Hogyan NEM találtam meg az igazit?

Ha elolvastad a Küldj egy jelet Istenem! Ő az igazi? írásomat, akkor jogosan várhatod az ígért sztorijaimat arról, hogyan nem találtam meg az igazit, pedig nagyon akartam….

ELSŐ TÖRTÉNET

Helyszín: Keresztény konferencia vidéken a ’90-es években

Szereplők: Juditka és több ezer ember …akik közül kiszúrtam valakit. Szegény…

Esemény: Judit haja korpás…

Egyedülálló fiatal lányként  – mint minden egészséges tinédzser – én is pásztáztam a terepet lesve a felhozatalt, hátha szembejön a nagy Ő. Képletesen szólva: fel is vágtam volna az ereimet, ha akkor tudom, hogy kár a gőzért, mert még egyszer annyit kell élnem ahhoz, hogy férjhez menjek. 🙂

Az éppen aktuális férjnek valót meg is találtam hamar, mert nagyon hasonlított egy előző nagy Ő-re. Félreértés ne essék, ez mind csak plátói szerelem volt, vagy még az se. Sima idealizálás volt részemről.

A nagy tömegben messze láttam hátulról egy lelkes fiatalembert, akit akkor nagyon jóképűnek találtam. Aztán elindult az irányomba, én pedig berezeltem, mert életemben először és majdnem utoljára TISZTA KORPA VOLT A FEJEM.

Én gyorsan láthatatlanná tettem magam, és ő sem vett észre. huh…

Este koncert volt, és mivel késtem, csak a kakasülőn volt hely. Megint megláttam messziről ácsorogva a fiút, csodáltam egy darabig, majd eldöntöttem, hogy nem bámulom tovább, mert istentiszteletre jöttem, nem randizni!

Csukott szemmel énekeltem, amikor valaki megrázta a vállamat. Egy rendező volt, és azt kérdezte, hogy van-e mellettem hely. Mondtam: -Persze!

Akkor láttam, hogy a jóképű srácot ültették mellém. Azt hittem, elájulok. Égi jelnek vettem.Azt hittem, hogy tényleg az Isten küldte…. Beszélgettünk is egy kicsit. Ő pedig nagyon kedvesen mosolygott.

Jó szokásom szerint fűnek-fának elmondtam a nagy bizonyságomat.

Eltelt pár hónap. Újabb konferencia keresztények tömegével. Én pedig megint különcködtem, és találomra ledobtam egy székre a táskámat, majd kimentem a mosdóba vagy kajálni, nem tudom. Mikor visszajöttem, a fejem céklává vált, mert a táskám melletti széken ott ült a jóképű, én pedig helyet foglaltam mellette.

Várj! Rakd vissza a zsebkendődet!

Aztán elkezdtünk beszélgetni… Minél többet beszélgettünk, annál jobban émelyegtem, és éreztem, hogy elszáll a lila köd. Néztem a fiút, és nem értettem a dolgot. Mi ez az egész? Kedves volt, de ahogy beszélt, éreztem, hogy nagyon távol van tőlem, teljesen idegen számomra, és nem is akarom jobban megismerni. Mint a hideg zuhany: rádöbbentem, hogy nem találtam meg az igazit! 

Délután már gondosan ügyeltem arra, hogy nehogy a közelébe üljek…

Évekkel később egy gyülekezetben összefutottam vele. Mellette állt a várandós felesége. A fiú immár férfiként kicsit zavartan köszönt, én pedig nagyon szégyelltem magam…

• Mintha én boszorkánykodtam volna össze az eseményeket.
• Ha nem is volt bennem rossz szándék, a vonzás szellemi törvényét életbe léptettem.
• Kiküldtem a jeleket, amelyek célba találtak.
• Az eredmény: zűrzavar

Isten nem ilyen…

***

A fenti történetem nagyon ártatlannak tűnik. A tarsolyomba idővel bekerült pár női praktika, de ezeket tudatosan próbáltam NEM ALKALMAZNI. Nem mindig jött be…

Az ember minden vetése után aratni fog. Engem is megszívattak a későbbiekben, csak mocskosabbul!

Hogyan NEM találtam meg az igazit? MÁSODIK TÖRTÉNETÉBEN  ezt fogom elmesélni.

Ha nem akarsz lemaradni, KATTINTS IDE!

antikaotika