Úgy érzed magad, mint Sziszifusz, a mitológiai király, akinek büntetésből egy nagy sziklát kellett a hegyoldalon felfelé görgetnie, de mielőtt felért volna, a szikla mindig visszagurult? Tudom, mit érzel. Veled együtt én sem akarok Sziszifusz lenni!
Mi lehet az oka annak, hogy bármennyire is törekszünk felfelé, toljuk magunk előtt a terhet, egyszer csak (néha pont a cél előtt) elfogy az erőnk, és a probléma maga alá temet.
Sziszifuszi munka a hiábavaló, értelmetlen munka. Amikor folyamatos erőfeszítéssel dolgozol, de még sincs semmi eredménye.Veled együtt szeretném megvizsgálni a jelenséget több részen keresztül.
Ma foglalkozzunk a HEGGYEL!
• Mindannyian haladunk valamerre, az irányt te szabod meg.
Meg kell vizsgálni, hol vagy, és merre tartasz. Rajta vagy a sínen?
Ne másokhoz viszonyítsd az életed, hanem saját magadhoz!
A képességeidhez és a lehetőségeidhez képest megfelelően haladsz?
Jó irányba tartasz?
A jó irány FELFELÉ van!
Felfelé visz az okos ember életútja, hogy elkerülje az alvilágot odalenn! (Példabeszédek könyve 15:24)
Sík mezőn sétálni kényelmesebb, mint hegyet mászni, ez nem vitás. Hajlamosak vagyunk a könnyű utat választani, de ha pozitív eredményt szeretnénk elérni bármilyen területen az életben, akkor az erőfeszítést és az áldozatot nem ússzuk meg.
• Vizsgáld meg a hegyedet!
• Mennyire meredek?
• Lehet, hogy lejtő?
• Vagy inkább függőleges fal?
Senki nem mondta, hogy egy ugrással el lehet érni a célt. Nem is biztos, hogy egyhamar odaérsz. A legfontosabb, hogy felfelé menj, akkor is, ha elesel. Ilyenkor állj fel!
• Tűzz ki reális, felfelé (előre vivő) célokat!
• Ne legyen túl meredek a hegy, de érezd, hogy küzdened kell, így jobban fogod értékelni az elért eredményt!
• Biztos, hogy a megfelelő hegyet mászod meg?
Ma hajnalban, amikor Mózes 5. könyvét olvastam, azon gondolkodtam, hogy mit is jelent az áldás. Mi kell tenni azért, hogy áldottak legyünk? Kell-e egyáltalán tenni azért valamit, vagy ez alapból jár egy hívőnek? Mint írtam korábban, rengeteg sikerkönyvet és sikertanítást olvastam, hallgattam. Az a vicc, hogy minden benne van a bibliában, csak valaki ezt készpénzre tudta váltani, és ebből tőkét kovácsolt magának. Érdekes lenne úgy olvasni a Szentírást, hogy az ÁLDÁS szót behelyettesítjük a SIKERrel, az áldottat a sikeressel. Azért van a kettő között különbség, mivel a sikertanítások gyakran arról szólnak, hogy önerődből, hogy juthatsz el a csúcsra (bár ne felejtsük, azok is a bevált bibliai elveket alkalmazzák), az áldás a bibliai igékben pedig arról, hogy Istennek engedelmeskedve, hogyan tudod betölteni a küldetésed, hogy lehetsz te is áldás a környezeted számára, és ebből következőleg, hogyan lehetsz áldott.
Amikor Ádám és Éva a paradicsomban éltek, akkor áldottak voltak, bár ők ezt akkor természetesnek élték meg. Amíg nem ettek a jó és rossz tudásának a fájáról, addig azt sem tudták, hogy jó nekik.
