Szerző: antikaotika | márc 1, 2015
A következő két cikket a Szociológus küldte át egyik nap. Az írások hőse: Oravecz Nóra volt, aki bloggerként jelentős rajongótábort tudhat maga mögött. Lehet szeretni, gyűlölni, de fiatal kora ellenére megkerülhetetlen tényezővé vált a magyarországi internetközösség világában. Mint minden dolgot az életben, a köré épült kultuszt is érdemes több oldalról megvizsgálni. Ez nekem is tanúságos volt. Én a cikkekkel szemben megpróbálok semlegesen viszonyulni az Oravecz Nóra jelenséghez, de ismerve magamat, ez nem fog sikerülni. Majd a végén megírom, hogy mit gondolok.
Fügedi Beáta üzenete:
Olvass bele, milyen nézőpontjai vannak a sikernek! Az alábbi két cikk egy sikertörténetet mutat be – két különböző nézőpontból.
Vitaindítóként a következő kérdésekre keressük a válaszokat: Hogyan látjuk magunkat? Hogyan látnak bennünket mások? Kell-e foglalkoznunk mások véleményével? Ha igen, akkor kikével? Van-e szükség önkritikára a sikerhez?
1.) Oravecz Nóra: „Azt tehetem, amit érzek”
Nem oly rég működtetett egy álmokat teljesítő oldalt. Akkor keresett meg, mert egy fiatal lány velem szeretett volna beszélgetni. Nem mondtam nemet, így aztán előbb ismertem meg őt, mint az írásait. Nem sokkal később már egy előadását hallgathattam meg a sikere receptjéről. És csak ámultam, hogy 24 évesen milyen biztosan és magabiztosan szárnyal. 93 ezer követője van a Facebookon, miközben kőkemény kritikák próbálják kedvét szegni. De úgy tűnik, nem lehet.
Itt ülünk egy belvárosi szálloda halljában, ahol finom sütiket eszegetsz, és közben dolgozol. Nem csíped meg néha magad, hogy honnan hova jutottál?
Még mindig fura felfogni. Minden áldott este hálát adok mindazért, ami történik velem. Nem is reméltem volna négy évvel ezelőtt.
Sokszor fogalmazol úgy, hogy az „álmodat éled”. Mit jelent ez?
Amikor az ember cseperedik, elképzeli, milyen életet szeretne majd, ha felnő. Hasonlót, mint a szüleié, vagy épp egészen mást. Te elvágyódtál Vizslásról, a faluból?
Azt tudtam, hogy más életet szeretnék. Éreztem, hogy van bennem valami, amit ki kell hozni magamból. Nem a díszletek zavartak, inkább anyagi biztonságra vágytam. Láttam a szüleimen, ahogy hónapról hónapra éltek, mennyit idegeskedtek. Ezt nagyon nem akartam. Szerettem volna utazni, világot látni. Mi soha nem voltunk nyaralni. Emlékszem, mennyit dicsekedtek az osztálytársaim a nyaralásaikról, én pedig csak a nagyszüleimhez jutottam el… De utólag így volt jó, mert ezáltal erős családi minta él bennem. Sok ismerősöm van, akik jó anyagi körülmények között éltek, de alig figyeltek rájuk. Mi jártuk az erdőt, bicikliztünk, sportoltunk, bográcsoztunk – nagyon összetartott a család.
A cikket itt olvashatod tovább: Oravecz Nóra: „Azt tehetem, amit érzek”
Forrás: life.hu
2.) Az Oravecz Nóra -jelenség nyomában
Adott egy 24 éves hiperaktív lány, aki közhelyekkel szétmaratott, émelyítően egyszerű, az összefüggéstelenséget is bátran vállaló mondataira felhúzott egy tökéletes brandet. Több tízezer követője van, megvásárolhatjuk az idézeteivel ellátott párnahuzatot és iPhone-tokot, és természetesen írt egy regényt is. Hogyan adjuk el a semmit? Megpróbáltuk megfejteni az Oravecz Nóra-jelenséget.
Kapcsoljuk be az ünnepi alkalmakra fenntartott instant Coelho-generátorunkat, a kapott mondatról hámozzuk le a kínossá misztifikált, szentimentális héjat, dobáljunk a szavak közé véletlenszerűen néhány kocka Csernus Imrét, egy falat Fejős Évát, majd az egészet rázzuk össze egy gimnazista lány fogalmazókészségével és gondolatvilágával. Az eredmény egy egyelőre ártalmatlan, mégis végtelenül aggasztó jelenség a közösségi médiában. A kallódó West-Balkán generáció Aszpirin plusz céje.
Oravecz Nóra 24 éves, social media managerként dolgozik, soha nem volt még szerelmes, és semmi köze a pszichológiához azon túl, hogy állítása szerint 18 éves kora óta az összes létező pszichológiai és ezoterikus témájú könyvet elolvasta, mégis pont olyan vaskos rajongótábort (augusztus 21-én 38 606 fő) szippantott maga köré naponta posztolt lelki tanácsaival és arcpirítóan közhelyes bölcsességeivel, mint Gyurcsány Ferenc (40 572 fő). 18-35 éves követői között olyan nevek buzognak fel, mint Hajdú Péter, Sarka Kata, Bíró Ica, Debreczeni Zita, vagy Steiner Kristóf. Ő pedig büszke rájuk.
