Végtelen házimunka! A kisgyerekes anyukák mindennapjai Nézd meg ezt a humoros videót, és megérted, hogy miért végtelen a házimunka totyogó kisbaba mellett!
Nagyon sok nő szülés után úgy érzi, hogy váltania kell. A régi napi 8-10 órás taposómalom már nem egyeztethető össze a családi élettel. Talán éppen ez a kisbabával töltött 2-3 év nagyszerű lehetősé arra, hogy elkezdjük megvalósítani az álmainkat. A következő cikk bizonyítja, hogy nem lehetetlenség a vállalkozás kisgyerekkel.
Minden vállalkozó ember mögött áll egy történet, melynek legérdekesebb mozzanata, hogy mikor és miért vette a bátorságot arra, hogy az önmegvalósítás útjára lépjen. Most induló sorozatunk első szereplője Matheidesz Dóra, aki hat évvel ezelőtt még a budapesti Holland Nagykövetség kulturális osztályán dolgozott. Munkája kihívást jelentett számára, és nagy örömmel végezte egészen addig, míg édesanya nem lett. Akkor úgy látta, a kisgyermekes lét nem összeegyeztető a fix munkarenddel – valahogy így indult útjára a b.boom kismamaruha-üzlet.
Hogyan jött a váltás gondolata?
– Mindig is szerettem a nemzetközi környezetet, mindig is jól kijöttem a külföldiekkel. Miután jól beszélek több nyelven is és sokat megfordultam külföldön, nem esett nehezemre a nemzetközi közeg. Szerettem a diplomácia világát is, annak minden előnyével és hátrányával együtt. A munkát is szerettem, változatos volt és érdekes. De amint anyaként kellett ellátnom a munkakörömet, hirtelen nehéz lett a munkaidő adta merevséggel bánni, a hivatali munkarend kötöttsége, a folyamatos jelenlét rossz érzéssel töltött el.
– A váltás – már ami a munka jellegét, szektorát illeti, óriási volt. Miért éppen kismamaruha?
– A nagykövetségen valójában nem volt túl sok kreatív feladatom. Nagyon leegyszerűsítve azt csináltam, amit mondtak, amit kiosztottak rám és kevés hely és tér volt ötletekre, elképzelésekre. Amikor otthagytam a nagykövetséget, hogy saját vállalkozást indítsak, ez teljesen megváltozott. Csak magamra számíthattam, az én ötleteimre, a saját elképzeléseimre, mindent magam csináltam. Nem csak munkahelyet, de szakmát is váltottam anélkül, hogy erre képeztem volna magamat. Beosztottból vezető lettem, a saját vezetőm. Az addig szigorúan irodai munkámat felváltotta egy túlnyomó részt gyakorlati munka. A közszférából áteveztem a kereskedelembe, ahol nincs háttér, ahol nincs kinek benyújtani a számlát, itt mindent saját erőből kell megoldani. Ennek nagyon sok előnye is van. Talán mert a bürokrácia világában 8 év alatt eleget adminisztráltam, sikerült a b.boom-ban minimálisra szorítanunk a cégen belüli papírmunkát. Habár rettentő sok adminisztratív követelménynek kell a cégeknek megfelelni, mi igyekszünk minimalizálni a házon belüli adminisztrációt, amit csak lehet, online megoldásokkal próbálunk hatékonnyá és csinálhatóvá tenni. A kismamaruha az valójában egy véletlen találkozás eredménye. Egyszer csak szembe jött és én beleszerettem a lehetőségbe. Ez a szerelem lassan 6 éve tart.
Szeretnélek inspirálni olyan cikkekkel, amelyeknek azt a nevet adom: Önmegvalósítók. Az önmegvalósítók olyan emberek, akik ahelyett, hogy feltennék a kezüket megadva magukat a sorsnak, elindulnak az álmaik felé, szorgalmasan, elbukva és újra felállva. Az önmegvalósítók közül először nagy példaképemet: Vida Ágit mutatom be.
A kisgyermekes édesanyák a hazai munkaerőpiac mostohagyermekei. Sokszor legjobb igyekezetük ellenére is perifériára szorulnak, és álláskereséskor kénytelenek zárt kapukat döngetni. Nem úgy Vida Ágnes. A kétgyermekes pszichológus felvette a kesztyűt, és utat tört a farkastörvények dzsungelében. Kisgyermekes édesanyaként önálló internetes vállalkozást és egzisztenciát teremtett családjának. Webfelületeit ma már havonta 200 ezernél is többen látogatják – már ügyfélszolgálatosokat is fel kellett venniük a temérdek feladat ellátására.
