Szerző: antikaotika | febr 13, 2015 | FÉLELEM, ÖNISMERET, SIKER, TIPPEK
Félek felvenni a telefont …
Eredetileg videó üzenetnek szántam a mostani – Félek felvenni a telefont című – írásomat, csak félek, hogy mi lesz, ha meglátják, hogy hogy nézek ki, leégetem magam, rendetlenség van, piszkos a fal… Nem. Igazából időt akartam megspórolni, de a Java alkalmazást frissíteni kell, ami tovább tart, mintha legépelném az üzenetet.
Egy őszinte vallomás
Szóval, jó pár éve rettegtem attól, hogy mi lesz akkor, ha a főbérlő felhív, és kiderül, hogy nem fizettem be a rezsiszámlákat. Ez még Budapesten volt. Az albérleti díjat mindig időben odaadtam. Becsületes képemet látva szegény főbérlőm nem is sejtette, hogy a számláim csak halmozódnak – halmozódnak elrejtve egy doboz mélyén. Úgy alakult az életem, hogy a kisbabámmal egyedül maradtam az albérletben, apám meghalt, és a GYED lett az egyedüli forrásom, na meg a családi. Nem akarok senkit hibáztatni, mivel korábban nem figyeltem a villogó sárga fényekre, vak voltam, és szerelmes, a tényeket pedig eltakarta a lila köd.
El akartam költözni, de nem akartam adósságot hagyni a hátam mögött. „Jóakaróim” azt mondták:
- Ne fizessél semmit, csak költözzél el, úgysem tudja rajtad behajtani a tartozást senki. A te helyzetedben ez érthető!
Tudtam, hogy ezt nem tehetem, már így is rémálmok gyötörtek. Ha megláttam a kijelzőn a főbérlőm nevét, idegesen kinyomtam.
Aztán egyszer csak eszembe jutott az üldözéses álom, amelyet már elmeséltem korábban.
MEGVILÁGOSODTAM!
- Az én ellenségem, aki üldözött a tartozással szembeni félelem volt, valamint az, hogy ezt el merjem mondani. Tudtam, hogy nem menekülhetek mindig, mert egyszer úgyis elkapnak.
- Hogy győzhetek?
- Ha szembefordulok az ellenséggel.
Kinyitottam a titkos dobozomat, elővettem és rendbe raktam az összes számlát, majd elkezdtem összeadni a számokat. Majdnem lehidaltam: a 27 négyzetméteres kulipintyóra kb. 300 ezer forint tartozás jött ki.
Most mi lesz? 70 ezer forintos GYED-ből hogy fogom mindezt kifizetni?
Nekiültem, és kidolgoztam egy stratégiát:
- Elmegyek dolgozni, lesz egy jó kis jövedelmem.
- Kapok családi pótlékot és GYEST.
- Ennyiből élek meg.
- Ennyit tudok tartozásba törleszteni.
Így is egy évig kell majd törlesztenem. Egy kicsit megnyugodtam.
Eldöntöttem: Nem félek felvenni a telefont!
Majd egy nagyon bátor lépésre szántam el magam:
Felhívtam a főbérlőt.
Kértem, hogy jöjjön el. Mindent elmondtam neki őszintén. Csak pislogott, mint béka a kocsonyában. Nem tudom, min lepődött meg jobban: azon, hogy mennyivel tartozom, vagy azon, hogy meg akarom adni a tartozásomat!
A történet folytatása még csodálatosabb, azt majd később írom le. A vége hepiend, mivel tényleg mindent kifizettem.
Amitől legjobban rettegsz, azzal kell szembefordulnod!
Töltsd ki a LEGYŐZÖM A FÉLELMEIMET feladatlapot! Ezzel megteszed az első lépést a félelmeiddel szemben!
Kellemes napot!
Antal-Pap Judit
Szerző: antikaotika | febr 12, 2015 | FÉLELEM, ÖNISMERET
Már régen eldöntöttem, hogy legyőzöm a félelmeimet. Sok mindent sikerült már feldolgoznom, van még pár dolog, amit nem (autóvezetés, félelem a békára taposástól).
A célok kitűzéséhez és a problémák megoldásához nagyon jó módszer, ha primitívnek tűnő kérdéseket teszünk fel, majd pedig megpróbálunk azokra válaszolni. Ez nem is olyan egyszerű. Bármilyen hihetetlen, de még mindig működik az a jól bevált módszer, hogy előveszünk egy papírt és egy ceruzát, és elkezdjük minél pontosabban megfogalmazni azokat a gondolatokat, amelyek csak ködösen léteznek a fejünkben, és amelyek nagyon sokat segíthetnek abban, hogy tisztább képet kapjunk önmagunkról, a céljainkról és a jelenlegi helyzetünkről.
Aki megnézte már a „Létezik valódi változás?” című videót, az bizonyára emlékszik arra, amikor a pszichológus azt magyarázza, hogyha el akarunk jutni valahova, ahhoz fontos ismerni a jelenlegi helyzetünket, és a célt is.
