Szerző: antikaotika | szept 17, 2015
Ezért fontos a zsebpénz
(Gyarmati Orsolya írása)
Egészen addig, amíg nem rendelkeznek saját forrásokkal a gyerekek, nem fogják érteni, mi mennyit ér, és azt sem hiszik majd el nekünk, hogy milyen gyorsan el lehet költeni a nagy nehezen, heteken át összekuporgatott pénzt. Ezért jó ötlet a zsebpénz.
Gyakorló szülőként mindannyian gyakran tapasztaljuk, hogy ha a gyerekeink bárhol, bármikor meglátnak valami megvehetőt, azt azonnal meg is szeretnék kapni. A pénz fogalma, értéke, a fizetés azonban olyan dolgok, amelyek megértéséhez igencsak sok időre van szükség. Hogy hányszor kell elmantráznia egy szülőnek az olyan mondatokat, mint „nem, nem veszünk még egy Pókemberes ragacsot, nem fogjuk hülyeségekre költeni a pénzt” vagy „Van már otthon három lila hajú Barbie-d, ugye nem gondolod komolyan, hogy kaphatsz még egyet?”, illetve a teljesen szélsőséges „Mit gondolsz, anya tárcájában csak úgy magától terem a pénz?”, mire a gyerekünknek derengeni kezd valami arról, mit is jelent az, hogy adni és venni, dolgozni, és azért fizetést kapni, beosztani, spórolni, okosan költeni, fontossági sorrendet felállítani.
Nyilvánvaló, hogy a gyerekek minden máshoz hasonlóan a pénzkezelést, a pénzhez való hozzáállást is az otthoni minták alapján sajátítják el. Figyelik, mit teszünk a bevásárlókosárba, hol vásárolunk, hogyan fizetünk a boltban és mennyit, hogyan beszélünk a pénzről és egyáltalán: milyen a hozzáállásunk az anyagiakhoz. Viszont egészen addig, amíg nem rendelkeznek saját forrásokkal, nem fogják érteni, mi mennyit ér, és azt sem hiszik majd el nekünk, hogy milyen gyorsan el lehet költeni a nagy nehezen, heteken át összekuporgatott pár száz forintot, ami pedig olyan soknak tűnik (mert nagy kupac és hangosan csörög).
Mikor adjunk zsebpénzt először?
A zsebpénzt akár már 4-5 éves korban be lehet vezetni. Ez első látásra talán korainak tűnik, pedig minél hamarabb elkezdjük, annál természetesebb lesz gyerekünk számára a piszkos anyagiak kezelése, és annál hamarabb tanulja meg azokat a buktatókat is, amik kicsiben még feldolgozhatóak, felnőttként viszont nagyon is komoly problémákat okozhatnak. Kifejezetten jó például, ha megérzi, hogy a szuperfantasztikus csillogó tetkó-készletre, avagy a távirányítású kisautóra hónapokig félrerakott pénz úgy, ahogy van elpárolog, ha időközben szembejön egy kihagyhatatlan sötétben világító homokozókészlet (nem mind arany, ami fénylik – ugye, ugye?).
Reklámok: a csábítás sötét oldala
A reklámok minden szülő ellenségei, mivel óriási hatással vannak a gyerekekre, hiszen pontosan azt közvetítik, amit nekünk, felnőtteknek az összes szemránckrém, ablaktisztító, arcszesz és joghurt: akkor leszel boldog, népszerű, egészséges, ha ezeket megveszed. Mi felnőttek is gyakran elcsábulunk (de, igen, még akkor is, ha nem valljuk be), hát még a gyerekek. De nézzük a dolog hasznos oldalát: ha a gyerekünknek van zsebpénze, amit elkölt néhány a tévében látott, azonnal elromló és élőben már egyáltalán nem is olyan izgalmas játékra, aztán szomorkodva rázogatja a malacpersely alján árválkodó néhány pénzérmét, akkor saját bőrén (ami alatt nincs pénz) tanulja meg, mikor mire érdemes kiadni egy-egy összeget.
Mennyit érdemes adni?
Olvasd tovább az eredeti cikket itt: Ezért fontos a zsebpénz
Forrás: http://mno.hu
Szerző: antikaotika | szept 16, 2015 | ÉRTÉK, TIPPEK
Zsebpénz a gyereknek – 1. rész: Vedd meg anya!
