Korábbi bejegyzésemben írtam a kütyüfüggő fiatalokról. Mielőtt szörnyülködni kezdünk az utánunk jövő generációkon, ne felejtsük, el, hogy amit látunk, arról valahol mindig a szülők és az aktuális társadalmi (t)rend a felelős. A világot és annak az elvárásait nem tudjuk megváltoztatni, a mi szerepünk az, hogy valós értéket nyújtsunk a gyerekeinknek. Sajnos gyakran találkozom azzal a jelenséggel, hogy a kisgyerekek között is az számít majdnem kizárólagos értéknek, hogy kinek milyen telefonja van.
Én (még) szerencsés helyzetben vagyok, mivel egy egyszerű észak-magyarországi kisvárosban élek, „keresztény gettóban”, vagyis a szomszéd családok is járnak valamilyen gyülekezetbe, és a gyerekeimet keresztény iskolába járatom. Nem az a célom, hogy szektás kis nyamvadékokat neveljek búra alatt, hanem működő alternatívát szándékozok kínálni az értékvesztett világgal szemben. Nyilván, a „keresztény” gyerekek sem tökéletesek, de látszik rajtuk, hogy kaptak valami pluszt, ami kezd kiveszni a társadalomból: a felnőttek tiszteletét, engedelmességet, segítőkészséget, a közösségben való gondolkodást.
Mi szülők a példamutatásunkkal tehetjük a legtöbbet a kis életre felkészítő hátizsákjukba. Rájöttem, hogy ez is kevés. Még mindig Mózes 5. könyvének 11. részénél jártam, amikor szíven ütött a következő rész:
Vegyétek azért a szívetekre és lelketekre ezeket az igéket, kössétek jelül a kezetekre, és legyenek fejdíszként a homlokotokon. Tanítsátok meg ezeket a fiaitoknak is, beszélj róluk, ha otthon vagy, és ha úton jársz, ha lefekszel, és ha felkelsz. Írd fel azokat házad ajtófélfáira és kapuidra, hogy hosszú ideig éljetek, és éljenek fiaitok is azon a földön, amelyről megesküdött az ÚR atyáitoknak, hogy nekik adja, amíg csak ég lesz a föld fölött. (V.Mózes 11:18-21.)
Ez azt jelenti, hogy nem csak példamutatásra és szeretetre van szükség, hanem az értékrendünkre meg is kell tanítani a gyerekeket. Reggel és este, étkezések közben, ha sétálunk, ha autókázunk, mindig.
Érhet az a vád, hogy nem engedem szegényeknek, hogy majd maguk döntsék el, hogy nekik mi az érték, mi alapján szeretnének élni. Én hagyom, csak fontosnak tartok egy olyan alapot lefektetni az életükbe, amihez tudnak majd viszonyítani, hogy legyen mihez ragaszkodni, vagy eltérni attól.
Nem akarom, hogy a média vagy a korszellem határozza meg az értékrendjüket. Nem szeretném, hogy egoista majmok legyenek, akik a másik embert csak önző vágyaik kiszolgálására használják. Sajnos ezt látom, és azt, hogy az érték nélküli fiatal generáció szüleinek sincs semmilyen értékrendje. Vagyis van: olyan, amiben az anyagiak határozzák meg az ember életét, ahol a legnagyobb dicsőség tévében szerepelni celebként, ahol könnyebb kapcsolatot váltani, mint küzdeni a meglévőért.
Most prédikálok, pedig semmi garancia nincs arra, hogy az én gyerekeim mintakamaszok és mintafelnőttek lesznek, mint ahogy én sem voltam az, de legalább van egy szilárd pont, amihez visszamehetek, és újraértelmezhetem az életemet.
Vajon meg tudjuk adni ezt nekik? Lesz mit elővenni a hátizsákjukból?
Végtelen házimunka! A kisgyerekes anyukák mindennapjai Nézd meg ezt a humoros videót, és megérted, hogy miért végtelen a házimunka totyogó kisbaba mellett!
