Térjünk a tárgyra: ha lusta vagy elolvasni, meg is hallgathatod. A Háztartási túlélőkönyv az egyik kedvenc olvasmányom. Ezért hanganyag formában is rögzítettem pár részt.
Két éve decemberben az egyik barátnőm izgatottan jött hozzám:
– Már megvan a karácsonyi ajándékod! Nagyon fogsz neki örülni! Odaadhatom hamarabb? Majd hadd kérjem már el én is, légyszi’!
Megkaptam a Háztartási túlélőkönyvet, ami tényleg nagyon hasznos, olvasmányos és szórakoztató mű. Olyannyira, hogy folyamatosan elkértük, és visszakértük egymástól. Rengeteget tanultunk belőle, és jó néhány trükköt sikeresen alkalmazunk azóta. Veled is szeretném most megosztani, de inkább felolvasom neked, minthogy kölcsönadjam!
Van élet a házimunkán túl?!
Ha úgy érzed, hogy az otthoni teendőknek soha nincs vége, nem tudsz megbirkózni a bevásárlással, a főzéssel, a takarítással, a mosással, és mindent egyedül kell csinálnod, akkor ez a könyv Neked szól! Rengeteg tippet, ötletet, tanácsot kaphatsz:
hogyan tudod minimális ráfordítással tisztességesen elvégezni a házimunka javát
hogyan főzhetsz hetente egyszer úgy, hogy abból sok étkezésre jusson
hogyan tüntesd el tervszerűen a szennyeshegyeket
hogyan állíts fel életed minden területén fontossági sorrendet
hogyan tűzz ki megvalósítható célokat
hogyan bízd a családtagokra az otthoni feladatokat
Ha nem a házimunkába akarod fektetni az összes energiádat és szabadidőt is szeretnél más tevékenységek számára, akkor válassz egyszerű, hatékony megoldásokat, hogy azután olyan tevékenységeknek szentelhesd magad, amelyeket fontosnak tartasz és élvezel!
Nem kell tökéletesnek lenni, csak meg kell fogalmazni, hogy mi a fontos az életünkben. Ha takarítasz, melyiket választod?
GYORSASÁG?
vagy
ALAPOSSÁG?
A kettő együtt nem működik!
Hallgasd meg a bevezetőt gyönyörű, bársonyos hangomon!
Túlélő háztartás. Egyszerűen jobb – jobb egyszerűen. Mit jelent ez?
Reagálok az írásodra. Igazából már telefonon is megbeszéltünk pár dolgot.
„Senkire nem húzhatunk rá olyan motivációkat, melyeket nem képes belsővé tenni”
A gyerekekre, alkalmazottakra néha muszáj. Az ideális tényleg az lenne, ha a külső motiváció belsővé alakulna. Ugyanakkor meg kell tanulni alkalmazkodni is. Már korábban vitatkoztunk azon, hogy szerintem egy családban meg kell határozni azt a minimumot, amit a „legrendesebb” családtag elvár. Nálunk a férjem a legrendesebb. Sok mindent megcsinálok (na jó ez túlzás), amit szeretne, de nem belső motiváció alapján, hanem mert neki fontos. Ezek olyan jelentéktelen dolgok, hogy miért is ne hozzam meg neki az áldozatot? Vagy bárkinek.
Volt egy vicces, de nagy kudarcélményem. A gyerekszobában eluralkodott a káosz. Hajnikával, a 9 éves lányommal órákig pakoltunk, szelektáltunk, tisztogattunk. Amikor végeztünk, nagyon boldog voltam, hogy milyen kellemes lett a szoba, végre lehetett játszani a készletekkel, amelyek visszakerültek a helyükre a dirib-darabkákkal.
Megkérdeztem Hajnikát:
Ugye, mennyivel jobb így a szoba? Te is biztos jobban érzed magad a rendben.
Nekem anya teljesen mindegy… – mondta közönyösen, flegmán.
Teljesen leforrázott. Ez a nem kívánt családi örökség újabb megnyilvánulása. Hát mit tegyek?
Marad a külső motiváció: addig nincs mese, számítógép, stb., amíg össze nem pakolsz kislányom!
