Szerző: antikaotika | máj 28, 2015
Mit bánnak a haldoklók?
Egy végstádiumú betegekkel foglalkozó ausztrál nővér összegyűjtötte, hogy a haldoklók mit bántak leginkább életük végén. A férfiak leggyakrabban azt sajnálták, hogy túl sok időt töltöttek munkával.
Bronnie Ware, palliatív ellátásban dolgozó ausztrál nővér évekig ápolt végstádiumú betegeket. Betegeivel az utolsó hetekben igyekezett arról is beszélgetni, hogy van-e valami, amit sajnálnak, vagy bánnak, hogy úgy alakult az életükben, ahogy alakult. Az először a blogján közzétett, öt megbánást tartalmazó listát kibővítette könyvvé is, amely angolul idén számos országban jelent meg, és már több millió példányt adtak el belőle.
A megbánások között sok visszatérő akadt, a nővér szerint a leggyakoribb az alábbi öt volt:
1. Bárcsak lett volna bátorságom a saját életemet élni, nem pedig a mások elvárásainak megfelelni.
„A legtöbben ezt sajnálták. Amikor az ember élete végéhez közeledik, és őszintén visszatekint, szembesül vele, hogy mennyi álmát nem teljesítette be. A legtöbb ember még álmai felét sem váltotta valóra, és tudatában van annak, hogy ez a saját döntéseinek következménye” – írja a nővér a blogján.
2. Bárcsak ne dolgoztam volna olyan sokat.
„Minden férfi betegem szájából elhangzott. Sajnálták, hogy kimaradt az életükből gyermekeik fiatalsága, hogy kevés időt töltöttek társukkal. Minden általam ápolt férfi mélyen sajnálta, hogy élete nagy részét a munka taposómalmában töltötte.”
3. Bárcsak lett volna bátorságom az érzéseim kimutatására.
„Sok ember érezte úgy, hogy a konfliktusok elkerülése végett elnyomta az érzéseit. Ennek az eredménye egy középszerű élet lett, és soha nem váltak azzá, akivé válhattak volna. A ki nem mondott keserűség, harag, neheztelés sokaknál betegségek kialakulásához is vezetett.”
4. Bárcsak ne hanyagoltam volna el a…
Forrás: origo.hu
Kapcsolódó írások:
Ezek a mai fiatalok!
A kütyüfüggő csendes generáció
Áldás agy siker? Élet a gürizésen túl
Miért csak az emberek 3%-a valósítja meg álmait?
Az Éva-elv – önmegvalósítás vagy kényszer?
Szerző: antikaotika | máj 4, 2015
Párválasztás: ha holnap piros sapkát vesz fel, akkor ő az!
Egy tréfás kedvű buszvezető vaknak álcázta magát: sötét szemüveget tett föl, fehér botot vett a kezébe, így ült le a végállomáson az egyik utas helyére. Amikor már majdnem megtelt a kocsi, elkiáltotta magát: „Hát senki sem indítja el ezt a buszt?” A vezetőüléshez tapogatózott, leült és begyújtotta a motort. Az emberek menekültek.
Fontos döntés: Ki legyen a párom (az „útitársam”)? De a legfontosabb kérdés ez: Ki vezeti az életemet?
A házasság is hosszú utazás, nem mindegy, hogy ki ül mellettem. De azért ennél is fontosabb, hogy ki ül a volánnál. Előzze meg a párválasztási döntést az élet legfontosabb döntése: Jézus Krisztus élet-„vezetővé” választása.
Ha ez megtörtént, még mindig kétféleképpen gondolkozhatsz:
- „Túl világi” módon így: „A párválasztás teljesen az én dolgom, Isten se szóljon bele.” Ha valóban ezt mondod, alig hiszem, hogy az életfontosságú döntésed valóban megtörtént volna: nem Jézus, hanem te magad ülsz a volánnál.
- A „túlvilági” gondolkodás így szól: „A házasságok az égben köttetnek.” (Miért nem mész akkor máris oda?)
Ez az utóbbi nagyon kegyesen hangzik, de a Biblia erről nem szól.
Hogyan kapta meg Ádám a párját? –> 1Móz 2,18-23
Ami vele történt, annak az a titka, hogy Isten jelenlétében élt, szoros kapcsolatban az Úrral. Akkor még nem rontotta meg Isten és ember kapcsolatát a bűn. Ebből következett az, hogy
- a megoldást Istenre bízta;
- Isten biztatására keresésre indult;
- Évában felismerte a hozzá hasonló emberi lényt.
A párválasztás útja a hívő ember számára ma is ez: Istenre bízni, az Ő indítására keresni, és felismerni, akit Ő adott.
