Szerző: antikaotika | jan 9, 2015 | MOTIVÁCIÓ, REND-RENDETLENSÉG
Legutóbb ha azon szörnyülködtél, hogy lehet 6 perc alatt kitakarítani egy szobát, akkor ezt a bejegyzést el se olvasd, mert egy olyan olvasmányt osztok meg, amely azt mutatja be, hogyan lehet 15 perc alatt az egész házat kitakarítani. Ezt csak végszükség esetén ajánlom. Mivel az írás angol nyelvű, kicsit szabadon lefordítottam a lényegét megtoldva saját gondolataimmal:
Fürdőszoba:
- vécéülőke gyors áttörlése (gondolj a fiúkra is!)
- mosdókagyló gyors áttörlése
- ha van függöny a kádnál, zuhanynál, húzd el! Sőt be is pakolhatod, ami szanaszét van, ha nincs függöny: gyors zuhany
Nappali:
- Szöszök, hajak eltávolítása (ha csak ennyi a gond, elmaradhat, de az állatszőrtől sokan irtóznak, javaslok esetleg egy kis hangulatvilágítást, nappal pedig sötétítést)
- Rázd fel a párnákat az ülőgarnitúrán! (minek?)
- Egy nagy kosárba, zsákba vagy dobozba dobálj minden oda nem illő kacatot!
Konyha
- Szedd össze egy másik kosárba, zsákba vagy dobozba azokat a cuccokat, amelyektől a konyha rendetlennek tűnik (én ilyenkor csak az asztalt takarítom le, mert úgyis kajával vonom el a figyelmet a dzsuváról).
Előszoba
- újabb tároló, amelybe bedobálhatod a szanaszét hagyott cipőket, újságokat, leveleket, táskákat
Mosókonyha
- Ürítsd ki a macskaalmot (akárhol is legyen, ha már bent él a jószág)!
Hálószoba
- Hajítsd be a három tárolónyi vackot, és csukd be az ajtót (inkább zárd be)!
A hely, ahová leülteted a vendégeket:
- gyors porszívózás
- töröld le a TV és a hifi környékét, ha használjátok (nem árt porszívózás előtt)!
Végül légfrissítővel fújd be a kritikus helyeket (vagy szellőztess)!
Ha van jobb ötleted, oszd meg a blogom hozzászólásában!
Pusszantalak drágám!
antikaotika
Szerző: antikaotika | jan 1, 2015 | MOTIVÁCIÓ
Nem tudom, te hogy vagy vele, de én nem szoktam megfogadni semmit év elején. Január elsején szinte mindenki másnapos vagy csak szimplán fáradt, ezért értelmetlen ezen a napon „új életet” kezdeni. Arra viszont, jó, hogy az ember összegezzen és tervezzen.
Érdemes átnézni a régi terveket, ha vannak: mi valósult meg, van-e olyan tervünk, amiről elfelejtkeztem. Én nagy listázó és tervező vagyok, ami sok embert megmosolyogtat.
Van, aki azért nevet ki, mert csak a káoszt látja, és azt, hogy egyszerre csinálok 20 dolgot, aminek természetes következménye a rendetlenség. Tudom-tudom: egyszerre eggyel kellene foglalkozni a hatékonyság érdekében, de ez csak a legritkább esetben sikerül. Már eljutottam odáig, hogy csak 3 feladattal foglalkozom paralel, és azokkal szépen haladok. Erről lesz egy vicces történetem, amelyet majd csak akkor írok le, ha a MULTITASKING lesz a témám. Látod, milyen önfegyelmem van? Már majdnem új témába kezdtem, de visszatértem. Szóval ne nevessen ki senki, mert lista nélkül bele is fulladnék ebbe az érdekes és impulzusokkal teli világba!
Van, aki azért tartja feleslegesnek a célok és feladatok leírását, mert mindig pontosan tudja, hogy mit kell csinálni. Szerintem ilyen nincs, hacsak nem hallja és követi folyamatosan Isten hangját. Apám például azt is kikérte magának, hogy bevásárló listát vigyen a boltba, annyira büszke volt híres memóriájára, a történet folytatását nem nehéz kitalálni…
Van, aki rutinszerűen él, minden napja ugyanúgy telik el, kiszámítható és gyakran pedáns is. De mi a helyzet, ha fogalma sincs arról, hogy miért is teszi nap mint nap ugyanazt, ugyanúgy?
Van olyan is, akinek még a rutin is hiányzik, se célja, se kedve semmihez, csak létezik.
Én hiszek abban, hogy te is, én is céllal vagyunk itt a világon, és ha jelenleg nem látod, hogy mi is az a nagy cél, akkor az a feladatod, hogy azt kitaláld, illetve kikutasd. Sokkal könnyebb elviselni bármit, ha tudod, hogy van értelme a dolgoknak, és betöltöd azt a szerepet, amit csak te tölthetsz be.
