Szerző: antikaotika | máj 28, 2015
Mit bánnak a haldoklók?
Egy végstádiumú betegekkel foglalkozó ausztrál nővér összegyűjtötte, hogy a haldoklók mit bántak leginkább életük végén. A férfiak leggyakrabban azt sajnálták, hogy túl sok időt töltöttek munkával.
Bronnie Ware, palliatív ellátásban dolgozó ausztrál nővér évekig ápolt végstádiumú betegeket. Betegeivel az utolsó hetekben igyekezett arról is beszélgetni, hogy van-e valami, amit sajnálnak, vagy bánnak, hogy úgy alakult az életükben, ahogy alakult. Az először a blogján közzétett, öt megbánást tartalmazó listát kibővítette könyvvé is, amely angolul idén számos országban jelent meg, és már több millió példányt adtak el belőle.
A megbánások között sok visszatérő akadt, a nővér szerint a leggyakoribb az alábbi öt volt:
1. Bárcsak lett volna bátorságom a saját életemet élni, nem pedig a mások elvárásainak megfelelni.
„A legtöbben ezt sajnálták. Amikor az ember élete végéhez közeledik, és őszintén visszatekint, szembesül vele, hogy mennyi álmát nem teljesítette be. A legtöbb ember még álmai felét sem váltotta valóra, és tudatában van annak, hogy ez a saját döntéseinek következménye” – írja a nővér a blogján.
2. Bárcsak ne dolgoztam volna olyan sokat.
„Minden férfi betegem szájából elhangzott. Sajnálták, hogy kimaradt az életükből gyermekeik fiatalsága, hogy kevés időt töltöttek társukkal. Minden általam ápolt férfi mélyen sajnálta, hogy élete nagy részét a munka taposómalmában töltötte.”
3. Bárcsak lett volna bátorságom az érzéseim kimutatására.
„Sok ember érezte úgy, hogy a konfliktusok elkerülése végett elnyomta az érzéseit. Ennek az eredménye egy középszerű élet lett, és soha nem váltak azzá, akivé válhattak volna. A ki nem mondott keserűség, harag, neheztelés sokaknál betegségek kialakulásához is vezetett.”
4. Bárcsak ne hanyagoltam volna el a…
Forrás: origo.hu
Kapcsolódó írások:
Ezek a mai fiatalok!
A kütyüfüggő csendes generáció
Áldás agy siker? Élet a gürizésen túl
Miért csak az emberek 3%-a valósítja meg álmait?
Az Éva-elv – önmegvalósítás vagy kényszer?
Szerző: antikaotika | máj 12, 2015 | HUMOR
Hogyan NEM találtam meg az igazit?
Ha elolvastad a Küldj egy jelet Istenem! Ő az igazi? írásomat, akkor jogosan várhatod az ígért sztorijaimat arról, hogyan nem találtam meg az igazit, pedig nagyon akartam….
ELSŐ TÖRTÉNET
Helyszín: Keresztény konferencia vidéken a ’90-es években
Szereplők: Juditka és több ezer ember …akik közül kiszúrtam valakit. Szegény…
Esemény: Judit haja korpás…
Egyedülálló fiatal lányként – mint minden egészséges tinédzser – én is pásztáztam a terepet lesve a felhozatalt, hátha szembejön a nagy Ő. Képletesen szólva: fel is vágtam volna az ereimet, ha akkor tudom, hogy kár a gőzért, mert még egyszer annyit kell élnem ahhoz, hogy férjhez menjek. 🙂
Az éppen aktuális férjnek valót meg is találtam hamar, mert nagyon hasonlított egy előző nagy Ő-re. Félreértés ne essék, ez mind csak plátói szerelem volt, vagy még az se. Sima idealizálás volt részemről.
A nagy tömegben messze láttam hátulról egy lelkes fiatalembert, akit akkor nagyon jóképűnek találtam. Aztán elindult az irányomba, én pedig berezeltem, mert életemben először és majdnem utoljára TISZTA KORPA VOLT A FEJEM.
Én gyorsan láthatatlanná tettem magam, és ő sem vett észre. huh…
Este koncert volt, és mivel késtem, csak a kakasülőn volt hely. Megint megláttam messziről ácsorogva a fiút, csodáltam egy darabig, majd eldöntöttem, hogy nem bámulom tovább, mert istentiszteletre jöttem, nem randizni!
Csukott szemmel énekeltem, amikor valaki megrázta a vállamat. Egy rendező volt, és azt kérdezte, hogy van-e mellettem hely. Mondtam: -Persze!
Akkor láttam, hogy a jóképű srácot ültették mellém. Azt hittem, elájulok. Égi jelnek vettem.Azt hittem, hogy tényleg az Isten küldte…. Beszélgettünk is egy kicsit. Ő pedig nagyon kedvesen mosolygott.
Jó szokásom szerint fűnek-fának elmondtam a nagy bizonyságomat.
