A nevem Antal-Pap Judit. Született trehány vagyok, amit gyűlölök! Sajnos ez nemcsak egy állapot, hanem stigma is, amit nehéz levetkőzni! Van, aki nagyon jól érzi magát rendetlenségben és rendszertelenségben, de én szörnyen tudok ettől szenvedni, ezért egész életemet a káosz elleni harc jellemzi! Ennek egyik pozitív következménye, hogy profi rendszerező vagyok, ha kell! 
Életem eseményei a káosz tükrében:

•  Anyukám és apukám is olyan családban nőtt fel, ahol példás rend uralkodott. Talán pont ez volt a baj! Az ő életük káosz a köbön volt együtt!

•  Anyám rosszul lett a fogamzásgátlótól, amit apám mérgében kidobott a kukába. – Mi lesz, ha terhes leszek? – kérdezte anyám. – Kit érdekel! Legalább megtudom, hogy lehet-e gyerekem!

•  Nőgyógyásznál: – Hogy tervezik a jövőt terhesség esetén? –kérdi a nőgyógyász. Összeházasodunk, és csinálunk vagy tíz gyereket! – válaszol apám. Erre a nőgyógyász: – Akkor lehet házasodni! Szóval, így jöttem létre!

•  Óriási kertészetünk volt, ezért törvényszerűen (?) annyira mocskos volt a szőnyeg , hogy nem is látszott a színe! Mi az a váltócipő? Valami, ami kell az iskolába! De hülyeség!

•  Egész nagy voltam, amikor véletlenül megláttam valakinél egy nyitott ruhásszekrényt szépen összehajtogatott ruhákkal! Nagyon csodálkoztam, mert nálunk egy óriási gubancban volt minden, és ha kellett valami, akkor ki kellett túrni mindent, majd sikeres találat után visszagyömöszölni a cuccokat, és egy határozott mozdulattal becsapni a szekrényajtót! Ha ügyesek voltunk, legközelebb már nem kellett kitúrni semmit, mert magától kiborultak a ruhák!

•  Egyszer unalmamban szépen kifésültem a gubancos hajamat, és ért akkora sokk, mint Marikát a „Sünik és a csúnya kislány” című diafilmben! Ez volt a kedvenc mesém, mert teljesen azonosultam a főhőssel! ITT MEGNÉZHETED A MESÉT! – …és akkor már félig meg is ismertél!

•  Nagyanyám egyfajta úrinő, és mi anyámmal együtt igen messze gurultunk almaként a fájától. Amikor az öcsémmel először nyaraltam náluk, a férjével majdnem infarktust kaptak, amikor meglátták, hogy úgy eszünk, mint a disznók. El is határozták, hogy úri gyerekeket faragnak belőlünk. Azt hiszem, hogy belénk tört a bicskájuk!

•  Egyetemista voltam, amikor a lakótársaim megtanítottak teregetni, mivel álmomba sem jutott eszembe a ruhákat rendesen kicsavarni, kirázni, kisimítgatni. Ha ezt meg is tettem volna, akkor is csak felhajítottam volna a kötélre mindent!

•  Szintén egyetemista voltam, amikor az akkori vőlegényem nem bírta nézni a cipőmet, és ezért szépen kitisztította, és kifényesítette a lábamon! Szebben ragyogott, mint új korában!

•  A fent említett fiatalember nagyon megsajnált, hogy mindig feketék a körmeim, ezért vett nekem egy jó kis körömlakkot, hogy elfedje a gyászkeretet. Én nagyon ügyetlen voltam, ezért ő pepecselt az ujjaimmal. A végeredmény lehangoló volt, és a lakk sem fedett eléggé. Érdekes, a körömkefére egyikünk sem gondolt megoldásként!

•  Az ő anyukája tanított meg enni, vagy legalábbis folytatta azt, amit nagyanyám elkezdett. Tulajdonképpen két problémámat oldotta meg egyetlen csapással: 1. ha gömbölyű fejű kanállal eszek, kifolyik a leves a szám két oldalán, 2. ha beleharapok a kekszbe, minden tiszta morzsa lesz. Megoldás: RÖGTÖN ZÁRD ÖSSZE A SZÁD, AMINT A KAJA BELEKERÜL! Mivel sokat vigyorgok, és amúgy is széles a szám, ezért ez nem is olyan egyszerű.

•  Hihetetlen, de a protokollvizsgám ötös lett. Én elméletileg szinte mindent tudok már, de soha, sehol nem zavartatom magam, ha például kézzel esik jól az evés! Viszont ha széksorok között kell helyet foglalnom, mindig szembefordulok azokkal, akiket megzavarok ültükben!

Azért történtek jó dolgok is: –>

SIKEREIM