Az önmegvalósítás témájához nem is olyan egyszerű egészségesen viszonyulni. Szélsőséges nézőpontokból az önmegvalósítás lehet marketingszagú varázsige, más – mondjuk vallásos – elgondolás szerint ez felérhet egy mocskos szájú káromkodással is. Mindez csak attól függ, hogy mit értünk az önmegvalósítás kifejezés alatt.
Én 23 éve vagyok hívő, és bevallom sokáig azt hittem, hogy olyan nagy terveket szőni, álmokat dédelgetni, amelyek túlnyúlnak a helyi gyülekezet szükségletein és határain, már önmagában is bűn.
Mindannyian úgy érkezünk erre a világra, hogy már van egy kis csomagunk: talentumok, adottságok, hiányosságok és egy zárt doboz, amelyre rá van írva: KÜLDETÉS. A mi feladatunk a dobozt kibontani, és felfedezni a tartalmát.
A küldetés mindig túl mutat saját magunkon és a jelenlegi határainkon. Csak rajtunk áll, hogy át tudjuk-e élni, meg tudjuk-e azt valósítani. Vagyunk-e elég bátrak álmodni és meglépni azt a bizonyos lépést még akkor is, ha ezzel hülyének néznek vagy a környezetünk rosszallását váltjuk ki. A küldetésnek mindig vannak ellenségei. Sokszor azok hátráltatnak, akiknek támogatniuk kellene.
Ma már merek bátran gondolkodni, véleményt formálni, álmodni és megvalósítani. Szerencsére a környezetem is támogat ebben, vagy legalábbis nem hátráltat.
El kell dönteni, hogy bégető birkaként éljük le az életünket, vagy ráállunk arra a sínre, ami a HELYES önmegvalósítás felé visz. A helyes önmegvalósítás nem csak rólunk szól, de mi is boldogok leszünk általa. Jézus azt mondta: „Ha valaki nagy akar lenni közületek, az legyen mindenki szolgája.” Attól viszont nem kell félni, hogy valami nagynak leszünk a részesei. Sokan nem járnak megfelelő iskolába, a képességeinél sokkal alacsonyabb szintű munkát végeznek, mert azt gondolják, hogy ez milyen alázatos dolog. Aztán meg olyan hülyeségeket mondanak, hogy mindenkinek megvan a maga keresztje – pedig a kereszt nem is erről szól. Ez csak szimpla ostobaság!
Másik oldalon pedig ott a felfújt egójú gátlástalan ember: minden csak róla szól, mert ő az univerzum közepe. Aki bárkin bármikor áttapos, felelősséget nem vállal a tetteiért és nem tud elköteleződni sem.
Nem is csoda, ha a fejlett társadalmak lassan kipusztulnak, mivel a gyerekvállalás nem fér bele az önmegvalósításba. Na jó egy díszpinty maximum! Ez korszellem, trend, aminek nagyon könnyű bedőlni. Annyi ismerősömtől hallottam 40 felé is, hogy nem akar gyereket, mert… és jönnek a hamis kifogások: majd ha lesz házam, kocsim. Én az első gyereket egy fürdőszivacsra vállaltam be, ennyit tudtam venni – ez a másik véglet, de nem bántam meg!
Annyira jó volt megnézni Dr Bagdy Emőke kisfilmjeit önmegvalósítás és önismeret témában!
Az önmegvalósítást valahogy így fogalmazza meg:
Mindannyiunknak az a vágya, hogy eljussunk valahová, hogy elmondhassuk, hogy nem hiába éltünk, nyomot hagytunk a világban, valamit világra hoztunk, megvalósítottunk.
Konzumkultúra: – Na, mutasd meg, hogy mid van! Milyen a tulajdonod, lakásod, kocsid – ez a tárgyi kultúra elhatalmasodása. Nincs igazi tartalom. Ha a lényedet abban határozod meg, hogy mid van, az az individuum apoteózisa, az önmegvalósítás zsákutcája.
Amikor a nő gyermeket hoz világra: királynői küldetését teljesíti. Ugyanúgy a férfi is királyi küldetését teljesíti, amikor nemz, és megteremti a puha fészket.
Ez a MAGFUNKCIÓ! Hiába változik a világ. Az önmegvalósítás másik eleme: a VILÁG SZOLGÁLATA. amim van adom: selfexpanzió. Ha tetszi, ha nem mindannyian szolgálók vagyunk. Ha ezt tudatosítjuk, még boldogok is lehetünk!
Ebben a rövidfilmben Dr. Bagdy Emőke bemutatja az identitástudatunk kialakulásának szakaszait:
Önismereti zárlat 10 éves korunkig: Addig fogalmunk sincs arról, hogy kik vagyunk, de megtudjuk. – Hogy kitől?- a szülőktől. A szülő szeretettel fogadja a gyermek botladozását. 2,5 éves korban kialakul a dackorszak, mert a kisgyerek szociálisan megszületik, amikor, kimondja, hogy én. Azért mond nemet a szülői beavatkozásokra, mert próbára kell tenni e saját magát, hogy mire képes. Itt lehet a z első sebeket kapni: – Ne csináld, majd én megcsinálom helyetted!
3-5 éves kor azonosulás a szülőkkel.
Iskolás kor: teljesítés. A későbbi önértékelés itt kaphatja a halálos csapásokat szülőktől, tanároktól: – Ügyetlen vagy! Hülye gyerekem van! Ezek nagyon mélyen bevésődnek. Nem hisszük el, hogy képesek leszünk valamire. Szomorúan beletörődünk, hogy hülye gyerekek vagyunk, és nem is fogunk produkálni.
10 éves korban a jó pedagógus bátorító pedagógiát alkalmaz. Mindig azt mondja: – Jól van! Majd meg tudod csinálni legközelebb. Tudom, hogy okos vagy.
További 10 évig az identitásunkat, önazonosságunkat építjük. Összerakjuk a téglákat, amelyeket eddig összegyűjtünk. Innen beszélhetünk az önismeretről, hogy mit tudunk önmagunkról.
Kialakul egy személyes énkép.
Van visszatükrözött énkép: hogy hat rád a cselekedetem.
Tulajdonított: azt hiszem, hogy azt hiszed, hogy… feltételezések
Ideál: ha én olyan lehetnék, mint te! Ezek a nagy barátságok alapjai: a másik rendelkezik azokkal a tulajdonságokkal, amilyen én is szeretnék lenni. Ez a kamaszkor jellegzetessége.
Az énképben mindez benne van. Fontos a lélekszilárdság, ami kell ahhoz, hogy ne legyünk olyanok ,mint a kaméleon.
Korai zárás: gyerekek maradunk, mindig szükségünk van támaszra.
20-25 éves korban akkor beszélhetünk felnőtt személyiségről, ha kialakul az elköteleződésre való hajlandóság és a felelősségvállalás. Ez szükséges a boldog párkapcsolathoz és a családi élethez.
A weboldal SÜTIKET használ, amiket SAJNOS nem lehet MEGENNI, de segítenek a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalam további használatával jóváhagyod, hogy sütiket (magyarul cookie-kat) használjak.
Hozzászólások mostanában