Szerző: antikaotika | dec 15, 2014 | HATÉKONYSÁG, HUMOR, MOTIVÁCIÓ, REND-RENDETLENSÉG, TIPPEK
Hogy lehet legyőzni a rendetlenséget? Működik az 5 pont?
Hogy lehet legyőzni a rendetlenséget? Ez mindig a nagy kérdésem, a másik mellett, hogy: hogyan kell normálisnak lenni? – ez utóbbit barátaim tanácsára feladtam… Szóval marad az 1. nagy kérdés, amelyet küszködő sorstársaim is gyakran feltesznek naponta. A legegyszerűbb válaszok 5 pontban:
- Legyen mindennek pontos helye, ahová visszarakod szépen a dolgaidat!
- Csináld meg a NAGY RENDET, és azután ezt már csak fenn kell tartani!
- Legyen elég tárolód, és szabadulj meg minden felesleges holmitól!
- Egyszerre csak egy dologgal foglalkozz, azután pakolj el magad után!
- Ne hagyd, hogy a tárgyak csak úgy kiessenek a kezedből, hanem amit megfogsz egyszer, azt vidd a helyéig (lásd 1. pont)!
Ezek valóban nagy igazságok, de pontosan annyit érnek, mint amikor azt tanácsolják az alkoholistának, aki szabadulni akar függőségétől, hogy: – a válasz egyszerű: NE IGYÁL TÖBBÉ ALKOHOLT!
Vagy a súly problémával küszködőnek: MOZOGJ TÖBBET, ÉS EGYÉL KEVESEBBET!
Mindez így is van! De valljuk be, mindannyiunk életében van olyan terület, amely nem úgy működik, mint ahogyan a nagykönyv szerint működnie kellene, pedig tudjuk a választ!
Ilyenkor be kell ismerni, hogy segítségre van szükségünk! Erre valók a barátok, a szakemberek és a szakkönyvek, illetve az „anonim alkoholista” sorstársak!
A legfontosabb az ELSŐ LÉPÉS. Addig hagyjuk a másodikat-harmadikat, ameddig az ELSŐ LÉPÉSIG nem jutottunk el. Ez mindenkinél mást-és mást jelenthet. Számomra ez a megfelelő MOTIVÁCIÓS SZINT elérése.
1.LÉPÉS: RÁHANGOLÓDÁS a mínusz 5-ről (mínusz 100-ról) eljutni a 0-ig.
Bizony ez a legnagyobb bajunk, hogy nincs hangulatunk takarítani. Minél nagyobb a kupleráj, annál lehetetlenebbnek tűnik a feladat. Pedig tudjuk, hogy csak el kell kezdeni, viszont ehhez kell a legnagyobb lelkierő.
Ami NEM motivál:
Az olyan „kedves” beszólások, mint:
- Nézd meg bezzeg Kis Piroska milyen házias, nála mindig ragyog minden! Te miért nem tudsz olyan lenni, mint ő?
- Nem igaz, hogy nem tudsz elpakolni magad után!
- Hogy lehetsz ilyen rendetlen?
- Micsoda trehány vagy lány/asszony létedre!
- Egész nap ráértél itthon, miért nincs rend? (De jó, hogy az én férjem nem szokott ilyenekkel piszkálni!)
- Más dolgod sincs, csakhogy takaríts!
És az sem segít a helyzeten – bár kétségtelenül megnyugtat – amikor tényleg barátságosan vigasztalnak:
- 3 gyerek mellett mit akarsz? (Bár mindent rájuk foghatnék!)
- Jó, de te csinálsz más hasznos dolgot is.
- Trehány vagy, de így szeretünk!
- A zseni átlátja a káoszt is.
- Hol van itt rendetlenség? – mondja anyu, miután a gyerek fürdőkádját a legnagyobb természetességgel gondosan elhelyezi a kabáttartó fogason, mert hol máshol is lenne a helye…
Mi az, ami motiválhat?
- egy jó könyv a témában
- egy segítő barát vagy családtag, aki elkezd veled takarítani
- Engem az motivál a legjobban, ha vendégeket várok. Ez tényleg csodát tesz az emberrel! Hirtelen szárnyakat kapok, és viharos sebességgel elkezdek hatékonyan takarítani. Vajon miért nem megy ez máskor?
