A „rend a lelke mindennek” egy közismert idézet, amely azt jelenti, hogy a rend és a szervezettség az élet minden területén kulcsfontosságúak a sikerhez és a boldogsághoz. A mondat arra utal, hogy ha mindent rendben tartunk, akkor az életünk zavartalanabb, nyugodtabb és hatékonyabb lesz.
Ha például a munkahelyünkön rend van, akkor könnyebben megtaláljuk azokat az eszközöket, amelyekre szükségünk van, hatékonyabban tudunk dolgozni és kevésbé stresszes lesz a munkánk. Ha a lakásunkban rend van, akkor könnyebben találjuk meg a dolgainkat, és nem kell sok időt vesztegetnünk azzal, hogy keresgéljük azokat.
A rend és a szervezettség fontosak az időgazdálkodásban is. Ha napirendünk van, akkor hatékonyabban tudjuk beosztani az időnket, és elkerülhetjük a stresszt, amely akkor jelentkezik, ha sok feladat vár ránk egyszerre.
Marie Kondo: Rend a lelke mindennek című könyv bemutatása
Marie Kondo „Rend a lelke mindennek” című könyve, az egyik legismertebb és legnépszerűbb könyv a világon a minimalizmus és a rend területén. A könyv alapgondolata, hogy ha rendet teremtünk otthonunkban, akkor rendet teremtünk az életünkben is. A szerző japán származású, és a könyvben megosztja velünk az otthoni rend és a minimalizmus japán művészetét, amelynek segítségével könnyedén és hatékonyan lehet rendet teremteni az otthonunkban.
A könyvben a szerző bemutatja a „KonMari” rendszert, amelynek segítségével lépésről-lépésre kiüríthetjük és rendezhetjük az otthonunkat, és így harmonikusabb életet élhetünk. A könyvben fontos hangsúlyt kap a ruhák, könyvek, papírok, érzelmi értékkel bíró tárgyak és az otthoni tárgyak általános rendezése, és arra ösztönzi az olvasókat, hogy csak azokat a dolgokat tartsák meg, amelyek valóban boldoggá teszik őket.
A könyv sikere annak köszönhető, hogy az olvasók könnyen alkalmazható tanácsokat kapnak, és megértik, hogy a rend és a minimalizmus nem csak a tárgyak megszabadulásáról szól, hanem arról, hogy az otthonunkban olyan környezetet teremtsünk, amely boldoggá és harmóniában élhetünk.
Az „Rend a lelke mindennek” nem csak egy egyszerű könyv a rendről, hanem egy életmódváltás, amelynek segítségével az olvasók megtanulhatják, hogyan teremtsék meg az otthonukban a nyugalmat és harmóniát, és így a mindennapokat is boldogabbá és kiegyensúlyozottabbá tehetik.
Marie Kondo Rend a lelke mindennek c. könyve PDF-ben letölthető itt>>
Könyv formában, pedig a Moly.hu-n is meg tudod venni>>
Rend a lelke mindennek, ahogy egy szociológus látja
Hadd mutassak be egy nagyon okos, többdiplomás csajszit, FÜGEDI BEÁT (Beca), aki munkatársam és barátnőm is egyben. Ő szokott rávilágítani olyan dolgokra, amelyek a számomra nyakatekerten elvégezhető feladatok megoldásában segítenek. Rá mindig számíthatok. Ő hívta fel a figyelmem például a felkiáltójelek túlzott használatára. Érdemes rá odafigyelni (most jó a felkiáltójel?)! Mégis mindig vitatkozunk, úgyhogy akik hallgatnak bennünket, azt hiszik, hogy veszekszünk, csak azt nem értik, hogy min. Szerintem most is fogunk, de ezek a viták mindig építőjellegűek, és gondolkodásra serkentenek.
Itt olvashatjátok az ő expozéját (akármit is jelentsen ez a szó):
A szociológus válaszol: REND A LELKE MINDENNEK
De miért is? Ha rend van, a dolgok rendben mennek? Mi is rendesen végezzük a dolgunk, rendesen felöltözünk, rendesen dolgozunk, rendesen viselkedünk, rendesek leszünk másokkal, ezzel rendbe szedjük az életünk?
Egyáltalán, mi az a rend, és miért olyan fontos?
A rend nem más, mint maga a rutin, abban az értelemben, hogy mindent abban a rendben hajtunk végre, illetve helyezünk el magunk körül, ahogy azt mindig tesszük, illetve ahogyan azt mindenki teszi. A rend egyfajta szokvány. Így szoktuk csinálni. Így csinálták a szüleink, így csinálják a barátaink.
No de miért is jó ez?
Próbáljuk ki! Csináljunk valamit eltérően attól, ahogy szoktuk! Milyen érzés? Kényelmetlen, frusztráló, idegesítő? Vagy éppen izgalmas, érdekes, feszültséggel teli? Valóságos stresszhelyzet! De hát meddig lehet stresszben élni? A rend célja a biztonságérzet megteremtése. Az ember mindig tudja, mi fog történni. Hol találja meg a dolgait. Hogy a fehér ruhákat nem mossuk a pirosakkal, hogy naponta egyszer eteti a halakat az akváriumban, pontosan annyi eleséggel, amennyit azonnal elfogyasztanak. A rend egy biztonságos és élhető környezetet teremt.
Akkor a rend mindenre megoldást jelent. Vagy mégsem?
A rend sajnos nagyon sok dologra nem ad választ az életben. Ilyen a dolog a változás. A szokványok nem képesek választ adni egy megváltozott helyzetre, sőt konzerválják az állapotokat. A rend általában azt sem szereti, ha felülvizsgálják, vagy csupán megkérdőjelezik.
