Szerző: antikaotika | febr 24, 2015
Miért pesszimisták a magyarok? Erre a kérdésre ad választ a következő cikkben Ujpál Zsófia pszichológus :
Mi az oka, hogy hajlamosak vagyunk magunkat, a helyzetünket, sőt a jövőnket is sokkal rosszabb színben látni, mint ami a valóság?
– Szociálpszichológiai kutatások szerint az általános elégedettségünk, nemzeti boldogságunk egyes afrikai országokéval vetekszik. Ez egyfajta nemzeti karakterisztika, belénk nevelt pesszimizmus – ilyen környezetben nevelkedünk, élünk, ez vesz minket körül. Az elégedetlenség szokás és elvárás is egyben. Nálunk nem illik dicsekedni, örülni, büszkének lenni. Részünkké vált, hogy szinte szeretünk panaszkodni: szívesen mondjuk el legkisebb bajunkat is, és még szívesebben hallgatjuk mások panaszait. Ha kipanaszkodjuk magunkat, kiadjuk magunkból (egy kis időre) a dühünket, az elégedetlenségünket, és már nem is érezzük akkora szükségét annak, hogy ténylegesen tegyünk is valamit a dolgok megváltoztatása érdekében. Márpedig mi magyarok szeretjük az állandóságot, a biztonságot jelentő változatlanságot. Panaszkodni mindig könnyebb, mint cselekedni. Ha valaki nap mint nap abban a hitben ringatja magát, hogy mennyire tragikus az élet idehaza, azt észérvekkel, példákkal, logikai alapon hiába is próbálnánk meggyőzni ennek az ellenkezőjéről. Úgy tűnik, annyira megszoktuk ezt az életérzést, hogy már ragaszkodunk hozzá, furcsa lenne máshogy gondolkozni.
Miért van az, hogy sokkal szegényebb, rosszabb helyzetű kontinenseken jóval boldogabbak az emberek, mint nálunk?
– Egyrészt ezekben az országokban a materiális dolgoknak kisebb jelentőséget tulajdonítanak – sokkal fontosabbak a családi, a társas kapcsolatok, a valahova tartozás érzése. Ez is bizonyítja azt, hogy nem a pénzen, nem az ország gazdasági helyzetén múlik a társadalom tagjainak elégedettsége, boldogsága. Ezek a szegényebb, ámde elégedettebb népek általában a kollektivista kultúrákhoz tartoznak, ahol a legfontosabb a közösség, az összetartozás érzése, szemben az individualista kultúrákkal, ahol az önmegvalósítás, a függetlenség jelenti az értéket. És a modern világ országainak nagy része az individualista kultúrákhoz tartozik.
Akkor csupán hozzáálláson dől el a dolog, és mentalitás kérdése?
– Abszolút, ugyanis mi szeretjük magunkat másokhoz hasonlítani, aminek eredményeképpen biztosan találunk olyan embereket, országokat, amikhez képest kevésbé vagyunk jómódúak. Mindez melegágya az elégedetlenségnek. Egy kollektivista kultúrában nincs értelme az ilyen összehasonlításoknak, hiszen ott a közösség számít, nem pedig az egyén. Velünk viszont elhitetik, hogy ha keményen dolgozunk, ügyesek vagyunk, akkor bármit elérhetünk. És ha ez a bármi, az álmaink mégsem jönnek össze olyan könnyedén, akkor azt a saját képességeinkről való negatív visszacsatolásnak vesszük, önbizalmunk hanyatlik, boldogtalanok leszünk. Amellett fogyasztói társadalomban élünk, ahol azt sulykolják a reklámok, hogy minél többed és többed van, annál boldogabb és elégedettebb leszel.
Ezért alacsony jellemzően az önértékelésünk is?
– Igen, a pesszimizmusunkat, reménytelenség-érzetünket az önmagunkba vetett hit hiánya is táplálja. Amíg nem tudjuk önmagunkat értékelni, becsülni, sőt, kellően magabiztosnak lenni, addig hogyan is lehetnénk a környezetünkkel elégedettek? Márpedig ha körbenézünk magunk körül és magunkban is, bizony kevés az olyan ember, aki egészséges önbizalommal rendelkezik. Tipikus gondolkodási hiba: a jövőbeli okság feltételezése, azaz ha eddig valami nem sikerült, valami rossz volt, akkor az a jövőben is így marad (hacsak még rosszabb nem lesz). Így bizonyítékok hiányában, automatikusan jutunk téves következtetésekre önmagunkkal, jövőnkkel, környezetünkkel kapcsolatban.
Történelmi elnyomatásunkkal, hányattatásunkkal mennyire magyarázható ez a búskomor nemzeti néplélek?
Olvasd tovább: Miért pesszimisták a magyarok?
