Szerző: antikaotika | febr 4, 2015
Lengyel Péter: Tolvaj-iskola (1990)Zebra
„Hogy lehet ebben a rendetlenségben dolgozni?” „A labor rendetlen?”, válaszolta ő és a fejére mutatott: „Mit szólnál, ha azt látnád, ami itt bent van?” A kupleráj közepén tudok dolgozni.
ELOLVASOM AZ EGÉSZET
http://lengyel.irolap.hu/hu/tolvaj-iskola-1990
Szerző: antikaotika | jan 29, 2015 | MOTIVÁCIÓ, REND-RENDETLENSÉG
Kedves Beca!
Reagálok az írásodra. Igazából már telefonon is megbeszéltünk pár dolgot.
„Senkire nem húzhatunk rá olyan motivációkat, melyeket nem képes belsővé tenni”
A gyerekekre, alkalmazottakra néha muszáj. Az ideális tényleg az lenne, ha a külső motiváció belsővé alakulna. Ugyanakkor meg kell tanulni alkalmazkodni is. Már korábban vitatkoztunk azon, hogy szerintem egy családban meg kell határozni azt a minimumot, amit a „legrendesebb” családtag elvár. Nálunk a férjem a legrendesebb. Sok mindent megcsinálok (na jó ez túlzás), amit szeretne, de nem belső motiváció alapján, hanem mert neki fontos. Ezek olyan jelentéktelen dolgok, hogy miért is ne hozzam meg neki az áldozatot? Vagy bárkinek.
Volt egy vicces, de nagy kudarcélményem. A gyerekszobában eluralkodott a káosz. Hajnikával, a 9 éves lányommal órákig pakoltunk, szelektáltunk, tisztogattunk. Amikor végeztünk, nagyon boldog voltam, hogy milyen kellemes lett a szoba, végre lehetett játszani a készletekkel, amelyek visszakerültek a helyükre a dirib-darabkákkal.
Megkérdeztem Hajnikát:
- Ugye, mennyivel jobb így a szoba? Te is biztos jobban érzed magad a rendben.
- Nekem anya teljesen mindegy… – mondta közönyösen, flegmán.
Teljesen leforrázott. Ez a nem kívánt családi örökség újabb megnyilvánulása. Hát mit tegyek?
Marad a külső motiváció: addig nincs mese, számítógép, stb., amíg össze nem pakolsz kislányom!
„… az eszköz általi motiváció is csak addig él, amíg az eszköz használata fenntartja az érdeklődésemet. Például semmilyen konyhai eszköz nem fog rávenni, hogy főzőcskézni kezdjek itthon, ha egyébként nem szeretek főzni, bármennyire könnyíti meg az ételek elkészítését”
Szerintem van olyan eszköz, ami megszerettethet egy bizonyos dolgot. Mondtad, hogy a kenyérsütő géped is csak pár hónapig volt érdekes. Abban megállapodtunk, hogy kenyeret nem muszáj sütni, de takarítani mégiscsak kell néha. Ehhez kell megtalálni a megfelelő eszközt. Ezt a témát még nem fejeztük be…
Nekem az időzítő olyan szinten bevált, hogy el sem hiszem. Mi volt eddig velem? Miért takarítottam egész nap, és miért vett körül a szűnni nem akaró káosz? Mert egyszerre akartam mindent: alapos lenni és gyors. Na, ez is megér majd egy misét.
Amióta a nagy nyilvánosság elé kitettem a szégyenemet, azóta mindig stopperre takarítok. Minden reggel szétnézek, és az időmhöz és a rendetlenség fokához beállítom: 5 perc, negyed óra, fél óra. Ma 1 órát állítottam be, és a lényegre fókuszálva megcsináltam mindent: mosás, viharos pakolás, porszívó és felmosás minden helyiségben. Amikor végeztem, még maradt 5 percem, de azt már hagytam, mert sírt a kisbabám. Azt hiszem, hogy ezt az eszközt nem fogom megunni, mert bevált!
