Valójában ma egy olyan álpatriarchális társadalomban élünk, amelyben a nők jelentős része mindinkább házisárkánnyá válik, miközben sok férfi egyre zsugorodó kerti törpének érezheti magát: ezek a kényszerű szerepek valamennyi érintettre rombolóan hatnak – összegzi többéves szakmai tapasztalatát Aszalós Péter pszichológus. A párkapcsolatok javítására szakosodott, önismereti tréningeket vezető szakember az MTI-Pressnek elmondta a jelenségről, hogy több lépésben lezajló, hosszas folyamatról van szó, amelynek alapja a férfiak általános elbizonytalanodása, az utóbbitól pedig az egész euró-atlanti kultúrára jellemző hagyományos férfi uralom megrendült.
A látszat fenntartása egyre kínosabb, amitől a nők is frusztráltak. Ugyanis a megálmodott erős, magabiztos, minden helyzetet uralni képes férfi helyett a nők sok esetben életük párjának mostanság – a pszichológus szavai szerint – valójában „egy gyámolításra szoruló kisfiúnak rebegik el a boldogító igent, aki önállóan még egy szöget sem képes beverni a falba.” A jó feleségnek nem csupán szeretőként, háziasszonyként, anyaként kell helytállnia, hanem ennél is fontosabb feladat a párja önbizalmának állandó megerősítése. – Naponta érzékeltetnie kell vele, hogy „drágám, nem vitás, te vagy a legjobb.” Ha e biztatás szívből jön is, sok nő mégiscsak csalódott. Ez a magában elnyomott érzés pedig párját illetően fokozódó elégedetlenségben nyilvánulhat meg. Elfojtott dühe zsörtölődésig fajul, ami pedig – rossz esetben – kezdeti lépés az elsárkányosodáshoz – magyarázza Aszalós Péter.
Kényeztetési verseny A szakember szerint a férfiúi önbecsülés a mai világban ezer sebből vérzik. Régen mint családfenntartót eleve egyfajta tisztelet övezte a férfit. A kétkeresős modellben viszont megrendült az ezen alapuló tekintély. Az értékrend általános zűrzavarában a munka is – mint az önbecsülés másik fontos pillére – veszített értékéből, társadalmi presztízse zuhant. Az egyéni valós teljesítmény helyett a pénz a mérce. Nem számít, hogy a „sikeres vállalkozó” miként vagyonosodik, csak legyen alatta egy gallytörő ráccsal felszerelt luxus terepjáró. Így pedig a jól végzett munka jutalmát adó elismerés is vékonyabban csordogál, kevésbé táplálja az önértékelést.
Ebben a helyzetben a fiúgyerek sokszor – még ha nem is csonka családban cseperedik – mintaként maga előtt csak egy állandó megerősítésre szoruló, gyötrődő, önmagával viaskodó apát lát. E halovány háttérre támaszkodva kellene majd később „óriásként” megküzdeni a világgal – érzékelteti a folyamatot a szakember. Mint kifejti, az apahiányos társadalom a gyerekben állandósítja a belső bizonytalanságot, aki emiatt gyakran az anyja szoknyája mögött keres menedéket. A mama pedig – csupa jó szándékból – hajlamos lehet érzelmileg bekebelezni a „szeme fényét”, ezzel viszont megfosztja a felnőtt férfivá válás esélyétől, bizonyos értelemben kasztrálja őt. A pszichológus megemlíti, hogy a primitívnek mondott afrikai törzseknél ez nem így van, náluk ősi beavatási szertartás keretében választják el a serdülő gyereket az anyjától. A fiú a fájdalom elviselésének próbáján átesve már megbecsült felnőttként térhet vissza a családi kunyhóba. A nyugati országok szokásmódja szerint pedig 18 éves korában a fiatal elköltözik otthonról, és megkezdi az önálló életet. Nálunk ez másként alakult.
MEDDIG FRISS, HA MÁR SZÁRAZ? A legtöbb fűszer eleve szárítva kerül a konyhába, de ez még nem menti meg a további romlástól. Némelyiket a túlzott kiszáradás fenyegeti jobban, másokat a légnedvesség miatti penészedés, míg vannak olyanok is, amelyekre a fény jelenti a legnagyobb veszélyt. De az eredmény rendszerint ugyanaz: a jellemző ízt, illatot, színt vagy éppen gyógyhatást adó anyagok lebomlanak bennük, vagy egyszerűen csak elillannak belőlük.
A jó fűszertartó tehát mindezen hatásoktól véd: átlátszatlan üvegből, vagy porcelánból készült, s légmentesen záródik. (Aki különösen óvja a drogjait, arra is ügyelhet, hogy a tartó ürülésével se jusson sok hely a pusztító levegőnek, ebben segít, ha például vattával tölti ki a felszabaduló teret.) Egy műanyag vagy fém doboz is lehet jó, de általában ellenük szól, hogy ezek némelyikének erős saját szaga van, vagy az anyaga reakcióba léphet a benne tárolt növény valamely összetevőjével. A kereskedelemben használatos zacskókban pedig rendszerint csak fele-háromnegyed annyi ideig őrzi minőségét egy fűszer, mint egy jó üvegben.
