Fűszertartó – egyszerű és nagyszerű. A fűszerek elrendezéséhez elég egy kéz is, a másik a kamerázáshoz kell. Éljen a KIWI 2000! Minimál-dizájn, kis helyen is elfér ez a fantasztikus újítás.
Múlt héten elkészítettem életem első videoblog bejegyzését. Mivel a laptopon a webkamerát nem tudtam beállítani, ezért mobillal vettem fel ezt a fantasztikus. Menet közben a számítógépemet is hasznosítottam: tökéletes volt telefontámasznak. Nem vágtam, nem vettem újra, ez így jó, ahogy van: a maga primitív formájában. Remélem, hogy ezen a területen is sikerül fejlesztenem technikai tudásomat, és hamarosan leforgathatom a Mátrix 4-et a konyhában.
Eleged van a szanaszét szóródó fűszerekből, utálod a retro-dizájnos fűszertartókat? Nincs pénzed drága csillogó tárolókra? Az üvegek állandóan felborulnak, és összetörnek? Egyébként sincs helyed semmire?
Akkor a KIWI 2000 fűszertartó pontosan neked készült! Törhetetlen, kis helyen is elfér, szinte ingyen van!
Hogy mennyi?
9 999 999 Ft.
Igen jól hallottad! Csak most! Csak neked!
Ajándék hálóval! Bocsi: a kiwit kidobtam. Vagy nem kellett volna?
Nézd meg itt: Fűszertartó antikaotika módra
Van aki, még nálam is kisebb helyen tárolja a fűszereit, ez kicsit tökölős megoldás, de utazáshoz jó.
MEDDIG FRISS, HA MÁR SZÁRAZ? A legtöbb fűszer eleve szárítva kerül a konyhába, de ez még nem menti meg a további romlástól. Némelyiket a túlzott kiszáradás fenyegeti jobban, másokat a légnedvesség miatti penészedés, míg vannak olyanok is, amelyekre a fény jelenti a legnagyobb veszélyt. De az eredmény rendszerint ugyanaz: a jellemző ízt, illatot, színt vagy éppen gyógyhatást adó anyagok lebomlanak bennük, vagy egyszerűen csak elillannak belőlük.
A jó fűszertartó tehát mindezen hatásoktól véd: átlátszatlan üvegből, vagy porcelánból készült, s légmentesen záródik. (Aki különösen óvja a drogjait, arra is ügyelhet, hogy a tartó ürülésével se jusson sok hely a pusztító levegőnek, ebben segít, ha például vattával tölti ki a felszabaduló teret.) Egy műanyag vagy fém doboz is lehet jó, de általában ellenük szól, hogy ezek némelyikének erős saját szaga van, vagy az anyaga reakcióba léphet a benne tárolt növény valamely összetevőjével. A kereskedelemben használatos zacskókban pedig rendszerint csak fele-háromnegyed annyi ideig őrzi minőségét egy fűszer, mint egy jó üvegben.
A korrekten tárolt szárított fűszerek (és gyógynövények) legtöbbje úgy 2 évig tekinthető teljes értékűnek. (De kivétel például a különösen érzékeny sáfrány vagy a vanília, amelyek már 8-12 hónap elteltével is számottevően veszítenek hatóanyagaikból).
A minőségromlást gyorsítja a felesleges darabolás, emiatt például a gyömbérből vagy a szerecsendióból is mindig csak annyit reszelünk le, amennyit éppen elhasználunk, s a borsot is célszerű közvetlenül az ételbe őrölni. (Csak példaként: a darabosan 2 évig is jól elálló fahéj, ha „gyárilag darálva”, zacskóban vesszük, már 8 hónap múltán sem az igazi.
FŰSZEREK SZÁRÍTÁSA A zöldfűszerek legtöbbje egyszerű szárítással is jól tartósítható, s ha helyesen tároljuk, egy-két évig használható. Ehhez a hajtásokat, leveleket, virágokat akkor szedjük, amikor még zsengék, rendszerint ilyenkor legintenzívebbek az ízeik. (Ha magot gyűjtünk fűszernek, azt is inkább az érés kezdetén szedjük.)
