Ha elolvastad a Küldj egy jelet Istenem! Ő az igazi? írásomat, akkor jogosan várhatod az ígért sztorijaimat arról, hogyan nem találtam meg az igazit, pedig nagyon akartam….
ELSŐ TÖRTÉNET
Helyszín: Keresztény konferencia vidéken a ’90-es években
Szereplők: Juditka és több ezer ember …akik közül kiszúrtam valakit. Szegény…
Esemény: Judit haja korpás…
Egyedülálló fiatal lányként – mint minden egészséges tinédzser – én is pásztáztam a terepet lesve a felhozatalt, hátha szembejön a nagy Ő. Képletesen szólva: fel is vágtam volna az ereimet, ha akkor tudom, hogy kár a gőzért, mert még egyszer annyit kell élnem ahhoz, hogy férjhez menjek. 🙂
Az éppen aktuális férjnek valót meg is találtam hamar, mert nagyon hasonlított egy előző nagy Ő-re. Félreértés ne essék, ez mind csak plátói szerelem volt, vagy még az se. Sima idealizálás volt részemről.
A nagy tömegben messze láttam hátulról egy lelkes fiatalembert, akit akkor nagyon jóképűnek találtam. Aztán elindult az irányomba, én pedig berezeltem, mert életemben először és majdnem utoljára TISZTA KORPA VOLT A FEJEM.
Én gyorsan láthatatlanná tettem magam, és ő sem vett észre. huh…
Este koncert volt, és mivel késtem, csak a kakasülőn volt hely. Megint megláttam messziről ácsorogva a fiút, csodáltam egy darabig, majd eldöntöttem, hogy nem bámulom tovább, mert istentiszteletre jöttem, nem randizni!
Csukott szemmel énekeltem, amikor valaki megrázta a vállamat. Egy rendező volt, és azt kérdezte, hogy van-e mellettem hely. Mondtam: -Persze!
Akkor láttam, hogy a jóképű srácot ültették mellém. Azt hittem, elájulok. Égi jelnek vettem.Azt hittem, hogy tényleg az Isten küldte…. Beszélgettünk is egy kicsit. Ő pedig nagyon kedvesen mosolygott.
Jó szokásom szerint fűnek-fának elmondtam a nagy bizonyságomat.
Eltelt pár hónap. Újabb konferencia keresztények tömegével. Én pedig megint különcködtem, és találomra ledobtam egy székre a táskámat, majd kimentem a mosdóba vagy kajálni, nem tudom. Mikor visszajöttem, a fejem céklává vált, mert a táskám melletti széken ott ült a jóképű, én pedig helyet foglaltam mellette.
Várj! Rakd vissza a zsebkendődet!
Aztán elkezdtünk beszélgetni… Minél többet beszélgettünk, annál jobban émelyegtem, és éreztem, hogy elszáll a lila köd. Néztem a fiút, és nem értettem a dolgot. Mi ez az egész? Kedves volt, de ahogy beszélt, éreztem, hogy nagyon távol van tőlem, teljesen idegen számomra, és nem is akarom jobban megismerni. Mint a hideg zuhany: rádöbbentem, hogy nem találtam meg az igazit!
Délután már gondosan ügyeltem arra, hogy nehogy a közelébe üljek…
Évekkel később egy gyülekezetben összefutottam vele. Mellette állt a várandós felesége. A fiú immár férfiként kicsit zavartan köszönt, én pedig nagyon szégyelltem magam…
Mintha én boszorkánykodtam volna össze az eseményeket.
Ha nem is volt bennem rossz szándék, a vonzás szellemi törvényét életbe léptettem.
Kiküldtem a jeleket, amelyek célba találtak.
Az eredmény: zűrzavar
Isten nem ilyen…
***
A fenti történetem nagyon ártatlannak tűnik. A tarsolyomba idővel bekerült pár női praktika, de ezeket tudatosan próbáltam NEM ALKALMAZNI. Nem mindig jött be…
Az ember minden vetése után aratni fog. Engem is megszívattak a későbbiekben, csak mocskosabbul!
Hogyan NEM találtam meg az igazit? MÁSODIK TÖRTÉNETÉBEN ezt fogom elmesélni.