A kedvenc idézetem tőled:
„Amire konkrétabb választ tudok adni: hogy engem mi motivál a rendre. Ezen nekem is el kellett gondolkodnom, és végül a következőre jutottam: semmi. Utálok rendet rakni, és semmivel nem tudtok rávenni, hogy megcsináljam!” – Éljen Beca, a hős, aki bevallja!
Azért látom, hogy téged is sok minden motivál a rendre:
- a kisgyerek porallergiája
- vendégvárás
- helyhiány
- valamit a takarításnál is jobban utálsz – erről muszáj lesz beszélnünk a jövőben!
Amit a tárgyak eldugdosásáról írtál, az a vágyálmom: ne legyenek szabadon elhelyezett vackok (csak ha nagyon dekoratívak), mindent elsüllyeszteni, tárolókba tenni. Aki nézi a csiricsáré honlapomat, biztos csodálkozik, mert a minimalista stílus tükrözné ezt leginkább, ami ugye nem jellemző rám…
A motivációkutatást rád bízom, vagy megkeresem a Pszichológust, így nagybetűvel…
a-p j (antikaotika)
Mint látod, már van FÓRUMOM is! Téged mi motivál a rendre? Kérlek, oszd meg a tapasztalataidat!
Ez még egy nagyon új bővítmény, lehetnek gondok. Észrevételeidet ezzel kapcsolatosan írd meg az antikaotika facebook oldalon
Szerző: antikaotika | jan 15, 2015 | MOTIVÁCIÓ, REND-RENDETLENSÉG
A spejz nálunk dugig volt kacattal. Ez egy olyan hegynek tűnt első pillanatra, amelyet lehetetlen megmászni. Odatoltam a bejárathoz egy ládát, egy nagy dobozt és pár kukazsákot. A ládába Andi belepakolt mindent, én pedig elkezdtem a kíméletlen szelektálást. A ládában hagytam mindent (befőttek, szerszámok, stb.), ami visszakerül a „helyére” (még ezt is újra kellett értelmezni). A zsákokba a szemét, a dobozba pedig a „jó lesz még valamire” cuccok.
Nézzük sorba:
- befőttes üvegek: osztódással szaporodnak. Tele a pince és a padlás. Vajon atomháborúra készülök, amelyet 1000 üveg befőttel akarok túlélni? Nyilván nem.
- NINCS IRGALOM! Véglegesen távozniuk kell!
- műanyag flakonok: 2 kicsit megtartok, ha megyek valahová „nyanyavíznek” (az öregasszonyokhoz hasonlóan mindig van a táskámban egy üveg innivaló, amely gyakran eláztat mindent). A többi:
- NINCS IRGALOM! Szelektívbe
- öt év összes használt eleme és kiégett izzója ezer helyre szétszóródva:
- NINCS IRGALOM! Szelektívbe
- nejlonzacskók: erre, az ásványvízre és a vécéhasználatra nyilvános helyen sajnálom a pénzt. A jókat megtartom, a szakadtakat, mocskosokat, büdösöket kihajítom.
- száraz kenyér, zsömle: amiből majd sohanapján prézlit csinálok.
Eddig könnyű (talán a befőttesüvegektől kicsit nehezebb megválni).
Most jönnek a „jó lesz még valamire” cuccok: kábelek, klaviatúrák, telefontöltők, csavarok, alkatrészek. A csavarokat beszórtam egy zárható fedelű vödröcskébe, azok maradhatnak. A többi egy dobozba, amelyet ha nem nyitunk ki egy év múlva, akkor, végleg kihajítunk. Fontos ráírni a határidőt, és a lejárat után már ki se nyissuk, nehogy kísértésbe essünk! Kérdeztem Zsoltit, hogy átnézi-e, hogy mi fontos? –Semmi, dobjam ki a fenébe! Szóval a felirat el is maradhat ebben az esetben.