1. Istenre bízta
Tudnom kell: Isten ismer engem, jól tudja, hogy mire van szükségem, hiszen Ő maga mondta: „Nem jó az embernek egyedül…” A problémámat Ő akarja megoldani.
Az Ő dolga: hogyan oldja meg: hogy házasságban vagy házasság nélkül akar-e megáldani.
Bíznom kell benne, mert Ő teljes és gazdag életet akar adni. Nem a házassághoz kell ragaszkodnom, hanem Őhozzá – ez az első lépés.
Ez azonban nem azt jelenti, hogy tétlenül kell ülnöm, hiszen…
Olvasd tovább az eredeti írást: Párválasztás a bibliában
Forrás: biblia.hu
Saját bejegyzésem a témához: Párválasztás – Küldj egy Jelet Istenem!
antikaotika
Szerző: antikaotika | ápr 21, 2015
Hogy lehet meghallani Isten hangját?
Íme egy nagyszerű könyv, amelyhez bárki ingyen hozzáférhet, akit érdekel, hogy lehet meghallani Isten hangját.
Csak az első négy fejezetet láttam el linkkel, de a bejegyzésem végén megtalálhatod az eredeti írást, amelyre rákattintva elolvashatod azt a részt, amelyiket szeretnéd.
STEVE SAMPSON
MEGHALLHATOD ISTEN HANGJÁT
TARTALOM
Bevezetés
1. FEJEZET
AZ ÍROTT IGE ÉS AZ ÉLŐ IGE
2. FEJEZET
ÉLJ VÁRAKOZÁSTELJESEN!
3. FEJEZET
NE BONYOLÍTSD AZ EVANGÉLIUMOT!
4. FEJEZET
NÉZZ TÚL A LÁTHATÓN!
5. FEJEZET
SZELLEMI EGYENSÚLY
6. FEJEZET
GYAKORLATI ÚTMUTATÁSOK ISTEN HANGJÁNAK MEGHALLÁSÁHOZ
7. FEJEZET
GYÖNYÖRKÖDNI AZ Ő TEMPLOMÁBAN
8. FEJEZET
ISTEN GONDOLATAINAK MEGHALLÁSA
9. FEJEZET
HALLÁS TUDÁS ÁLTAL
10. FEJEZET
SZAVAKAT HALLASZ A SZELLEMEDBEN
11. FEJEZET
KÉPEK, LÁTOMÁSOK ÉS ÁLMOK
12. FEJEZET
ISTEN HANGJÁNAK HALLÁSA A BÉKESSÉG ÁLTAL
13. FEJEZET
A TEREMTŐ IGE EREJE
14. FEJEZET
A HIT A LÁTHATATLAN LÁTÁSA
15. FEJEZET
NE KEMÉNYÍTSD MEG A SZÍVEDET!
Bevezetés
Ez a könyv Isten hangjának meghallásáról szól. Megtérésünk után a következőt kellene a legalapvetőbb dologként megtanulnunk: meghallani Isten hangját. Mégis elég kevés írás született eddig erről a témáról.
Ez a könyv gyakorlati útmutatást ad ahhoz, hogyan gerjesszük fel a Szent Szellemet, és hogyan kezdjük el meghallani az Ő hangját naponta. Ez az írás nem a kételkedőket igyekszik meggyőzni, hanem inkább az éheseket akarja táplálni és képezni. Számtalan keresztény belefáradt már a testies felhajtásba, amivel szelleminek próbál látszani, és vágyik hallani a Mester hangját. Mostanában mindenütt egy új, Istentől jövő vágy gyúl a hívők szívében, hogy megismerjék a Szellem gondolatait, és csak abba fektessék be az erejüket, amire az Úr elhívta őket. Isten hangját hallva magával az élettel találkozunk. Igen, lehetséges Isten hangját hallani – naponta. A trónteremben elhangzottak meghallása a mindennapos keresztény élet része.
A Szent Szellemet meghallani a legnagyobb kaland, amit az ember valaha is megismerhet. Mégis sok keresztény hanyag módon kezeli azt a hatalmas ismeretet, hogy Istennel buzgó beszélgetést folytathat.
Sok évvel ezelőtt az Úr elkezdte kijelenteni nekem, hogy nem történik számottevő növekedés mindaddig, amíg a hívő el nem kezdi Isten hangját meghallani. Ez sok kérdésemre választ adott, mert előtte azon tűnődtem, miért tűnik sokak szellemi növekedése olyan satnyának.
A friss megtérteknek szinte mindig csodálatos tapasztalataik vannak keresztény életük első napjaiban. Az újjászületés a Szent Szellemmel együtt meggyújtja szellemüket, amely friss és eredeti.