28Isten megáldotta őket, és ezt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be és hódítsátok meg a földet. Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a földön mozgó minden élőlényen! 29Azután ezt mondta Isten: Nektek adok az egész föld színén minden maghozó növényt, és minden fát, amelynek maghozó gyümölcse van: mindez legyen a ti eledeletek. 30Minden földi állatnak, az ég minden madarának és minden földi csúszómászónak pedig, amelyben élet van, eledelül adok minden zöld növényt. És úgy történt. 31És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó. Így lett este, és lett reggel: hatodik nap. (I. Mózes 1:28-30)
Nem henyéltek, hanem aktív, kreatív munkát folytattak:
15És fogta az ÚRisten az embert, elhelyezte az Éden kertjében, hogy azt művelje és őrizze. (I. Mózes 2:16)
Ezt a munkát nem úgy kell elképzelni, mint az elemekkel való harcot, hanem alkotó-teremtő munkát. Erre mindannyiunknak szükségünk van, mivel belénk van kódolva.
Azután megtörtént a bibi, a bűneset, és az édeni állapotnak befellegzett. Maradt a munka, de már átok is kapcsolódik hozzá. Ezt sajnos ma is tapasztalhatjuk:
17Az embernek pedig ezt mondta: Mivel hallgattál feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél, legyen a föld átkozott miattad, fáradsággal élj belőle egész életedben! 18Tövist és bogáncsot hajt neked, és a mező növényét eszed. 19Arcod verejtékével eszed a kenyeret, míg visszatérsz a földbe, mert abból vétettél. Bizony por vagy, és vissza fogsz térni a porba! (I. Mózes 3: 17-19)
Maradt más is, vagy csak a gürizés?
Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká levén érettünk; mert meg van írva: Átkozott minden, a ki fán függ: Hogy az Ábrahám áldása Krisztus Jézusban legyen a pogányokon, hogy a Szellem ígéretét elnyerjük hit által. (Galata 3:13-14)
Ábrahám nagyon gazdag volt, mert Isten megigérte, hogy megfogja áldani:
2Nagy nemzetté teszlek, és megáldalak, s naggyá teszem neved, és áldott leszel. (I.Mózes 12:2)
Ábrahám miután a seregével kiszabadította az unokaöccsét, illetve Szodoma királya is így visszakapott mindent a győztes csata után, Ábrahám visszautasította a nagy vagyont, amellyel meg akarták jutalmazni.
21Szodoma királya pedig azt mondta Ábrámnak: » Az embereket add ide nekem, a többit tartsd meg magadnak! « 22Ő azonban azt felelte neki: »Kezemet az Úrhoz, a felséges Istenhez emelem, aki az ég és a föld Alkotója, 23hogy még egy szál fonalat vagy egy sarukötőt sem veszek el mindabból, ami a tiéd, hogy azt ne mondjad: ‘én tettem gazdaggá Ábrámot’ – 24kivéve azt, amit a legények megettek, és a velem jött embereknek, Ánernek, Eskolnak és Mamrénak a részét: ők kapják meg a részüket!«
Tudta, hogy Isten más módon fogja őt meggazdagítani.
Az áldás kulcsa az engedelmesség.
