Biztosan ismered a női lélek egyik tipikus megnyilvánulását:
Csak még egy pár cipő!
De cuki ez a táska, ennek nem lehet ellenállni!
Én is nagyon szeretem a szép dolgokat, de nem vagyok táskagyűjtő. Az a lényeg, hogy minden ruhához és alkalomhoz legyen egy táska, ami illik. Nem kell minden színből és árnyalatból, mert úgysem fogod mindet használni. Ha meg igen, akkor abból is csak baj származik.
Ha nagy táskagyűjtő vagy, akkor biztos ismerős a szituáció, amikor a pénztárnál állva döbbensz rá hogy a pénztárcádat a másik táskádban felejtetted!
Én jelenleg két táskát használok felváltva, és előfordul, hogy párhuzamosan mindkettőbe pakolok: az egyikbe kerül a telefon, a másikba a kulcscsomó, aztán ami kell, kiveszem az egyikből, átteszem a másikba, majd fogom az elsőt, és később csodálkozok, hogy világosan emlékszem, hogy azt a nagyon fontos valamit bepakoltam.
Igen, a másik táskába…
Ha feleslegesen felhalmozó táskagyűjtő vagy, akkor itt egy kis KIHÍVÁS!
Számold meg a táskáidat!
Tedd fel magadnak a kérdést: tényleg mindre szükségem van?
Amelyiknek szakadt a bélése, pántja, kopott, rossz a cipzárja, azt dobd ki a kukába! Úgyse fogod megjavíttatni, akármilyen drága volt. Előtte azért nézd át, mert lehet, hogy kincseket találsz benne.
Amelyik divatjamúlt, tűnjön a házból! Kivéve, ha muzeális érték (és nem csak te tartod annak).
Most mennyi maradt?
Oké!
A maradékot nézd át, van-e olyan, amelyiket valamelyik barátnőd nagyon dicsért, és mostanában nem használod: add oda neki! Ne fájjon a szíved érte! Te is boldog leszel, ha látod az örömet az arcán az ajándékod láttán.
Adhatsz szomszéd- vagy rokonkislánynak is a táskáidból, ők odavannak a felnőttes csajos cuccokért!
Tovább szelektálunk:
Van olyan táska a birtokodban, amelyet nem használtál legalább három hónapja? Kegyes leszek: vidd fel a padlásra egy zsákba. Írj rá egy dátumot, pl. 2016.03.30. Ha addig nem nyitod ki a zsák száját, akkor úgy ahogy van, szabadulj meg tőle (lomtalanitás, ruhaosztás, stb.)
Most számold meg, mennyi táskád maradt!
Ha tetszik, akkor oszd meg a táskagyűjtő barátaiddal!
Legközelebb a női táska rejtelmeiről írok.
Jó szelektálást! Végezetül egy kis dalt hadd küldjek a táskagyűjtő ismerőseimnek:
Fűszertartó – egyszerű és nagyszerű. A fűszerek elrendezéséhez elég egy kéz is, a másik a kamerázáshoz kell. Éljen a KIWI 2000! Minimál-dizájn, kis helyen is elfér ez a fantasztikus újítás.
Múlt héten elkészítettem életem első videoblog bejegyzését. Mivel a laptopon a webkamerát nem tudtam beállítani, ezért mobillal vettem fel ezt a fantasztikus. Menet közben a számítógépemet is hasznosítottam: tökéletes volt telefontámasznak. Nem vágtam, nem vettem újra, ez így jó, ahogy van: a maga primitív formájában. Remélem, hogy ezen a területen is sikerül fejlesztenem technikai tudásomat, és hamarosan leforgathatom a Mátrix 4-et a konyhában.
Eleged van a szanaszét szóródó fűszerekből, utálod a retro-dizájnos fűszertartókat? Nincs pénzed drága csillogó tárolókra? Az üvegek állandóan felborulnak, és összetörnek? Egyébként sincs helyed semmire?
Akkor a KIWI 2000 fűszertartó pontosan neked készült! Törhetetlen, kis helyen is elfér, szinte ingyen van!
Hogy mennyi?
9 999 999 Ft.
Igen jól hallottad! Csak most! Csak neked!
Ajándék hálóval! Bocsi: a kiwit kidobtam. Vagy nem kellett volna?
Nézd meg itt: Fűszertartó antikaotika módra
Van aki, még nálam is kisebb helyen tárolja a fűszereit, ez kicsit tökölős megoldás, de utazáshoz jó.