Vajon jár a zsebpénz a gyereknek, vagy meg kell dolgoznia érte? Takarékoskodik vagy tékozol? Az irreálisan drága játékokat is megkaphatja? Ez nagy részben attól függ, hogy mire neveled.
Biztosan te is találkoztál már a bevásárlóközpontokban csokoládéért vagy játékért hisztiző gyerekkel (mondjuk a sajátoddal) . Ez az apróságoknál természetes, de egy iskoláskorúnál elfogadhatatlan.
Még én is általános iskolás voltam, amikor elindultunk tanszereket venni. Emlékszem, hogy mennyire megrökönyödtem, amikor egy 12 éves forma lányka követelőzött az anyukájával szemben:
- Nekem akkor is kell ez a táska!
- Nem érted kislányom, hogy ez drága? Nem engedhetjük meg magunknak. Egyébként is tavaly már kaptál egyet.
Utána jött a hiszti. Legszívesebben felrúgtam volna a nem is kicsi gyereket, látva a szegényes öltözetű anyja tehetetlenségét, míg őkényessége márkás ruhákban majomkodott.
Ma már nem a kislányt rúgnám fel, hanem az anyjának adnék egy kis kiképzést.
ALAPPROBLÉMA
- A gyerek lehet, hogy egyke volt, ezért elkényeztették
- Természetesnek vette, hogy mindent megkap
- Ha mégsem, akkor a hiszti mindig beválik.
- Az is természetes volt, hogy az anyja nem költ magára
A gyerekeknek mindig az a természetes, ami körülveszi őket!
MEGOLDÁS
Meg kell tanítani a gyerekeket arra, hogy:
- mindennek ára van
- valami jár, valamiért meg kell dolgozni
- ami jár, azért is megdolgozott valaki
JÓ, DE HOGYAN?
- Úgy, hogy érezze a bőrén!
- Ne osztogasd csak úgy a zsebpénzt a gyereknek!
- Ne akard a hiányzó időt és törődést anyagilag kompenzálni!
- Dolgozz ki egy rendszert, amely segít neki abban, hogy megértse az elvégzett munka értékét, és hogy ezért a pénzért mit lehet megvenni.
Nekem is kezdett elegem lenni abból, hogy minden boltban, minden bevásárlás alkalmával azt kellett hallgatnom, hogy: VEDD MEG ANYA! LÉGYSZI’- LÉGYSZI’!
Amikor Hajnalka lányom iskolás lett, eldöntöttem, hogy zsebpénzt a gyereknek ugyan nem adok, mert mindent szétszórt, és elszórt, de gyűjtök neki olyan formában, amelyet könnyen megérthet, és még tetszhet is neki.
ZSEBPÉNZ HELYETT…
- Vettem egy füzetet, amit elneveztem NYOMDÁS FÜZETNEK.
- A nyomdás füzetben (meglepő módon) nyomdákat (pecsétet) lehetett gyűjteni. Egy nyomda = 200 Ft.
- Megbeszéltük, hogy miért lehet nyomdát kapni: pirospontért, segítségért a teregetésben, kuktáskodásért süteménykészítés közben stb.
- A nyomdákat szabadon le lehet vásárolni, amikor elmegyünk a boltba.
VALAMIT AZÉRT ELSZÚRTAM
Nagyon büszke voltam az új zsebpénzt helyettesítő módszeremre. A „Vedd meg anya!” csak az összegyűjtött nyomdák erejéig tartott. Sajnos ezt a korai időszakban még nem szabályoztam le, így egy bevásárlókörút alkalmával a zsebpénz fillérre elfogyott. Minden boltban kellett venni valami apróságot. Amikor már csak 20 Ft maradt, Hajnika meglátott egy rágós autómatát. Eléggé frusztrált lettem, mert az ígéretemet – hogy bármit megvehet, hiszen az ő pénze – be kellett tartanom. Viszont láttam, hogy valamit változtatnom kell…
NEKEM EZ A MÓDSZER VÁLT BE
Erről a következő részben számolok be!
Ha nem akarsz lemaradni, kattints ide: ZSEBPÉNZ A GYEREKNEK
Kapcsolódó írások:
A kütyüfüggő csendes generáció
Ezek a mai fiatalok! – kritika-önkritika
Értéket a gyerekeinknek! Valami fontos hiányzik.
