Horváth Győző írása egy egyszerű időgazdálkodási módszerről, melynek segítségével te is sokkal hatékonyabb lehetsz, mindössze napi 5 perc ráfordítással.Olvasás: Legyél hatékonyabb, szervezettebb 2 hét alatt!
Reagálok az írásodra. Igazából már telefonon is megbeszéltünk pár dolgot.
„Senkire nem húzhatunk rá olyan motivációkat, melyeket nem képes belsővé tenni”
A gyerekekre, alkalmazottakra néha muszáj. Az ideális tényleg az lenne, ha a külső motiváció belsővé alakulna. Ugyanakkor meg kell tanulni alkalmazkodni is. Már korábban vitatkoztunk azon, hogy szerintem egy családban meg kell határozni azt a minimumot, amit a „legrendesebb” családtag elvár. Nálunk a férjem a legrendesebb. Sok mindent megcsinálok (na jó ez túlzás), amit szeretne, de nem belső motiváció alapján, hanem mert neki fontos. Ezek olyan jelentéktelen dolgok, hogy miért is ne hozzam meg neki az áldozatot? Vagy bárkinek.
Volt egy vicces, de nagy kudarcélményem. A gyerekszobában eluralkodott a káosz. Hajnikával, a 9 éves lányommal órákig pakoltunk, szelektáltunk, tisztogattunk. Amikor végeztünk, nagyon boldog voltam, hogy milyen kellemes lett a szoba, végre lehetett játszani a készletekkel, amelyek visszakerültek a helyükre a dirib-darabkákkal.
Megkérdeztem Hajnikát:
Ugye, mennyivel jobb így a szoba? Te is biztos jobban érzed magad a rendben.
Nekem anya teljesen mindegy… – mondta közönyösen, flegmán.
Teljesen leforrázott. Ez a nem kívánt családi örökség újabb megnyilvánulása. Hát mit tegyek?
Marad a külső motiváció: addig nincs mese, számítógép, stb., amíg össze nem pakolsz kislányom!
„… az eszköz általi motiváció is csak addig él, amíg az eszköz használata fenntartja az érdeklődésemet. Például semmilyen konyhai eszköz nem fog rávenni, hogy főzőcskézni kezdjek itthon, ha egyébként nem szeretek főzni, bármennyire könnyíti meg az ételek elkészítését”
Szerintem van olyan eszköz, ami megszerettethet egy bizonyos dolgot. Mondtad, hogy a kenyérsütő géped is csak pár hónapig volt érdekes. Abban megállapodtunk, hogy kenyeret nem muszáj sütni, de takarítani mégiscsak kell néha. Ehhez kell megtalálni a megfelelő eszközt. Ezt a témát még nem fejeztük be…
Nekem az időzítő olyan szinten bevált, hogy el sem hiszem. Mi volt eddig velem? Miért takarítottam egész nap, és miért vett körül a szűnni nem akaró káosz? Mert egyszerre akartam mindent: alapos lenni és gyors. Na, ez is megér majd egy misét.
Amióta a nagy nyilvánosság elé kitettem a szégyenemet, azóta mindig stopperre takarítok. Minden reggel szétnézek, és az időmhöz és a rendetlenség fokához beállítom: 5 perc, negyed óra, fél óra. Ma 1 órát állítottam be, és a lényegre fókuszálva megcsináltam mindent: mosás, viharos pakolás, porszívó és felmosás minden helyiségben. Amikor végeztem, még maradt 5 percem, de azt már hagytam, mert sírt a kisbabám. Azt hiszem, hogy ezt az eszközt nem fogom megunni, mert bevált!
A kedvenc idézetem tőled:
„Amire konkrétabb választ tudok adni: hogy engem mi motivál a rendre. Ezen nekem is el kellett gondolkodnom, és végül a következőre jutottam: semmi. Utálok rendet rakni, és semmivel nem tudtok rávenni, hogy megcsináljam!” – Éljen Beca, a hős, aki bevallja!
Azért látom, hogy téged is sok minden motivál a rendre:
a kisgyerek porallergiája
vendégvárás
helyhiány
valamit a takarításnál is jobban utálsz – erről muszáj lesz beszélnünk a jövőben!
Amit a tárgyak eldugdosásáról írtál, az a vágyálmom: ne legyenek szabadon elhelyezett vackok (csak ha nagyon dekoratívak), mindent elsüllyeszteni, tárolókba tenni. Aki nézi a csiricsáré honlapomat, biztos csodálkozik, mert a minimalista stílus tükrözné ezt leginkább, ami ugye nem jellemző rám…
A motivációkutatást rád bízom, vagy megkeresem a Pszichológust, így nagybetűvel…
a-p j (antikaotika)
Mint látod, már van FÓRUMOM is! Téged mi motivál a rendre? Kérlek, oszd meg a tapasztalataidat!
