Íme egy nagyszerű könyv, amelyhez bárki ingyen hozzáférhet, akit érdekel, hogy lehet meghallani Isten hangját.
Csak az első négy fejezetet láttam el linkkel, de a bejegyzésem végén megtalálhatod az eredeti írást, amelyre rákattintva elolvashatod azt a részt, amelyiket szeretnéd.
6. FEJEZET GYAKORLATI ÚTMUTATÁSOK ISTEN HANGJÁNAK MEGHALLÁSÁHOZ
7. FEJEZET GYÖNYÖRKÖDNI AZ Ő TEMPLOMÁBAN
8. FEJEZET
ISTEN GONDOLATAINAK MEGHALLÁSA
9. FEJEZET HALLÁS TUDÁS ÁLTAL
10. FEJEZET SZAVAKAT HALLASZ A SZELLEMEDBEN
11. FEJEZET KÉPEK, LÁTOMÁSOK ÉS ÁLMOK
12. FEJEZET ISTEN HANGJÁNAK HALLÁSA A BÉKESSÉG ÁLTAL
13. FEJEZET A TEREMTŐ IGE EREJE
14. FEJEZET A HIT A LÁTHATATLAN LÁTÁSA
15. FEJEZET NE KEMÉNYÍTSD MEG A SZÍVEDET!
Bevezetés
Ez a könyv Isten hangjának meghallásáról szól. Megtérésünk után a következőt kellene a legalapvetőbb dologként megtanulnunk: meghallani Isten hangját. Mégis elég kevés írás született eddig erről a témáról.
Ez a könyv gyakorlati útmutatást ad ahhoz, hogyan gerjesszük fel a Szent Szellemet, és hogyan kezdjük el meghallani az Ő hangját naponta. Ez az írás nem a kételkedőket igyekszik meggyőzni, hanem inkább az éheseket akarja táplálni és képezni. Számtalan keresztény belefáradt már a testies felhajtásba, amivel szelleminek próbál látszani, és vágyik hallani a Mester hangját. Mostanában mindenütt egy új, Istentől jövő vágy gyúl a hívők szívében, hogy megismerjék a Szellem gondolatait, és csak abba fektessék be az erejüket, amire az Úr elhívta őket. Isten hangját hallva magával az élettel találkozunk. Igen, lehetséges Isten hangját hallani – naponta. A trónteremben elhangzottak meghallása a mindennapos keresztény élet része.
A Szent Szellemet meghallani a legnagyobb kaland, amit az ember valaha is megismerhet. Mégis sok keresztény hanyag módon kezeli azt a hatalmas ismeretet, hogy Istennel buzgó beszélgetést folytathat.
Sok évvel ezelőtt az Úr elkezdte kijelenteni nekem, hogy nem történik számottevő növekedés mindaddig, amíg a hívő el nem kezdi Isten hangját meghallani. Ez sok kérdésemre választ adott, mert előtte azon tűnődtem, miért tűnik sokak szellemi növekedése olyan satnyának.
A friss megtérteknek szinte mindig csodálatos tapasztalataik vannak keresztény életük első napjaiban. Az újjászületés a Szent Szellemmel együtt meggyújtja szellemüket, amely friss és eredeti.
Az újdonsült keresztények rögvest világosan hallják Istent. Az illető talán odamegy pásztorához azzal a kívánsággal, hogy szeretne bemerítkezni. A pásztor megkérdezi, honnan tudja, hogy be kell merítkeznie. A friss megtért kijelenti: „Egyszerűen úgy érzem, ezt kell tennem”. Honnan tudja ezt? Noha a friss hívő még nem ismeri a Szentírást, a Szent Szellem szólt ártatlan, csecsemő szelleméhez.
Ahogy azonban a hetekből hónapok lesznek, az új hívő általában egyre ritkábban hallja az Úr hangját. Különböző dolgok kezdik elterelni a figyelmét. A keresztény vezetők jó szándékkal bevonják a csecsemő keresztényt a gyülekezeti tevékenységekbe, gyorsan feladatot adnak neki bizonyos programokban, és belenyomják őket mindenféle vallásos elfoglaltságba. De nem történik semmi annak érdekében, hogy ezt a szellemi csecsemőt kiképezzék arra, hogyan gyakorlatoztassa szellemét az Úrra való figyelésben.