„… az eszköz általi motiváció is csak addig él, amíg az eszköz használata fenntartja az érdeklődésemet. Például semmilyen konyhai eszköz nem fog rávenni, hogy főzőcskézni kezdjek itthon, ha egyébként nem szeretek főzni, bármennyire könnyíti meg az ételek elkészítését”
Szerintem van olyan eszköz, ami megszerettethet egy bizonyos dolgot. Mondtad, hogy a kenyérsütő géped is csak pár hónapig volt érdekes. Abban megállapodtunk, hogy kenyeret nem muszáj sütni, de takarítani mégiscsak kell néha. Ehhez kell megtalálni a megfelelő eszközt. Ezt a témát még nem fejeztük be…
Nekem az időzítő olyan szinten bevált, hogy el sem hiszem. Mi volt eddig velem? Miért takarítottam egész nap, és miért vett körül a szűnni nem akaró káosz? Mert egyszerre akartam mindent: alapos lenni és gyors. Na, ez is megér majd egy misét.
Amióta a nagy nyilvánosság elé kitettem a szégyenemet, azóta mindig stopperre takarítok. Minden reggel szétnézek, és az időmhöz és a rendetlenség fokához beállítom: 5 perc, negyed óra, fél óra. Ma 1 órát állítottam be, és a lényegre fókuszálva megcsináltam mindent: mosás, viharos pakolás, porszívó és felmosás minden helyiségben. Amikor végeztem, még maradt 5 percem, de azt már hagytam, mert sírt a kisbabám. Azt hiszem, hogy ezt az eszközt nem fogom megunni, mert bevált!
A kedvenc idézetem tőled:
„Amire konkrétabb választ tudok adni: hogy engem mi motivál a rendre. Ezen nekem is el kellett gondolkodnom, és végül a következőre jutottam: semmi. Utálok rendet rakni, és semmivel nem tudtok rávenni, hogy megcsináljam!” – Éljen Beca, a hős, aki bevallja!
Azért látom, hogy téged is sok minden motivál a rendre:
a kisgyerek porallergiája
vendégvárás
helyhiány
valamit a takarításnál is jobban utálsz – erről muszáj lesz beszélnünk a jövőben!
Amit a tárgyak eldugdosásáról írtál, az a vágyálmom: ne legyenek szabadon elhelyezett vackok (csak ha nagyon dekoratívak), mindent elsüllyeszteni, tárolókba tenni. Aki nézi a csiricsáré honlapomat, biztos csodálkozik, mert a minimalista stílus tükrözné ezt leginkább, ami ugye nem jellemző rám…
A motivációkutatást rád bízom, vagy megkeresem a Pszichológust, így nagybetűvel…
a-p j (antikaotika)
Mint látod, már van FÓRUMOM is! Téged mi motivál a rendre? Kérlek, oszd meg a tapasztalataidat!
Ez még egy nagyon új bővítmény, lehetnek gondok. Észrevételeidet ezzel kapcsolatosan írd meg az antikaotika facebook oldalon
Legutóbb ha azon szörnyülködtél, hogy lehet 6 perc alatt kitakarítani egy szobát, akkor ezt a bejegyzést el se olvasd, mert egy olyan olvasmányt osztok meg, amely azt mutatja be, hogyan lehet 15 perc alatt az egész házat kitakarítani. Ezt csak végszükség esetén ajánlom. Mivel az írás angol nyelvű, kicsit szabadon lefordítottam a lényegét megtoldva saját gondolataimmal:
Fürdőszoba:
vécéülőke gyors áttörlése (gondolj a fiúkra is!)
mosdókagyló gyors áttörlése
ha van függöny a kádnál, zuhanynál, húzd el! Sőt be is pakolhatod, ami szanaszét van, ha nincs függöny: gyors zuhany
Nappali:
Szöszök, hajak eltávolítása (ha csak ennyi a gond, elmaradhat, de az állatszőrtől sokan irtóznak, javaslok esetleg egy kis hangulatvilágítást, nappal pedig sötétítést)
Rázd fel a párnákat az ülőgarnitúrán! (minek?)
Egy nagy kosárba, zsákba vagy dobozba dobálj minden oda nem illő kacatot!
Konyha
Szedd össze egy másik kosárba, zsákba vagy dobozba azokat a cuccokat, amelyektől a konyha rendetlennek tűnik (én ilyenkor csak az asztalt takarítom le, mert úgyis kajával vonom el a figyelmet a dzsuváról).
Előszoba
újabb tároló, amelybe bedobálhatod a szanaszét hagyott cipőket, újságokat, leveleket, táskákat
Mosókonyha
Ürítsd ki a macskaalmot (akárhol is legyen, ha már bent él a jószág)!