Miként lesz egy kisgyermekeivel gyesen lévő pszichológusból internetes vállalkozó? – Tulajdonképpen az egész a gyermekeim születésével kezdődött. Akkortájt értelemszerűen a babával kapcsolatos teendők kötöttek le. Így persze megfordultam rengeteg, kismamáknak szóló netes fórumon, rendszeresen tanácsokat adtam, véleményt nyilvánítottam több témakörben. Egy idő után arra lettem figyelmes, hogy tömegesen fordultak hozzám „Ági, te annyira tájékozott vagy ezekben a témákban… Kérlek, segíts!” kérdésekkel. Ekkortájt jöttem rá, célszerűbb lenne a tapasztalataimat blog formájában nyilvánosság elé tárni, mintsem minden egyes érdeklődőnek külön-külön visszajelezni. A mára havonta 180 ezer látogatót vonzó www.kismamablog.hu-t ezért indítottam.
Kétségkívül remek statisztika egy kezdetben hobbiblognak induló felületen. Hogy sikerült ekkora látogatottságot generálni? – Két fő témaköröm eleinte a hozzátáplálás (a gyermekek anyatej utáni táplálása), illetve a babák és az édesanyák nem alvásának kérdései voltak. Ezek sok fórumozó anyukát foglalkoztattak. Ebből a kettőből később normál könyv és e-book is született. Sőt, most is tömegesen rendelnek belőle a neten külföldön – többek közt az Egyesült Királyságban, Izraelben, de még Kanadában élők is, akiknek nincsen szakszerű segítség a témában. A témakörök bővülésével aztán a látogatók száma is tovább nőtt. Különösen nagy érdeklődés övezi a szüléssel kapcsolatos érzelmi folyamatokat érintő (szülés utáni depresszió, mit érez az édesanya a szülés előtt-után-közben, és mi minden zajlik benne), valamint a gyermeklélektannal kapcsolatos témaköröket. Ezekből itthon nemigen áll szakirodalom az anyák rendelkezésére. Ami van, többnyire évtizedekkel ezelőtt íródott, ma kevésbé aktuális ismeretterjesztő kötet, telistele elavult hiedelmekkel, vélekedésekkel.
Másik blogja a www.gazdagmami.hu. Itt az internet segítségével építhető vállalkozás fortélyait ismerteti meg az önálló munkahelyet és jövedelemforrást teremteni kívánókkal. – Az ötletet ugyancsak a fórumozó édesanyák és álláskeresési nehézségeik adták. Rengeteg anyuka örömmel tenne szert a baba mellől némi otthonról megkereshető mellékjövedelemre. Csakhogy ez nem ilyen egyszerű. Az internetes fórumokon temérdek anyuka panaszkodott a legkülönfélébb, átverésgyanús vagy legalábbis csúsztatást tartalmazó ajánlatokról. Ugyanis az esetek többségében otthoninak vagy adminisztratívnak titulált munka gyakran MLM-hálózatépítést, üzletkötést vagy saját telefonról, önköltségen végzendő, bizonytalan sikerű telefonmarketinges munkákat takart. Az internet azonban kézenfekvő megoldás – szinte minden anyukának ott van az orra előtt. Ráadásul manapság alig akad kismama, aki ne vezetne valahol valamilyen blogot – legalább néhány sornyi bejegyzéssel és a gyermekei fényképével.
A gazdagmami.hu-n egészen konkrét vállalkozásötleteket is ad a regisztrálóknak. Nem tart attól, hogy kijátssza az adu ászait? És végül majd mások aratják le az Ön ötletei alapján a sikert és a dicsőséget? – Egyáltalán nem tartok ettől, hiszen úgy gondolom, az oktatás lényege épp a tudás átadása. Csak egy példa: amikor a weboldalkészítést, az informatikát ajánlom mint lehetséges vállalkozási alternatívát az interneten, ezzel igen nagy kört szólítok meg.
Melyek a leggyakrabban előforduló tévhitek az internetes pénzkeresés kapcsán?
Napjainkban egyre több nő őrlődik a kétségbeesett próbálkozások közepette, amikor a magánéletet és a karriert igyekszik egyeztetni. Egyre többen vetik el a családalapítás gondolatát attól való félelmükben, hogy az önmegvalósítás és a család nem fér össze. Eva Herman, a Németországban ismert és elismert újságíró és televíziós műsorvezető könyve provokatív védőbeszéd a nőiesség gyökereihez való visszatérés mellett.