A begyűjtött ágakból – az alsó végüknél összefogva – kicsi laza csokrokat kötünk, s azokat árnyékos, meleg (25-30 Celsius-fokos), szellős helyen felakasztjuk. (Terméses ágakra szokás alulról egy nagyobb papírzacskót is lazán ráhúzni, hogy az a kipergő magokat felfogja. Ha nagyon poros a szárítóhelyiség, akkor viszont felülről szokás papírral takarni, hogy kevesebb szenny tapadjon a növényre.) A naptól mindenképpen óvjuk a száradó fűszert (ronthatja a színét, ízét), de nagyobb mennyiséget nem érdemes kötözgetni, ha van rá hely, lehet szitán, hálón kiterítve is szárítani, ám ekkor is fontos, hogy a száraz, meleg levegő jól körbejárhassa. (Hideg időben, vagy gyorsabb munkára használható egy szabályozható hőmérsékletű sütő is, de abban se legyen melegebb 35 Celsius-foknál, s ott is kell a jó szellőzés.)
Amikor a szárítmány már csontszáraz, s pattanva törik – ehhez néhány nap, esetleg egy-két hét kell -, jöhet a morzsolás. Ennek csak az a célja, hogy a továbbiakban kisebb edényre legyen szükségünk.
Jó pár éve az interneten böngészve bukkantam egy interjúra, amelyet egy keresztény agykutatóval készítettek. Magával ragadó stílusával közérthetően beszélt tudományos munkájáról, és a gondolkodás szervi hatásairól. Bebizonyította, hogy az agykutatás kezdi utolérni a Bibliát. Vagyis amit az elme megújításáról és a szív gondolatairól mond a Szentírás, az orvosi szempontból is megállja a helyét. Akkoriban, még csak angol nyelven tudtam megrendelni a könyvet „Who switched off my brain?” címmel, amelynek később magyarországi visszhangja is lett. Annyira tetszett a mű, hogy felhívtam az egyik lapkiadót, hogy nem volna valaki, aki lefordítaná magyarra, mert szerintem ezt mindenkinek el kellene olvasni. Két éve már magyar nyelven is elérhető: „Ki kapcsolta ki az agyam” könyv, amelyről a lenti cikkben olvashatsz ízelítőt!
A 20. század nyolcvanas éveinek végéig a tudósok azt gondolták, hogy az agy olyan, mint egy gép: ha egy alkatrésze „eltörik”, nem lehet megjavítani. Úgy hitték, hogy az agy a születésünktől fogva változatlan, és az életkorral együtt elöregszik, génjeink pedig teljes mértékben determinálják sorsunkat. Dr. Caroline Leaf, Amerikában tevékenykedő agykutató sok kollégájával együtt állítja: ez a vélekedés már a múlté. Az agy képes változni, növekedni, fejlődni. A gondolatok mérhetőek, életünk minden területére hatnak, és ami a legfontosabb: meg tudjuk változtatni azokat.
A neves kutatónő magyarul is megjelent könyvében nem kevesebbet állít, mint azt, hogy az agykutatás eredményei alátámasztják a Biblia évezredekkel ezelőtt leírt, ezzel foglalkozó állításait – vagyis azt, hogy az elménk megújítható, a mérgező gondolatoktól és érzelmektől meg lehet szabadulni, képesek vagyunk megváltozni és meggyógyulni, és agyunk tényleg „bekapcsolható”. Nem vagyunk többé a biológia áldozatai.
A könyv szerzője szerint a gondolkodásmód változtatható, ennek köszönhetően meg lehet törni azt a láncolatot, mely lehetetlenné tette, hogy jó útvonalon haladjon az ember élete. „Tudósként számomra az a legfantasztikusabb, hogy láthatom e tudományág eredményeit teljes mértékben összhangba kerülni Isten Igéjével. Nagyon nagy izgalommal tölt el, hogy részesei lehetünk az emberiség legelképesztőbb tudományos kalandjának – a »valódi én« megértésének” – fogalmaz dr. Leaf.
Fák és ágak
Az elmúlt években bizonyítást nyert, hogy a gondolatok az idegsejtek bizonyos részeiben (a kis nyúlványaikban, azaz dendritekben) raktározódnak el, ezáltal tudományos módon mérhetőek, és a fizikai testre gyakorolt hatásuk is valóságos. A gondolat úgy néz ki az agyunkban, mint egy fa és annak ágai. Ahogy a fa egész életében nő, újabb és újabb ágakat növeszt, ugyanígy alakulnak ki gondolataink is – a rosszak és a jók egyaránt.
Érzelmeinken keresztül vagyunk képesek „érezni” gondolatainkat, ugyanis minden egyes gondolat hordoz érzelmet. Minden emlékképhez és gondolathoz társul egy hozzá tartozó – pozitív vagy negatív – érzelem, amely elraktározódik az agyban, és mint valami fénymásolat, a test sejtjeibe is beépül. A kutatónő a lehetséges terápiát is elénk tárja.