Végtelen házimunka! A kisgyerekes anyukák mindennapjai
A 80-as évek gyerekei – Nézd meg a videót!
Hogyan szervezzem meg a háztartást?
antikaotika
Szerző: antikaotika | márc 6, 2015 | ÉRTÉK
Értéket a gyerekeinknek! Valami fontos hiányzik.
Korábbi bejegyzésemben írtam a kütyüfüggő fiatalokról. Mielőtt szörnyülködni kezdünk az utánunk jövő generációkon, ne felejtsük, el, hogy amit látunk, arról valahol mindig a szülők és az aktuális társadalmi (t)rend a felelős. A világot és annak az elvárásait nem tudjuk megváltoztatni, a mi szerepünk az, hogy valós értéket nyújtsunk a gyerekeinknek. Sajnos gyakran találkozom azzal a jelenséggel, hogy a kisgyerekek között is az számít majdnem kizárólagos értéknek, hogy kinek milyen telefonja van.
Én (még) szerencsés helyzetben vagyok, mivel egy egyszerű észak-magyarországi kisvárosban élek, „keresztény gettóban”, vagyis a szomszéd családok is járnak valamilyen gyülekezetbe, és a gyerekeimet keresztény iskolába járatom. Nem az a célom, hogy szektás kis nyamvadékokat neveljek búra alatt, hanem működő alternatívát szándékozok kínálni az értékvesztett világgal szemben. Nyilván, a „keresztény” gyerekek sem tökéletesek, de látszik rajtuk, hogy kaptak valami pluszt, ami kezd kiveszni a társadalomból: a felnőttek tiszteletét, engedelmességet, segítőkészséget, a közösségben való gondolkodást.
Mi szülők a példamutatásunkkal tehetjük a legtöbbet a kis életre felkészítő hátizsákjukba. Rájöttem, hogy ez is kevés. Még mindig Mózes 5. könyvének 11. részénél jártam, amikor szíven ütött a következő rész:
Vegyétek azért a szívetekre és lelketekre ezeket az igéket, kössétek jelül a kezetekre, és legyenek fejdíszként a homlokotokon. Tanítsátok meg ezeket a fiaitoknak is, beszélj róluk, ha otthon vagy, és ha úton jársz, ha lefekszel, és ha felkelsz. Írd fel azokat házad ajtófélfáira és kapuidra, hogy hosszú ideig éljetek, és éljenek fiaitok is azon a földön, amelyről megesküdött az ÚR atyáitoknak, hogy nekik adja, amíg csak ég lesz a föld fölött. (V.Mózes 11:18-21.)
Ez azt jelenti, hogy nem csak példamutatásra és szeretetre van szükség, hanem az értékrendünkre meg is kell tanítani a gyerekeket. Reggel és este, étkezések közben, ha sétálunk, ha autókázunk, mindig.
Érhet az a vád, hogy nem engedem szegényeknek, hogy majd maguk döntsék el, hogy nekik mi az érték, mi alapján szeretnének élni. Én hagyom, csak fontosnak tartok egy olyan alapot lefektetni az életükbe, amihez tudnak majd viszonyítani, hogy legyen mihez ragaszkodni, vagy eltérni attól.
Nem akarom, hogy a média vagy a korszellem határozza meg az értékrendjüket. Nem szeretném, hogy egoista majmok legyenek, akik a másik embert csak önző vágyaik kiszolgálására használják. Sajnos ezt látom, és azt, hogy az érték nélküli fiatal generáció szüleinek sincs semmilyen értékrendje. Vagyis van: olyan, amiben az anyagiak határozzák meg az ember életét, ahol a legnagyobb dicsőség tévében szerepelni celebként, ahol könnyebb kapcsolatot váltani, mint küzdeni a meglévőért.
Most prédikálok, pedig semmi garancia nincs arra, hogy az én gyerekeim mintakamaszok és mintafelnőttek lesznek, mint ahogy én sem voltam az, de legalább van egy szilárd pont, amihez visszamehetek, és újraértelmezhetem az életemet.
Vajon meg tudjuk adni ezt nekik? Lesz mit elővenni a hátizsákjukból?
antikaotika
Hozzászólások mostanában