Az újdonsült keresztények rögvest világosan hallják Istent. Az illető talán odamegy pásztorához azzal a kívánsággal, hogy szeretne bemerítkezni. A pásztor megkérdezi, honnan tudja, hogy be kell merítkeznie. A friss megtért kijelenti: „Egyszerűen úgy érzem, ezt kell tennem”. Honnan tudja ezt? Noha a friss hívő még nem ismeri a Szentírást, a Szent Szellem szólt ártatlan, csecsemő szelleméhez.
Ahogy azonban a hetekből hónapok lesznek, az új hívő általában egyre ritkábban hallja az Úr hangját. Különböző dolgok kezdik elterelni a figyelmét. A keresztény vezetők jó szándékkal bevonják a csecsemő keresztényt a gyülekezeti tevékenységekbe, gyorsan feladatot adnak neki bizonyos programokban, és belenyomják őket mindenféle vallásos elfoglaltságba. De nem történik semmi annak érdekében, hogy ezt a szellemi csecsemőt kiképezzék arra, hogyan gyakorlatoztassa szellemét az Úrra való figyelésben.
Az ifjoncot valójában nemcsak attól fosztják meg, hogy megtanuljon kifejleszteni a belső emberében egy ismeretséget és bizalmat a Szellem hangjával, hanem arra tanítják ezáltal, hogy másutt keresse Isten üzenetét. Azt hangsúlyozzák, hogy kifelé nézzen, ne befelé. Szellemi növekedése megáll, mert a Szent Szellemmel való közössége is lefullad.
A valóságban minden külső irányításnak és ingernek csak arra kellene szolgálnia, hogy megerősítse az Úr hangját, amely az új hívő szellemében szól. Semmi baj sincs a külső információkkal egészen addig, ameddig azok összhangban vannak azzal, amit az illető a belső emberében hall. Ehelyett viszont a hívő azt tanulta, hogy inkább egy kiváló keresztény folyóiratban, felekezete vezetőségében, vagy egy népszerű és tehetséges tanítóban, nem pedig a benne élő Szent Szellemben bízzon.
Elfelejtettük az egyszerű igazságot. Ez a legalapvetőbb újszövetségi alapelv.
„És nem tanítja kiki az ő felebarátját és kiki az ő atyjafiát, mondván: ‘Ismerd meg az Urat’; mert mindnyájan megismernek engem a kicsinytől nagyig.” (Zsidók 8:11.)
Mivel a friss hívőket nem tanítják meg arra, hogy a belső emberükre figyeljenek, a gyülekezetek vétkesek törpe keresztények előállításában, akik képtelenek felismerni, amikor szól Isten.
Jézus mégis azt mondta: „Az én juhaim hallják az én szómat”. Nem azt mondta, hogy a juhai kazettákat hallgatnak vagy könyveket olvasnak, sőt azt sem, hogy igeverseket tanulnak meg, noha ezek mind a keresztény növekedés hasznos összetevői, hanem azt, hogy ismerik az Ő hangját és követik Őt.
Őszintén szólva, minden keresztény hallja Istent, de sokan észre sem veszik, vagy nem hisznek Neki, amikor valóban szól. Mindenféle dolgoktól bedugult a fülünk. Az ördög kiadott egy általános parancsot hallásunk akadályozására, mert tudja, hogy a Szent Szellemmel bensőséges közösségben élő keresztények komoly fenyegetést jelentenek birodalmára nézve. Akik hallják Istent, azok képesekmegismerni a Szellem gondolatait, és imában megismerhetik azt a haditervet, ami felfedi az ellenség taktikáit. Mégsem hibáztathatjuk kizárólag az ördögöt, mert valójában a megfelelő tanítás hiánya lopott meg minket. Vallásos halandzsával helyettesítettük fiatal szellemünk képzését az Úr hangjának rugalmas meghallására.
Még a Zsidó levél írója is így panaszkodik:
„…akiről nekünk sok és nehezen megmagyarázható mondanivalónk van, mivel restek lettetek a hallásra.„ (Zsidók 5:11)
Ebből az következik, hogy jó szellemi füllel születtünk, de nem képeztük és edzettük magunkat arra, hogy figyeljünk a Szent Szellemre, és emiatt restek lettünk a hallásra.
Noha növekedhetünk az Ige ismeretében, ettől szellemi emberünk nem növekszik szükségszerűen. A Bibliára vonatkozó információk nem garantálják a Szellem kijelentését.
Steve Sampson
TOVÁBB OLVASOM: Hogy lehet meghallani Isten hangját?