Ez még egy nagyon új bővítmény, lehetnek gondok. Észrevételeidet ezzel kapcsolatosan írd meg az antikaotika facebook oldalon
„Ha a létrát nem a megfelelő falhoz támasztjuk, minden megmászott fokkal csak a rossz célhoz jutunk közelebb” (Stephen R. Covey)
Nemrég hallgattam Jack Canfield „Legyenek átütő eredményeid! (Creating Breakthrough Results) című hanganyagát, amelyből megismerhetjük, hogy mik azok a tényezők, amelyek a céljaink elérésében hátráltatnak, és hogyan lehet kikerülni azokat.
Ezen kívül fontos kérdésekre kaphatunk választ:
Mi van akkor, ha félreértelmezzük a siker jelentését?
Mi az az EGYETLEN nagy cél, amelyet, ha megvalósítunk hatalmas hatást gyakorol az életünk minden területére?
A céljaink, amelyeket kitűztünk magunk elé, vajon elérhetőek-e?
Hogyan hat a környezetünk az előrejutásunkra?
A szerző egy erőteljes gyakorlattal segít azonosítani és megoldani azokat a „nehéz és zavaró” helyzeteket az életünkben, amelyek elvonnak attól, hogy a céljainkra összpontosítsunk.
1. AKADÁLY: Nem látjuk tisztán a célt
Sok ember nem veszi a fáradtságot, hogy kicsit mélyre ásva feltegye magának a kérdést: Mit akarok igazán az élettől? Mi az, ami örömmel tölt el? Mi az, ami miatt szívesen kipattanok az ágyból reggelente. Mitől érzem úgy, hogy élek? Ezek helyett csak azzal foglalkozunk, hogy hogyan nézzünk ki jól, hogy szerezzünk több pénzt, hogyan nyűgözzük le a környezetünket.
Fontos tehát feltenni a kérdést, hogy tényleg, mi az, amit igazából ÉN szeretnék? Most felejtsük el, hogy mit várnak el a szüleink, a házastársunk vagy akár a gyülekezetünk!
Sokan üldöznek hamis álmokat, mert rosszul értelmezik a siker miben létét. Azt gondolják, hogy az a sikeres, akinek sok pénze van, híres, befolyásos, fontos személyiség. Jack Canfield is így gondolkodott a sikerről, de miután 40 évig dolgozott emberek millióival, rájött, hogy a siker az, ha betöltöd a lelked célját (soul purpose), vagyis a küldetésed. Ezt viszont nagyon nehéz elérni, ha nem tudod, hogy mi is az.
Olyan a hamis siker, mint amikor felküzdöd magad a létra legfelső fokára, majd rájössz, hogy nem a megfelelő épületnek támasztottad a létrát.
Kell, hogy legyen látásunk a jövőnkről, a küldetésünkről, arról, amit igazából szeretnénk, és ezekkel kell összhangba lenni a céljainknak. Ha azt követjük, ami az igazi célunk, akkor, egyre több ajtó nyílik meg az életünkben.
El kell engedni a félelmeinket:
Ki vagyok én, hogy merjek álmodni?
Én ezt nem tudom véghez vinni!
Mi lesz az eddigi életemmel?
Mi lesz, ha nem lesz pénzem?
Mit fognak szólni a környezetemben?
Ez önzőség.
Nem érdemlem meg az álmaimat.
A szerző mesélt egy volt katonáról, aki körül mindenki meghalt egy hadműveletben, és csak ő volt az egyetlen túlélő. Emiatt bűntudatot érzett, amit nem tudott feldolgozni, ezért beállt szerzetesnek, vezekeljen. Természetesen maga is bevallotta később, hogy nem ez volt az elhívása, csak a bűntudat vezérelte a kolostorba.
A nőkre is jellemző, hogy nem tartják eléggé fontosnak az életüket ahhoz, hogy merjenek álmodni, mivel előtérbe helyezik a gyerekeket, a háztartást stb.
A következő részben pontosan arról lesz, szó, hogy hogyan hátráltat a HAMIS BŰNTUDAT.
Magam is tanúsíthatom, hogy életem során akkor történtek nagy változások, ami nagyon fontos volt a fejlődésemben, amikor imádkoztam egy nagy döntés előtt, és a felelet nem válasz volt, hanem kérdés:
„Judit, mi az, amit igazából szeretnél?”
Ilyenkor vettem egy nagy levegőt, és kimondtam, amit igazán akartam, még ha ostobaságnak vagy „gonoszságnak” tűnt is. Volt, hogy nem tudtam a pontos választ, vagy csak nem akartam bevallani. Ekkor az életem érdekes fordulatot vett…
Nagyon szeretném ezeket is megosztani, de most nincs erre idő. Túl sok mindent akarok elmondani egyszerre! Lehet, hogy legközelebb mesélek egy kicsit, aztán majd jöhet a BŰNTUDAT?
Hogy lehet legyőzni a rendetlenséget? Működik az 5 pont?