Én évek óta gondolkodom ezeken, és anyukámhoz hasonlóan 30 év felett sem tudtam, hogy „mi leszek, ha nagy leszek”. De mivel rengeteget olvastam a témában, ezért egyre világosabb lett a kép. Most szinte szárnyalok, és sokkal könnyebben töltődök fel energiával, már akkor is, amikor ezeket leírom neked.
Évek óta mindig rögzítem, hogy mit szeretnék elérni az élet különböző területein, milyen lépéseket kell megtennem, hogy előrejussak. Bár semmi nagy célt nem láttam mögöttük, sokat segítettek, hogy haladjak. Nagyon jó kézbe venni a jövőre vonatkozó, de kijelentő módban megfogalmazott eredményeket. Ezeket sokszor rossz angolsággal és nagyon csúnyán firkáltam, nehogy elolvashassa más. Most már nem szégyellem, mert sok mindent elértem. Van egy álomnaplóm is, amelyet a kislányom nevezett el így. Ez nem más, mint egy PowerPointos képes kívánságlista, ami folyamatosan bővül, és gyakran nézegetek. Tudod, milyen jó látni, hogy ez is, az is ki van már pipálva? Szó szerint képben tart.
Nemsokára nekiülök kidolgozni az új terveimet, tedd te is azt. Ha eddig nem próbáltad, adj neki esélyt. Egészen új és használható ötletek juthatnak az eszedbe már csak attól, hogy előveszel egy tollat és egy papírt.
Mankók a tervezéshez
Ez angol nyelven van, ha valaki szeretné, szívesen lefordítom. Tartozik hozzá munkalap: ITT letölthető.
BOLDOG ÚJ ÉVET!
antikaotika
Szerző: antikaotika | dec 26, 2014 | STÍLUS
Már majdnem kész van a motivációs rész, de közbelépett egy erősebb közléskényszer, mivel olvastam valamit. Ez gyakran előfordul. Brainel Mehandi: A ruha is teszi (Stílustanácsadó a klasszikus divatról és a szemfényvesztésről) cikkét. Nagyon szeretem a klasszikus, letisztult stílust, és mindent, ami erről szól. Nem is értem, miért nincsenek ilyen ruháim. Talán, mert ami nem megy, azt nem kell erőltetni!
Részlet a cikkből:
„Mennyire a ruha teszi az embert? Elmondható például, hogy ha valaki elkezd klasszikusan öltözködni, ez a viselkedésében is pozitív változásokat hoz?
– A kompetens, kifinomult öltözködés a személyiségünkre is hatással van. A belső tartás, a nagyobb rendszerezettség, a higgadtabb, magabiztosabb attitűd, mind olyan tulajdonságok, melyekre alapvetően képes hatást gyakorolni a klasszikus öltözködés. Emellett a gondolkodásmódunkra, az értékítéletünkre vagy az ízlésvilágunkra is hatással tud lenni. Ezt a legtöbbször pozitívan éli meg az ember, de találkoztam már olyan esettel is, ahol az érintett személy foglalkozása egyfajta művészi, intuitív területen bontakozott ki, ami korábban a rendszertelenségből, megfoghatatlanságból építkezett, sikeresen. Majd ahogy egyre nagyobb rálátást kapott a klasszikus öltözködés harmóniarendszerére, és ezt elkezdte beépíteni az öltözködésébe, azt vette észre, hogy a munkájába is kezd beszivárogni a rendszerezettség. A közönsége elkezdte megérteni a műveit, ami az ő esetében, bármilyen furcsán hangzik, nem volt előnyös.” Teljes cikk: Stílus és minőség.
A szép, klasszikusan elegáns ruhát ugyanúgy leveti a testem, mint a hölgyikés illatokat, vagy a monotóniát, és az agyonszabályozottságot a lelkem. A fenti cikkrészlet megerősített, hogy fontos a minőségi stílus, de a lényeg a harmónia, illetve, hogy az öltözködés fejezze ki a személyiségünket, és ne akarjunk mások lenni, mint amik, akik vagyunk.
A kínai üzletek izléstelen silányságát nem árt mielőbb levetkőzni, mert az tényleg egyfajta igénytelen olcsóságot kölcsönöz az embernek.
Ez hazugság, ha tetszik, he nem. A turkálókban pl. sokkal olcsóbban lehet megvenni egyedi tartós és márkás darabokat.
A kérdés: neked mi a trend? Ha be akarsz állni az üresfejű klónok közé ezrediknek (az ezerből), akkor rajta! Fontos megjegyezni azonban, hogy a trend nem csupán a ruhadarabokra terjed ki, hanem például a lakásdekoráció divatszíneire is. Ugyanis minden évben meghatároznak részletes kutatások eredményeként fészket csinosítgatásakor.