A piszkos tizenkettő
A két évtizede zajló kutatásai során – az agy működésének figyelembe vételével – tizenkét területet talált, ahol szükség lehet változtatásra. Könyvében megkísérli egyszerűen, közérthető módon, de nagyon pontosan leírni, hogy hogyan jön létre a „mérgező” állapot az egyes területeken. Ezután az olvasót egy, a tudományos kutatások eredményein alapuló különleges folyamaton vezeti át, amelyet „méregtelenítés”-nek nevez. „Ez hasonló ahhoz, mint amikor valaki kiválaszt egy könyvet memóriája könyvespolcáról, újraír egy oldalt a könyvben, aztán visszateszi a polcra a tiszta, mérgezett gondolatoktól és érzelmektől mentes könyvet.” Megtanulható az is, hogyan lehet megakadályozni az ilyen mérgező gondolatok felépülését.
A módszer a szerző állítása szerint sok embernek segített a tanulásban, gondolkozásban, és abban, hogy megértsék és jó irányba tereljék életük folyását.
Feltétlenül olvasd tovább, hogy mit mond a szívről, ami sokkal több mint egy pumpa! → Ki kapcsolta ki az agyam?
A spejz nálunk dugig volt kacattal. Ez egy olyan hegynek tűnt első pillanatra, amelyet lehetetlen megmászni. Odatoltam a bejárathoz egy ládát, egy nagy dobozt és pár kukazsákot. A ládába Andi belepakolt mindent, én pedig elkezdtem a kíméletlen szelektálást. A ládában hagytam mindent (befőttek, szerszámok, stb.), ami visszakerül a „helyére” (még ezt is újra kellett értelmezni). A zsákokba a szemét, a dobozba pedig a „jó lesz még valamire” cuccok.
Nézzük sorba:
befőttes üvegek: osztódással szaporodnak. Tele a pince és a padlás. Vajon atomháborúra készülök, amelyet 1000 üveg befőttel akarok túlélni? Nyilván nem.
NINCS IRGALOM! Véglegesen távozniuk kell!
műanyag flakonok: 2 kicsit megtartok, ha megyek valahová „nyanyavíznek” (az öregasszonyokhoz hasonlóan mindig van a táskámban egy üveg innivaló, amely gyakran eláztat mindent). A többi:
NINCS IRGALOM! Szelektívbe
öt év összes használt eleme és kiégett izzója ezer helyre szétszóródva:
NINCS IRGALOM! Szelektívbe
nejlonzacskók: erre, az ásványvízre és a vécéhasználatra nyilvános helyen sajnálom a pénzt. A jókat megtartom, a szakadtakat, mocskosokat, büdösöket kihajítom.
NINCS IRGALOM!
száraz kenyér, zsömle: amiből majd sohanapján prézlit csinálok.
NINCS IRGALOM!
Eddig könnyű (talán a befőttesüvegektől kicsit nehezebb megválni).
Most jönnek a „jó lesz még valamire” cuccok: kábelek, klaviatúrák, telefontöltők, csavarok, alkatrészek. A csavarokat beszórtam egy zárható fedelű vödröcskébe, azok maradhatnak. A többi egy dobozba, amelyet ha nem nyitunk ki egy év múlva, akkor, végleg kihajítunk. Fontos ráírni a határidőt, és a lejárat után már ki se nyissuk, nehogy kísértésbe essünk! Kérdeztem Zsoltit, hogy átnézi-e, hogy mi fontos? –Semmi, dobjam ki a fenébe! Szóval a felirat el is maradhat ebben az esetben.
Kevés a tárolónk, kicsi a spejz, és a pincelejárat miatt ferde a talaj nagy része. Még lehetnének polcok a falon, de rákerült egy dekoratív pár szerszámot elviselő szerszámfal. A törött csavarhúzókat már kihajítottam, de még így is rengeteg minden maradt. Kerestem a padláson egy centrifugaméretű erős dobozt, és beleraktam az összes szerelő vackot a fúrótól a fejlámpáig. Zsolti nem egy ezermester hobbibarkácsoló, ezért remélem, hogy elnézi azt nekem, ha derékig kell a dobozban elsüllyednie egy fogóért. Bár gyanítom, hogy ez a feladat rám hárul. A tömörítés megtörtént.