Ma hajnalban, amikor Mózes 5. könyvét olvastam, azon gondolkodtam, hogy mit is jelent az áldás. Mi kell tenni azért, hogy áldottak legyünk? Kell-e egyáltalán tenni azért valamit, vagy ez alapból jár egy hívőnek? Mint írtam korábban, rengeteg sikerkönyvet és sikertanítást olvastam, hallgattam. Az a vicc, hogy minden benne van a bibliában, csak valaki ezt készpénzre tudta váltani, és ebből tőkét kovácsolt magának. Érdekes lenne úgy olvasni a Szentírást, hogy az ÁLDÁS szót behelyettesítjük a SIKERrel, az áldottat a sikeressel. Azért van a kettő között különbség, mivel a sikertanítások gyakran arról szólnak, hogy önerődből, hogy juthatsz el a csúcsra (bár ne felejtsük, azok is a bevált bibliai elveket alkalmazzák), az áldás a bibliai igékben pedig arról, hogy Istennek engedelmeskedve, hogyan tudod betölteni a küldetésed, hogy lehetsz te is áldás a környezeted számára, és ebből következőleg, hogyan lehetsz áldott.
Amikor Ádám és Éva a paradicsomban éltek, akkor áldottak voltak, bár ők ezt akkor természetesnek élték meg. Amíg nem ettek a jó és rossz tudásának a fájáról, addig azt sem tudták, hogy jó nekik.
28Isten megáldotta őket, és ezt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be és hódítsátok meg a földet. Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a földön mozgó minden élőlényen! 29Azután ezt mondta Isten: Nektek adok az egész föld színén minden maghozó növényt, és minden fát, amelynek maghozó gyümölcse van: mindez legyen a ti eledeletek. 30Minden földi állatnak, az ég minden madarának és minden földi csúszómászónak pedig, amelyben élet van, eledelül adok minden zöld növényt. És úgy történt. 31És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó. Így lett este, és lett reggel: hatodik nap. (I. Mózes 1:28-30)
Nem henyéltek, hanem aktív, kreatív munkát folytattak:
15És fogta az ÚRisten az embert, elhelyezte az Éden kertjében, hogy azt művelje és őrizze. (I. Mózes 2:16)
Ezt a munkát nem úgy kell elképzelni, mint az elemekkel való harcot, hanem alkotó-teremtő munkát. Erre mindannyiunknak szükségünk van, mivel belénk van kódolva.
Azután megtörtént a bibi, a bűneset, és az édeni állapotnak befellegzett. Maradt a munka, de már átok is kapcsolódik hozzá. Ezt sajnos ma is tapasztalhatjuk:
17Az embernek pedig ezt mondta: Mivel hallgattál feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél, legyen a föld átkozott miattad, fáradsággal élj belőle egész életedben! 18Tövist és bogáncsot hajt neked, és a mező növényét eszed. 19Arcod verejtékével eszed a kenyeret, míg visszatérsz a földbe, mert abból vétettél. Bizony por vagy, és vissza fogsz térni a porba! (I. Mózes 3: 17-19)
Maradt más is, vagy csak a gürizés?
Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká levén érettünk; mert meg van írva: Átkozott minden, a ki fán függ: Hogy az Ábrahám áldása Krisztus Jézusban legyen a pogányokon, hogy a Szellem ígéretét elnyerjük hit által. (Galata 3:13-14)
Ábrahám nagyon gazdag volt, mert Isten megigérte, hogy megfogja áldani:
2Nagy nemzetté teszlek, és megáldalak, s naggyá teszem neved, és áldott leszel. (I.Mózes 12:2)
Ábrahám miután a seregével kiszabadította az unokaöccsét, illetve Szodoma királya is így visszakapott mindent a győztes csata után, Ábrahám visszautasította a nagy vagyont, amellyel meg akarták jutalmazni.
21Szodoma királya pedig azt mondta Ábrámnak: » Az embereket add ide nekem, a többit tartsd meg magadnak! « 22Ő azonban azt felelte neki: »Kezemet az Úrhoz, a felséges Istenhez emelem, aki az ég és a föld Alkotója, 23hogy még egy szál fonalat vagy egy sarukötőt sem veszek el mindabból, ami a tiéd, hogy azt ne mondjad: ‘én tettem gazdaggá Ábrámot’ – 24kivéve azt, amit a legények megettek, és a velem jött embereknek, Ánernek, Eskolnak és Mamrénak a részét: ők kapják meg a részüket!«
Tudta, hogy Isten más módon fogja őt meggazdagítani.
Az áldás kulcsa az engedelmesség.