Kevés a tárolónk, kicsi a spejz, és a pincelejárat miatt ferde a talaj nagy része. Még lehetnének polcok a falon, de rákerült egy dekoratív pár szerszámot elviselő szerszámfal. A törött csavarhúzókat már kihajítottam, de még így is rengeteg minden maradt. Kerestem a padláson egy centrifugaméretű erős dobozt, és beleraktam az összes szerelő vackot a fúrótól a fejlámpáig. Zsolti nem egy ezermester hobbibarkácsoló, ezért remélem, hogy elnézi azt nekem, ha derékig kell a dobozban elsüllyednie egy fogóért. Bár gyanítom, hogy ez a feladat rám hárul. A tömörítés megtörtént.
Van még egy összeszakadt műanyag egymásra rakható tárolónk a zöldségeknek:
NINCS IRGALOM! Véglegesen távoznia kell!
A polcrendszeren annyi hely szabadult így fel, hogy vígan elfért az egyiken az összes zöldség.
A végeredmény: Másfél óra alatt végeztünk: a tárgyak ¾ része eltűnt. Rend és átláthatóság, szabad kapacitás. Bár nincsenek illúzióim, hogy meddig….
Egy csomó használaton kívüli háztartási gép is foglalta a helyet. Azokat felvittem a padlásra. Majd odaadom annak, akinek szüksége van rá.
Azokat a dobozokat, cuccokat, amelyeket nem a kukába hajítunk, mert még valakinek jól jöhet vagy túl nagy, egy helyen tárolom a padláson – ez jó nagy terület, mert rengeteg lom tud felhalmozódni még nálunk is. Azért jó egy elkülönített helyre tenni, mert mindig csak akkor tudom meg, hogy lomtalanítás van az utcánkba, amikor, már mindenki rég kirakta a vackait, így én is fél óra alatt megszabadulok mindentől.
A padlás lesz az igazi kihívás. Ha a nyári ruhákat leszámítjuk, semmi nem hiányozna, ha eltűnne.
De mi van akkor, ha egyszer MÉG JÓ LESZ VALAMIRE az a sok cucc?!
Andi! Köszi a segítséget!
antikaotika
Szerző: antikaotika | jan 13, 2015 | MOTIVÁCIÓ, REND-RENDETLENSÉG
Eredetileg azt akartam írni, hogy „spejzban”, de megint kiderült, hogy ilyen szó nincs. Van „spejzben” vagy „spájzban”, ezek nem állnak a számra, azért legyen „kamrában”.
Az én hatékony módszerem az, hogy: NINCS IRGALOM!
A 72 m2-es házat kezdjük kinőni 6 fős családommal. Amikor a férjem megjelenik egy nagy dobozzal a kezében, amiben egy TÁRGY van, hirtelen az sem érdekel, mi az, mert tudom, hogy nincs hova tenni.
A ruháknál alkalmazott szabályt ki kell terjeszteni a többi tárgyra is:
HA JÖN VALAMI, AKKOR KÖNYÖRTELENÜL MENNIE KELL VALAMINEK!
Mi nem vagyunk gyűjtögető típusúak, de azért nálunk is garmadával sorakoznak a „MÉG JÓ LESZ VALAMIRE” cuccok.
MÉG JÓ LESZ VALAMIRE = NEM JÓ SEMMIRE
Tehát felesleges, és csak a helyet foglalja. Ezt nagyon fájdalmas kimondani, mert el kell engedni a „kincseinket”: kábeleket, rongyokat, CD-ket, jegyzeteket, soha meg nem javított eszközeinket, porfogó csecsebecséinket (nekem ilyenek nincsenek), magazinokat és bármekkora szentségtörésnek is hangozzék: a könyveket is, amelyeket nem olvastunk, és legyünk őszinték, nem is fogunk elolvasni soha.
Én utálom az apró tárgyakat, mert miattuk van rendetlenség! Mindig szétdobálják magukat! Elhatároztam, hogy fokozatosan mindent kiszelektálok. Csak nehogy túlságosan belejöjjek! A lomtalanítás is magával tud ragadni. Már nagyon várom a konténert!