Forrás: hetek.hu
Szerző: antikaotika | febr 23, 2015
Ha nem tudsz megváltoztatni egy helyzetet, akkor változtass a hozzáállásodon!
Néha egyszerűen lehetetlen változtatni a fizikai körülményeken, vagy legalábbis nem belátható időn belül, esetleg drasztikus fordulat nélkül – mégis boldogtalannak érzed magad. Nem találod a megfelelő állást, folyton belebotlasz egy rosszakaróba. Mit tehetnél ilyenkor?
Változtass felfogásodon, vagy véleményeden a helyzettel kapcsolatban – ez pedig segít változtatni hozzáállásodon is.
Több mint 2000 évvel ezelőtt Epiktétosz, a görög filozófus így fogalmazott: „Az embereket nem a velük történő dolgok zavarják, hanem az azokkal kapcsolatos véleményeik és elveik. Mikor akadályoznak, zavarnak vagy bántanak minket, hadd ne mások hibáinak tulajdonítsuk ezeket, hanem önmagunkénak; vagyis saját elveinknek és véleményeinknek.”
A modern viselkedéstudomány pedig egyetért ezzel – írja a Filantropikum.com.Albert Ellis, aki a racionális érzelmi viselkedésterápia kifejlesztéséért vált elismertté, elmondta: az, ahogyan az emberek bizonyos dolgokra reagálnak, leginkább az események látásmódjától, és nem pedig maguktól az eseményektől függ.
Lássunk 5 tanácsot, hogyan lehet változtatni felfogásunkon és a dolgokhoz való hozzáállásunkon:
Valld be magadnak, hogy nem vagy boldog.
Semmin sem változtathatsz addig, amíg nem tudatosítod, hogy változtatni kell rajta. Ne szajkózd tovább, hogy bárcsak másképp alakultak volna a dolgok. Inkább irányítsd tudatosan az események és emberek által kiváltott gondolataidat és reakcióidat.
Tudd, hogy az optimizmus mindig egy lehetőség.
Senki sem született alapból jó vagy rossz hozzáállással. Ez olyasmi, amit személyes tapasztalataid alapján alakítasz ki. Nagyon kevés a reménytelenül menthetetlen helyzet – mindig próbálj valami pozitívumot találni a kihívó helyzetekben, és írd is le ezeket, hogy később is emlékezz rájuk.
Használj pozitív szavakat.
Egész nap használj olyan kijelentéseket, hogy „bizakodó vagyok”, vagy „majd találok rá megoldást”. A kimondott szavaknak óriási hatása van viselkedésedre és érzelmi állapotodra.
Olvasd tovább: VÁLTOZTASS A HOZZÁÁLLÁSODON!
Forrás: pozitivnap.hu
Szerző: antikaotika | febr 22, 2015
Nagyon sok nő szülés után úgy érzi, hogy váltania kell. A régi napi 8-10 órás taposómalom már nem egyeztethető össze a családi élettel. Talán éppen ez a kisbabával töltött 2-3 év nagyszerű lehetősé arra, hogy elkezdjük megvalósítani az álmainkat. A következő cikk bizonyítja, hogy nem lehetetlenség a vállalkozás kisgyerekkel.
Minden vállalkozó ember mögött áll egy történet, melynek legérdekesebb mozzanata, hogy mikor és miért vette a bátorságot arra, hogy az önmegvalósítás útjára lépjen. Most induló sorozatunk első szereplője Matheidesz Dóra, aki hat évvel ezelőtt még a budapesti Holland Nagykövetség kulturális osztályán dolgozott. Munkája kihívást jelentett számára, és nagy örömmel végezte egészen addig, míg édesanya nem lett. Akkor úgy látta, a kisgyermekes lét nem összeegyeztető a fix munkarenddel – valahogy így indult útjára a b.boom kismamaruha-üzlet.
Hogyan jött a váltás gondolata?
– Mindig is szerettem a nemzetközi környezetet, mindig is jól kijöttem a külföldiekkel. Miután jól beszélek több nyelven is és sokat megfordultam külföldön, nem esett nehezemre a nemzetközi közeg. Szerettem a diplomácia világát is, annak minden előnyével és hátrányával együtt. A munkát is szerettem, változatos volt és érdekes. De amint anyaként kellett ellátnom a munkakörömet, hirtelen nehéz lett a munkaidő adta merevséggel bánni, a hivatali munkarend kötöttsége, a folyamatos jelenlét rossz érzéssel töltött el.
– A váltás – már ami a munka jellegét, szektorát illeti, óriási volt. Miért éppen kismamaruha?