8Tartsátok meg mindazt a parancsolatot, amelyet én ma parancsolok nektek, hogy erősek legyetek, bemehessetek és birtokba vehessétek azt a földet, ahova most átkeltek, hogy birtokba vegyétek; 9és hogy hosszú ideig élhessetek azon a földön, amelyről megesküdött az ÚR atyáitoknak, hogy nekik és utódaiknak adja azt a tejjel és mézzel folyó földet. 10Mert az a föld, ahova most bemégy, hogy birtokba vedd, nem olyan, mint Egyiptom földje, ahonnan kijöttetek. Ott, ha elvetetted a magot, a lábaddal kellett öntöznöd, mint a zöldséges kertet. 11Az a föld pedig, ahova most átkeltek, hogy birtokba vegyétek, hegyes-völgyes föld, az égből hulló eső vize itatja. 12Az ÚR, a te Istened viseli gondját annak a földnek, állandóan szemmel tartja azt Istened, az ÚR, az év elejétől az év végéig. 13Ha engedelmesen hallgattok parancsaimra, amelyeket ma parancsolok nektek, ha szeretni fogjátok Isteneteket, az URat, ha teljes szívvel és teljes lélekkel szolgáljátok őt,14akkor esőt adok földetekre a maga idejében, korai és kései esőt, és betakaríthatod gabonádat, mustodat és olajodat. 15Adok füvet a meződre állataidnak, és te is ehetsz, és jóllakhatsz. 16Vigyázzatok, hogy szívetek el ne csábítson benneteket, el ne hajoljatok, ne szolgáljatok más isteneket, és ne boruljatok le azok előtt.. (V.Mózes 11:5-16)
Önerőből is lehetsz sikeres. Ehhez nem kell hívőnek lenned. Egyiptomban is lehetett virágzó gazdaságot létrehozni, de ott a mostoha éghajlati viszonyok miatt öntözőrendszereket kellett építeni. Az ígéret földje több annál, minthogy szorgalmasan dolgozol, és majd meggazdagodsz. Az ÁLDÁS mindig tartalmaz természetfölötti elemet, valami olyat, amit nem lehet kiérdemelni vagy megdolgozni. Az esőt nem lehet levarázsolni, de ha szeretjük Istent, meghallgatjuk, amit mond, és megtesszük, akkor az áldás nem marad el. Sőt el is várhatjuk, mert Isten megígérte. Azért mielőtt hátradőlnénk, és azt mondanánk, hogy rendben, jöjjön az áldás, ne felejtsük el, hogy vetni és aratni nekünk kell. A nagy büdös semmit Isten se áldja meg. Az Úr mindent a rendelkezésünkre bocsát, de tudni kell vele élni. Hiába az eső, ha nincs mit locsolni. Ha megesszük a magot, amit el kellene ültetnünk, akkor következő évben leshetünk, és siránkozhatunk, hogy „Isten, miért nem áldasz meg?”
Az V. Mózes 28-ban rengeteget olvashatunk azokról az áldásokról, amelyeket Isten ígért, ha ENGEDELMESKEDÜNK! Itt elolvashatod az igerészt: ÁLDÁS
Eredetileg videó üzenetnek szántam a mostani – Félek felvenni a telefont című – írásomat, csak félek, hogy mi lesz, ha meglátják, hogy hogy nézek ki, leégetem magam, rendetlenség van, piszkos a fal… Nem. Igazából időt akartam megspórolni, de a Java alkalmazást frissíteni kell, ami tovább tart, mintha legépelném az üzenetet.
Egy őszinte vallomás
Szóval, jó pár éve rettegtem attól, hogy mi lesz akkor, ha a főbérlő felhív, és kiderül, hogy nem fizettem be a rezsiszámlákat. Ez még Budapesten volt. Az albérleti díjat mindig időben odaadtam. Becsületes képemet látva szegény főbérlőm nem is sejtette, hogy a számláim csak halmozódnak – halmozódnak elrejtve egy doboz mélyén. Úgy alakult az életem, hogy a kisbabámmal egyedül maradtam az albérletben, apám meghalt, és a GYED lett az egyedüli forrásom, na meg a családi. Nem akarok senkit hibáztatni, mivel korábban nem figyeltem a villogó sárga fényekre, vak voltam, és szerelmes, a tényeket pedig eltakarta a lila köd.
El akartam költözni, de nem akartam adósságot hagyni a hátam mögött. „Jóakaróim” azt mondták:
Ne fizessél semmit, csak költözzél el, úgysem tudja rajtad behajtani a tartozást senki. A te helyzetedben ez érthető!
Tudtam, hogy ezt nem tehetem, már így is rémálmok gyötörtek. Ha megláttam a kijelzőn a főbérlőm nevét, idegesen kinyomtam.
Aztán egyszer csak eszembe jutott az üldözéses álom, amelyet már elmeséltem korábban.
MEGVILÁGOSODTAM!
Az én ellenségem, aki üldözött a tartozással szembeni félelem volt, valamint az, hogy ezt el merjem mondani. Tudtam, hogy nem menekülhetek mindig, mert egyszer úgyis elkapnak.
Hogy győzhetek?
Ha szembefordulok az ellenséggel.