Eredetileg videó üzenetnek szántam a mostani – Félek felvenni a telefont című – írásomat, csak félek, hogy mi lesz, ha meglátják, hogy hogy nézek ki, leégetem magam, rendetlenség van, piszkos a fal… Nem. Igazából időt akartam megspórolni, de a Java alkalmazást frissíteni kell, ami tovább tart, mintha legépelném az üzenetet.
Egy őszinte vallomás
Szóval, jó pár éve rettegtem attól, hogy mi lesz akkor, ha a főbérlő felhív, és kiderül, hogy nem fizettem be a rezsiszámlákat. Ez még Budapesten volt. Az albérleti díjat mindig időben odaadtam. Becsületes képemet látva szegény főbérlőm nem is sejtette, hogy a számláim csak halmozódnak – halmozódnak elrejtve egy doboz mélyén. Úgy alakult az életem, hogy a kisbabámmal egyedül maradtam az albérletben, apám meghalt, és a GYED lett az egyedüli forrásom, na meg a családi. Nem akarok senkit hibáztatni, mivel korábban nem figyeltem a villogó sárga fényekre, vak voltam, és szerelmes, a tényeket pedig eltakarta a lila köd.
El akartam költözni, de nem akartam adósságot hagyni a hátam mögött. „Jóakaróim” azt mondták:
Ne fizessél semmit, csak költözzél el, úgysem tudja rajtad behajtani a tartozást senki. A te helyzetedben ez érthető!
Tudtam, hogy ezt nem tehetem, már így is rémálmok gyötörtek. Ha megláttam a kijelzőn a főbérlőm nevét, idegesen kinyomtam.
Aztán egyszer csak eszembe jutott az üldözéses álom, amelyet már elmeséltem korábban.
MEGVILÁGOSODTAM!
Az én ellenségem, aki üldözött a tartozással szembeni félelem volt, valamint az, hogy ezt el merjem mondani. Tudtam, hogy nem menekülhetek mindig, mert egyszer úgyis elkapnak.
Hogy győzhetek?
Ha szembefordulok az ellenséggel.
Kinyitottam a titkos dobozomat, elővettem és rendbe raktam az összes számlát, majd elkezdtem összeadni a számokat. Majdnem lehidaltam: a 27 négyzetméteres kulipintyóra kb. 300 ezer forint tartozás jött ki.
Most mi lesz? 70 ezer forintos GYED-ből hogy fogom mindezt kifizetni?
Nekiültem, és kidolgoztam egy stratégiát:
Elmegyek dolgozni, lesz egy jó kis jövedelmem.
Kapok családi pótlékot és GYEST.
Ennyiből élek meg.
Ennyit tudok tartozásba törleszteni.
Így is egy évig kell majd törlesztenem. Egy kicsit megnyugodtam.
Eldöntöttem: Nem félek felvenni a telefont!
Majd egy nagyon bátor lépésre szántam el magam:
Felhívtam a főbérlőt.
Kértem, hogy jöjjön el. Mindent elmondtam neki őszintén. Csak pislogott, mint béka a kocsonyában. Nem tudom, min lepődött meg jobban: azon, hogy mennyivel tartozom, vagy azon, hogy meg akarom adni a tartozásomat!
A történet folytatása még csodálatosabb, azt majd később írom le. A vége hepiend, mivel tényleg mindent kifizettem.
Amitől legjobban rettegsz, azzal kell szembefordulnod!
Töltsd ki a LEGYŐZÖM A FÉLELMEIMET feladatlapot! Ezzel megteszed az első lépést a félelmeiddel szemben!
Hogy lehet legyőzni a rendetlenséget? Működik az 5 pont?
Hogy lehet legyőzni a rendetlenséget? Ez mindig a nagy kérdésem, a másik mellett, hogy: hogyan kell normálisnak lenni? – ez utóbbit barátaim tanácsára feladtam… Szóval marad az 1. nagy kérdés, amelyet küszködő sorstársaim is gyakran feltesznek naponta. A legegyszerűbb válaszok 5 pontban:
Legyen mindennek pontos helye, ahová visszarakod szépen a dolgaidat!
Csináld meg a NAGY RENDET, és azután ezt már csak fenn kell tartani!
Legyen elég tárolód, és szabadulj meg minden felesleges holmitól!