Előfordult már veled, hogy jelet kértél egy bizonyos dologgal kapcsolatban, pl. párválasztásban, hogy jól tudjál dönteni?
Neked bevált a módszer?
Nekem NEM.
Úgyis minden attól függ, hogy mi van a szívünkbe. A jelkéréssel sokszor csak a mi akaratunkat próbáljuk Istenre erőltetni, és egy kis természetes megerősítést szeretnénk kicsikarni.
Tinédzserkoromban is szerettem volna megtalálni a „NAGY ŐT”, mert üresnek éreztem magam, ha nem voltam éppen szerelmes valakibe.
A módszerem az volt, hogy a radarjaimmal elkezdtem felmérni a terepet, és amikor megakadt a szemem, lelkem a megfelelő ÁLDOZATON, akkor elkezdtem „beleszeretni”. Ez ártatlan játéknak tűnt, nem is lett ezekből semmi, kivéve, hogy belepusztultam többször a viszonzatlan plátói szerelembe.
Amikor hívő lettem, a módszerem gyakorlatilag nem változott, csak kiegészítettem egy kis keresztény színezettel:
– Uram, mutasd meg kérlek, hogy ő az igazi vagy sem! Küldj egy jelet!
Mondanom sem kell, hogy a jelek jöttek is csőstől nem egy esetben.
Ez azt jelenti, hogy Isten válaszolt?
Nem hinném, hogy Isten küldte volna a jeleket, mivel az igazi társ nem terem minden bokorban. Úgy gondolom, az én esetemben először megszületett a KÍVÁNSÁG, és azután életbe lépett a VONZÁS TÖRVÉNYE.
A vonzás törvénye hasonló a gravitációhoz. Működik. Nem véletlenül mondják, vonzod a bajt, vonzod az alkoholistákat, stb. Ha pozitív életszemléletű vagy, akkor a sikert fogod vonzani. Mindenki lehet vonzó személyiség, és ez nem a testsúlytól függ.
Olyan ez, mintha az embereknek láthatatlan jelküldő és jelfogó csápjaik lennének, amelyek egész jól működnek egy fentebbi dimenzióban, de ez nem mindig jó módszer. Párkeresésben pedig életveszélyes!
13Senki se mondja, aki kísértést szenved: „Isten kísért”, mert Istent nem lehet rosszra csábítani, és ő sem csábít rosszra senkit. 14Minden embert a saját kívánsága vonzza és csábítja, így esik tőrbe. 15Aztán a kívánság, ha már megfogant, bűnt szül, a bűn meg, ha elkövetik, halált szül. (Jakab 1.)
Amikor a kívánság megfogan, akkor az ember hajlamos erre „mennyei” igazolást keresni, és az első jelet egyből félreértelmezni.Isten hangját pedig ilyenkor meg sem hallja az ember.
Ez a ” Küldj egy jelet!” dolog kicsit emlékeztet arra, mint amikor a lányok beszélgetnek:
– Szerinted a kék vagy a piros ruhámat vegyem fel?
– A pirosat.
– Biztos? A kék valahogy jobban áll.
– Akkor vedd fel a kéket!
– Ugye? Köszi, hogy segítettél! A kéket fogom felvenni!
A következő részben elmesélek három borzongató történetet a balul elsült jelkéréseimről…
Ha nem akarsz lemaradni a tanulságos történeteimről, (hogy mit hogy rontottam el), akkor kattints ide: Küldj egy jelet Istenem!
Egy kis humor a végére. A Minden6ó című (kissé gagyi) amerikai filmben Bruce jelet kér Istentől. Az Úr meg is hallgatja, küld egy csomó jelet, hogy óvatosan vezessen, csak ő nem vesz tudomást azokról. Végül baleset éri. A Mennyben Isten azt üzeni neki:
„Aki letérdel a sztráda közepén, az ne várjon csodát.”
A jeleneteket angol változatban találtam meg. A teljes film magyar nyelven itt érhető el: A Minden6ó
A weboldal SÜTIKET használ, amiket SAJNOS nem lehet MEGENNI, de segítenek a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalam további használatával jóváhagyod, hogy sütiket (magyarul cookie-kat) használjak.OkAdatkezelési szabályzat
Hozzászólások mostanában