Kinyitottam a titkos dobozomat, elővettem és rendbe raktam az összes számlát, majd elkezdtem összeadni a számokat. Majdnem lehidaltam: a 27 négyzetméteres kulipintyóra kb. 300 ezer forint tartozás jött ki.
Most mi lesz? 70 ezer forintos GYED-ből hogy fogom mindezt kifizetni?
Nekiültem, és kidolgoztam egy stratégiát:
Elmegyek dolgozni, lesz egy jó kis jövedelmem.
Kapok családi pótlékot és GYEST.
Ennyiből élek meg.
Ennyit tudok tartozásba törleszteni.
Így is egy évig kell majd törlesztenem. Egy kicsit megnyugodtam.
Eldöntöttem: Nem félek felvenni a telefont!
Majd egy nagyon bátor lépésre szántam el magam:
Felhívtam a főbérlőt.
Kértem, hogy jöjjön el. Mindent elmondtam neki őszintén. Csak pislogott, mint béka a kocsonyában. Nem tudom, min lepődött meg jobban: azon, hogy mennyivel tartozom, vagy azon, hogy meg akarom adni a tartozásomat!
A történet folytatása még csodálatosabb, azt majd később írom le. A vége hepiend, mivel tényleg mindent kifizettem.
Amitől legjobban rettegsz, azzal kell szembefordulnod!
Töltsd ki a LEGYŐZÖM A FÉLELMEIMET feladatlapot! Ezzel megteszed az első lépést a félelmeiddel szemben!
Rémálomból diadal – Hogyan győzzem le a félelmeimet?
A következő hírlevelem illetve a hét témája a félelem leküzdése lesz. Hogyan győzzem le a félelmeimet? A győzelem nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem érezzük többé a félelmet, hanem azt, hogy a félelemérzet ellenére megteszünk egy bátor lépést:
szembefordulunk a mumussal.
Nem vagyok egy álomfejtő típus, viszont valamit az álmaimon keresztül értettem meg.
Tizenévesen volt egy visszatérő rémálmom, amilyet lehet, hogy te is átéltél már: üldöztek, és én menekültem. Egész éjjel futottam, és bujkáltam, miközben éreztem, hogy egy gonosz erő a nyomomban van, és el akar kapni. Bárhová bújtam, mindenhol megtalált. El nem kapott, mert a végén mindig felriadtam. Nagyon ijesztő volt.
16 évesen hívő keresztény lettem, ami tényleg újjászületés volt. Hú, ennek már lassan 23 éve, azóta formálódok, mint púpos gyerek a prés alatt!
Hogyan győzzem le a félelmeimet az álmaimon keresztül?
A rémálom visszatért, én pedig csak menekültem, ahogy tudtam. Aztán egyszer csak eszembe jutott egy bibliai vers:
„Nagyobb az, aki bennem van, mint aki a világban van!”
Hirtelen tudtam, hogy a gonosz erő nem tud többé legyőzni, de ehhez szembe kell fordulni. Mivel az álmot valóságnak éltem meg, megfordultam, ami nagyon félelmetes volt. Nem láttam semmit, csak éreztem, hogy ott a gonosz előttem, majd hirtelen elkezdtem futni felé teljes erőmből a rettenet felé. A legnagyobb meglepetésemre a gonosz elkezdett menekülni, én pedig egyre elszántabban üldöztem. A félelmet felváltotta a legyőzhetetlenség érzete. Ez az álom visszatért még párszor. Mindig félelmetesen indult, de már vártam az üldözést. A végén már azt álmodtam, hogy egy tömeget egy biztonságos alagsorba terelem, és egyedül indulok a leszámolásra, mint egy akcióhős. A legnagyobb csalódásom az volt, hogy mindig hamarabb ébredtem fel, mint hogy elkaptam volna az ellenséget.
Az álom azért volt érdekes, mert egyébként a való életben nem voltam ilyen bátor. Sok mindent viszont megtanultam belőle. Én hiszek a gonosz létezésében, és tudom, hogy a legnagyobb ereje a hazugságaiban és a megfélemlítéseiben van. Amikor ezt sikerült lelepleznem, akkor rájöttem, hogy amitől menekülök, az nem is olyan félelmetes, csak ehhez meg kell fordulni.