Azért bevallom, én is bejárok a kínaiba, de szinte mindig megbánom. Bugyi-zokni oké. Cipő soha. Mondok egy példát: melyik a jobb, megvenni a gyereknek egy tél alatt két sz*r, de csicsás csizmát 4000 – 4000 forintért, vagy venni egy jó minőségűt leárazva 7000 forintért vagy használtan, de szép állapotban 2000-ért. Én jártam úgy, hogy vettem 7000-ért a kislányomnak egy kínai csizmát. Azt gondoltam, hogy ha dupla annyi, mint a többi, akkor biztos jó minőségű. Aha, egy frászt! Pár hét, és beszakadt a sarka, leszakadt a cipzárhúzó, elveszett a csattja, stb. A Decathlonban viszont ugyanennyiért „elnyűhetetlent” lehet kapni.
Cipőben nagyon fontos a minőség. Az egyik bánatom, hogy a klasszikus sima csizmám – mert erőltetem néha a letisztult stílust – nem akar szétmenni. Akciósan vettem, két terhességet, babakocsizást, állandó gyaloglást élt túl eddig, és csak egy kicsit kopott a hat év alatt. Semmi baja nincs. Pedig úgy unom! Ki nem dobom, hadd szolgáljon még szutyok időben. Feleslegesen viszont nem halmozom a lábbeliket. Egyrészt nincs helyem, másrészt praktikus vagyok. Pont annyi ruha legyen, amennyi feltétlenül szükséges. Erről majd írok később! Lomtalanításban jó vagyok!
Rajongok a színekért, a színek burjánzásáért, a tökéletes összhangért, ahol minden részletnek megvan a helye. Nagyon boldog voltam, amikor rátaláltam az interneten a Desigual márkára. Végre valami nekem való stílus! Amikor viszont szemtől szembe találkoztam a nem túl olcsó termékekkel, nagy csalódást keltett a susogós „plasztik” minőség. Úgy érzem nekem nincs saját márkám! Brü-hü-hü…
| Érdekel a véleményed, hogy neked mit jelent a stílus és a minőség. Szólj bátran a témához, és ha tetszik, kérek egy lájkot! |
Antal-Pap Judit
Szerző: antikaotika | nov 25, 2014 | ÖNMEGVALÓSÍTÁS, SIKER
Akkor jött a nagy ötlet, miután a sógornőmmel beszéltünk telefonon, aki 3 év kismamaság után állást keres. Nekem is van már tapasztalatom ezen a területen, mármint a munkakeresésben. A legjobb munkahelyeim mindig akkor jöttek, amikor őszintén megfogalmaztam, hogy mit akarok igazából. Ezek nem feltétlenül pénzes állások voltak, hanem olyanok, amelyek nagy mértékben hozzájárultak az életemhez, személyes fejlődésemhez. Mindenki életében elérkeznek olyan időszakok, amikor lépni, váltani kell. Sok mindenhez értek, de nem vagyok vállalkozóalkat. Most még én is otthon vagyok a kisbabámmal, de mire visszatérek a munka világába, már negyven éves leszek.
A kerek évfordulók, mindig megállásra késztetik az embert, hogy számot vessen eddigi eredményeiről, helyzetéről. Ezeknél a határköveknél úgy érezhetjük, hogy már tényleg le kell tenni valamit az asztalra. Persze a három gyerek megszülése, és nevelgetése sem kis dolog, de azért úgy érzem, hogy van bennem valami, ami ki akar robbanni, csak nem tudom megfogalmazni, mi az, és nem tudom meghatározni a robbanás irányát. Kezembe vettem egy hetilapot, amelynek olvasását a telefonhívás miatt szakítottam meg. Egy kétoldalas cikk következett Vida Ágiról, és az üzletanyu könyvéről. Ebben a cikkben Ági válaszai épp azt fogalmazták meg, amit én is érzek, és nyilván érez még sok ezer tettre kész anyuka. A cikk végén kimondtam, amit még soha: vállalkozó akarok lenni! Ha másnak sikerül, akkor nekem is. Annyi mindenhez van tehetségem, most már nem akarok leggyengébb láncszem lenni semmilyen cégnél. Rájöttem, hogy meg tudom valósítani a lehetetlent is, mint ahogy párszor már meg is tettem. Ima után, jött a kérdés, hogy mit akarok igazából. Akkor megfogalmazódott bennem, hogy elvégzem az angol nyelvtanári szakot, és létrehozok egy nyelviskolát és képzőközpontot. Első lépésben megveszem Vida Ági könyvét, amelyben anyákat tanít vállalkozásra, addig gyakorlásképpen blogolgatok. Amikor a kisfiam 2 és fél éves lesz, újra beülök az iskolapadba, de addig is képzem magam. Ez most nagyon lelkesít, és a férjem is támogat. Valóban be akarok ülni hétköznap a padba a feleannyi idős „gyerekekkel”, és nappali tagozatra járni, mivel a hétvége a családé. Az az igazság, hogy már most tudom, hogy miből fogom megírni a szakdolgozatomat! Én még soha életemben nem voltam ilyen céltudatos, hajt a tettvágy előre.
Hozzászólások mostanában