A korrekten tárolt szárított fűszerek (és gyógynövények) legtöbbje úgy 2 évig tekinthető teljes értékűnek. (De kivétel például a különösen érzékeny sáfrány vagy a vanília, amelyek már 8-12 hónap elteltével is számottevően veszítenek hatóanyagaikból).
A minőségromlást gyorsítja a felesleges darabolás, emiatt például a gyömbérből vagy a szerecsendióból is mindig csak annyit reszelünk le, amennyit éppen elhasználunk, s a borsot is célszerű közvetlenül az ételbe őrölni. (Csak példaként: a darabosan 2 évig is jól elálló fahéj, ha „gyárilag darálva”, zacskóban vesszük, már 8 hónap múltán sem az igazi.
FŰSZEREK SZÁRÍTÁSA A zöldfűszerek legtöbbje egyszerű szárítással is jól tartósítható, s ha helyesen tároljuk, egy-két évig használható. Ehhez a hajtásokat, leveleket, virágokat akkor szedjük, amikor még zsengék, rendszerint ilyenkor legintenzívebbek az ízeik. (Ha magot gyűjtünk fűszernek, azt is inkább az érés kezdetén szedjük.)
A begyűjtött ágakból – az alsó végüknél összefogva – kicsi laza csokrokat kötünk, s azokat árnyékos, meleg (25-30 Celsius-fokos), szellős helyen felakasztjuk. (Terméses ágakra szokás alulról egy nagyobb papírzacskót is lazán ráhúzni, hogy az a kipergő magokat felfogja. Ha nagyon poros a szárítóhelyiség, akkor viszont felülről szokás papírral takarni, hogy kevesebb szenny tapadjon a növényre.) A naptól mindenképpen óvjuk a száradó fűszert (ronthatja a színét, ízét), de nagyobb mennyiséget nem érdemes kötözgetni, ha van rá hely, lehet szitán, hálón kiterítve is szárítani, ám ekkor is fontos, hogy a száraz, meleg levegő jól körbejárhassa. (Hideg időben, vagy gyorsabb munkára használható egy szabályozható hőmérsékletű sütő is, de abban se legyen melegebb 35 Celsius-foknál, s ott is kell a jó szellőzés.)
Amikor a szárítmány már csontszáraz, s pattanva törik – ehhez néhány nap, esetleg egy-két hét kell -, jöhet a morzsolás. Ennek csak az a célja, hogy a továbbiakban kisebb edényre legyen szükségünk.
Kedves Kolléganőm, Tóthné Kósa Judit ajánlotta a figyelmembe a következő cikket a nosalty oldaláról. Ötletesnek ötletes, de egy kicsit fanyalogtam, hogy megint csak azokra gondolnak, akiknek óriási konyhájuk van, és nem tudják a sok kacatot hova tenni (ahelyett, hogy kidobnák – lásd rendrakás a kamrában 1. és 2. rész). Savanyú a szőlő, de érdemes átnézni a néhol félrefordított cikket (pl. zsepitartó helyett szövetdoboz), mert a 25 tárolási tipp közül, azért akad egy-két jópofa ötlet: az spejzajtóra nem ártana nekem sem valami tartót (pl. prospektusoknak) felszerelni. Tervezem, hogy rászánok egy kisebb vagyont tároló eszközökre (hátha nagyobb lesz a rend).
Részletek a cikkből:
Egy rendezett és praktikus konyha megkönnyíti a főzéseidet és vele együtt az életed. Csináld meg, aztán nyugodtan dicsekedj el a szomszédasszonynak, hogy mekkora zseni vagy!
1. Megőrülsz, amikor feltéped a hűtőd ajtaját és a legalsó polc tartalma – a felbontott tejjel, narancslével és sörrel együtt – nagy ívben repül ki belőle, egyenesen a konyhapadlóra?
Fotó: reddit.com
Soha többé nem kell érezned ezt a dühöt és fájdalmat, ha egy kvázi minibárként rendezed be a hűtőajtó legalsó polcát! Csoportosítsd hatos rekeszekbe a tejeket, ketchupot, dresszingeket – ehhez pedig a legjobb megoldás, ha a kartonpapírból készült sörös boxokat (six packet) használod fel.
2. Főzés közben bedarál a szitu, amikor a fűszeres polchoz nyúlva nem tudod eldönteni, hogy a 20 különböző fűszertartódban milyen fűszer is van valójában?
Tedd átlátszó befőttesüvegekbe őket! Így nemcsak látszatra tudod könnyebben megkülönböztetni a szárított petrezselymet a koriandertől, de a fűszerek mellett a különböző magvak és asztalt gyümölcsök is sokkal tovább maradnak frissek és illatosak. Nem mellesleg szebbek is így egymás mellett.