Az ifjoncot valójában nemcsak attól fosztják meg, hogy megtanuljon kifejleszteni a belső emberében egy ismeretséget és bizalmat a Szellem hangjával, hanem arra tanítják ezáltal, hogy másutt keresse Isten üzenetét. Azt hangsúlyozzák, hogy kifelé nézzen, ne befelé. Szellemi növekedése megáll, mert a Szent Szellemmel való közössége is lefullad.
A valóságban minden külső irányításnak és ingernek csak arra kellene szolgálnia, hogy megerősítse az Úr hangját, amely az új hívő szellemében szól. Semmi baj sincs a külső információkkal egészen addig, ameddig azok összhangban vannak azzal, amit az illető a belső emberében hall. Ehelyett viszont a hívő azt tanulta, hogy inkább egy kiváló keresztény folyóiratban, felekezete vezetőségében, vagy egy népszerű és tehetséges tanítóban, nem pedig a benne élő Szent Szellemben bízzon.
Elfelejtettük az egyszerű igazságot. Ez a legalapvetőbb újszövetségi alapelv.
„És nem tanítja kiki az ő felebarátját és kiki az ő atyjafiát, mondván: ‘Ismerd meg az Urat’; mert mindnyájan megismernek engem a kicsinytől nagyig.” (Zsidók 8:11.)
Mivel a friss hívőket nem tanítják meg arra, hogy a belső emberükre figyeljenek, a gyülekezetek vétkesek törpe keresztények előállításában, akik képtelenek felismerni, amikor szól Isten.
Jézus mégis azt mondta: „Az én juhaim hallják az én szómat”. Nem azt mondta, hogy a juhai kazettákat hallgatnak vagy könyveket olvasnak, sőt azt sem, hogy igeverseket tanulnak meg, noha ezek mind a keresztény növekedés hasznos összetevői, hanem azt, hogy ismerik az Ő hangját és követik Őt.
Őszintén szólva, minden keresztény hallja Istent, de sokan észre sem veszik, vagy nem hisznek Neki, amikor valóban szól. Mindenféle dolgoktól bedugult a fülünk. Az ördög kiadott egy általános parancsot hallásunk akadályozására, mert tudja, hogy a Szent Szellemmel bensőséges közösségben élő keresztények komoly fenyegetést jelentenek birodalmára nézve. Akik hallják Istent, azok képesekmegismerni a Szellem gondolatait, és imában megismerhetik azt a haditervet, ami felfedi az ellenség taktikáit. Mégsem hibáztathatjuk kizárólag az ördögöt, mert valójában a megfelelő tanítás hiánya lopott meg minket. Vallásos halandzsával helyettesítettük fiatal szellemünk képzését az Úr hangjának rugalmas meghallására.
Még a Zsidó levél írója is így panaszkodik:
„…akiről nekünk sok és nehezen megmagyarázható mondanivalónk van, mivel restek lettetek a hallásra.„ (Zsidók 5:11)
Ebből az következik, hogy jó szellemi füllel születtünk, de nem képeztük és edzettük magunkat arra, hogy figyeljünk a Szent Szellemre, és emiatt restek lettünk a hallásra.
Noha növekedhetünk az Ige ismeretében, ettől szellemi emberünk nem növekszik szükségszerűen. A Bibliára vonatkozó információk nem garantálják a Szellem kijelentését.
Élt egy ember az ő fiával Észak-Amerika sztyeppéin, egy tanyán, és művelte a földjét. Egyetlen vagyonuk egy ló volt. Ezzel dolgoztak, vagy húzták a kocsit. Az ott élő testvérek időnként meglátogatták egymást. Egyszer elszökött a testvér lova. Jöttek rögtön a testvérek:
– Jaj, szegény testvér, hát ez az egyetlen lovad volt, ez is megszökött, most hogyan fogod művelni a földet? Milyen nagy szerencsétlenség ért téged ezzel!
