Szerző: antikaotika | jan 13, 2015 | MOTIVÁCIÓ, REND-RENDETLENSÉG
Eredetileg azt akartam írni, hogy „spejzban”, de megint kiderült, hogy ilyen szó nincs. Van „spejzben” vagy „spájzban”, ezek nem állnak a számra, azért legyen „kamrában”.
Az én hatékony módszerem az, hogy: NINCS IRGALOM!
A 72 m2-es házat kezdjük kinőni 6 fős családommal. Amikor a férjem megjelenik egy nagy dobozzal a kezében, amiben egy TÁRGY van, hirtelen az sem érdekel, mi az, mert tudom, hogy nincs hova tenni.
A ruháknál alkalmazott szabályt ki kell terjeszteni a többi tárgyra is:
HA JÖN VALAMI, AKKOR KÖNYÖRTELENÜL MENNIE KELL VALAMINEK!
Mi nem vagyunk gyűjtögető típusúak, de azért nálunk is garmadával sorakoznak a „MÉG JÓ LESZ VALAMIRE” cuccok.
MÉG JÓ LESZ VALAMIRE = NEM JÓ SEMMIRE
Tehát felesleges, és csak a helyet foglalja. Ezt nagyon fájdalmas kimondani, mert el kell engedni a „kincseinket”: kábeleket, rongyokat, CD-ket, jegyzeteket, soha meg nem javított eszközeinket, porfogó csecsebecséinket (nekem ilyenek nincsenek), magazinokat és bármekkora szentségtörésnek is hangozzék: a könyveket is, amelyeket nem olvastunk, és legyünk őszinték, nem is fogunk elolvasni soha.
Én utálom az apró tárgyakat, mert miattuk van rendetlenség! Mindig szétdobálják magukat! Elhatároztam, hogy fokozatosan mindent kiszelektálok. Csak nehogy túlságosan belejöjjek! A lomtalanítás is magával tud ragadni. Már nagyon várom a konténert!
Nekiláttam a stratégiai tervezésnek, amiért már páran megszóltak:
„Amennyi idő alatt megtervezed, annyi idő alatt meg is tudod csinálni”.
Most az egyszer én is egyetértettem a gondolattal. Stratégiám azért van: mindig a legmagasabb hegyet fogom megmászni. Azaz: kiválasztom a ház legfájóbb pontját. Jelen esetben ez a spejz.
Volt segítségem is: Andival, akire mindig számíthatok, nekiugrottunk a feladatnak, és másfél óra alatt végeztünk. Kértem, hogyha elgyengülnék, akkor legyen szigorú velem, hogy a „még jó lesz valamire” tárgyak kerüljenek a megfelelő helyre. Erről részletesen beszámolok a következő bejegyzésemben.
Addig fogadd meg a tanácsom:
Ne szégyenkezz a kupid miatt, hanem kérj segítséget a lomtalanítási akciódhoz,
hogy hamar túl legyél rajta! Nagyon felemelő lesz végignézni az eredményen!
Kellemes kidobálást!
antikaotika
Szerző: antikaotika | dec 26, 2014 | STÍLUS
Már majdnem kész van a motivációs rész, de közbelépett egy erősebb közléskényszer, mivel olvastam valamit. Ez gyakran előfordul. Brainel Mehandi: A ruha is teszi (Stílustanácsadó a klasszikus divatról és a szemfényvesztésről) cikkét. Nagyon szeretem a klasszikus, letisztult stílust, és mindent, ami erről szól. Nem is értem, miért nincsenek ilyen ruháim. Talán, mert ami nem megy, azt nem kell erőltetni!
Részlet a cikkből:
„Mennyire a ruha teszi az embert? Elmondható például, hogy ha valaki elkezd klasszikusan öltözködni, ez a viselkedésében is pozitív változásokat hoz?