Nekiláttam a stratégiai tervezésnek, amiért már páran megszóltak:
„Amennyi idő alatt megtervezed, annyi idő alatt meg is tudod csinálni”.
Most az egyszer én is egyetértettem a gondolattal. Stratégiám azért van: mindig a legmagasabb hegyet fogom megmászni. Azaz: kiválasztom a ház legfájóbb pontját. Jelen esetben ez a spejz.
Volt segítségem is: Andival, akire mindig számíthatok, nekiugrottunk a feladatnak, és másfél óra alatt végeztünk. Kértem, hogyha elgyengülnék, akkor legyen szigorú velem, hogy a „még jó lesz valamire” tárgyak kerüljenek a megfelelő helyre. Erről részletesen beszámolok a következő bejegyzésemben.
Addig fogadd meg a tanácsom:
Ne szégyenkezz a kupid miatt, hanem kérj segítséget a lomtalanítási akciódhoz,
hogy hamar túl legyél rajta! Nagyon felemelő lesz végignézni az eredményen!
Kellemes kidobálást!
antikaotika
Szerző: antikaotika | dec 27, 2014 | HATÉKONYSÁG, HUMOR, MOTIVÁCIÓ, REND-RENDETLENSÉG
MI MOTIVÁLHAT A RENDRE? 1.
AZ ALVÁS
Már beszéltem arról, hogy rutin hiányában a holtpontról csak a megfelelő motivációs szint elérésével tudunk kitörni. A rutin fantasztikus lehet a „rendes” emberek életében. Mindig csodáltam azokat, akiknél minden nap tökéletes forgatókönyv alapján zajlik: mindennek megvan a helye és ideje. Ebben én is hiszek, de képtelen vagyok arra, hogy mindig ugyanazt csináljam. Természetesen kellenek fix pontok: gyerekek indítása iskolába, óvodába, ebéd és az alvás erőltetése ebéd után (nagyon keveset alszom), esti fekvés. Azt hiszem az én esetemben ennyi. Az a baj, hogy mindent egyszerre akarok csinálni, millió dolgot felfedezni, elolvasni, megtanulni. A maximalizmust félretettem, mivel rájöttem, hogy soha nem leszek egyszerre tökéletes keresztény, pedáns háziasszony, önfeláldozó anya, karrierista nő stb. Az a baj, hogy a három dimenzió és az idő fogságában élek, mint minden embertársam itt a Földön. Arról nem is beszélve, hogy ha az egyik napom mintaszerűen zajlik, akkor következő nap már borítékoltan nem lesz erőm szinte semmire. De mivel akkor is várnak rám a feladatok és a felfedezésre váró világ a síró gyerekekkel, ezért kénytelen vagyok összeszedni magam.
A HAJNALI ÓRÁK CSODÁJA
Régen nagy büntetés volt a koránkelés, most pedig közel a negyvenhez, rájöttem, hogy nagyon jó felébredni a többiek előtt. Ezt a férjemtől tanultam, aki nagyon sokat dolgozik, de minden hétköznap felkel hajnal 5-kor, és miután behozza nekem a kávét(!), megy bibliát olvasni és imádkozni. Ilyenkor én is ébredek, és elkezdek felkészülni a napra. Az egyik forgatókönyv szerint hangos bibliát hallgatok, és játszok a telefonomon, a másik szerint csak játszom és visszaalszom. Van, amikor imádkozok egy csomót, és attól feltöltődöm, vagy bibliát olvasok, és visszaalszom! J Az első viszont, hogy megtervezem a napomat, mindig más rendszer alapján! Ebben már nagyon profi vagyok elméleti szinten: időbeosztás, feladatok rangsorolása, undok béka evés stb. Ezekről majd később írok. Mind működik, csak megunom előbb utóbb valamennyit.