8Tartsátok meg mindazt a parancsolatot, amelyet én ma parancsolok nektek, hogy erősek legyetek, bemehessetek és birtokba vehessétek azt a földet, ahova most átkeltek, hogy birtokba vegyétek; 9és hogy hosszú ideig élhessetek azon a földön, amelyről megesküdött az ÚR atyáitoknak, hogy nekik és utódaiknak adja azt a tejjel és mézzel folyó földet. 10Mert az a föld, ahova most bemégy, hogy birtokba vedd, nem olyan, mint Egyiptom földje, ahonnan kijöttetek. Ott, ha elvetetted a magot, a lábaddal kellett öntöznöd, mint a zöldséges kertet. 11Az a föld pedig, ahova most átkeltek, hogy birtokba vegyétek, hegyes-völgyes föld, az égből hulló eső vize itatja. 12Az ÚR, a te Istened viseli gondját annak a földnek, állandóan szemmel tartja azt Istened, az ÚR, az év elejétől az év végéig. 13Ha engedelmesen hallgattok parancsaimra, amelyeket ma parancsolok nektek, ha szeretni fogjátok Isteneteket, az URat, ha teljes szívvel és teljes lélekkel szolgáljátok őt,14akkor esőt adok földetekre a maga idejében, korai és kései esőt, és betakaríthatod gabonádat, mustodat és olajodat. 15Adok füvet a meződre állataidnak, és te is ehetsz, és jóllakhatsz. 16Vigyázzatok, hogy szívetek el ne csábítson benneteket, el ne hajoljatok, ne szolgáljatok más isteneket, és ne boruljatok le azok előtt.. (V.Mózes 11:5-16)
Önerőből is lehetsz sikeres. Ehhez nem kell hívőnek lenned. Egyiptomban is lehetett virágzó gazdaságot létrehozni, de ott a mostoha éghajlati viszonyok miatt öntözőrendszereket kellett építeni. Az ígéret földje több annál, minthogy szorgalmasan dolgozol, és majd meggazdagodsz. Az ÁLDÁS mindig tartalmaz természetfölötti elemet, valami olyat, amit nem lehet kiérdemelni vagy megdolgozni. Az esőt nem lehet levarázsolni, de ha szeretjük Istent, meghallgatjuk, amit mond, és megtesszük, akkor az áldás nem marad el. Sőt el is várhatjuk, mert Isten megígérte. Azért mielőtt hátradőlnénk, és azt mondanánk, hogy rendben, jöjjön az áldás, ne felejtsük el, hogy vetni és aratni nekünk kell. A nagy büdös semmit Isten se áldja meg. Az Úr mindent a rendelkezésünkre bocsát, de tudni kell vele élni. Hiába az eső, ha nincs mit locsolni. Ha megesszük a magot, amit el kellene ültetnünk, akkor következő évben leshetünk, és siránkozhatunk, hogy „Isten, miért nem áldasz meg?”
Az V. Mózes 28-ban rengeteget olvashatunk azokról az áldásokról, amelyeket Isten ígért, ha ENGEDELMESKEDÜNK! Itt elolvashatod az igerészt: ÁLDÁS
Ma a győztes Ábrahámról és Jézus tanításainak összefoglalásáról, azaz Isten Országa alkotmányának további passzusairól olvashatunk. Keresztény körökben szinte közhelynek számít az, hogy mi Ábrahám áldását örököltük. De mire mondjuk ezt, mire alapozzuk ezt a kijelentést? Arra, hogy a Galata levél 3,13-14-ben ez áll: “Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká levén érettünk; mert meg van írva: Átkozott minden, a ki fán függ: Hogy az Ábrahám áldása Krisztus Jézusban legyen a pogányokon, hogy a Szellem ígéretét elnyerjük hit által.” De mi ez az Ábrahám áldása? Mit ígért Isten Ábrahámnak? Az 1 Mózes 12,2-3-ban ezt olvassuk: “Én pedig nagy nemzetté teszlek, és megáldalak, nevedet naggyá teszem, sőt, áldássá teszlek téged!”
Később kijelenti, hogy Ő maga jelent pajzsot Ábrahám számára. Ezt a pajzsot se középkori pajzsként képzeljük el, hanem inkább egyfajta szellemi energiapajzsként, ami messze túlmutat a természetes világon. Ugyanígy, a “megáldalak” mai nyelvre fordítva annyit tesz, hogy “sikeressé teszlek”.