EZT KÉRDEZEM TŐLED IS…
Ne add fel, ha még nem is tudod, hogy lehet legyőzni a rendetlenséget!
Megoldás: HÁZTARTÁSI TÚLÉLŐKÖNYV -hangoskönyv formában ingyenesen letölthető itt: –> Hogy lehet legyőzni a rendetlenséget?
Találtam egy tök jó ötletet az ELSŐ LÉPÉSHEZ. Farkas Lívia URBAN:EVE blogján. Ha érdekel, kattints:
Nagyon aranyos program. Feliratkozol egy hírlevélre, és 30 napon keresztül megkapod az aznapi feladatodat. Én mindig, amikor reggel felnyitottam a laptopomat, az ő levelét olvastam el először akkora izgalommal, mint egy gyerek, aki várja a Mikulást.
A blogjához tartozó hozzászólásokat nézve, rájöttem, hogy nem én vagyok a leggázabb a rendrakás területén! Annyit elárulok, hogy csak a második napon kell arra a szintre eljutni, hogy „öltözz fel & szedd rendbe magad!” – ilyenkor még nem elvárás az ágy rendbetétele!
Jó szórakozást! Várom az ötleteket!
antikaotika
Szerző: antikaotika | nov 25, 2014 | ÖNMEGVALÓSÍTÁS, SIKER
Akkor jött a nagy ötlet, miután a sógornőmmel beszéltünk telefonon, aki 3 év kismamaság után állást keres. Nekem is van már tapasztalatom ezen a területen, mármint a munkakeresésben. A legjobb munkahelyeim mindig akkor jöttek, amikor őszintén megfogalmaztam, hogy mit akarok igazából. Ezek nem feltétlenül pénzes állások voltak, hanem olyanok, amelyek nagy mértékben hozzájárultak az életemhez, személyes fejlődésemhez. Mindenki életében elérkeznek olyan időszakok, amikor lépni, váltani kell. Sok mindenhez értek, de nem vagyok vállalkozóalkat. Most még én is otthon vagyok a kisbabámmal, de mire visszatérek a munka világába, már negyven éves leszek.
A kerek évfordulók, mindig megállásra késztetik az embert, hogy számot vessen eddigi eredményeiről, helyzetéről. Ezeknél a határköveknél úgy érezhetjük, hogy már tényleg le kell tenni valamit az asztalra. Persze a három gyerek megszülése, és nevelgetése sem kis dolog, de azért úgy érzem, hogy van bennem valami, ami ki akar robbanni, csak nem tudom megfogalmazni, mi az, és nem tudom meghatározni a robbanás irányát. Kezembe vettem egy hetilapot, amelynek olvasását a telefonhívás miatt szakítottam meg. Egy kétoldalas cikk következett Vida Ágiról, és az üzletanyu könyvéről. Ebben a cikkben Ági válaszai épp azt fogalmazták meg, amit én is érzek, és nyilván érez még sok ezer tettre kész anyuka. A cikk végén kimondtam, amit még soha: vállalkozó akarok lenni! Ha másnak sikerül, akkor nekem is. Annyi mindenhez van tehetségem, most már nem akarok leggyengébb láncszem lenni semmilyen cégnél. Rájöttem, hogy meg tudom valósítani a lehetetlent is, mint ahogy párszor már meg is tettem. Ima után, jött a kérdés, hogy mit akarok igazából. Akkor megfogalmazódott bennem, hogy elvégzem az angol nyelvtanári szakot, és létrehozok egy nyelviskolát és képzőközpontot. Első lépésben megveszem Vida Ági könyvét, amelyben anyákat tanít vállalkozásra, addig gyakorlásképpen blogolgatok. Amikor a kisfiam 2 és fél éves lesz, újra beülök az iskolapadba, de addig is képzem magam. Ez most nagyon lelkesít, és a férjem is támogat. Valóban be akarok ülni hétköznap a padba a feleannyi idős „gyerekekkel”, és nappali tagozatra járni, mivel a hétvége a családé. Az az igazság, hogy már most tudom, hogy miből fogom megírni a szakdolgozatomat! Én még soha életemben nem voltam ilyen céltudatos, hajt a tettvágy előre.
Hozzászólások mostanában