– A nagykövetségen valójában nem volt túl sok kreatív feladatom. Nagyon leegyszerűsítve azt csináltam, amit mondtak, amit kiosztottak rám és kevés hely és tér volt ötletekre, elképzelésekre. Amikor otthagytam a nagykövetséget, hogy saját vállalkozást indítsak, ez teljesen megváltozott. Csak magamra számíthattam, az én ötleteimre, a saját elképzeléseimre, mindent magam csináltam. Nem csak munkahelyet, de szakmát is váltottam anélkül, hogy erre képeztem volna magamat. Beosztottból vezető lettem, a saját vezetőm. Az addig szigorúan irodai munkámat felváltotta egy túlnyomó részt gyakorlati munka. A közszférából áteveztem a kereskedelembe, ahol nincs háttér, ahol nincs kinek benyújtani a számlát, itt mindent saját erőből kell megoldani. Ennek nagyon sok előnye is van. Talán mert a bürokrácia világában 8 év alatt eleget adminisztráltam, sikerült a b.boom-ban minimálisra szorítanunk a cégen belüli papírmunkát. Habár rettentő sok adminisztratív követelménynek kell a cégeknek megfelelni, mi igyekszünk minimalizálni a házon belüli adminisztrációt, amit csak lehet, online megoldásokkal próbálunk hatékonnyá és csinálhatóvá tenni. A kismamaruha az valójában egy véletlen találkozás eredménye. Egyszer csak szembe jött és én beleszerettem a lehetőségbe. Ez a szerelem lassan 6 éve tart.
Cikk folytatása: Vállalkozás kisgyerekkel
Forrás: HRportal
Kapcsolódó cikk: https://antikaotika.hu/online-vallalkozas-inditasa-kitol-tanulhatsz-legtobbet/
Szerző: antikaotika | febr 22, 2015
Szeretnélek inspirálni olyan cikkekkel, amelyeknek azt a nevet adom: Önmegvalósítók. Az önmegvalósítók olyan emberek, akik ahelyett, hogy feltennék a kezüket megadva magukat a sorsnak, elindulnak az álmaik felé, szorgalmasan, elbukva és újra felállva. Az önmegvalósítók közül először nagy példaképemet: Vida Ágit mutatom be.
A kisgyermekes édesanyák a hazai munkaerőpiac mostohagyermekei. Sokszor legjobb igyekezetük ellenére is perifériára szorulnak, és álláskereséskor kénytelenek zárt kapukat döngetni. Nem úgy Vida Ágnes. A kétgyermekes pszichológus felvette a kesztyűt, és utat tört a farkastörvények dzsungelében. Kisgyermekes édesanyaként önálló internetes vállalkozást és egzisztenciát teremtett családjának. Webfelületeit ma már havonta 200 ezernél is többen látogatják – már ügyfélszolgálatosokat is fel kellett venniük a temérdek feladat ellátására.
Miként lesz egy kisgyermekeivel gyesen lévő pszichológusból internetes vállalkozó?
– Tulajdonképpen az egész a gyermekeim születésével kezdődött. Akkortájt értelemszerűen a babával kapcsolatos teendők kötöttek le. Így persze megfordultam rengeteg, kismamáknak szóló netes fórumon, rendszeresen tanácsokat adtam, véleményt nyilvánítottam több témakörben. Egy idő után arra lettem figyelmes, hogy tömegesen fordultak hozzám „Ági, te annyira tájékozott vagy ezekben a témákban… Kérlek, segíts!” kérdésekkel. Ekkortájt jöttem rá, célszerűbb lenne a tapasztalataimat blog formájában nyilvánosság elé tárni, mintsem minden egyes érdeklődőnek külön-külön visszajelezni. A mára havonta 180 ezer látogatót vonzó www.kismamablog.hu-t ezért indítottam.
Kétségkívül remek statisztika egy kezdetben hobbiblognak induló felületen. Hogy sikerült ekkora látogatottságot generálni?
– Két fő témaköröm eleinte a hozzátáplálás (a gyermekek anyatej utáni táplálása), illetve a babák és az édesanyák nem alvásának kérdései voltak. Ezek sok fórumozó anyukát foglalkoztattak. Ebből a kettőből később normál könyv és e-book is született. Sőt, most is tömegesen rendelnek belőle a neten külföldön – többek közt az Egyesült Királyságban, Izraelben, de még Kanadában élők is, akiknek nincsen szakszerű segítség a témában.
A témakörök bővülésével aztán a látogatók száma is tovább nőtt. Különösen nagy érdeklődés övezi a szüléssel kapcsolatos érzelmi folyamatokat érintő (szülés utáni depresszió, mit érez az édesanya a szülés előtt-után-közben, és mi minden zajlik benne), valamint a gyermeklélektannal kapcsolatos témaköröket. Ezekből itthon nemigen áll szakirodalom az anyák rendelkezésére. Ami van, többnyire évtizedekkel ezelőtt íródott, ma kevésbé aktuális ismeretterjesztő kötet, telistele elavult hiedelmekkel, vélekedésekkel.