Hálószoba
Hajítsd be a három tárolónyi vackot, és csukd be az ajtót (inkább zárd be)!
A hely, ahová leülteted a vendégeket:
gyors porszívózás
töröld le a TV és a hifi környékét, ha használjátok (nem árt porszívózás előtt)!
Végül légfrissítővel fújd be a kritikus helyeket (vagy szellőztess)!
Ha van jobb ötleted, oszd meg a blogom hozzászólásában!
A kérdés, hogy mennyi időt akarunk takarításra szánni. Ezt az időmennyiséget kell elosztani a helyiségek számával, ami Jana példájában 11. (Ilyenkor örülök, hogy nem lakunk nagy házban).
1 óra takarítás / 11 szoba = 6 perces időzítő
2óra / 11 szoba = 11 perces időzítő
3 óra / 11 szobával = 16 perces időzítő
A szerző javasol némi koffeinbevitelt, zenét és egy pár edzőcipőt a jobb teljesítmény elérése érdekében. A takarítószerek összerakása után, nincs is más hátra, mint beállítani a telefonon a stoppert.
A módszer nem tűnik rossznak, de ennyi helyiségnél 1 óra nem tudom, mire elég. Reálisnak ebben az esetben a 3 óra tűnik, hacsak nem egy szuper rendes kégliről van szó, ahol csak egy-egy tárgyat kell arrébb rakni. Azt sem tudom elképzelni, hogy mit lehet elvégezni 6 perc alatt a konyhában… Mivel a helyiségeket nem egyformán használjuk, és nem egyforma a méretük, ezért szerintem nem muszáj ugyanannyi időt szánni mindenre. A terasznak lehet, hogy elég egy gyors söprés, de a nappali, amit mindenki használ, vagy a konyha, ha főznek és esznek benne, egy kicsit több időt igényelhet. Az sem fontos, hogy mindent egyszerre takarítsunk ki rekordidő alatt.
Kíváncsi vagyok, mi a véleményed erről?
antikaotika
A következő alkalomra kösd fel a gatyát, mert 15 PERC alatt fogjuk rendbe rakni az EGÉSZ HÁZAT!
Minden embernek vannak titkai, rejtegetnivalói. Én mindig szégyelltem a rendetlenséget és a koszt, ami körülvesz. Tizenévesen attól rettegtem, hogy rám talál a fehérlovas herceg, hazakísér, majd belép a bejárati ajtón, és a love story véget ér. Az első udvarlómat nem is engedtem csak a kapuig. Szabadkoztam, hogy nálunk milyen rendetlenség van, mire ő azzal „vigasztalt”, hogy mindegy hogy milyen az udvar, ha bent rend van. (Köszi!) Természetesen elfelejtkeztem az okádék udvarunkról, hogy azt viszont simán átlátja, és ezt teljesen figyelmen kívül hagytam, mivel annyira eltörpült a házban uralkodó káosz és mocsok mellett. Gondolhatod, mennyire tett ez jót az önbizalmamnak… Szerencsére annyira untuk egymást, hogy az egész kapcsolat idő előtt elhalt. Még egymás kezét sem fogtuk meg soha. Ő azt mondta, hogy majd hív, de nem hívott fel többé, amit nem is bántam. Később (kb. 15 év múlva) sikerült egy kis borsot törni az orra alá! Véletlenül összefutottunk. Megszólítottam:
Emlékszel még rám?
Ö-ö-ö igen! – válaszolt zavartan
Nem hívtál fel, pedig vártam! – adtam a sértett szerelmest. Szegény nem tudta, hogy már nem vagyok az a csendes, szerény kislány, aki voltam. És csak hebegett-habogott összevissza.
Nyugi, csak vicceltem! – mondtam nevetve, majd mentem vidáman a dolgomra. Ő meg ottmaradt céklavörösen.
Vigyázni kell velem, mert ellenállhatatlan kényszert érzek a feldobott labda lecsapására!
Ha valami pikáns történetre vártál, ki kell, hogy ábrándítsalak. Beavatlak viszont a mai szégyenembe. Borzalmas a rendetlenség az egész házban! Mondhatom, hogy el vagyok havazva, ami igaz is, de nem indok erre: szennyes és tiszta ruhák átláthatatlan halmokban, kakás pelenkák mosható és eldobható változatban a földön szanaszét (de gondosan összegöngyölgetve, nehogy elcsússzunk rajta), fenyőtüske, morzsa, szemét, cipők, játékok mindenütt – és mindez csak a szobánkban. A konyhát most hagyjuk. Készítettem fotókat is erről- íme:
A képek sokkal idillibbek, mint a valóság, és nem ez a szoba legrosszabb állapota, arra viszont alkalmas, hogy ne tudjak nyugodtan pihenni benne. Pedig eldöntöttem, hogy vasárnap pihenni fogok. Ebből annyi valósult meg, hogy ebéd előtt és desszertkészítés helyett inkább ledőltem aludni, annyira kimerült voltam, pedig folyamatos volt a gyerekzsivaj a házban.