Ez az élet minden területére igaz.
Félsz valamit megtenni, azért is tedd meg! Meg fogsz lepődni az eredményen!
Az egyik ilyen mumus a felhalmozódott tartozás, adósság lehet. A következő részben leírom, hogy hogyan sikerült legyőzni az egyik ilyen fojtogató szörnyet!
Addig is egy kis inspiráló videoklip, amitől lehet, hogy téged is kiráz a hideg: ITT MEGNÉZHETED
Bátor kilépést kíván:
antikaotika
Hogyan győzzem le a félelmeimet? Úgy, hogy szembenézek velük!
Ha érdekel a heti téma, iratkozz fel a hírlevelemre!
Hogyan győzzem le a félelmeimet cikk folytatása letölthető feladatlappal:
Akkor jött a nagy ötlet, miután a sógornőmmel beszéltünk telefonon, aki 3 év kismamaság után állást keres. Nekem is van már tapasztalatom ezen a területen, mármint a munkakeresésben. A legjobb munkahelyeim mindig akkor jöttek, amikor őszintén megfogalmaztam, hogy mit akarok igazából. Ezek nem feltétlenül pénzes állások voltak, hanem olyanok, amelyek nagy mértékben hozzájárultak az életemhez, személyes fejlődésemhez. Mindenki életében elérkeznek olyan időszakok, amikor lépni, váltani kell. Sok mindenhez értek, de nem vagyok vállalkozóalkat. Most még én is otthon vagyok a kisbabámmal, de mire visszatérek a munka világába, már negyven éves leszek.
A kerek évfordulók, mindig megállásra késztetik az embert, hogy számot vessen eddigi eredményeiről, helyzetéről. Ezeknél a határköveknél úgy érezhetjük, hogy már tényleg le kell tenni valamit az asztalra. Persze a három gyerek megszülése, és nevelgetése sem kis dolog, de azért úgy érzem, hogy van bennem valami, ami ki akar robbanni, csak nem tudom megfogalmazni, mi az, és nem tudom meghatározni a robbanás irányát. Kezembe vettem egy hetilapot, amelynek olvasását a telefonhívás miatt szakítottam meg. Egy kétoldalas cikk következett Vida Ágiról, és az üzletanyu könyvéről. Ebben a cikkben Ági válaszai épp azt fogalmazták meg, amit én is érzek, és nyilván érez még sok ezer tettre kész anyuka. A cikk végén kimondtam, amit még soha: vállalkozó akarok lenni! Ha másnak sikerül, akkor nekem is. Annyi mindenhez van tehetségem, most már nem akarok leggyengébb láncszem lenni semmilyen cégnél. Rájöttem, hogy meg tudom valósítani a lehetetlent is, mint ahogy párszor már meg is tettem. Ima után, jött a kérdés, hogy mit akarok igazából. Akkor megfogalmazódott bennem, hogy elvégzem az angol nyelvtanári szakot, és létrehozok egy nyelviskolát és képzőközpontot. Első lépésben megveszem Vida Ági könyvét, amelyben anyákat tanít vállalkozásra, addig gyakorlásképpen blogolgatok. Amikor a kisfiam 2 és fél éves lesz, újra beülök az iskolapadba, de addig is képzem magam. Ez most nagyon lelkesít, és a férjem is támogat. Valóban be akarok ülni hétköznap a padba a feleannyi idős „gyerekekkel”, és nappali tagozatra járni, mivel a hétvége a családé. Az az igazság, hogy már most tudom, hogy miből fogom megírni a szakdolgozatomat! Én még soha életemben nem voltam ilyen céltudatos, hajt a tettvágy előre.
A weboldal SÜTIKET használ, amiket SAJNOS nem lehet MEGENNI, de segítenek a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalam további használatával jóváhagyod, hogy sütiket (magyarul cookie-kat) használjak.OkAdatkezelési szabályzat
Hozzászólások mostanában