Gyakorló szülőként mindannyian gyakran tapasztaljuk, hogy ha a gyerekeink bárhol, bármikor meglátnak valami megvehetőt, azt azonnal meg is szeretnék kapni. A pénz fogalma, értéke, a fizetés azonban olyan dolgok, amelyek megértéséhez igencsak sok időre van szükség. Hogy hányszor kell elmantráznia egy szülőnek az olyan mondatokat, mint „nem, nem veszünk még egy Pókemberes ragacsot, nem fogjuk hülyeségekre költeni a pénzt” vagy „Van már otthon három lila hajú Barbie-d, ugye nem gondolod komolyan, hogy kaphatsz még egyet?”, illetve a teljesen szélsőséges „Mit gondolsz, anya tárcájában csak úgy magától terem a pénz?”, mire a gyerekünknek derengeni kezd valami arról, mit is jelent az, hogy adni és venni, dolgozni, és azért fizetést kapni, beosztani, spórolni, okosan költeni, fontossági sorrendet felállítani.

Nyilvánvaló, hogy a gyerekek minden máshoz hasonlóan a pénzkezelést, a pénzhez való hozzáállást is az otthoni minták alapján sajátítják el. Figyelik, mit teszünk a bevásárlókosárba, hol vásárolunk, hogyan fizetünk a boltban és mennyit, hogyan beszélünk a pénzről és egyáltalán: milyen a hozzáállásunk az anyagiakhoz. Viszont egészen addig, amíg nem rendelkeznek saját forrásokkal, nem fogják érteni, mi mennyit ér, és azt sem hiszik majd el nekünk, hogy milyen gyorsan el lehet költeni a nagy nehezen, heteken át összekuporgatott pár száz forintot, ami pedig olyan soknak tűnik (mert nagy kupac és hangosan csörög).

Mikor adjunk zsebpénzt először?