Mivel a heti témánk a „félelem” jegyében telik, ezért készítettem egy tök jó hat oldalas három feladatból álló feladatlapot: LEGYŐZÖM A FÉLELMEIMET címmel. Ebben felmérheted, hogy:
- hol vagy most, azaz milyen félelmekkel kell szembenézned
- mit szeretnél elérni, azaz mi vár rád, ha sikerül célbaérned
- mi lesz a te első lépésed – amelyhez most én adok egy mankót.
Érdemes nekifeküdni. Szájbarágós stílusban írtam, félig helyetted dolgoztam. Ami nem tetszik, azt kitörlöd, vagy kiegészíted. Nem kell kinyomtatni, csak ha akarod, mert nem PDF. Én nem vagyok híve a nyomtatni valóknak, talán azért is mert kifogyott a festékkazettánk, és mert utálok kézzel írni. A feladatlapokat a LETÖLTÉSEK menüpontban találhatod.
A „Legyőzöm a félelmeimet” letöltéséhez csak az antikaotika hírlevélre feliratkozóknak van jogosultságuk. Amennyiben ma feliratkozol, , amelyet a pénteki hírlevélben megkapod a belépési kódot, és hozzáférhetsz a dokumentumhoz.
Holnap megy a hírlevél, bár a munka most kicsit nehézkesebb, mert mind a három gyerek beteg, és itthon van! Ezért valószínű, hogy csak este tudom elküldeni. Feliratkozni a jobboldali oldalsávban tudsz (+jellel nyílik a jobb felső sarokban), vagy a honlap lábrészében.
Viszlát holnapig! Remélem találkozunk!
antikaotika
Szerző: antikaotika | febr 10, 2015 | FÉLELEM, MOTIVÁCIÓ, ÖNISMERET, OPTIMIZMUS, SIKER
Rémálomból diadal – Hogyan győzzem le a félelmeimet?
A következő hírlevelem illetve a hét témája a félelem leküzdése lesz. Hogyan győzzem le a félelmeimet? A győzelem nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem érezzük többé a félelmet, hanem azt, hogy a félelemérzet ellenére megteszünk egy bátor lépést:
szembefordulunk a mumussal.
Nem vagyok egy álomfejtő típus, viszont valamit az álmaimon keresztül értettem meg.
Tizenévesen volt egy visszatérő rémálmom, amilyet lehet, hogy te is átéltél már: üldöztek, és én menekültem. Egész éjjel futottam, és bujkáltam, miközben éreztem, hogy egy gonosz erő a nyomomban van, és el akar kapni. Bárhová bújtam, mindenhol megtalált. El nem kapott, mert a végén mindig felriadtam. Nagyon ijesztő volt.
16 évesen hívő keresztény lettem, ami tényleg újjászületés volt. Hú, ennek már lassan 23 éve, azóta formálódok, mint púpos gyerek a prés alatt!
Hogyan győzzem le a félelmeimet az álmaimon keresztül?
A rémálom visszatért, én pedig csak menekültem, ahogy tudtam. Aztán egyszer csak eszembe jutott egy bibliai vers:
„Nagyobb az, aki bennem van, mint aki a világban van!”
Hirtelen tudtam, hogy a gonosz erő nem tud többé legyőzni, de ehhez szembe kell fordulni. Mivel az álmot valóságnak éltem meg, megfordultam, ami nagyon félelmetes volt. Nem láttam semmit, csak éreztem, hogy ott a gonosz előttem, majd hirtelen elkezdtem futni felé teljes erőmből a rettenet felé. A legnagyobb meglepetésemre a gonosz elkezdett menekülni, én pedig egyre elszántabban üldöztem. A félelmet felváltotta a legyőzhetetlenség érzete. Ez az álom visszatért még párszor. Mindig félelmetesen indult, de már vártam az üldözést. A végén már azt álmodtam, hogy egy tömeget egy biztonságos alagsorba terelem, és egyedül indulok a leszámolásra, mint egy akcióhős. A legnagyobb csalódásom az volt, hogy mindig hamarabb ébredtem fel, mint hogy elkaptam volna az ellenséget.
Az álom azért volt érdekes, mert egyébként a való életben nem voltam ilyen bátor. Sok mindent viszont megtanultam belőle. Én hiszek a gonosz létezésében, és tudom, hogy a legnagyobb ereje a hazugságaiban és a megfélemlítéseiben van. Amikor ezt sikerült lelepleznem, akkor rájöttem, hogy amitől menekülök, az nem is olyan félelmetes, csak ehhez meg kell fordulni.
Ez az élet minden területére igaz.
Félsz valamit megtenni, azért is tedd meg! Meg fogsz lepődni az eredményen!
Az egyik ilyen mumus a felhalmozódott tartozás, adósság lehet. A következő részben leírom, hogy hogyan sikerült legyőzni az egyik ilyen fojtogató szörnyet!