Azt mondja a testvér: – Hát honnan tudjátok, hogy szerencsétlenség ért engem?
Aztán teltek a napok, megjött a ló, és hozott egy vadlovat magával. Megint jöttek a testvérek, és mondják:
– Hogy neked milyen szerencséd van, testvér! Most már nem egy lovad van, hanem kettő! Most már könnyebben tudsz munkálkodni!
– Mondja a testvér: – Honnan tudjátok, hogy jó ez nekem?
Néhány nap múlva a fia úgy határozott, hogy betöri ezt a vadlovat. Fölült a hátára, de a ló ledobta, és eltörött a fiú lába. Jöttek megint a testvérek:
– Jaj, milyen szerencsétlenség ért, ez az egy fiad van, ennek is eltörött a lába, most egész évben nem fog tudni segíteni, egyedül kell csinálnod mindent!
– Mondja a testvér: – Hát honnan tudjátok, hogy szerencsétlenség ez nekem?
Teltek a napok, jött a fiúhoz két barátja, hogy vadászni hívják őt. de nem tudott elmenni, mert el volt törve a lába.
– Milyen szerencsétlenség, nem tudsz eljönni, vadászni velünk. Elmegyünk akkor ketten.
– És egyik sem tért haza többé… Vagy a vadállatok szaggatták szét, vagy az indiánok ejtették fogságba őket, nem tudni. Jöttek a testvérek:
– Jaj, de jó, hogy eltörött a fiad lába, így életben maradt!
– Ha nem is értjük sokszor az élethelyzeteket, hogy mi miért történik, de akik Istent szeretik, azoknak előbb-utóbb minden javukra válik!
– Az egyik barátjának a felesége gondozta ezt a törött lábú fiatalembert, és egy idő múlva feleségül is vette, mert annak férje meghalt.
Jöttek a testvérek, de már nem szóltak semmit. Gondolták, majd ha eltelik 10 év, akkor majd megmondják, hogy jól járt-e ezzel az asszonnyal.
Nagyon sokszor így vagyunk mi is, amikor nem értjük Isten szándékát. De Isten tudja, mit akar velünk! Olyan Ő, mint egy mérnök, aki előtt ott a terv, és tudja az összefüggéseket. Mi csak a mostani percet látjuk, és a szerint ítélünk. De Isten az egész világot látja, a világ menetét, Isten mindent lát, és éppen ezért másképpen nézi az élet dolgait és a körülményeket, mint mi, mert Isten mindent tud, és mindent ismer! Biztos az, hogyha baj ér, akkor baj van? Egyáltalán nem biztos! Lehet, hogy Isten valami jót akar kihozni belőle! Lehet, hogy Isten megállítani, megfogni akar, valamitől meg akar menteni! Isten a rosszból is jót tud kihozni! Mert Ő nem kedvünkre cselekszik, hanem javunkra! Ha sokszor megadná, amit mi kívánunk, akkor eltérnék, és elhagynánk Őt, és elvesznénk. Akik Istent szeretik, azoknak minden javukra van! Ne felejtsd el, hogy az élet alagútjain, a nehéz napok között Isten fogja a kezedet! És ha Ő fogja, akkor akármilyen sötét, Ő átvisz rajta! Ő jóra fordít mindent! Barátkozzunk meg ezzel a gondolattal, hogy „Akik Istent szeretik, azoknak minden javukra van!” Róma 8.28
Aki még nem élt a ’80-as években, az is jót szórakozhat Pink Zebra összeállításán. Nézd meg a blogján a ’80-as évek frizuráit!
Ha nosztalgiázni szeretnél, vagy csak kíváncsi vagy, további bejegyzéseiben azt is láthatod, hogy mit ettünk, mivel játszottunk, illetve hogy nézett ki a konyhánk és a fürdőszobánk a ’80-as években.
Akik 1980 előtt születtek, azok valódi hősök, olyasféle igazi hollywoodi mindent túlélő fenegyerekek. De tényleg! Gondolj csak bele, akik 1980 előtt születtek, azaz MI, kész csoda, hogy életben maradtunk.
Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban, a gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak voltak, nem volt semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval. És mikor bicajozni mentünk, nemhogy könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem. Azért az nem volt semmi. Mi még csapból ittuk a vizet, és azt se tudtuk, mit jelent pontosan az ásványvíz.
MI NEM NAGYON UNATKOZTUNK, ha tehettük kimentünk játszani. Igen, ki! Egész nap kint voltunk, a szüleink pedig csak sejtették, hogy élünk és megvagyunk, hiszen még Matáv telefon se nagyon volt, nemhogy mobil. Pláne nekünk, gyerekeknek! Nyáron a derékig érő fűben és közeli kiserdőkben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham. Nem tudtuk mi az a pollen, és a parlagfűről azt hittük, hogy a sárkányfű egyenes ági rokona. Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy csak szimplán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért. Egyszerűen mi voltunk a hibásak. Sőt! Ha az erősebb elgyepálta unalmában a kisebbet és gyengébbet, az is rendben volt. Ez így működött és a szüleink nem nagyon szóltak bele ebbe sem.
ÉTKEZÉSI SZOKÁSAINK Schobert Norbi mércéjével mérve nap mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy MC-Donalds-on edződött átlagos amerikai elhízott kisgyerek is helyből nyomna egy hátra szaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval. Gondoljunk csak az iskolai menzára.. És mégis itt vagyunk. A kakaóban nem volt A, B, C, D és E vitamin, viszont Bedeko-nak hívták és már ez is elég volt a boldogságunkhoz. Szobi szörpöt ittunk, ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont tömény cukorból készült. A limonádét még magunknak kevertük, és mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen gyümölcsöt.
Úgy érzed magad, mint Sziszifusz, a mitológiai király, akinek büntetésből egy nagy sziklát kellett a hegyoldalon felfelé görgetnie, de mielőtt felért volna, a szikla mindig visszagurult? Tudom, mit érzel. Veled együtt én sem akarok Sziszifusz lenni!
Mi lehet az oka annak, hogy bármennyire is törekszünk felfelé, toljuk magunk előtt a terhet, egyszer csak (néha pont a cél előtt) elfogy az erőnk, és a probléma maga alá temet.
Sziszifuszi munka a hiábavaló, értelmetlen munka. Amikor folyamatos erőfeszítéssel dolgozol, de még sincs semmi eredménye.Veled együtt szeretném megvizsgálni a jelenséget több részen keresztül.
Ma foglalkozzunk a HEGGYEL!
• Mindannyian haladunk valamerre, az irányt te szabod meg.
Meg kell vizsgálni, hol vagy, és merre tartasz. Rajta vagy a sínen?
Ne másokhoz viszonyítsd az életed, hanem saját magadhoz!
A képességeidhez és a lehetőségeidhez képest megfelelően haladsz?
Jó irányba tartasz?
A jó irány FELFELÉ van!
Felfelé visz az okos ember életútja, hogy elkerülje az alvilágot odalenn! (Példabeszédek könyve 15:24)
Sík mezőn sétálni kényelmesebb, mint hegyet mászni, ez nem vitás. Hajlamosak vagyunk a könnyű utat választani, de ha pozitív eredményt szeretnénk elérni bármilyen területen az életben, akkor az erőfeszítést és az áldozatot nem ússzuk meg.
• Vizsgáld meg a hegyedet!
• Mennyire meredek?
• Lehet, hogy lejtő?
• Vagy inkább függőleges fal?
Senki nem mondta, hogy egy ugrással el lehet érni a célt. Nem is biztos, hogy egyhamar odaérsz. A legfontosabb, hogy felfelé menj, akkor is, ha elesel. Ilyenkor állj fel!
• Tűzz ki reális, felfelé (előre vivő) célokat!
• Ne legyen túl meredek a hegy, de érezd, hogy küzdened kell, így jobban fogod értékelni az elért eredményt!
• Biztos, hogy a megfelelő hegyet mászod meg?
A weboldal SÜTIKET használ, amiket SAJNOS nem lehet MEGENNI, de segítenek a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalam további használatával jóváhagyod, hogy sütiket (magyarul cookie-kat) használjak.OkAdatkezelési szabályzat
Hozzászólások mostanában