Kedves Fügedi Beca újra lecsapta azt a labdát, amelyet fel sem dobtam, de nem bánom. Legalább nem hülyülünk el teljesen kisbabáink mellett. Minden felkiáltójelnél rá gondolok (hogy ki kell törölni, ha a használata nem indokolt)!!! Én ma behódolok tudásának, és újradefiniálok, definiálok, definiálok. Íme az üzenete:
„Definiáljunk, definiáljunk, definiáljunk!”
„Középiskolás földrajztanárnőm (tanárnőnk!) egyik kedvenc számonkérési elemének fontosságát sokáig nem értettem.
Ma definiálási kényszerem miatt még a legjobb barátaim és harcostársaim is kattantnak tartanak. A definiálás számomra a dolgok pontos meghatározása azért olyan fontos, mert ez ad lehetőséget arra, hogy elkülönítsünk egymástól különböző értékeket, célokat, folyamatokat, melynek eredményeképpen az átfogó, nagy maszlagból ki tudjuk emelni a számunkra fontos elemeket. (Aki nem hiszi, gondolja át a tudományos gondolkodás fejlődését, vagyis, azt, hogy hogyan alakultak ki a filozófiából szépen lassan a különböző tudományágak.) Ezzel a tudatosság szintjét emelve vagyunk képesek
Most a feltételek, motivációk, eszközök és célok közötti különbséget szeretném fókuszba helyezni.
A feltételek azok állapotok, amelyekből kiindulva szeretnénk elérni a céljainkat. Az eszközök azok az erőforrások, melyeket segítenek bennünket a célunk elérésében. A cél az az állapot, amelyet el szeretnénk érni. A motiváció az a belső vagy külső késztetés, ami miatt képesek vagyunk a meglévő erőforrásainkat a cél elérése érdekében összpontosítani.
Van még egy dolog, ami fontos: az állapotok ok-okozati viszonyának megállapítása. Mi volt előbb, a tyúk, vagy a tojás? Azért eszünk, hogy éljünk, vagy azért élünk, hogy eszünk?
Ilyenkor szokta mondani gyerekem: „Jaj, anya, ezt már tudom!” (Én is ezt mondtam apámnak, amikor a matekot magyarázta.) Én ilyenkor visszakérdezek: „Akkor miért nem így csinálod?”
Ennél fogva tehát: az alvás nem motiváció. Az alvás egy fontos feltétel megteremtésének eszköze (ez a kipihentség), vagy ha úgy tetszik, egy a cél elérését negatívan befolyásoló kiinduló állapot megszüntetése (a kimerültségé). Az időzítő használata pedig szintén eszköz, hiszen a kívánt állapot elérését segíti.
Ma is adós maradok azzal, milyen a „jó” rend az én olvasatomban. Mert előtte szeretném, ha végiggondolnád:
Mi motivál a rendre? Mármint arra, hogy rendet rakj. És mi motivál arra, hogy rendben élj?”
Oké, akkor leegyszerűsítem a tudományos értekezést (ha jól értem):
- ALAPÁLLAPOT: rendetlenség
- OK: többféle lehet (a Pszichológus válaszol rovatban –még nincs olyan) + kialvatlanság
- KÖVETKEZMÉNY: növekvő káosz
- CÉL: kipihentség, rend
- ESZKÖZÖK: alvás, sport helyett: időzítő
- MOTIVÁCIÓ: belső igény vagy külső elvárás
Ezek alapján: MI MOTIVÁL A RENDRE? – Ki tud erre pontos választ adni?
Nekem hatalmas igényem van a rendre, mégis kell egy eszköz, ami motivál, vagy az eszköz már nem is motiválhat?
Kedves Szociológus!
Ha ezekre tudsz válaszolni, akkor kijavítom az összes bejegyzésem címét. Persze ehhez a saját kérdéseidre is válaszolnod kell! J
Egy kis idézet búcsúzóul:
"Eddig a földön minden rendetlenség abból származott, hogy egyesek rendet akartak teremteni, minden piszok abból származott, hogy egyesek söprögettek is. Értsétek meg, az igazi átok ezen a világon a szervezkedés, az igazi boldogság pedig a szervezetlenség, a véletlen, a szeszély." (Kosztolányi Dezső)
Továbbá: minden kérdésre mindenkinek személyes válaszokat kell adnia. Ha nem így lenne, mondhatnánk mindenkinek, élj úgy mint mi, és boldog leszel! Vagy: rakj mindig rendet, és nem lesz rendetlenség! Sokszor evidenciaként kezelünk dolgokat, amelyek nem működnek megfelelően, mégsem kérdőjelezzük meg őket. Nem azért, mintha feltétlenül jobb válaszokat tudnánk találni, mint a korábbiak, de ha szeretnénk jobb válaszokat, akkor fel kell tenni a kérdéseket.
Illetve:Miért nem jó motiváció az eszköz: mert csak addig működik, amíg van varázsa. És minden csoda 3 napig tart. Én pl nem szeretek telefonálni. Természetesen vannak izgalmas és új kütyük, amiket szívesen kipróbálnék, mert azzal biztos jobb. De ettől nem fogom megszeretni a telefonálást.
Mi a te válaszod?
Nos, Kosztolányira reagálva: a természettudósok szerint a részecskék valóban a rendezettség állapotából a rendezetlenség állapota felé törekszenek, és energiabefektetés segítségével lehet a folyamatot a fordított irányba „terelni” (jaj, de pongyola voltam!) – ez az entrópia, A rendezetlenség ezek szerint a dolgok „nyugalmi állapota”. Vagyis Kosztolányi után kérdelek téged, Judit: mondd, mi bajod neked a rendetlenséggel? Csak nem nyugtalan a lelked a rendezetlenség állapotában?
Nagyon zavar a rendetlenség. Mint nemrég olvastam: a környezetünkben lévő rend/rendetlenség a belsőnk kivetülése. Ezt majd megnézem pontosan. Az, hogy a környezetemet uraló rendetlenségről írok, az csak álca. Igazából az egyik fő érdeklődési területem: rend az agyban és lélekben, céltudatos élet, ja és visszatérően: hogy működnek NORMÁLISÉK? – akik igazából nem is léteznek, csak az ideák világában. Ebből kiderül, hogy mi ellen harcolok igazából…
Az idézetben nem is annyira a rendezetlenség volt számomra az érdekes, hanem a rendcsinálók. Mindig iszonyattal hallgatom, amikor az ismerőseim valamilyen szélsőséges csoporttal szimpatizálnak, hogy „majd ők jönnek, és rendet csinálnak!” Na az ilyen rendből nem kérek. Lehet szidni a demokráciát, mert tele van hibával, nekem mégis fontos, hogy hagyjanak úgy élni, ahogy szeretnék, és ne kívülről mondják meg, hogy milyen a jó rend illetve rendszer. Majd azt mi megmondjuk. Ugye Bea?