Addig is egy kis inspiráló videoklip, amitől lehet, hogy téged is kiráz a hideg: ITT MEGNÉZHETED
Bátor kilépést kíván:
antikaotika
Hogyan győzzem le a félelmeimet? Úgy, hogy szembenézek velük!
Ha érdekel a heti téma, iratkozz fel a hírlevelemre!
Hogyan győzzem le a félelmeimet cikk folytatása letölthető feladatlappal:
Legyőzöm a félelmeimet – feladatlap
Szerző: antikaotika | febr 6, 2015 | REND-RENDETLENSÉG
Mi motiválhat a rendre? 3. rész
(Bocsi Beca!)
Új gondolatokat indított el bennem a pszichológus hozzászólása „Vitatkozom” a szociológussal: Mi motivál a rendre?” bejegyzéshez. A pszichológus történetesen a szociológus és antikaotia főnöke. Bár a szociológust és engem (antikaotikát) két kisbaba (1-1 darab) kivont a forgalomból, a főnökasszony gondos szeme ellát távoli kis világunkba. Ő naponta „szórakozhatott” az élet „nagy” kérdéseiről szóló vitáinkon, bár visszazavarhatott volna rendetlen íróasztalainkhoz, hogy vita helyett dolgozzunk…
Érdemes elolvasni a pszichológus teljes hozzászólását, egyet is értek vele, én most csak erre a részre szeretnék reagálni:
„Én mindkettőtöket szeretlek a rendetlen íróasztalotokkal együtt, nem mondom, hogy nem zavart az elején, de megtanultam, hogy inkább nem nézek oda. Elfogadom, hogy nem vagyunk és nem is lehetünk egyformák, és ez így van jól.”
Azon gondolkoztam, hogy nekem mikor volt rendetlen az asztalom? Mert én mielőtt bármilyen munkába belekezdek, ahhoz mindent muszáj elpakolnom magam körül. Szellemi munkához kell a rend. Azért is idegeseit a saját magam által kreált kupleráj, mert lebénít!
Nemrég elolvastam két cikket:
„A Psychological Science folyóiratban közzétett tanulmánynak köszönhetően levont következtetések szerint az a legkedvezőbb, ha egy projekt megvalósításának kezdetén, olyan íróasztalon dolgozunk, amelyen nagy a rendetlenség, a vége felé viszont olyanon, ahol takaros rendben sorakoznak a tárgyak.”
Ekkor világosodtam meg, hogy én pont fordítva működök: először rend, majd mivel nem tudok egy csapásvonalon maradni (azaz fókuszálni), ezért párhuzamosan több projektet kezdek futtatni. Új ötleteim támadnak, amelyekbe azonnal belekapok. Szaporodik a tennivaló, a be nem fejezett projekt, a papírhalom. Mivel teljesen belemerülök a munkába (vagy a beszélgetésbe), és persze enni is a klaviatúra felett eszek, nem érzékelem a rendetlenséget. A nap végén mindig elpakoltam. Kivéve, ha másnap be kellett adni a pályázatot, és már kötegekben álltak a papírok. Mentségemül szolgál, hogy minden pályázat időben be lett adva. Mentegetőzésben amúgy is profi vagyok. Most még tudományosan alá is támasztottam, hogy a szociológus és én mekkora zsenik vagyunk a káoszban, ami úgy tűnik létezett! J
Jó éjszakát, reggelt, napot!
antikaotika
Van már hírlevelem és fórumom. Az egyikre fel kell iratkozni, a másikhoz be kell regisztrálni! Persze ha érdekel…
Szerző: antikaotika | febr 4, 2015 | EGYÉB, STÍLUS
Folyamatosan megújulok
Egy ideje nem írtam semmit, annyira belemerültem a honlapom csinosítgatásába, javítgatásába. Úgy látszik, kénytelen vagyok megválni a cifra és szakadt stílustól mind a magánéletben, mind a virtuális világban. Azért sikerült valamit megőrizni a régi dizájnból is. Ez lehet üzenet számodra is:
„Bármilyen gyönyörű mintája van a szakadt tapétádnak, itt az idő lecserélni, amikor már csak te látod szépnek!”
Hú de fantasztikus vagyok! És szerény! De ezt már tudod úgyis…
Ha még szeretnél ilyen okosságokat olvasni, akkor feliratkozhatsz a hírlevelemre, mert már az is van. Vagyis lesz, mert pénteken küldöm ki az elsőt.
Elég csak a keresztnevedet és az e-mail címedet megadni.
Mivel nem akarok mindent lenyomni a torkodon, eldöntheted, hogy miről szeretnél, illetve nem szeretnél információt kapni.
Ezek közül választhatsz:
- Mindenevő vagyok
- Nem akarok angol nyelven olvasni!
- Kímélj meg a bibliai idézetektől!
A „hírek” oldalon osztok meg olyan magyar és angol nyelvű írásokat, linkeket, videókat, amelyek a témámhoz kapcsolódnak, de nem az én alkotásaim.
A fórum még mindig béna, de majd kijavítom.
Várom javaslataidat,véleményedet!
Üdv: antikaotika
Hozzászólások mostanában