Forrás: http://mek.oszk.hu/
Szerző: antikaotika | ápr 9, 2015
Keményszívű ember nem lája a nyilvánvalót
A szív keménysége -egy állapot, amiben létezhetsz úgy, hogy még csak nem is tudsz róla…
Valaha úgy gondoltam, hogy a keményszívű emberek Istengyűlölők voltak vagy legalább is lázadtak az Úr ellen. Így vélekedtem mindaddig, amíg az ÚR meg nem mutatta, hogy én is keményszívű vagyok.
Egy találkozóra tartva a repülőn azt a történetet olvastam a Mk 6, 45-52-ben, amikor Jézus tanítványaihoz közelített a vízen. Hatalmas viharban voltak. Kilenc óra elteltével is csupán fél úton jártak a Galilea-i tengeren. Ez az út normal körülmények között két óráig tarthatott. Bajban voltak és küzdöttek az életükért. És ekkor feléjük jött Jézus annak a háborgó elemnek a tetején, ami épp a vesztükre tört. Jézus teljesen ura volt a helyzetnek.
Ez akkora hatással volt rám, hogy letettem a Bibliámat és csak bámultam ki az ablakon. Vastag fehőtakaró húzodott a repülőgép alatt. Képzeletemben azon tűnődtem, hogy milyen lenne meglátni Jézust a felhőkön sétálni. Ez nem nagyobb
lehetetlenség, mint a vizen járó Jézus! Egyszerűen megdöbbentem, ahogy ezen töprengtem.
Tovább olvastam a Mk 6, 51-et és eszrevettem, hogy a tanytványok hasonló módon reagáltak. Az igehely második fele így szól:
„ … ők pedig magukban szerfölött álmélkodnak és csodálkoznak vala.”
Pontosan így éreztem én is. Azt gondoltam, hogy aki valóban belegondolt a csodák özönéba az mind így kell hogy érezzen. Azután elolvastam a következő verset.
„Mert nem okultak a kenyereken, mivelhogy a szívök meg vala keményedve.” (Mk6, 52)
Mintha valaki pofon ütött volna. Először életemben, felismertem, hogy egy csodán való meglepettség, megdöbbenés, vagy csodálkozás a keményszívűség jele. Nahát! Másképpen kifejezve a szíve keménységének a jele ha valaki természet felettinél jobban kötődik az evilági, teremtetthez. E definíció értelmében a szívem kemény volt.
Ez egy három és fél éves útra indított, ami alatt az Urat kutattam. Meg alartam tudni, hogy mi is valójában a keményszívűség, hogy mi
okozza és hogy mivel gyógyítható. Végül életem egyik legfontosabb dolgának bizonyult az, amire az Úr rámutatt.
A szótár a megkeményedett szót úgy definiálja hogy hideg, érzéketlen, érzés nélküli, ellenszegülő, makacs, merev. Ha őszinte vagy magadhoz, akkor egyet kel hogy érts abban, hogy vannak olyan területek az életedben, melyek kapcsán a szíved Isten felé megkeményedett.
Isten úgy teremtett meg bennünket, hogy meg tudjuk keményíteni szívünket és szó szerint be tudjuk zárni a nem kívánatos hatások előtt. Ezt jó dolognak szánta, de mivel nem értettük meg Isten célját ezzel, e jótékony dolog ellenünkre fordult.
A keményszívűségre vonatkozó egyik legjobb példa a Kivonulások könyvében található. A fáraó nem engedte el Izrael gyermekeit Egyiptom földjéről, mint ahogy azt Isten előre megparancsolta. Tizenöt alkalommal fordul el a Kivonulások könyvében, hogy a fáraó szíve megkeményedett. Ez az egyetlen magyarázat arra, hogy miért állt kitartóan ellen a fáraó Istennel szemben, amikor oly
egyértelmű volt, hogy az Úr nála sokkalta hatalmasabb. A megkeményített szív eltompítja az ember felfogó – és értelmező képességét. Ez egyenértékű a szellemi visszamaradottsággal.
Márk evangélium 8,17 –ben Jézus a megkeményedett szív jellemzőiről beszél tanítványainak.
“Jézus pedig észrevévén ezt, monda nékik: Mit tanakodtok, hogy nincsen kenyeretek? Mégsem látjátok-é be és nem értitek-é? Mégis kemény-é a szívetek?”
Szemeitek lévén, nem láttok-é? és füleitek lévén, nem hallotok-é? és nem emlékeztek-é? (Mk 8,17-18)
Ezekben az igékben Jézus a megkeményedett szív tüneteire mutat rá, melyek: 1. nem képes felfogni 2. nem képes megérteni 3. nem lát 4. nem hall és 5. nem képes emlékezni. Mindezek a fogyatékosságok a szellemi világban értendők.
