rossz angolsággal és nagyon csúnyán firkáltam, nehogy elolvashassa más. Most már nem szégyellem, mert sok mindent elértem. Van egy álomnaplóm is, amelyet a kislányom nevezett el így. Ez nem más, mint egy PowerPointos képes kívánságlista, ami folyamatosan bővül, és gyakran nézegetek. Tudod, milyen jó látni, hogy ez is, az is ki van már pipálva? Szó szerint képben tart.
Nemsokára nekiülök kidolgozni az új terveimet, tedd te is azt. Ha eddig nem próbáltad, adj neki esélyt. Egészen új és használható ötletek juthatnak az eszedbe már csak attól, hogy előveszel egy tollat és egy papírt.
Mankók a tervezéshez
Ez angol nyelven van, ha valaki szeretné, szívesen lefordítom. Tartozik hozzá munkalap: ITT letölthető.
BOLDOG ÚJ ÉVET!
antikaotika
Szerző: antikaotika | dec 30, 2014 | MOTIVÁCIÓ
Az év utolsó előtti napján visszatekintek nemcsak az évre, hanem az életemre is. Egy kis pozitív összefoglalót olvashatsz a sikereimről a BEMUTATKOZÁS menüben a szerénység jegyében.
Sikeres évet kíván 2015-re:
antikaotika alias Antal-Pap Judit
[youtube https://www.youtube.com/watch?v=AVZ-BOfC5fI&w=420&h=315]
Hozzászólások mostanában