Így is lett: nem sokkal később Ábrahám az éhínség miatt Egyiptomba menekül és a fáraó elhalmozza őt ajándékokkal – anélkül, hogy ő ezért bármit is tett volna. A fáraó a Szentírás tanúsága szerint juhokat, kecskéket, marhákat, szamarakat, tevéket, rabszolgákat és rabszolganőket ajándékozott neki – ezek mai nyelvre fordítva ingatlanok, befektetések, részvények, nemesfémek stb. A lényeg, hogy a kor standardjai szerint komoly vagyontárgyakkal halmozta el Ábrahámot.
Később, Bétel felé tartva már ezt olvassuk róla: Ábrám ekkorra már nagyon meggazdagodott: rengeteg állata, ezüstje és aranya volt. Ezután elérkezünk a mai részhez, amikor is az öt királyt leverő Kedorláómer felett arat győzelmet. Ekkor nem kevesebb mint 318 hadrafogható férfit sorakoztatott fel, akik már mind az ő szolgálatában születtek – mondhatjuk azt, hogy 318 alkalmazottja volt. Most ismét kanyarodjunk vissza a jelenbe: ha ma valakinek rengeteg aranya és ezüstje és 318 alkalmazottja van, minek mondjuk? Gazdag embernek, nem? És ez ellenkezik a Biblia és az Újszövetség tanításaival, nem? Egyáltalán nem! Isten éppen ezt jelenti ki Pálon keresztül, hogy a többi, Ábrahámnak tett ígéret mellett ez is a miénk! Nem az áldás, nem a siker, nem pénz minden rossz gyökere, hanem a pénz szerelme. Azt is szokták mondani, hogy addig nincs semmi probléma, amíg valakinek csak a zsebében van a pénz és nincs a szívében.
Na, most aztán van miért a levertségről írni! Már majdnem itt a tavasz! De még nincs itt, ezért szín-, vitamin- és fényhiányban szenvedünk. Nálunk három hete felváltva vagy egyszerre betegek a gyerekek! Keveset alszom, sokat eszek, soroljam, hogy miért vagyok gyakran levert és ideges? Nem akarom folytatni a panaszáradatot, mert ez a magyar lélek egyik „erőssége”: a panaszkodás, a másik pedig a széthúzás. Olvasd el a „Miért pesszimisták a magyarok” cikket! Tapasztaltam, hogy igenis tudunk összetartóak lenni, mégpedig ha közösen panaszkodunk, egymást überelve. Budapesten az arctalan tömegközlekedésben egyszer egy egész jó kis csapat verbuválódott össze a buszon, amikor a számomra természetes hangos beszédemmel beszámoltam az influenzás élményeimről. A körülöttem állók füleltek, és mivel a témában szinte mindenki érintett volt, már el is kezdődött a licit. Ki mennyire szenved, ki halt már bele a környezetükbe stb. Végül, elégedetten szálltunk le mind a buszról, mert vagy azért nyertünk, mert mi szenvedünk jobban, vagy azért, mert valaki nálunk is jobban szenved!
Nem mindig tudunk közösen szenvedni, van, hogy egyedül kell megoldani a levertség elleni küzdelmünket.
Mit nem tanácsolok levertség ellen?
Nem hiszek a „gyújts egy illatgyertyát” megoldásban. Valakinek már bejött?
Ne hívj fel csak azért valakit,hogy nyavalyogj! Mindenki kerüli az energiavámpirokat! Kivéve, ha a kölcsönös panaszkodásból próbáltok „erőt meríteni”. Az ilyen kapcsolatokat betegesnek tartom. Próbáld csak ki, hogy hogy reagál a „panaszcimbid”, ha jó dolgokat próbálsz vele megosztani! Disz iz THE END af ö bjutiful frendsip.
Ne sajnáld magad!
Ne nyisd ki a hűtőt!
Nekem mi vált be levertség ellen?
Mondhatnám, hogy imádkoztam, és minden jó lett hirtelen, de hazudnék. Imádkozni viszont kell, mert először vetünk, és később aratunk. Hálát kell adni mindenért, akkor is, ha nem érzed, mert majd érezni fogod.