Van még egy összeszakadt műanyag egymásra rakható tárolónk a zöldségeknek:
NINCS IRGALOM! Véglegesen távoznia kell!
A polcrendszeren annyi hely szabadult így fel, hogy vígan elfért az egyiken az összes zöldség.
A végeredmény: Másfél óra alatt végeztünk: a tárgyak ¾ része eltűnt. Rend és átláthatóság, szabad kapacitás. Bár nincsenek illúzióim, hogy meddig….
Egy csomó használaton kívüli háztartási gép is foglalta a helyet. Azokat felvittem a padlásra. Majd odaadom annak, akinek szüksége van rá.
Azokat a dobozokat, cuccokat, amelyeket nem a kukába hajítunk, mert még valakinek jól jöhet vagy túl nagy, egy helyen tárolom a padláson – ez jó nagy terület, mert rengeteg lom tud felhalmozódni még nálunk is. Azért jó egy elkülönített helyre tenni, mert mindig csak akkor tudom meg, hogy lomtalanítás van az utcánkba, amikor, már mindenki rég kirakta a vackait, így én is fél óra alatt megszabadulok mindentől.
A padlás lesz az igazi kihívás. Ha a nyári ruhákat leszámítjuk, semmi nem hiányozna, ha eltűnne.
De mi van akkor, ha egyszer MÉG JÓ LESZ VALAMIRE az a sok cucc?!
Eredetileg azt akartam írni, hogy „spejzban”, de megint kiderült, hogy ilyen szó nincs. Van „spejzben” vagy „spájzban”, ezek nem állnak a számra, azért legyen „kamrában”.
Az én hatékony módszerem az, hogy: NINCS IRGALOM!
A 72 m2-es házat kezdjük kinőni 6 fős családommal. Amikor a férjem megjelenik egy nagy dobozzal a kezében, amiben egy TÁRGY van, hirtelen az sem érdekel, mi az, mert tudom, hogy nincs hova tenni.
A ruháknál alkalmazott szabályt ki kell terjeszteni a többi tárgyra is:
HA JÖN VALAMI, AKKOR KÖNYÖRTELENÜL MENNIE KELL VALAMINEK!
Mi nem vagyunk gyűjtögető típusúak, de azért nálunk is garmadával sorakoznak a „MÉG JÓ LESZ VALAMIRE” cuccok.
MÉG JÓ LESZ VALAMIRE = NEM JÓ SEMMIRE
Tehát felesleges, és csak a helyet foglalja. Ezt nagyon fájdalmas kimondani, mert el kell engedni a „kincseinket”: kábeleket, rongyokat, CD-ket, jegyzeteket, soha meg nem javított eszközeinket, porfogó csecsebecséinket (nekem ilyenek nincsenek), magazinokat és bármekkora szentségtörésnek is hangozzék: a könyveket is, amelyeket nem olvastunk, és legyünk őszinték, nem is fogunk elolvasni soha.
Én utálom az apró tárgyakat, mert miattuk van rendetlenség! Mindig szétdobálják magukat! Elhatároztam, hogy fokozatosan mindent kiszelektálok. Csak nehogy túlságosan belejöjjek! A lomtalanítás is magával tud ragadni. Már nagyon várom a konténert!
Nekiláttam a stratégiai tervezésnek, amiért már páran megszóltak:
„Amennyi idő alatt megtervezed, annyi idő alatt meg is tudod csinálni”.
Most az egyszer én is egyetértettem a gondolattal. Stratégiám azért van: mindig a legmagasabb hegyet fogom megmászni. Azaz: kiválasztom a ház legfájóbb pontját. Jelen esetben ez a spejz.
Volt segítségem is: Andival, akire mindig számíthatok, nekiugrottunk a feladatnak, és másfél óra alatt végeztünk. Kértem, hogyha elgyengülnék, akkor legyen szigorú velem, hogy a „még jó lesz valamire” tárgyak kerüljenek a megfelelő helyre. Erről részletesen beszámolok a következő bejegyzésemben.
Addig fogadd meg a tanácsom:
Ne szégyenkezz a kupid miatt, hanem kérj segítséget a lomtalanítási akciódhoz,
hogy hamar túl legyél rajta! Nagyon felemelő lesz végignézni az eredményen!
A weboldal SÜTIKET használ, amiket SAJNOS nem lehet MEGENNI, de segítenek a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalam további használatával jóváhagyod, hogy sütiket (magyarul cookie-kat) használjak.OkAdatkezelési szabályzat
Hozzászólások mostanában