Eltelt pár hónap. Újabb konferencia keresztények tömegével. Én pedig megint különcködtem, és találomra ledobtam egy székre a táskámat, majd kimentem a mosdóba vagy kajálni, nem tudom. Mikor visszajöttem, a fejem céklává vált, mert a táskám melletti széken ott ült a jóképű, én pedig helyet foglaltam mellette.
Várj! Rakd vissza a zsebkendődet!
Aztán elkezdtünk beszélgetni… Minél többet beszélgettünk, annál jobban émelyegtem, és éreztem, hogy elszáll a lila köd. Néztem a fiút, és nem értettem a dolgot. Mi ez az egész? Kedves volt, de ahogy beszélt, éreztem, hogy nagyon távol van tőlem, teljesen idegen számomra, és nem is akarom jobban megismerni. Mint a hideg zuhany: rádöbbentem, hogy nem találtam meg az igazit!
Délután már gondosan ügyeltem arra, hogy nehogy a közelébe üljek…
Évekkel később egy gyülekezetben összefutottam vele. Mellette állt a várandós felesége. A fiú immár férfiként kicsit zavartan köszönt, én pedig nagyon szégyelltem magam…
- Mintha én boszorkánykodtam volna össze az eseményeket.
- Ha nem is volt bennem rossz szándék, a vonzás szellemi törvényét életbe léptettem.
- Kiküldtem a jeleket, amelyek célba találtak.
- Az eredmény: zűrzavar
Isten nem ilyen…
***
A fenti történetem nagyon ártatlannak tűnik. A tarsolyomba idővel bekerült pár női praktika, de ezeket tudatosan próbáltam NEM ALKALMAZNI. Nem mindig jött be…
Az ember minden vetése után aratni fog. Engem is megszívattak a későbbiekben, csak mocskosabbul!
Hogyan NEM találtam meg az igazit? MÁSODIK TÖRTÉNETÉBEN ezt fogom elmesélni.
Ha nem akarsz lemaradni, KATTINTS IDE!
antikaotika
Szerző: antikaotika | máj 11, 2015 | ÉRTÉK, MOTIVÁCIÓ, ÖNISMERET, ÖNMEGVALÓSÍTÁS
Nem lennék fiatalabb! – szülinapi gondolatok
Ma van a szülinapom! Je-e-e! Nagyon boldog vagyok!
Betöltöttem a 39-et, és nem lennék fiatalabb 1 perccel sem.
Én sosem fogom letagadni a koromat, mert örülök, hogy élek, és minden napért hálás vagyok, amit köztetek tölthetek!
Persze volt olyan, hogy úgy éreztem, hogy mindent elszúrtam jóvátehetetlenül, és akkor azt mondtam:
– Köszönöm Istenem azt a sok szépet, amit eddig kaptam, de én már nem akarok élni, mert nincs értelme…
Szerencsére Isten nem hallgat meg minden OSTOBA IMÁT! Az a jó, hogy amikor reggel felébredünk, mindig van esélyünk újrakezdeni az életünket, illetve helyrehozni, amit tudunk.
A legmélyebb gödörből is van kiút, ezt tapasztaltam!
Ehhez viszont az kell, hogy:
1. NÉZZ TÜKÖRBE, és legalább magadnak NE HAZUDJ!
2. NE MONDD A FEKETÉT FEHÉRNEK, és főleg ne SZÜRKÉNEK!
3. KIÁLTS ISTENHEZ – ha őszinte vagy 1000% a segítség
4. VÁRD KI! És lehetőleg több baromságot ne csinálj!
…. ha mégis hülye vagy, még mindig ott az 1.PONT…
Nem lennék fiatalabb, mert…
Nem lennék fiatalabb, mert…
- bár szép és gondtalan a gyerekkor (már akinek), de felnőttként MEGHOZHATOD a saját DÖNTÉSEIDET.
Nem lennék fiatalabb, mert…
- hiába nagyszerű tinédzsernek lenni, még jobb túl lenni rajta.
Nem lennék fiatalabb, mert…
- jó ugyan a fiatal felnőtt lét – MENNYI SZABADSÁG és LEHETŐSÉG! Izgalmas szenvedélyesen élni, de még jobb LENYUGODNI és HAZATALÁLNI.
Jó, ha az embernek van családja, ha tovább tudja adni azokat az értékeket, amelyeket megtanult, megélt, megtapasztalt. Jó hálásnak lenni mindenért.
Tudom, hogy jó volna úgy kinézni, mint egy tizenéves, és az egész világ ezt hajszolja,
de a szépség (nem feltétlenül )
=
a feszes testtel, a ránctalan bőrrel, a szexi ruhákból kibuggyanó (kizörrenő) testrészekkel.
Számomra a
SZÉPSÉG = HARMÓNIA.
Ha mindenki erre törekedne, nem lenne annyi keserű, önmagával elégedetlen ember.
Ezzel a bejegyzéssel szeretném megköszönni azt a sok
SZÜLINAPI JÓKÍVÁNSÁGOT,
amelyet
TŐLETEK
kaptam!