A negatív gondolatok és az önsajnálat madárként röpködnek a fejed körül, erről nem tehetsz. Arról viszont igen, ha fészket raknak a fejedben. Tudatosan kell ellenállni a rossz gondolatoknak, amit úgy a legegyszerűbb elérni, ha jó dolgokon gondolkodunk:
TOVÁBBÁ ATYÁMFIAI, CSAK AMI IGAZ, CSAK AMI TISZTESSÉGES, AMI IGAZSÁGOS, AMI TISZTA, AMI SZERETETREMÉLTÓ, AMI JÓHÍRŰ, CSAK AMI ERÉNY ÉS DICSÉRETRE MÉLTÓ, AZOKRÓL GONDOLKODJATOK. AMINT TANULTÁTOK, EL IS FOGADTÁTOK, HALLOTTÁTOK ÉS LÁTTÁTOK TŐLEM, ÚGY CSELEKEDJETEK, ÉS A BÉKESSÉG ISTENE VELETEK LESZ. (Újszövetség – Filippi 4:9)
Biztos történtek már veled jó dolgok, amiket ilyenkor nehéz felidézni. Én kis korom óta tudatosan élem meg a jelent, és ha valami boldogsággal tölt el, azt gondolatban „lefényképezem” , és lementem a szívembe, majd előhívom vészidőkben, amiből nekem bőven kijutott (aki ismer, tudja). A legkorábbi ilyen „boldogság-fényképem” a bogácsi strandon készült, ahová a kisdobos táborral mentünk. Ültem a parton vizesen, és faltam a jó kis tejfölös lángost, akkor én nagyon-nagyon boldog voltam. Ha rossz kedvem van ez eszembe szokott jutni, és megpróbálom átélni, hogy mit éreztem. Lehet, hogy ez sovány vigasz szerelmi bánatra, de ez is bizonyítja, hogy nem kell szerelmesnek lenni ahhoz, hogy boldogok legyünk. A másik emlék, amikor egy idegen megsimogatta a fejem, vagy egy kedves szó egy számomra nagyra becsült embertől. Ezért sose értékeld le a kedves szavaid és érintéseid jelentőségét. Nem tudhatod, hogy ez másnak milyen sokat jelenthet ebben a szeretetlen világban.
Ma attól lett jó kedvem, hogy megnéztem az első e-mailjeimet, amiket kaptam, és jé, pont a férjemmel leveleztünk, amikor még semmi nem volt közöttünk. Újra átéltem a megismerkedésünk történetét. Nem birtam ki, hogy ne irjak neki valami szépet, amire ő is hasonlóan reagált. Biztos neked is van valaki, akitől őrzöl valami szép emléket, ezt vedd elő, és ha lehetséges, akkor fejezd ki felé a szeretetedet. Ha nincs ilyen, akkor csak simán mondj valami szépet valakinek, érintsd meg. Ha pedig ez sem megy, mosolyogj valakire nyilt szivvel, akkor is, ha fáj. Ehhez lehet, hogy ki kell menned négy fal közül!
Igen, levertség ellen jó orvosság, ha kimész a négy fal közül. Mindjárt itt a tavasz! Je-e-e! Kerékpározz valahová. Ha nagyon fájt a szívem, mindig kimentem a határba, ott kiöntöttem azt Isten előtt, és addig mentem, amíg jobb nem lett, visszafelé pedig énekeltem neki. Volt, hogy nem éreztem magam jobban, de TUDTAM, hogy jobb lesz. Titokban még most is úgy képzelem, hogy Isten a városhatárban lakik…
Ami levertség még bevált, az az, hogy megvárom a másnapot, ilyenkor igyekszem keveset beszélgetni az emberekkel (jobb ez igy mindenkinek), és minél előbb lefeküdni, hogy elmúljon a szörnyű nap.
Jó odabújni valakihez, ami nem egyenlő azzal, hogy rácsimpaszkodom. Vagy kutyát ölelgetni, macskát dédelgetni, kisgyereket csókolgatni, csak ne bőgjön!
A gyereksírós, nemalvós hétköznapok (+hétvégék), és a sivár életszakaszok néha elfeledtetik az emberrel, hogy milyen csodálatos is az élet, hogy mennyi ajándékot kaptunk, és ha értek is veszteségek, lehet tanulni, nem feladni, felállni, továbbmenni, küzdeni a levertség ellen, és igen: VÁR A BOLDOGSÁG, CSAK HINNI KELL BENNE!
A weboldal SÜTIKET használ, amiket SAJNOS nem lehet MEGENNI, de segítenek a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalam további használatával jóváhagyod, hogy sütiket (magyarul cookie-kat) használjak.
Hozzászólások mostanában