A BAJ CSAK AKKOR VAN…
… ha felébrednek a gyerekek, és nem hagynak gondolkozni, illetve, ha aznap összeomlik az aktuális rendszerem. Legyőz a káosz, és a minimális tennivaló is megmászhatatlan hegynek tűnik. A feladatok elborítanak, és képtelen vagyok eldönteni, hogy mi a következő lépés. A legrosszabb, hogy tudom, hogy ez másnak magától értetődő, nekem pedig összekuszálódnak a vezetékek a fejemben. Ilyenkor nem adom meg magam, bár a depresszió is megjelenik a tehetetlenségérzés miatt. Tudom, hogy ez átmeneti állapot, és az elmebajhoz közelít, de max. egy nap alatt legyőzöm.
DEPI HELYETT MOTIVÁCIÓ
Muszáj kitörni ebből az állapotból! Az önsajnálat visszataszító luxus. Helyette a következő dolgokat alkalmazom:
1. ALVÁS
Sajnos nekem ezt erőltetni kell. Nem foghatom a kisbabára sem. Állandóan pörög az agyam, egyszerűen nem tudom kikapcsolni. Talán, ha a telefonomon játszok, az kikapcsol, de akkor meg nem tudok aludni. Ördögi kör.
- Érdemes lemérni, hogy mennyi időt töltünk alvással. Én megdöbbentem, hogy kevesebb, mint hét órát alszom naponta. Nem csoda, ha kikészülök hétvégére, amikor együtt lesz végre a család.
- Aki megteheti, ebéd után dőljön le szunyókálni. Teli hassal ez könnyebb, mivel a vér a gyomorba megy. 15 perc alvás is csodákat tehet az emberrel. Kütyüket félre (telefon, laptop stb.), félhomály, csend. Anyám ilyenkor el szokta vinni egy körre a kisbabámat babakocsival.
- Ha a csend nem elég, akkor hallgass lágy zenét, vagy hangoskönyvet. Színházi közvetítést nem javaslok, mert előbb-utóbb valaki felordít. Csernus Imre kellemes orgánumára a legkellemesebb az alvás. Természetesen később visszahallgatom újra. J
- Ha bibliát akarsz olvasni, biztos „ráülnek a démonok” a szemedre. Máris alszol. Pedig az a legjobb könyv.
- Ne felejtsd el értesíteni az ismerőseidet, családtagjaidat, hogy a szent pihenő idő alatt ne merjenek zavarni. Én dél és kettő közé helyeztem el a 15 perces alvásidőt. Tehát dél és kettő között senki sem zavarhat! Csak hónapok kérdése, és ha elég gyakran hangoztatod, tiszteletben fogják tartani. Dél körül egyébként sem illik senkihez sem kéretlenül beállítani.
- A biztonság kedvéért erre az időszakra légy elérhetetlen mobilon is. Csak ne felejtsd visszakapcsolni. Szerencsére a telefonomon van „Ne zavarjanak” beállítás, amit a fenti időpontra beállítottam be, és csak a férjem tud elérni, de ő sem szokott akkor hívni.
- Aki dolgozik, az is ragaszkodhat a fél órás pihihez munka után. Ahogy én is tettem. Addig se kaja, se duma: mindenki hagyjon békén! A férjeket sem szabad nyaggatni, amikor hazaérnek. Először hadd egyenek, és pihenjenek egy kicsit.
- Az én mottóm: „Semmi körülmények között ne zavarjatok! Ha ég a ház, majd kiugrom az ablakon, ha meghal valaki, temessétek el nélkülem! Csak hagyjatok egy kicsit békén!”
Nem mellesleg a hosszan tartó alváshiány bizonyos agysejtek 25 százalékának elhalásához vezethet. Olvass erről itt.
Ha kialudtad magad, küldöm a MI MOTIVÁL A RENDRE? 2. részét. Addig is várom hozzászólásodat.
Jó alvást!
antikaotika
Ha nem akarsz lemaradni, KATTINTS IDE!
Hozzászólások mostanában