Akkor jött a nagy ötlet, miután a sógornőmmel beszéltünk telefonon, aki 3 év kismamaság után állást keres. Nekem is van már tapasztalatom ezen a területen, mármint a munkakeresésben. A legjobb munkahelyeim mindig akkor jöttek, amikor őszintén megfogalmaztam, hogy mit akarok igazából. Ezek nem feltétlenül pénzes állások voltak, hanem olyanok, amelyek nagy mértékben hozzájárultak az életemhez, személyes fejlődésemhez. Mindenki életében elérkeznek olyan időszakok, amikor lépni, váltani kell. Sok mindenhez értek, de nem vagyok vállalkozóalkat. Most még én is otthon vagyok a kisbabámmal, de mire visszatérek a munka világába, már negyven éves leszek.

A kerek évfordulók, mindig megállásra késztetik az embert, hogy számot vessen eddigi eredményeiről, helyzetéről. Ezeknél a határköveknél úgy érezhetjük, hogy már tényleg le kell tenni valamit az asztalra. Persze a három gyerek megszülése, és nevelgetése sem kis dolog, de azért úgy érzem, hogy van bennem valami, ami ki akar robbanni, csak nem tudom megfogalmazni, mi az, és nem tudom meghatározni a robbanás irányát. Kezembe vettem egy hetilapot, amelynek olvasását a telefonhívás miatt szakítottam meg. Egy kétoldalas cikk következett Vida Ágiról, és az üzletanyu könyvéről. Ebben a cikkben Ági válaszai épp azt fogalmazták meg, amit én is érzek, és nyilván érez még sok ezer tettre kész anyuka. A cikk végén kimondtam, amit még soha: vállalkozó akarok lenni! Ha másnak sikerül, akkor nekem is. Annyi mindenhez van tehetségem, most már nem akarok leggyengébb láncszem lenni semmilyen cégnél. Rájöttem, hogy meg tudom valósítani a lehetetlent is, mint ahogy párszor már meg is tettem. Ima után, jött a kérdés, hogy mit akarok igazából. Akkor megfogalmazódott bennem, hogy elvégzem az angol nyelvtanári szakot, és létrehozok egy nyelviskolát és képzőközpontot. Első lépésben megveszem Vida Ági könyvét, amelyben anyákat tanít vállalkozásra, addig gyakorlásképpen blogolgatok. Amikor a kisfiam 2 és fél éves lesz, újra beülök az iskolapadba, de addig is képzem magam. Ez most nagyon lelkesít, és a férjem is támogat. Valóban be akarok ülni hétköznap a padba a feleannyi idős „gyerekekkel”, és nappali tagozatra járni, mivel a hétvége a családé. Az az igazság, hogy már most tudom, hogy miből fogom megírni a szakdolgozatomat! Én még soha életemben nem voltam ilyen céltudatos, hajt a tettvágy előre.