A megkeményedett szív ismertetőjele….
Olvasd tovább az eredeti cikket: A keményszívű ember nem lája a nyilvánvalót
Forrás: www.ebredes.hu
Szerző: antikaotika | ápr 7, 2015
Szerencsétlenség vagy szerencse?
Élt egy ember az ő fiával Észak-Amerika sztyeppéin, egy tanyán, és művelte a földjét. Egyetlen vagyonuk egy ló volt. Ezzel dolgoztak, vagy húzták a kocsit. Az ott élő testvérek időnként meglátogatták egymást. Egyszer elszökött a testvér lova. Jöttek rögtön a testvérek:
– Jaj, szegény testvér, hát ez az egyetlen lovad volt, ez is megszökött, most hogyan fogod művelni a földet? Milyen nagy szerencsétlenség ért téged ezzel!
Azt mondja a testvér: – Hát honnan tudjátok, hogy szerencsétlenség ért engem?
Aztán teltek a napok, megjött a ló, és hozott egy vadlovat magával. Megint jöttek a testvérek, és mondják:
– Hogy neked milyen szerencséd van, testvér! Most már nem egy lovad van, hanem kettő! Most már könnyebben tudsz munkálkodni!
– Mondja a testvér: – Honnan tudjátok, hogy jó ez nekem?
Néhány nap múlva a fia úgy határozott, hogy betöri ezt a vadlovat. Fölült a hátára, de a ló ledobta, és eltörött a fiú lába. Jöttek megint a testvérek:
– Jaj, milyen szerencsétlenség ért, ez az egy fiad van, ennek is eltörött a lába, most egész évben nem fog tudni segíteni, egyedül kell csinálnod mindent!
– Mondja a testvér: – Hát honnan tudjátok, hogy szerencsétlenség ez nekem?
Teltek a napok, jött a fiúhoz két barátja, hogy vadászni hívják őt. de nem tudott elmenni, mert el volt törve a lába.
– Milyen szerencsétlenség, nem tudsz eljönni, vadászni velünk. Elmegyünk akkor ketten.
– És egyik sem tért haza többé… Vagy a vadállatok szaggatták szét, vagy az indiánok ejtették fogságba őket, nem tudni. Jöttek a testvérek:
– Jaj, de jó, hogy eltörött a fiad lába, így életben maradt!
– Ha nem is értjük sokszor az élethelyzeteket, hogy mi miért történik, de akik Istent szeretik, azoknak előbb-utóbb minden javukra válik!
– Az egyik barátjának a felesége gondozta ezt a törött lábú fiatalembert, és egy idő múlva feleségül is vette, mert annak férje meghalt.
Jöttek a testvérek, de már nem szóltak semmit. Gondolták, majd ha eltelik 10 év, akkor majd megmondják, hogy jól járt-e ezzel az asszonnyal.
Nagyon sokszor így vagyunk mi is, amikor nem értjük Isten szándékát. De Isten tudja, mit akar velünk! Olyan Ő, mint egy mérnök, aki előtt ott a terv, és tudja az összefüggéseket. Mi csak a mostani percet látjuk, és a szerint ítélünk. De Isten az egész világot látja, a világ menetét, Isten mindent lát, és éppen ezért másképpen nézi az élet dolgait és a körülményeket, mint mi, mert Isten mindent tud, és mindent ismer! Biztos az, hogyha baj ér, akkor baj van? Egyáltalán nem biztos! Lehet, hogy Isten valami jót akar kihozni belőle! Lehet, hogy Isten megállítani, megfogni akar, valamitől meg akar menteni! Isten a rosszból is jót tud kihozni! Mert Ő nem kedvünkre cselekszik, hanem javunkra! Ha sokszor megadná, amit mi kívánunk, akkor eltérnék, és elhagynánk Őt, és elvesznénk. Akik Istent szeretik, azoknak minden javukra van! Ne felejtsd el, hogy az élet alagútjain, a nehéz napok között Isten fogja a kezedet! És ha Ő fogja, akkor akármilyen sötét, Ő átvisz rajta! Ő jóra fordít mindent! Barátkozzunk meg ezzel a gondolattal, hogy „Akik Istent szeretik, azoknak minden javukra van!” Róma 8.28
Forrás: http://biblia.network.hu/
Hallgasd meg Jób próbatételének tanulságait Kiss József tolmácsolásában!
Antal-Pap Judit
Ha nem akarsz lemaradni, KATTINTS IDE!
Hozzászólások mostanában