Egyszerre csak egy dologgal foglalkozz, azután pakolj el magad után!
Ne hagyd, hogy a tárgyak csak úgy kiessenek a kezedből, hanem amit megfogsz egyszer, azt vidd a helyéig (lásd 1. pont)!
Ezek valóban nagy igazságok, de pontosan annyit érnek, mint amikor azt tanácsolják az alkoholistának, aki szabadulni akar függőségétől, hogy: – a válasz egyszerű: NE IGYÁL TÖBBÉ ALKOHOLT!
Vagy a súly problémával küszködőnek: MOZOGJ TÖBBET, ÉS EGYÉL KEVESEBBET!
Mindez így is van! De valljuk be, mindannyiunk életében van olyan terület, amely nem úgy működik, mint ahogyan a nagykönyv szerint működnie kellene, pedig tudjuk a választ!
Ilyenkor be kell ismerni, hogy segítségre van szükségünk! Erre valók a barátok, a szakemberek és a szakkönyvek, illetve az „anonim alkoholista” sorstársak!
A legfontosabb az ELSŐ LÉPÉS. Addig hagyjuk a másodikat-harmadikat, ameddig az ELSŐ LÉPÉSIG nem jutottunk el. Ez mindenkinél mást-és mást jelenthet. Számomra ez a megfelelő MOTIVÁCIÓS SZINT elérése.
1.LÉPÉS: RÁHANGOLÓDÁS a mínusz 5-ről (mínusz 100-ról) eljutni a 0-ig.
Bizony ez a legnagyobb bajunk, hogy nincs hangulatunk takarítani. Minél nagyobb a kupleráj, annál lehetetlenebbnek tűnik a feladat. Pedig tudjuk, hogy csak el kell kezdeni, viszont ehhez kell a legnagyobb lelkierő.
Ami NEM motivál:
Az olyan „kedves” beszólások, mint:
Nézd meg bezzeg Kis Piroska milyen házias, nála mindig ragyog minden! Te miért nem tudsz olyan lenni, mint ő?
Nem igaz, hogy nem tudsz elpakolni magad után!
Hogy lehetsz ilyen rendetlen?
Micsoda trehány vagy lány/asszony létedre!
Egész nap ráértél itthon, miért nincs rend? (De jó, hogy az én férjem nem szokott ilyenekkel piszkálni!)
Más dolgod sincs, csakhogy takaríts!
És az sem segít a helyzeten – bár kétségtelenül megnyugtat – amikor tényleg barátságosan vigasztalnak:
3 gyerek mellett mit akarsz? (Bár mindent rájuk foghatnék!)
Jó, de te csinálsz más hasznos dolgot is.
Trehány vagy, de így szeretünk!
A zseni átlátja a káoszt is.
Hol van itt rendetlenség? – mondja anyu, miután a gyerek fürdőkádját a legnagyobb természetességgel gondosan elhelyezi a kabáttartó fogason, mert hol máshol is lenne a helye…
Mi az, ami motiválhat?
egy jó könyv a témában
egy segítő barát vagy családtag, aki elkezd veled takarítani
Engem az motivál a legjobban, ha vendégeket várok. Ez tényleg csodát tesz az emberrel! Hirtelen szárnyakat kapok, és viharos sebességgel elkezdek hatékonyan takarítani. Vajon miért nem megy ez máskor?
EZT KÉRDEZEM TŐLED IS…
Ne add fel, ha még nem is tudod, hogy lehet legyőzni a rendetlenséget!
Nagyon aranyos program. Feliratkozol egy hírlevélre, és 30 napon keresztül megkapod az aznapi feladatodat. Én mindig, amikor reggel felnyitottam a laptopomat, az ő levelét olvastam el először akkora izgalommal, mint egy gyerek, aki várja a Mikulást.
A blogjához tartozó hozzászólásokat nézve, rájöttem, hogy nem én vagyok a leggázabb a rendrakás területén! Annyit elárulok, hogy csak a második napon kell arra a szintre eljutni, hogy „öltözz fel & szedd rendbe magad!” – ilyenkor még nem elvárás az ágy rendbetétele!
A weboldal SÜTIKET használ, amiket SAJNOS nem lehet MEGENNI, de segítenek a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalam további használatával jóváhagyod, hogy sütiket (magyarul cookie-kat) használjak.OkAdatkezelési szabályzat
Hozzászólások mostanában