„Mi nők sok mindent elértünk. Díszlépésben masírozunk az ellentmondásokkal teli mindennapokon keresztül. Kétségbeesetten vágyunk biztonságra, otthonra és családra, és naponta magányos harcot vívunk a férfiak uralta munkahelyeken. Lemondunk a gyerekvállalásról, és ha mégis van egy-két csemeténk, amilyen gyorsan csak lehet, idegenekre bízzuk őket. A magánélet és a karrier közötti egyensúlyozás felér bármilyen extrém sporttal, és felőröl bennünket, ahelyett hogy szárnyakat adna. Megéri ez? Milyen árat fizetünk azért, hogy emancipáltak és öntudatosak legyünk? Nők vagyunk még egyáltalán?” – efféle kérdéseket feszeget a Miss Tévéhíradó könyve. Frau Hermann nem könyvből tanulta a jelenséget. Ő maga is a média világának taposómalmában „önmegvalósított” már jó ideje, és harmadik férjével élt, amikor harminchét évesen egyszer csak megváltozott benne valami. Egészen addig a munka volt a mindene, aztán eljött az idő, hogy nem tudott úgy elmenni egy babakocsi mellett, hogy bele ne kukkantson. Meghozták a bátor döntést, és gyermeket vállaltak. „Vélt felsőbbrendűségem és uralkodni vágyásom fokozatosan átadta a helyet a mások szükségleteihez való alkalmazkodásnak, ezt a folyamatot magam is meglepetten konstatáltam” – vallja be őszintén. Ma már úgy nyilatkozik, hogy ha újrakezdhetné az életét, otthon nevelné öt gyermekét. Ez a vonat neki már elment, de ismertségét kihasználva azon igyekszik, hogy másokat időben meggyőzzön a női szerepekhez való visszatérésről. „Úgy érzem, az én felelősségem, hogy beszéljek arról, amit egy nő sem vall be szívesen: néha teljesen kikészülünk a saját – még oly intelligens – életünkre vonatkozó elképzeléseinktől.”
Önmegvalósítás vagy kényszer?
2006-ban a Cicero című lapban feltette a kérdést: „Vajon az emancipáció csupán tévedés?” A cikk Németország-szerte heves vitákat kavart. Az írónő ellen a feministák hecckampányt indítottak, hogy a főnökei előtt befeketítsék, egzisztenciálisan ellehetetlenítsék. Nyilvános levelekben vádolták azzal, hogy visszasírja az „ötvenes évekbeli, tűzhelyet melengető anyucit”. Ennek ellenére látott napvilágot ez a könyv, melyben e vitáról is szókimondóan beszámol.
Mára divatossá vált, hogy valósítsd meg önmagad, élj a jogaiddal anélkül, hogy tekintettel kéne lenned valakire. Járványosan terjed az egoizmus, felértékelődik a szingli lét. „Az egész egy kerékben futó aranyhörcsögre emlékeztet, aki csak szalad és szalad egy helyben, közben bemagyarázza magának, hogy hatalmas távokat tett meg” – von párhuzamot Eva, majd felteszi a kérdést: valóban önmegvalósításról van szó, vagy csupán egy állandó elismeréstől való függőségről, esetleg álruhába bújtatott egzisztenciális kényszerről? „Nálunk, úgy tűnik, a meggyőződéses anyák a társadalmi ranglétra alján foglalnak helyet. Minél jobban sikerül henyélőként befeketíteni a »csak háziasszonyokat«, annál inkább kényszerülnek védekezésre. »Ó, egyáltalán nem dolgozik? Nem jár a gyerek óvodába? De hát mit csinál tulajdonképpen egész nap?« Ilyen kérdések záporoznak azokra a nőkre, akik teljes erőbedobással azon fáradoznak, hogy párkapcsolatuk jól működjön, szeretetteljesen neveljék gyermekeiket, és tartalmas ételeket főzzenek, rendben tartsák a lakást.” Egyet jelent az önmegvalósítás a munkával? Sokak szerint igen. Ennek az elméletnek az alapkövét pedig nem egy feminista rakta le, hanem Karl Marx személyesen: „Az ember csak akkor tudja minden képességét kibontakoztatni, ha dolgozik” – állította.
Sokan az egyenlő jogokat összetévesztik az egyformasággal. Keményvonalas feministák szerint nincs különbség a férfi és a nő között, csak a nevelés határozza meg, hogy mennyire férfias vagy nőies lesz valaki. Ennek cáfolatára az írónő számos kutatási eredményt felsorol, s a következő konklúziót vonja le: „Ezt az egész versengést férfiak és nők között egyszerűen sutba kell dobni a többi túlhaladott nézet közé. Aki még mindig azt hiszi, hogy az ember levetkőzheti ősi természetét önmaga kulturális lényként való definiálása révén, óriásit téved.” TOVÁBB OLVASOM: Önmegvalósítás vagy kényszer?
A weboldal SÜTIKET használ, amiket SAJNOS nem lehet MEGENNI, de segítenek a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalam további használatával jóváhagyod, hogy sütiket (magyarul cookie-kat) használjak.OkAdatkezelési szabályzat
Hozzászólások mostanában