3. Ha még így is nehezen megy első ránézésre a currypor megkülönböztetése a kurkumától:
Fotó: Flickr by shufflingfreckles
…címkézd is őket!
4. Néhányunk visszatérő rémálma, hogy az evőeszközös fiókba nyúlva a kések szétkaszabolják a kezünket…
A kaposvári cigánytelepen született, tizenhét éves korában férjhez akarták adni, de ő inkább tanulni akart és tanítani. A család támogatása nélkül ez kivitelezhetetlen lett volna, a romák bárminemű oktatásában ez a kiindulópont: a szülők megnyerése – mondja a 40 éves Farkas Mária, pedagógus és romológus, a Gandhi Gimnázium volt igazgatóhelyettese, többek között a cigány népismereti tankönyv társszerzője.
Farkas Mária. Fotó: Sarmasági Andrea
– Kaposváron születtem, egy beás cigány családban, és a kaposszentjakabi cigánytelepen éltünk hatéves koromig, a szüleim válásáig. Emlékszem, az utcánkban akkor még mindenki dolgozott. Édesapám művezető oktató volt, hideg-meleg burkoló, rettenetesen hajtós, becsületes, igazi munkásember. Soha egyetlen egy napon nem hiányzott a munkahelyéről, ezt a szorgalmat nagyon értékeltem benne. Édesanyám is dolgozott, több műszakban is, de csak 54 évesen, ötgyerekes cigányasszonyként tette le az érettségit, méghozzá az én ösztönzésemre.
Voltak tanult emberek a családjában?
– Senki sem volt különösebben iskolázott, és soha nem mondták nekem, hogy tanuljak. Én viszont szorgalmas gyerek voltam, szerettem olvasni, a magyar volt a kedvenc tantárgyam. Az általános iskolában, a középiskolában, a főiskolai és egyetemi tanulmányaim során is a legjobb tanulók közé tartoztam.
Érte valaha atrocitás a származása miatt?
– Kezdetben abba az iskolába jártam, ahol most is tanítok, utána egy olyan iskolába kerültem, ahol egyedül én voltam cigány. Ott rengeteg negatív élmény ért, a gyerekek sokat csúfoltak. Pedig legfeljebb annyiban különböztem tőlük, hogy sötétebb volt a bőröm, és nem voltak márkás ruháim, hiszen édesanyám egyedül nevelt minket, de mindig tisztán járatott. Hazamentem, anyámnak sírtam el, hogy bántanak. Erre ő bement az iskolába, és a maga cigány temperamentumával rendet rakott, hogy az ő lányát senki ne merje bántani. A tanárok is rendre intették a gyerekeket, mert volt, hogy a csúfoláson túl elgáncsoltak, hóval megetettek. Tehát voltak negatív tapasztalataim. Ezeket szerintem nem fogom kitörölni az emlékezetemből soha, de megbocsátottam.
Ez később is folytatódott?
– Nem, a középiskolában, az egyetemen, a munkahelyeimen is mindig jó szívvel fogadtak. Az általános iskolai osztálytársakkal ma már osztálytalálkozókat szervezünk, és jó a kapcsolatom velük. Bocsánatot kértek az akkori viselkedésükért, hiszen felnőttként másképp látják a világot, mint annak idején. Ehhez az is hozzájárulhatott, hogy négy diplomával bebizonyítottam: cigány származásúként én is el tudok érni annyit, mint ők. Bár alapvetően soha nem akartam másoknak megfelelni, csupán a magam céljait, vágyait akartam elérni. Ez nem ment könnyen: a gyermekem nevelése, a háztartás és munka mellett az egyetemre járás sok lemondással járt, szabadidőm nem volt. Hajnali fél háromkor keltem éveken át, a csendben írtam a szakdolgozatomat, tanultam, majd a kislányomat elindítottam az iskolába, és eljártam dolgozni a Gandhi Gimnáziumba.
Mindez miként hatott a magán-életére?
– 14 éves korban a családunkban gyakorlatilag minden lány úgymond „férjhez” ment. Én viszont elmagyaráztam a szüleimnek, hogy nem szeretnék férjhez menni, hanem tanulni szeretnék. Ők ezt elfogadták. Én egyáltalán nem foglalkoztam a fiúkkal, 22 éves koromban ismertem meg a leendő férjemet is. Nagyon szép kapcsolatunk volt, de hosszú távon nem tudta tolerálni, hogy rengeteget dolgozom, és keveset látjuk egymást. Elváltunk, de szerelmünk gyümölcseként egy kislány született, akit azóta egyedül nevelek.
Végtelen házimunka! A kisgyerekes anyukák mindennapjai Nézd meg ezt a humoros videót, és megérted, hogy miért végtelen a házimunka totyogó kisbaba mellett!
A weboldal SÜTIKET használ, amiket SAJNOS nem lehet MEGENNI, de segítenek a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalam további használatával jóváhagyod, hogy sütiket (magyarul cookie-kat) használjak.OkAdatkezelési szabályzat
Hozzászólások mostanában