Észrevettem magamon, hogy a rendetlenség látványa is kiveszi belőlem az energiát, amelynek következménye, hogy nem lesz erőm takarítani. Ha pedig nem szedem össze magam, akkor, a káosz fokozatosan beborít, és kezdődik a depizés.
Már több helyen is olvastam arról, hogy milyen jó dolog az időzítő alkalmazása a házimunkában. Eddig mindig hülyeségnek gondoltam, természetesen úgy, hogy nem próbáltam ki stopperrel. Ez nem ugyanaz, mint amikor beírom a szobatakarítást az órarendembe 8:00-8:30-ig (amit egyébként képtelen vagyok alkalmazni). Az ilyen órarendezésnek nálam az lesz a következménye, hogy vagy a szoba marad rendetlen, vagy elcsúszok az idővel, és 1 óra lesz belőle, borul a napom, kudarcélmény, frusztráció.
Azután eszembe jutott, hogy mi is történt tegnapelőtt, amikor a férjem szólt, hogy fél óra múlva ITT LESZNEK A VENDÉGEK. Azt tudtam, hogy mindenre nem lesz időm, kattogott az agyam, hogy mi a legkritikusabb: a WC. Sokan ódzkodnak idegen helyen a mosdó használatától, de azért ez gyakran elkerülhetetlen. Mint mindent, az undorító budi látványát is meg lehet szokni, pláne ha valaki pottyantóson szocializálódott. Ilyenkor azért lepattan a szememről a hályog, és belevetem magam a sűrűjébe, kitisztítottam, és lefertőtlenítettem a terepet. Ha már elkezdtem, nekiestem a fürdőszobának is. Percek alatt megszületett a LÁTSZATREND (hogy igazoljam Szociológus barátnémat).
Ez adta az ihletet: mi lenne, ha negyed óra múlva betoppanna a szobába egy illusztris vendég, mondjuk te. Negyed óra az 15 perc, beállítottam a stoppert, és mielőtt startoltam volna, értesítettem a tervemről a családomat, és kértem, hogy erre a kis időre szakadjanak le rólam. Ez nem is olyan egyszerű téli szünetben 3 kisgyerekkel, akik folyamatosan rajtad lógnának vagy ugráltatnának. A kisbabának ez még megbocsájtható, de rá is érvényes a „csitu van szitu”.
IDŐZÍTŐ START:
szennyes a folyosóra, válogatás nélkül tiszta ruhával keverve
téli cuccok benyomva a helyükre
szemét kukába
játékok átdobálva a gyerekszobába (ő bajuk, minek hordják át)
Babacuccok kiságyba süllyesztve
cipők, papucsok cipős szekrénybe hajítva
ágy: gyors igazítás
és igen – porszívózás: szőnyeg felületesen + fenyőtüskék, porszívó elrakás
bútorigazítás
ránéztem az időzítőre: még van pár pillanat: gyors ragacstörlés a konvektorról: a ragacs eltűnt, a folt maradt, és megszólalt a stopper: VÉGE
Az eredmény: megnyugtató rend, heves szívdobogás, izzadás, egy kis endorfinlöket, szóval ez felért egy jó kis kardioedzéssel. Annyira örültem, hogy 15 perc FÓKUSZÁLT munkával ekkora változást lehet elérni, hogy már mentem is a konyhába elkészíteni a jól megérdemelt desszertet, amit délelőtt még átgondolni is képtelen voltam.
Elmondhatom: az időzítő használata jobb mint a drog, és még motivál is. Alkalmazni fogom más területen is.
Most már nyugodtan betoppanhatsz a szobába, le is tudsz ülni. Sajnos a krémtúrót megettük.
A weboldal SÜTIKET használ, amiket SAJNOS nem lehet MEGENNI, de segítenek a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalam további használatával jóváhagyod, hogy sütiket (magyarul cookie-kat) használjak.OkAdatkezelési szabályzat
Hozzászólások mostanában