Mi motiválhat a rendre? 3. rész

(Bocsi Beca!)

Új gondolatokat indított el bennem a pszichológus hozzászólása „Vitatkozom” a szociológussal: Mi motivál a rendre?” bejegyzéshez. A pszichológus történetesen a szociológus és antikaotia főnöke. Bár a szociológust és engem (antikaotikát) két kisbaba (1-1 darab) kivont a forgalomból, a főnökasszony gondos szeme ellát távoli kis világunkba. Ő naponta „szórakozhatott” az élet „nagy” kérdéseiről szóló vitáinkon, bár visszazavarhatott volna rendetlen íróasztalainkhoz, hogy vita helyett dolgozzunk…

Érdemes elolvasni a pszichológus teljes hozzászólását, egyet is értek vele, én most csak erre a részre szeretnék reagálni:

„Én mindkettőtöket szeretlek a rendetlen íróasztalotokkal együtt, nem mondom, hogy nem zavart az elején, de megtanultam, hogy inkább nem nézek oda. Elfogadom, hogy nem vagyunk és nem is lehetünk egyformák, és ez így van jól.”

Azon gondolkoztam, hogy nekem mikor volt rendetlen az asztalom? Mert én mielőtt bármilyen munkába belekezdek, ahhoz mindent muszáj elpakolnom magam körül. Szellemi munkához kell a rend. Azért is idegeseit a saját magam által kreált kupleráj, mert lebénít!

Nemrég elolvastam két cikket:

• Miért lehet hatékony egy rendetlen íróasztal a munkavégzés során?
• Rendetlenségben könnyebb kreatívnak lenni

 „A Psychological Science folyóiratban közzétett tanulmánynak köszönhetően levont következtetések szerint az a legkedvezőbb, ha egy projekt megvalósításának kezdetén, olyan íróasztalon dolgozunk, amelyen nagy a rendetlenség, a vége felé viszont olyanon, ahol takaros rendben sorakoznak a tárgyak.”

Ekkor világosodtam meg, hogy én pont fordítva működök: először rend, majd mivel nem tudok egy csapásvonalon maradni (azaz fókuszálni), ezért párhuzamosan több projektet kezdek futtatni. Új ötleteim támadnak, amelyekbe azonnal belekapok. Szaporodik a tennivaló, a be nem fejezett projekt, a papírhalom. Mivel teljesen belemerülök a munkába (vagy a beszélgetésbe), és persze enni is a klaviatúra felett eszek, nem érzékelem a rendetlenséget. A nap végén mindig elpakoltam. Kivéve, ha másnap be kellett adni a pályázatot, és már kötegekben álltak a papírok. Mentségemül szolgál, hogy minden pályázat időben be lett adva. Mentegetőzésben amúgy is profi vagyok. Most még tudományosan alá is támasztottam, hogy a szociológus és én mekkora zsenik vagyunk a káoszban, ami úgy tűnik létezett! J

Jó éjszakát, reggelt, napot!

antikaotika

Van már hírlevelem és fórumom. Az egyikre fel kell iratkozni, a másikhoz be kell regisztrálni! Persze ha érdekel…