Úgy érzed magad, mint Sziszifusz, a mitológiai király, akinek büntetésből egy nagy sziklát kellett a hegyoldalon felfelé görgetnie, de mielőtt felért volna, a szikla mindig visszagurult? Tudom, mit érzel. Veled együtt én sem akarok Sziszifusz lenni!
Mi lehet az oka annak, hogy bármennyire is törekszünk felfelé, toljuk magunk előtt a terhet, egyszer csak (néha pont a cél előtt) elfogy az erőnk, és a probléma maga alá temet.
Sziszifuszi munka a hiábavaló, értelmetlen munka. Amikor folyamatos erőfeszítéssel dolgozol, de még sincs semmi eredménye.Veled együtt szeretném megvizsgálni a jelenséget több részen keresztül.
Ma foglalkozzunk a HEGGYEL!
• Mindannyian haladunk valamerre, az irányt te szabod meg.
Meg kell vizsgálni, hol vagy, és merre tartasz. Rajta vagy a sínen?
Ne másokhoz viszonyítsd az életed, hanem saját magadhoz!
A képességeidhez és a lehetőségeidhez képest megfelelően haladsz?
Jó irányba tartasz?
A jó irány FELFELÉ van!
Felfelé visz az okos ember életútja, hogy elkerülje az alvilágot odalenn! (Példabeszédek könyve 15:24)
Sík mezőn sétálni kényelmesebb, mint hegyet mászni, ez nem vitás. Hajlamosak vagyunk a könnyű utat választani, de ha pozitív eredményt szeretnénk elérni bármilyen területen az életben, akkor az erőfeszítést és az áldozatot nem ússzuk meg.
• Vizsgáld meg a hegyedet!
• Mennyire meredek?
• Lehet, hogy lejtő?
• Vagy inkább függőleges fal?
Senki nem mondta, hogy egy ugrással el lehet érni a célt. Nem is biztos, hogy egyhamar odaérsz. A legfontosabb, hogy felfelé menj, akkor is, ha elesel. Ilyenkor állj fel!
• Tűzz ki reális, felfelé (előre vivő) célokat!
• Ne legyen túl meredek a hegy, de érezd, hogy küzdened kell, így jobban fogod értékelni az elért eredményt!
• Biztos, hogy a megfelelő hegyet mászod meg?
Korábbi bejegyzésemben írtam a kütyüfüggő fiatalokról. Mielőtt szörnyülködni kezdünk az utánunk jövő generációkon, ne felejtsük, el, hogy amit látunk, arról valahol mindig a szülők és az aktuális társadalmi (t)rend a felelős. A világot és annak az elvárásait nem tudjuk megváltoztatni, a mi szerepünk az, hogy valós értéket nyújtsunk a gyerekeinknek. Sajnos gyakran találkozom azzal a jelenséggel, hogy a kisgyerekek között is az számít majdnem kizárólagos értéknek, hogy kinek milyen telefonja van.
Én (még) szerencsés helyzetben vagyok, mivel egy egyszerű észak-magyarországi kisvárosban élek, „keresztény gettóban”, vagyis a szomszéd családok is járnak valamilyen gyülekezetbe, és a gyerekeimet keresztény iskolába járatom. Nem az a célom, hogy szektás kis nyamvadékokat neveljek búra alatt, hanem működő alternatívát szándékozok kínálni az értékvesztett világgal szemben. Nyilván, a „keresztény” gyerekek sem tökéletesek, de látszik rajtuk, hogy kaptak valami pluszt, ami kezd kiveszni a társadalomból: a felnőttek tiszteletét, engedelmességet, segítőkészséget, a közösségben való gondolkodást.
Mi szülők a példamutatásunkkal tehetjük a legtöbbet a kis életre felkészítő hátizsákjukba. Rájöttem, hogy ez is kevés. Még mindig Mózes 5. könyvének 11. részénél jártam, amikor szíven ütött a következő rész:
Vegyétek azért a szívetekre és lelketekre ezeket az igéket, kössétek jelül a kezetekre, és legyenek fejdíszként a homlokotokon. Tanítsátok meg ezeket a fiaitoknak is, beszélj róluk, ha otthon vagy, és ha úton jársz, ha lefekszel, és ha felkelsz. Írd fel azokat házad ajtófélfáira és kapuidra, hogy hosszú ideig éljetek, és éljenek fiaitok is azon a földön, amelyről megesküdött az ÚR atyáitoknak, hogy nekik adja, amíg csak ég lesz a föld fölött. (V.Mózes 11:18-21.)
Ez azt jelenti, hogy nem csak példamutatásra és szeretetre van szükség, hanem az értékrendünkre meg is kell tanítani a gyerekeket. Reggel és este, étkezések közben, ha sétálunk, ha autókázunk, mindig.