Antal-Pap Judit
Szerző: antikaotika | máj 6, 2015 | HATÉKONYSÁG, HUMOR, MOTIVÁCIÓ, ÖNISMERET, ÖNMEGVALÓSÍTÁS, OPTIMIZMUS, REND-RENDETLENSÉG, SIKER, STÍLUS, TIPPEK
Hogyan szervezzem meg a háztartást?
Nagyon jó érzés volt újra a kezembe venni a HÁZTARTÁSI TÚLÉLŐKÖNYVET!
A bevezető és az 1. fejezet után elkészítettem a 2. fejezet hangoskönyv változatát is, amelynek címe:
Zsuzsa megváltoztatja az életét
Egy majdnem igaz történet
Olyan, mintha én lennék Zsuzsa, akit ellep a káosz, de szeretne kitörni belőle. Biztos, ismerős az érzés….
Zsuzsa találkozik Évával, aki ugyanebben a cipőben járt anno, de sikerült megtalálnia a módszert, amelyet sikeresen alkalmaz a háztartásában.
Ebből a fejezetből megtudhatjuk, hogy:
- milyen fontos fölfedezni a céljainkat
- milyen sokat lehet tanulni a menedzserek felismeréseiből saját háztartásunk vezetésében
- milyen célok és költségek merülnek föl egy egyszerű háztartásban
- milyen értékek alapján akarjuk a jövőben a háztartást berendezni
- mi köze a Pareto szerinti 80:20 elvnek a háztartásunkhoz.
Az a jó, hogy nem egy kaptafára készültünk, ezért saját magadnak kell eldöntened, hogy mi a LEGFONTOSABB ÉRTÉK az életedben. Azután keress választ a kérdésre: Hogyan szervezzem meg a háztartást?
Ez a fejezet felnyitja a szemünket arra, hogy nem lehetünk egyszerre:
GYORSAK és ALAPOSAK
TAKARÉKOSAK és BIOMEGSZÁLLOTTAK
Valamit valamiért föl kell áldozni.
MEGHALLGATOM A 2. FEJEZETET!
⇓
Itt elolvashatod a bevezetőt: Háztartási túlélőkönyv – lusta vagy elolvasni?
Ha szeretnéd elolvasni az eredeti könyvet, akkor rendeld meg kedvezményesen itt –> Harmat Kiadó
antikaotika
Szerző: antikaotika | ápr 16, 2015 | ÉRTÉK, ÖNISMERET, ÖNMEGVALÓSÍTÁS
Nem akarok felnőni! Pán Péter, Stop!
Emlékszem, amikor kisgyerek voltam, és játszottam a kerítés helyét jelző cölöpnél – mivel kerítésünk nem volt – hogy az élet dolgain filóztam, és arra a következtetésre jutottam, hogy nem akarok felnőni soha, mindig gyerek akarok maradni. Később a „nem akarok felnőni” úgy módosult, hogy nem akarok gyerek se lenni, mert szerettem volna mielőbb kitörni az otthoni világból és a kiszolgáltatottságból. Lélekben talán egy kicsit gyerek is maradtam. Nagyanyám mindig mondta, hogy komolyodjak meg, mert így egy komoly férfi sem fog elvenni!
– Kell a francnak a komoly férj! – fakadtam ki, amikor megjelentek a szemem előtt a vallatlan könyvmoly tanársegédek…
Hát nem úgy hozta az élet, hogy a világ legkomolyabb férfia vett el feleségül, aki egy igazi könyvmoly – csak van válla (meg hasa is). Én nem sokat komolyodtam, de már nem mondom, hogy nem akarok felnőni.
Jó úgy élni, hogy döntéseket hozok, és vállalom a felelősséget a döntéseimért. Számomra ezt jelenti az érettséget.
Felnőttnek lenni jó!
Erről szól egy nagyszerű blog: a Pán Péter, Stop,amelyet a barátnőm Bereczki Enikő (lyánykorában még Fodor Enikő) ír, akinek országos hetilapban is jelent már meg írása a témában: Örök kamaszok – Kortünet a Pán Péter szindróma
Enikő nagyon okos – nyilván hiszen a barátnőm :-). Három gyermek anyukája, ifjúsági szakértő, pedagógus. Érdemes megfogadni a tanácsát mindenkinek.
Kinek szól a Pán Péter, Stop?
A felnőtté válás nagy kérdéseivel foglalkozó tinédzsereknek, huszonéveseknek és akár idősebbeknek is ajánljuk a blogot, illetve ifjúsági munkások, szülők, pedagógusok, osztályfőnökök is találhatnak majd hasznos olvasmányokat, tippeket közös beszélgetésekhez, foglalkozásokhoz.
Kedvenceim:
Ha tetszenek Enikő írásai, akkor küldj neki egy nagy LÁJKOT a facebook oldalára!
antikaotika
Hozzászólások mostanában