Hogy lehet legyőzni a rendetlenséget? Ez mindig a nagy kérdésem, a másik mellett, hogy: hogyan kell normálisnak lenni? – ez utóbbit barátaim tanácsára feladtam… Szóval marad az 1. nagy kérdés, amelyet küszködő sorstársaim is gyakran feltesznek naponta. A legegyszerűbb válaszok 5 pontban:
Legyen mindennek pontos helye, ahová visszarakod szépen a dolgaidat!
Csináld meg a NAGY RENDET, és azután ezt már csak fenn kell tartani!
Legyen elég tárolód, és szabadulj meg minden felesleges holmitól!
Egyszerre csak egy dologgal foglalkozz, azután pakolj el magad után!
Ne hagyd, hogy a tárgyak csak úgy kiessenek a kezedből, hanem amit megfogsz egyszer, azt vidd a helyéig (lásd 1. pont)!
Ezek valóban nagy igazságok, de pontosan annyit érnek, mint amikor azt tanácsolják az alkoholistának, aki szabadulni akar függőségétől, hogy: – a válasz egyszerű: NE IGYÁL TÖBBÉ ALKOHOLT!
Vagy a súly problémával küszködőnek: MOZOGJ TÖBBET, ÉS EGYÉL KEVESEBBET!
Mindez így is van! De valljuk be, mindannyiunk életében van olyan terület, amely nem úgy működik, mint ahogyan a nagykönyv szerint működnie kellene, pedig tudjuk a választ!
Ilyenkor be kell ismerni, hogy segítségre van szükségünk! Erre valók a barátok, a szakemberek és a szakkönyvek, illetve az „anonim alkoholista” sorstársak!
A legfontosabb az ELSŐ LÉPÉS. Addig hagyjuk a másodikat-harmadikat, ameddig az ELSŐ LÉPÉSIG nem jutottunk el. Ez mindenkinél mást-és mást jelenthet. Számomra ez a megfelelő MOTIVÁCIÓS SZINT elérése.
1.LÉPÉS: RÁHANGOLÓDÁS a mínusz 5-ről (mínusz 100-ról) eljutni a 0-ig.
Bizony ez a legnagyobb bajunk, hogy nincs hangulatunk takarítani. Minél nagyobb a kupleráj, annál lehetetlenebbnek tűnik a feladat. Pedig tudjuk, hogy csak el kell kezdeni, viszont ehhez kell a legnagyobb lelkierő.
Ami NEM motivál:
Az olyan „kedves” beszólások, mint:
Nézd meg bezzeg Kis Piroska milyen házias, nála mindig ragyog minden! Te miért nem tudsz olyan lenni, mint ő?
Nem igaz, hogy nem tudsz elpakolni magad után!
Hogy lehetsz ilyen rendetlen?
Micsoda trehány vagy lány/asszony létedre!
Egész nap ráértél itthon, miért nincs rend? (De jó, hogy az én férjem nem szokott ilyenekkel piszkálni!)
Más dolgod sincs, csakhogy takaríts!
És az sem segít a helyzeten – bár kétségtelenül megnyugtat – amikor tényleg barátságosan vigasztalnak:
3 gyerek mellett mit akarsz? (Bár mindent rájuk foghatnék!)
Jó, de te csinálsz más hasznos dolgot is.
Trehány vagy, de így szeretünk!
A zseni átlátja a káoszt is.
Hol van itt rendetlenség? – mondja anyu, miután a gyerek fürdőkádját a legnagyobb természetességgel gondosan elhelyezi a kabáttartó fogason, mert hol máshol is lenne a helye…
Mi az, ami motiválhat?
egy jó könyv a témában
egy segítő barát vagy családtag, aki elkezd veled takarítani
Engem az motivál a legjobban, ha vendégeket várok. Ez tényleg csodát tesz az emberrel! Hirtelen szárnyakat kapok, és viharos sebességgel elkezdek hatékonyan takarítani. Vajon miért nem megy ez máskor?
EZT KÉRDEZEM TŐLED IS…
Ne add fel, ha még nem is tudod, hogy lehet legyőzni a rendetlenséget!
Nagyon aranyos program. Feliratkozol egy hírlevélre, és 30 napon keresztül megkapod az aznapi feladatodat. Én mindig, amikor reggel felnyitottam a laptopomat, az ő levelét olvastam el először akkora izgalommal, mint egy gyerek, aki várja a Mikulást.
A blogjához tartozó hozzászólásokat nézve, rájöttem, hogy nem én vagyok a leggázabb a rendrakás területén! Annyit elárulok, hogy csak a második napon kell arra a szintre eljutni, hogy „öltözz fel & szedd rendbe magad!” – ilyenkor még nem elvárás az ágy rendbetétele!
A weboldal SÜTIKET használ, amiket SAJNOS nem lehet MEGENNI, de segítenek a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalam további használatával jóváhagyod, hogy sütiket (magyarul cookie-kat) használjak.
Hozzászólások mostanában