Kipróbált módszereim levertség ellen.

Na, most aztán van miért a levertségről  írni! Már majdnem itt a tavasz! De még nincs itt, ezért szín-, vitamin- és fényhiányban szenvedünk. Nálunk három hete felváltva vagy egyszerre betegek a gyerekek! Keveset alszom, sokat eszek, soroljam, hogy miért vagyok gyakran levert és ideges? Nem akarom folytatni a panaszáradatot, mert ez a magyar lélek egyik „erőssége”: a panaszkodás, a másik pedig a széthúzás.  Olvasd el a „Miért pesszimisták a magyarok” cikket! Tapasztaltam, hogy igenis tudunk összetartóak lenni, mégpedig ha közösen panaszkodunk, egymást überelve. Budapesten az arctalan tömegközlekedésben egyszer egy egész jó kis csapat verbuválódott össze a buszon, amikor a számomra természetes hangos beszédemmel beszámoltam az influenzás élményeimről. A körülöttem állók füleltek, és mivel a témában szinte mindenki érintett volt, már el is kezdődött a licit. Ki mennyire szenved, ki halt már bele a környezetükbe stb. Végül, elégedetten szálltunk le mind a buszról, mert vagy azért nyertünk, mert mi szenvedünk jobban, vagy azért, mert valaki nálunk is jobban szenved!

Nem mindig tudunk közösen szenvedni, van, hogy egyedül kell megoldani a levertség elleni küzdelmünket.

Mit nem tanácsolok levertség ellen?

• Nem hiszek a „gyújts egy illatgyertyát” megoldásban. Valakinek már bejött?
• Ne hívj fel csak azért valakit,hogy nyavalyogj! Mindenki kerüli az energiavámpirokat! Kivéve, ha a kölcsönös panaszkodásból próbáltok „erőt meríteni”. Az ilyen kapcsolatokat betegesnek tartom. Próbáld csak ki, hogy hogy reagál a „panaszcimbid”, ha jó dolgokat próbálsz vele megosztani! Disz iz THE END af ö bjutiful frendsip.
• Ne sajnáld magad!
• Ne nyisd ki a hűtőt!

Nekem mi vált be levertség ellen?

Mondhatnám, hogy imádkoztam, és minden jó lett hirtelen, de hazudnék. Imádkozni viszont kell, mert először vetünk, és később aratunk. Hálát kell adni mindenért, akkor is, ha nem érzed, mert majd érezni fogod.

• A negatív gondolatok és az önsajnálat madárként röpködnek a fejed körül, erről nem tehetsz. Arról viszont igen, ha fészket raknak a fejedben. Tudatosan kell ellenállni a rossz gondolatoknak, amit úgy a legegyszerűbb elérni, ha jó dolgokon gondolkodunk:

TOVÁBBÁ ATYÁMFIAI, CSAK AMI IGAZ, CSAK AMI TISZTESSÉGES, AMI IGAZSÁGOS, AMI TISZTA, AMI SZERETETREMÉLTÓ, AMI JÓHÍRŰ, CSAK AMI ERÉNY ÉS DICSÉRETRE MÉLTÓ, AZOKRÓL GONDOLKODJATOK. AMINT TANULTÁTOK, EL IS FOGADTÁTOK, HALLOTTÁTOK ÉS LÁTTÁTOK TŐLEM, ÚGY CSELEKEDJETEK, ÉS A BÉKESSÉG ISTENE VELETEK LESZ. (Újszövetség – Filippi 4:9)

• Biztos történtek már veled jó dolgok, amiket ilyenkor nehéz felidézni. Én kis korom óta tudatosan élem meg a jelent, és ha valami boldogsággal tölt el, azt gondolatban „lefényképezem” , és lementem a szívembe, majd előhívom vészidőkben, amiből nekem bőven kijutott (aki ismer, tudja). A legkorábbi ilyen „boldogság-fényképem” a bogácsi strandon készült, ahová a kisdobos táborral mentünk. Ültem a parton vizesen, és faltam a jó kis tejfölös lángost, akkor én nagyon-nagyon boldog voltam. Ha rossz kedvem van ez eszembe szokott jutni, és megpróbálom átélni, hogy mit éreztem. Lehet, hogy ez sovány vigasz szerelmi bánatra, de ez is bizonyítja, hogy nem kell szerelmesnek lenni ahhoz, hogy boldogok legyünk. A másik emlék, amikor egy idegen megsimogatta a fejem, vagy egy kedves szó egy számomra nagyra becsült embertől. Ezért sose értékeld le a kedves szavaid és érintéseid jelentőségét. Nem tudhatod, hogy ez másnak milyen sokat jelenthet ebben a szeretetlen világban.

• Ma attól lett jó kedvem, hogy megnéztem az első e-mailjeimet, amiket kaptam, és jé, pont a férjemmel leveleztünk, amikor még semmi nem volt közöttünk. Újra átéltem a megismerkedésünk történetét. Nem birtam ki, hogy ne irjak neki valami szépet, amire ő is hasonlóan reagált. Biztos neked is van valaki, akitől őrzöl valami szép emléket, ezt vedd elő, és ha lehetséges, akkor fejezd ki felé a szeretetedet. Ha nincs ilyen, akkor csak simán mondj valami szépet valakinek, érintsd meg. Ha pedig ez sem megy, mosolyogj valakire nyilt szivvel, akkor is, ha fáj. Ehhez lehet, hogy ki kell menned négy fal közül!

• Igen, levertség ellen jó orvosság, ha kimész a négy fal közül. Mindjárt itt a tavasz! Je-e-e! Kerékpározz valahová. Ha nagyon fájt a szívem, mindig kimentem a határba, ott kiöntöttem azt Isten előtt, és addig mentem, amíg jobb nem lett, visszafelé pedig énekeltem neki. Volt, hogy nem éreztem magam jobban, de TUDTAM, hogy jobb lesz. Titokban még most is úgy képzelem, hogy Isten a városhatárban lakik…

• Ami levertség még bevált, az az, hogy megvárom a másnapot, ilyenkor igyekszem keveset beszélgetni az emberekkel (jobb ez igy mindenkinek), és minél előbb lefeküdni, hogy elmúljon a szörnyű nap.

• Jó odabújni valakihez, ami nem egyenlő azzal, hogy rácsimpaszkodom. Vagy kutyát ölelgetni, macskát dédelgetni, kisgyereket csókolgatni, csak ne bőgjön!

A gyereksírós, nemalvós hétköznapok (+hétvégék), és a sivár életszakaszok néha elfeledtetik az emberrel, hogy milyen csodálatos is az élet, hogy mennyi ajándékot kaptunk, és ha értek is veszteségek, lehet tanulni, nem feladni, felállni, továbbmenni, küzdeni a levertség ellen, és igen: VÁR A BOLDOGSÁG, CSAK HINNI KELL BENNE!

Virtuális ölelést kapsz most tőlem! Ez nagy szó!

antikaotika