– A kompetens, kifinomult öltözködés a személyiségünkre is hatással van. A belső tartás, a nagyobb rendszerezettség, a higgadtabb, magabiztosabb attitűd, mind olyan tulajdonságok, melyekre alapvetően képes hatást gyakorolni a klasszikus öltözködés. Emellett a gondolkodásmódunkra, az értékítéletünkre vagy az ízlésvilágunkra is hatással tud lenni. Ezt a legtöbbször pozitívan éli meg az ember, de találkoztam már olyan esettel is, ahol az érintett személy foglalkozása egyfajta művészi, intuitív területen bontakozott ki, ami korábban a rendszertelenségből, megfoghatatlanságból építkezett, sikeresen. Majd ahogy egyre nagyobb rálátást kapott a klasszikus öltözködés harmóniarendszerére, és ezt elkezdte beépíteni az öltözködésébe, azt vette észre, hogy a munkájába is kezd beszivárogni a rendszerezettség. A közönsége elkezdte megérteni a műveit, ami az ő esetében, bármilyen furcsán hangzik, nem volt előnyös.” Teljes cikk: Stílus és minőség.
A szép, klasszikusan elegáns ruhát ugyanúgy leveti a testem, mint a hölgyikés illatokat, vagy a monotóniát, és az agyonszabályozottságot a lelkem. A fenti cikkrészlet megerősített, hogy fontos a minőségi stílus, de a lényeg a harmónia, illetve, hogy az öltözködés fejezze ki a személyiségünket, és ne akarjunk mások lenni, mint amik, akik vagyunk.
A kínai üzletek izléstelen silányságát nem árt mielőbb levetkőzni, mert az tényleg egyfajta igénytelen olcsóságot kölcsönöz az embernek.
Ez hazugság, ha tetszik, he nem. A turkálókban pl. sokkal olcsóbban lehet megvenni egyedi tartós és márkás darabokat.
A kérdés: neked mi a trend? Ha be akarsz állni az üresfejű klónok közé ezrediknek (az ezerből), akkor rajta! Fontos megjegyezni azonban, hogy a trend nem csupán a ruhadarabokra terjed ki, hanem például a lakásdekoráció divatszíneire is. Ugyanis minden évben meghatároznak részletes kutatások eredményeként fészket csinosítgatásakor.
Azért bevallom, én is bejárok a kínaiba, de szinte mindig megbánom. Bugyi-zokni oké. Cipő soha. Mondok egy példát: melyik a jobb, megvenni a gyereknek egy tél alatt két sz*r, de csicsás csizmát 4000 – 4000 forintért, vagy venni egy jó minőségűt leárazva 7000 forintért vagy használtan, de szép állapotban 2000-ért. Én jártam úgy, hogy vettem 7000-ért a kislányomnak egy kínai csizmát. Azt gondoltam, hogy ha dupla annyi, mint a többi, akkor biztos jó minőségű. Aha, egy frászt! Pár hét, és beszakadt a sarka, leszakadt a cipzárhúzó, elveszett a csattja, stb. A Decathlonban viszont ugyanennyiért „elnyűhetetlent” lehet kapni.
Cipőben nagyon fontos a minőség. Az egyik bánatom, hogy a klasszikus sima csizmám – mert erőltetem néha a letisztult stílust – nem akar szétmenni. Akciósan vettem, két terhességet, babakocsizást, állandó gyaloglást élt túl eddig, és csak egy kicsit kopott a hat év alatt. Semmi baja nincs. Pedig úgy unom! Ki nem dobom, hadd szolgáljon még szutyok időben. Feleslegesen viszont nem halmozom a lábbeliket. Egyrészt nincs helyem, másrészt praktikus vagyok. Pont annyi ruha legyen, amennyi feltétlenül szükséges. Erről majd írok később! Lomtalanításban jó vagyok!
Rajongok a színekért, a színek burjánzásáért, a tökéletes összhangért, ahol minden részletnek megvan a helye. Nagyon boldog voltam, amikor rátaláltam az interneten a Desigual márkára. Végre valami nekem való stílus! Amikor viszont szemtől szembe találkoztam a nem túl olcsó termékekkel, nagy csalódást keltett a susogós „plasztik” minőség. Úgy érzem nekem nincs saját márkám! Brü-hü-hü…
| Érdekel a véleményed, hogy neked mit jelent a stílus és a minőség. Szólj bátran a témához, és ha tetszik, kérek egy lájkot! |
Antal-Pap Judit
Hozzászólások mostanában