Másik blogja a www.gazdagmami.hu. Itt az internet segítségével építhető vállalkozás fortélyait ismerteti meg az önálló munkahelyet és jövedelemforrást teremteni kívánókkal.
– Az ötletet ugyancsak a fórumozó édesanyák és álláskeresési nehézségeik adták. Rengeteg anyuka örömmel tenne szert a baba mellől némi otthonról megkereshető mellékjövedelemre. Csakhogy ez nem ilyen egyszerű. Az internetes fórumokon temérdek anyuka panaszkodott a legkülönfélébb, átverésgyanús vagy legalábbis csúsztatást tartalmazó ajánlatokról. Ugyanis az esetek többségében otthoninak vagy adminisztratívnak titulált munka gyakran MLM-hálózatépítést, üzletkötést vagy saját telefonról, önköltségen végzendő, bizonytalan sikerű telefonmarketinges munkákat takart. Az internet azonban kézenfekvő megoldás – szinte minden anyukának ott van az orra előtt. Ráadásul manapság alig akad kismama, aki ne vezetne valahol valamilyen blogot – legalább néhány sornyi bejegyzéssel és a gyermekei fényképével.
A gazdagmami.hu-n egészen konkrét vállalkozásötleteket is ad a regisztrálóknak. Nem tart attól, hogy kijátssza az adu ászait? És végül majd mások aratják le az Ön ötletei alapján a sikert és a dicsőséget?
– Egyáltalán nem tartok ettől, hiszen úgy gondolom, az oktatás lényege épp a tudás átadása. Csak egy példa: amikor a weboldalkészítést, az informatikát ajánlom mint lehetséges vállalkozási alternatívát az interneten, ezzel igen nagy kört szólítok meg.
Melyek a leggyakrabban előforduló tévhitek az internetes pénzkeresés kapcsán?
Cikk folytatása: Önmegvalósítók: Gazdag mami
Forrás: Hetek
Szerző: antikaotika | febr 19, 2015
Keresztény önmegvalósítás – felebaráti szeretet helyett?
Részlet Christa Meves (1925) „Wahrheit befreit” (Az igazság szabaddá tesz) című könyvéből.
Igazán egészséges és épen maradó önmegvalósítás csak a tapasztalat józan elfogadása után kezdődhet el: az ember nem csupán nincs abban a helyzetben, hogy megváltsa önmagát, hanem itt a földön születése és halála között ki van szolgáltatva a természetnek, és nem marad más számára, mint kiegyezni sorsának nyomorultságával.
Mégis van a menekülésnek egy keskeny útja: elfogadni Isten ajánlatát, az ő 2000 évvel ezelőtt kinyilatkoztatott igazságát, és megváltását azok számára, akik ezt hittel elfogadják. Ebben az elgondolásban rejlik az átfogó és reális önmegvalósítás, mert ez az emberből mint a Teremtő teremtményéből indul ki. A Teremtőnek terve van az emberrel, égbetörő terve: valósítsa meg a földön az Ő országát, a szeretet országát. Értse meg a minden egyes embert személyesen, de természetfölötti módon szerető Istent (az ő kinyilatkoztatása szerint), és ezt tegye – a mennyei Atya iránti hálás szeretettel – élete központi feladatává.
Az emberiség minden fölfuvalkodott önmegváltási kísérletével szemben ez az önmegvalósításnak igazi alapeszméje. Minden önmegvalósítás első feltétele tehát: „Szeresd Uradat Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből” (Mt 22,37).
Ez az a lépés, amelynek az „árnyékkal” való minden küzdelem előtt meg kell történnie. A szerető, életet, sőt örök életet ajándékozó Isten iránti szeretetteljes hála teszi lehetővé, hogy az Istennek önként, szeretettel engedelmeskedő ember számára szabad út nyíljék aktív együttműködésre az isteni segítséggel.
Csak ennek a hitbeli lépésnek a megtétele után, a következő lépés – „szeresd felebarátodat, mint önmagadat” (Mt 22,39) – kapcsán tapasztalja meg az ember, hogy nem szabad önmagával megelégednie, mert akkor váratlanul Isten ellen fordulhat, és megmaradhat a bűnben.
Csak ez a keserű megállapítás teszi Krisztus megváltói tevékenységét megszabadító, lelkes örömmel köszöntendő fölismeréssé. Ez vezet a helyesen értelmezett – az összes önmegváltók által ígért (de be nem váltott) – lelki békéhez.
Teljes cikk: Keresztény önmegvalósítás – felebaráti szeretet helyett?
Forrás: Keresztény Értelmiségiek Szövetsége
Hozzászólások mostanában