Olvasd tovább: Az Oravecz Nóra -jelenség nyomában
Forrás: HVG
Magánvéleményem:
Én biztos, nem írnék róla becsmérlő cikket. 24 évesen elérte azt, amiről sokan álmodni sem mernek. Megtalálta a semmitmondó női magazinok olvasóinak célpiacát, és megadja nekik azt, amit várnak: könnyen fogyasztható instant tanácsokat. Pénzt nem adok ilyen magazinokért, de ha a kezembe kerül egy, átlapozom, és szórakoztat. Nem biztos, hogy azonosulni tudok Oravecz Nóra értékrendjével, de ő valamit letett az asztalra, amit kitalált, abban nagyon ügyes, talpraesett, és még sokra viheti! Lehet tanulni tőle.
antikaotika
Szerző: antikaotika | febr 7, 2015
Derek Gores Floridában élő és alkotó művész mesterfokozatot ért el a saját maga által teremtett káosz uralásában. Zseniális kollázsokat teremt a vászonra mindenféle magazinokból kitépkedett papírfecnikből és más talált anyagokból az újrahasznosítás nevében.
Olvasd tovább ITT
Forrás: Manzard Café
Szerző: antikaotika | febr 6, 2015 | REND-RENDETLENSÉG
Mi motiválhat a rendre? 3. rész
(Bocsi Beca!)
Új gondolatokat indított el bennem a pszichológus hozzászólása „Vitatkozom” a szociológussal: Mi motivál a rendre?” bejegyzéshez. A pszichológus történetesen a szociológus és antikaotia főnöke. Bár a szociológust és engem (antikaotikát) két kisbaba (1-1 darab) kivont a forgalomból, a főnökasszony gondos szeme ellát távoli kis világunkba. Ő naponta „szórakozhatott” az élet „nagy” kérdéseiről szóló vitáinkon, bár visszazavarhatott volna rendetlen íróasztalainkhoz, hogy vita helyett dolgozzunk…
Érdemes elolvasni a pszichológus teljes hozzászólását, egyet is értek vele, én most csak erre a részre szeretnék reagálni:
„Én mindkettőtöket szeretlek a rendetlen íróasztalotokkal együtt, nem mondom, hogy nem zavart az elején, de megtanultam, hogy inkább nem nézek oda. Elfogadom, hogy nem vagyunk és nem is lehetünk egyformák, és ez így van jól.”
Azon gondolkoztam, hogy nekem mikor volt rendetlen az asztalom? Mert én mielőtt bármilyen munkába belekezdek, ahhoz mindent muszáj elpakolnom magam körül. Szellemi munkához kell a rend. Azért is idegeseit a saját magam által kreált kupleráj, mert lebénít!
Nemrég elolvastam két cikket:
„A Psychological Science folyóiratban közzétett tanulmánynak köszönhetően levont következtetések szerint az a legkedvezőbb, ha egy projekt megvalósításának kezdetén, olyan íróasztalon dolgozunk, amelyen nagy a rendetlenség, a vége felé viszont olyanon, ahol takaros rendben sorakoznak a tárgyak.”
Ekkor világosodtam meg, hogy én pont fordítva működök: először rend, majd mivel nem tudok egy csapásvonalon maradni (azaz fókuszálni), ezért párhuzamosan több projektet kezdek futtatni. Új ötleteim támadnak, amelyekbe azonnal belekapok. Szaporodik a tennivaló, a be nem fejezett projekt, a papírhalom. Mivel teljesen belemerülök a munkába (vagy a beszélgetésbe), és persze enni is a klaviatúra felett eszek, nem érzékelem a rendetlenséget. A nap végén mindig elpakoltam. Kivéve, ha másnap be kellett adni a pályázatot, és már kötegekben álltak a papírok. Mentségemül szolgál, hogy minden pályázat időben be lett adva. Mentegetőzésben amúgy is profi vagyok. Most még tudományosan alá is támasztottam, hogy a szociológus és én mekkora zsenik vagyunk a káoszban, ami úgy tűnik létezett! J
Jó éjszakát, reggelt, napot!
antikaotika
Van már hírlevelem és fórumom. Az egyikre fel kell iratkozni, a másikhoz be kell regisztrálni! Persze ha érdekel…
Szerző: antikaotika | febr 6, 2015
Azt már tudjuk, hogy a kreatív emberek általában jobbak a kamuzásban, de ezzel messze nincs vége a kreativitással kapcsolatos fura tudományos tényeknek. Gyűjtöttünk még párat.
A kupi jót tesz a kreativitásnak
Kathleen Vohs, a Minnesotai Egyetem marketing professzora és kollégái számos kísérlettel bizonyították, hogy az embereknek kreatívabb, egyedibb, különlegesebb ötletei támadnak rendetlen, mint nett környezetben. (Ilyenkor sajnáljuk igazán, hogy nem lehetünk többé kamaszok. „Bocs, mama, ha rendet raknék, rontanék irodalomból!”) Persze ez az eredmény nem azt jelenti, hogy mostantól jobb, ha mindenki szétdobálja a cuccait. Vohs szerint az ötletelést a rendetlenség, a hatékony döntéshozatalt és a gyors meetingeket viszont inkább a rendezett környezet segíti.
Olvasd el a cikket ITT
Forrás: divany.hu
Hozzászólások mostanában