Érhet az a vád, hogy nem engedem szegényeknek, hogy majd maguk döntsék el, hogy nekik mi az érték, mi alapján szeretnének élni. Én hagyom, csak fontosnak tartok egy olyan alapot lefektetni az életükbe, amihez tudnak majd viszonyítani, hogy legyen mihez ragaszkodni, vagy eltérni attól.
Nem akarom, hogy a média vagy a korszellem határozza meg az értékrendjüket. Nem szeretném, hogy egoista majmok legyenek, akik a másik embert csak önző vágyaik kiszolgálására használják. Sajnos ezt látom, és azt, hogy az érték nélküli fiatal generáció szüleinek sincs semmilyen értékrendje. Vagyis van: olyan, amiben az anyagiak határozzák meg az ember életét, ahol a legnagyobb dicsőség tévében szerepelni celebként, ahol könnyebb kapcsolatot váltani, mint küzdeni a meglévőért.
Most prédikálok, pedig semmi garancia nincs arra, hogy az én gyerekeim mintakamaszok és mintafelnőttek lesznek, mint ahogy én sem voltam az, de legalább van egy szilárd pont, amihez visszamehetek, és újraértelmezhetem az életemet.
Vajon meg tudjuk adni ezt nekik? Lesz mit elővenni a hátizsákjukból?
Eredetileg videó üzenetnek szántam a mostani – Félek felvenni a telefont című – írásomat, csak félek, hogy mi lesz, ha meglátják, hogy hogy nézek ki, leégetem magam, rendetlenség van, piszkos a fal… Nem. Igazából időt akartam megspórolni, de a Java alkalmazást frissíteni kell, ami tovább tart, mintha legépelném az üzenetet.
Egy őszinte vallomás
Szóval, jó pár éve rettegtem attól, hogy mi lesz akkor, ha a főbérlő felhív, és kiderül, hogy nem fizettem be a rezsiszámlákat. Ez még Budapesten volt. Az albérleti díjat mindig időben odaadtam. Becsületes képemet látva szegény főbérlőm nem is sejtette, hogy a számláim csak halmozódnak – halmozódnak elrejtve egy doboz mélyén. Úgy alakult az életem, hogy a kisbabámmal egyedül maradtam az albérletben, apám meghalt, és a GYED lett az egyedüli forrásom, na meg a családi. Nem akarok senkit hibáztatni, mivel korábban nem figyeltem a villogó sárga fényekre, vak voltam, és szerelmes, a tényeket pedig eltakarta a lila köd.
El akartam költözni, de nem akartam adósságot hagyni a hátam mögött. „Jóakaróim” azt mondták:
Ne fizessél semmit, csak költözzél el, úgysem tudja rajtad behajtani a tartozást senki. A te helyzetedben ez érthető!
Tudtam, hogy ezt nem tehetem, már így is rémálmok gyötörtek. Ha megláttam a kijelzőn a főbérlőm nevét, idegesen kinyomtam.
Aztán egyszer csak eszembe jutott az üldözéses álom, amelyet már elmeséltem korábban.
MEGVILÁGOSODTAM!
Az én ellenségem, aki üldözött a tartozással szembeni félelem volt, valamint az, hogy ezt el merjem mondani. Tudtam, hogy nem menekülhetek mindig, mert egyszer úgyis elkapnak.
Hogy győzhetek?
Ha szembefordulok az ellenséggel.
Kinyitottam a titkos dobozomat, elővettem és rendbe raktam az összes számlát, majd elkezdtem összeadni a számokat. Majdnem lehidaltam: a 27 négyzetméteres kulipintyóra kb. 300 ezer forint tartozás jött ki.
Most mi lesz? 70 ezer forintos GYED-ből hogy fogom mindezt kifizetni?
Nekiültem, és kidolgoztam egy stratégiát:
Elmegyek dolgozni, lesz egy jó kis jövedelmem.
Kapok családi pótlékot és GYEST.
Ennyiből élek meg.
Ennyit tudok tartozásba törleszteni.
Így is egy évig kell majd törlesztenem. Egy kicsit megnyugodtam.
Eldöntöttem: Nem félek felvenni a telefont!
Majd egy nagyon bátor lépésre szántam el magam:
Felhívtam a főbérlőt.
Kértem, hogy jöjjön el. Mindent elmondtam neki őszintén. Csak pislogott, mint béka a kocsonyában. Nem tudom, min lepődött meg jobban: azon, hogy mennyivel tartozom, vagy azon, hogy meg akarom adni a tartozásomat!
A történet folytatása még csodálatosabb, azt majd később írom le. A vége hepiend, mivel tényleg mindent kifizettem.
Amitől legjobban rettegsz, azzal kell szembefordulnod!
Töltsd ki a LEGYŐZÖM A FÉLELMEIMET feladatlapot! Ezzel megteszed az első lépést a félelmeiddel szemben!
Már régen eldöntöttem, hogy legyőzöm a félelmeimet. Sok mindent sikerült már feldolgoznom, van még pár dolog, amit nem (autóvezetés, félelem a békára taposástól).