Általa tehát nem rontható el semmi, de nem is javítható meg. Ezen túl – lássuk be – a rendnek nincs szüksége értelemre. Oda teszem, ott van. Ezt csinálom, ez lesz. Hogy miért, annak a rend számára nincs jelentősége. Az egyéb diszfunkciókat, mint a pedantéria, a kényszerbetegségek és még sorolhatnánk, ne is említsük.
Keressük tehát a „jó” rendet. Amelyek könnyebbé teszik az életünket.
Neked milyen a „jó” rend?
F.B.
esztétikus és nagyon megnyugtató,mikor a felületek szépek és üresek,de iszonyúan idegesít,hogy semelyik fotelbe nem tudok leülni a kisbabával,hogy ringassam,vagy rázzam,hogy megnyugodjon vagy obb kedve legyen,mikor ordítva sír.Állni vele meg fárasztó egy idő után,mert hálistennek jó súlycsoportban és jó kondiban van Kornélka.Szóval nem túl előnyös pár köbméter cucc az ülőalkalmatosságokon.Amúgy minden rendben van 🙂
Sok embert az motivál, hogy mit fognak szólni a vendégek. Sokáig én is ezen görcsöltem, azután rájöttem, hogy azok a vendégek, akiknek a véleményétől tartok, már mindent láttak, és megszokták a káoszt (sokszor náluk is az van). 🙂
van szigorú rend és laza rend,az a lényeg,hogy ne kelljen semmit keresgélni,mert az nagyon idegesítő.Tudja vagy lássa az ember,hogy melyik tárgy hol van.,Persze ha vendéget várunk,szépen pakoljunk össze esztétikum és harmónia domináljon.A legeslegközelebbi barátainknál nem muszáj. (csak nehogy megbotoljanak,vagy megcsússzanak valamiben és elessenek) Lényeg az,ha nem is tökéletes az a rend,tisztaság legyen és jó levegő.
Elméletben jók vagyunk!
Véleményem: a rend is, mint minden relatív. Mindenkinek mást jelent. Más az egyik végletnek a „Monk” típusúaknak és mást a káoszban élőknek. Rend az, ami az egyénnek szükséges ahhoz, hogy a legoptimálisabban érezze magát az adott helyzetben. Ha erről a relatív rendről beszélünk, akkor és az egyént befolyásolja – még ha az a relatív rend másnak káosz is -, akkor csakis előnyös lehet, hiszen jobban érzi magát, ha jobban érzi magát, jobban sikerül minden. Hatékony, egyértelmű,világosan lát stb,stb. Ha valakinek alacsony a rend igénye és most sarkítok, káoszhoz szokott, és tegyük fel ezzel még hatékony is, nem biztos h. jó számára a rend bármilyen általánosan elfgadott fajtája, hiszen feltételezhetjük, h. az őt zavarja és rontja közérzetét. Tehát minden az egyéntől függ…és itt belép a pszichológia…….
Igazad van. Az a lényeg, hogy mi az igény. Én mindig szétdobálom a cuccaimat este, de reggel iszonyúan ideges tudok lenni emiatt. Akkot nyugszom meg, ha a felületek (ágy, föld, asztal, konyhapult) üres lesz vagy legalábbis rendezett. A fotelek, a polcok és a mosogató nem számiit.
Kórosan rendetlenek kérdezzék meg legigényesebb családtagjukat, hogy nekik mi a minimum, és ahhoz igyekezzenek alkalmazkodni. Ha nem sikerül, kérdezzék meg: „megmutatnád hogy kell?” – iigy meg is csinálják helyettük a rendet.
Legközelebb meg majd mondhatja, hogy hát egyszer már megmutattam!
Nem értek egyet az alkalmazkodjunk a másik minimumához elmélettel. A kulcsa itt is a konszenzus: mindenki elmondja mit szeretne, és mit tud vállalni. Ha valaki minimumot kér és a másik vállal csak ebből, az egyenes út a konfliktushoz (rosszabb esetben a mártír szerephez, vagy a pszichoszomatikus megbetegedésekhez). Egy közös háztartásban közösek legyenek a célok, és KÖZÖSEN tegyenek a tagok ezekért. És ebben sajnos nincs olyan, hogy „jaj, dehát ő nem tud segíteni, mert…”. Ugyanis az a tag, akit kivonunk, nem lesz tisztában azzal, hogy az igényszint, amit támaszt, mekkora energiabefektetés árán érhető el. Ezért az elvárásai sem lehetnek reálisak.
Szeretnék vitatkozni, de nem megy! Vagy mégis?
A minimum tényleg minimum, amiben meg kell egyezni. Nem nagy dolgokra gondoltam. Ha valaki számára az az alap, hogy naponta mindent mossunk le hipóval, az csinálja meg magának!
Saját példáim: a férjem mindent a helyére tesz, de ugyanezt (sajnos) nem reális elvárnia tőlem. Annak a minimális igénynek viszont igyekszek eleget tenni, hogy étkezések után pakoljam le az asztalt magam után. Próbálok olyan alaprendet biztositani, hogy mikor hazajön a munkából, megnyugodjon. Az én háklim a műanyagos szekrény. Teljesen kikészülök, ha be vannak hányva a dolgok, és rámborul minden. Én ragaszkodom ahhoz, hogy kör a körbe, szögletes a szögletesbe kerüljön. Természetesen méret szerint! Lehet, hogy beteges, de a békesség kedvéért ennyit ki lehet biirni.
Vagy csavarjuk vissza a kupakot a samponra, fogkrémre. A wc ülőke nem téma nálunk. 🙂