Szerző: antikaotika | jan 1, 2015 | MOTIVÁCIÓ
Nem tudom, te hogy vagy vele, de én nem szoktam megfogadni semmit év elején. Január elsején szinte mindenki másnapos vagy csak szimplán fáradt, ezért értelmetlen ezen a napon „új életet” kezdeni. Arra viszont, jó, hogy az ember összegezzen és tervezzen.
Érdemes átnézni a régi terveket, ha vannak: mi valósult meg, van-e olyan tervünk, amiről elfelejtkeztem. Én nagy listázó és tervező vagyok, ami sok embert megmosolyogtat.
Van, aki azért nevet ki, mert csak a káoszt látja, és azt, hogy egyszerre csinálok 20 dolgot, aminek természetes következménye a rendetlenség. Tudom-tudom: egyszerre eggyel kellene foglalkozni a hatékonyság érdekében, de ez csak a legritkább esetben sikerül. Már eljutottam odáig, hogy csak 3 feladattal foglalkozom paralel, és azokkal szépen haladok. Erről lesz egy vicces történetem, amelyet majd csak akkor írok le, ha a MULTITASKING lesz a témám. Látod, milyen önfegyelmem van? Már majdnem új témába kezdtem, de visszatértem. Szóval ne nevessen ki senki, mert lista nélkül bele is fulladnék ebbe az érdekes és impulzusokkal teli világba!
Van, aki azért tartja feleslegesnek a célok és feladatok leírását, mert mindig pontosan tudja, hogy mit kell csinálni. Szerintem ilyen nincs, hacsak nem hallja és követi folyamatosan Isten hangját. Apám például azt is kikérte magának, hogy bevásárló listát vigyen a boltba, annyira büszke volt híres memóriájára, a történet folytatását nem nehéz kitalálni…
Van, aki rutinszerűen él, minden napja ugyanúgy telik el, kiszámítható és gyakran pedáns is. De mi a helyzet, ha fogalma sincs arról, hogy miért is teszi nap mint nap ugyanazt, ugyanúgy?
Van olyan is, akinek még a rutin is hiányzik, se célja, se kedve semmihez, csak létezik.
Én hiszek abban, hogy te is, én is céllal vagyunk itt a világon, és ha jelenleg nem látod, hogy mi is az a nagy cél, akkor az a feladatod, hogy azt kitaláld, illetve kikutasd. Sokkal könnyebb elviselni bármit, ha tudod, hogy van értelme a dolgoknak, és betöltöd azt a szerepet, amit csak te tölthetsz be.
Én évek óta gondolkodom ezeken, és anyukámhoz hasonlóan 30 év felett sem tudtam, hogy „mi leszek, ha nagy leszek”. De mivel rengeteget olvastam a témában, ezért egyre világosabb lett a kép. Most szinte szárnyalok, és sokkal könnyebben töltődök fel energiával, már akkor is, amikor ezeket leírom neked.
Évek óta mindig rögzítem, hogy mit szeretnék elérni az élet különböző területein, milyen lépéseket kell megtennem, hogy előrejussak. Bár semmi nagy célt nem láttam mögöttük, sokat segítettek, hogy haladjak. Nagyon jó kézbe venni a jövőre vonatkozó, de kijelentő módban megfogalmazott eredményeket. Ezeket sokszor rossz angolsággal és nagyon csúnyán firkáltam, nehogy elolvashassa más. Most már nem szégyellem, mert sok mindent elértem. Van egy álomnaplóm is, amelyet a kislányom nevezett el így. Ez nem más, mint egy PowerPointos képes kívánságlista, ami folyamatosan bővül, és gyakran nézegetek. Tudod, milyen jó látni, hogy ez is, az is ki van már pipálva? Szó szerint képben tart.
Nemsokára nekiülök kidolgozni az új terveimet, tedd te is azt. Ha eddig nem próbáltad, adj neki esélyt. Egészen új és használható ötletek juthatnak az eszedbe már csak attól, hogy előveszel egy tollat és egy papírt.
Mankók a tervezéshez
Ez angol nyelven van, ha valaki szeretné, szívesen lefordítom. Tartozik hozzá munkalap: ITT letölthető.
BOLDOG ÚJ ÉVET!
antikaotika
Szerző: antikaotika | nov 25, 2014 | ÖNMEGVALÓSÍTÁS, SIKER
Akkor jött a nagy ötlet, miután a sógornőmmel beszéltünk telefonon, aki 3 év kismamaság után állást keres. Nekem is van már tapasztalatom ezen a területen, mármint a munkakeresésben. A legjobb munkahelyeim mindig akkor jöttek, amikor őszintén megfogalmaztam, hogy mit akarok igazából. Ezek nem feltétlenül pénzes állások voltak, hanem olyanok, amelyek nagy mértékben hozzájárultak az életemhez, személyes fejlődésemhez. Mindenki életében elérkeznek olyan időszakok, amikor lépni, váltani kell. Sok mindenhez értek, de nem vagyok vállalkozóalkat. Most még én is otthon vagyok a kisbabámmal, de mire visszatérek a munka világába, már negyven éves leszek.
A kerek évfordulók, mindig megállásra késztetik az embert, hogy számot vessen eddigi eredményeiről, helyzetéről. Ezeknél a határköveknél úgy érezhetjük, hogy már tényleg le kell tenni valamit az asztalra. Persze a három gyerek megszülése, és nevelgetése sem kis dolog, de azért úgy érzem, hogy van bennem valami, ami ki akar robbanni, csak nem tudom megfogalmazni, mi az, és nem tudom meghatározni a robbanás irányát. Kezembe vettem egy hetilapot, amelynek olvasását a telefonhívás miatt szakítottam meg. Egy kétoldalas cikk következett Vida Ágiról, és az üzletanyu könyvéről. Ebben a cikkben Ági válaszai épp azt fogalmazták meg, amit én is érzek, és nyilván érez még sok ezer tettre kész anyuka. A cikk végén kimondtam, amit még soha: vállalkozó akarok lenni! Ha másnak sikerül, akkor nekem is. Annyi mindenhez van tehetségem, most már nem akarok leggyengébb láncszem lenni semmilyen cégnél. Rájöttem, hogy meg tudom valósítani a lehetetlent is, mint ahogy párszor már meg is tettem. Ima után, jött a kérdés, hogy mit akarok igazából. Akkor megfogalmazódott bennem, hogy elvégzem az angol nyelvtanári szakot, és létrehozok egy nyelviskolát és képzőközpontot. Első lépésben megveszem Vida Ági könyvét, amelyben anyákat tanít vállalkozásra, addig gyakorlásképpen blogolgatok. Amikor a kisfiam 2 és fél éves lesz, újra beülök az iskolapadba, de addig is képzem magam. Ez most nagyon lelkesít, és a férjem is támogat. Valóban be akarok ülni hétköznap a padba a feleannyi idős „gyerekekkel”, és nappali tagozatra járni, mivel a hétvége a családé. Az az igazság, hogy már most tudom, hogy miből fogom megírni a szakdolgozatomat! Én még soha életemben nem voltam ilyen céltudatos, hajt a tettvágy előre.
Hozzászólások mostanában