A célok kitűzéséhez és a problémák megoldásához nagyon jó módszer, ha primitívnek tűnő kérdéseket teszünk fel, majd pedig megpróbálunk azokra válaszolni. Ez nem is olyan egyszerű. Bármilyen hihetetlen, de még mindig működik az a jól bevált módszer, hogy előveszünk egy papírt és egy ceruzát, és elkezdjük minél pontosabban megfogalmazni azokat a gondolatokat, amelyek csak ködösen léteznek a fejünkben, és amelyek nagyon sokat segíthetnek abban, hogy tisztább képet kapjunk önmagunkról, a céljainkról és a jelenlegi helyzetünkről.
Aki megnézte már a „Létezik valódi változás?” című videót, az bizonyára emlékszik arra, amikor a pszichológus azt magyarázza, hogyha el akarunk jutni valahova, ahhoz fontos ismerni a jelenlegi helyzetünket, és a célt is.
Mivel a heti témánk a „félelem” jegyében telik, ezért készítettem egy tök jó hat oldalashárom feladatból álló feladatlapot: LEGYŐZÖM A FÉLELMEIMET címmel. Ebben felmérheted, hogy:
hol vagy most, azaz milyen félelmekkel kell szembenézned
mit szeretnél elérni, azaz mi vár rád, ha sikerül célbaérned
mi lesz a te első lépésed – amelyhez most én adok egy mankót.
Érdemes nekifeküdni. Szájbarágós stílusban írtam, félig helyetted dolgoztam. Ami nem tetszik, azt kitörlöd, vagy kiegészíted. Nem kell kinyomtatni, csak ha akarod, mert nem PDF. Én nem vagyok híve a nyomtatni valóknak, talán azért is mert kifogyott a festékkazettánk, és mert utálok kézzel írni. A feladatlapokat a LETÖLTÉSEK menüpontban találhatod.
A „Legyőzöm a félelmeimet” letöltéséhez csak az antikaotika hírlevélre feliratkozóknak van jogosultságuk. Amennyiben ma feliratkozol, , amelyet a pénteki hírlevélben megkapod a belépési kódot, és hozzáférhetsz a dokumentumhoz.
Holnap megy a hírlevél, bár a munka most kicsit nehézkesebb, mert mind a három gyerek beteg, és itthon van! Ezért valószínű, hogy csak este tudom elküldeni. Feliratkozni a jobboldali oldalsávban tudsz (+jellel nyílik a jobb felső sarokban), vagy a honlap lábrészében.
Ez a cikk bemutat neked egy 5 lépéses technikát félelmeid legyőzésére. Segít rávezetni egy olyan gondolkodásmódra, amelynek köszönhetően félelmeidet könnyebben legyőzhetőek lesznek.
Mi is a félelem?
A félelem egy negatív, lehangoló érzés, amit az általunk észlelt fenyegetés kelt bennünk. Alapvető önvédelmi reakció, válasz egy bizonyos ingerre, mint például a fájdalom vagy veszély. A félelem általában bármilyen külső fenyegetés nélkül lép fel, amit meg kell különböztetni a hozzá kapcsolódó érzelmi szorongás állapotától. Mindemellett a félelem összefüggésben van a menekülési és az elkerülési viselkedéssel, míg a szorongás a veszélyek következménye, melyeket kontrollálhatatlannak és elháríthatatlannak tapasztalunk. Fontos megemlíteni, hogy a félelem csaknem mindig jövőbeli történésekkel függ össze, mint például egy folyamatosan romló helyzet, vagy egy szituáció folytatása, ami elfogadhatatlan. Emellett a félelem lehet egy váratlan reakció is arra, hogy valami pillanatnyilag végbemegy.
A félelem csak egy illúzió. Egy helyen létezik, az elmédben. Amennyiben sokat fókuszálsz gondolatban félelmeidre, akkor azok valamilyen formában megtörténhetnek veled, hiszen mi teremtjük saját valóságunkat, és ahol a figyelmünk, ott az energiánk. Ezért a jó gondolatok és jó cselekedetek soha sem állíthatnak elő negatív és rossz eredményt. Ez fordítva is igaz.
Miért is félünk?
A legtöbb esetben olyan dolgok miatt félünk, amik még egyáltalán nem biztos, hogy meg is fognak velünk történni, de mégis sokszor a legrosszabb dolgok járnak a fejünkben. Félünk, hogy nem leszünk elég jók. Félünk bizonyos helyzetektől, eseményektől, emberektől, állatoktól, adósságtól és még sorolhatnám…
Bármi is legyen a célod az életben, ha félsz megvalósítani, bukást fog eredményezni. Éppen ezért a legjobb, amit tehetsz, hogy szembe szállsz a félelmeiddel!
A weboldal SÜTIKET használ, amiket SAJNOS nem lehet MEGENNI, de segítenek a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalam további használatával jóváhagyod, hogy sütiket (magyarul cookie-kat) használjak.OkAdatkezelési szabályzat
Hozzászólások mostanában