Szerző: antikaotika | ápr 4, 2015
Az internet hátrányai – a sekélyesek kora
Hogyan formálja át az internet az agyunkat?
Leülnél könyvet olvasni, de még mielőtt kinyitnád, eszedbe jut, hogy másfél órája nem csekkoltad az e-mailjeidet. Ha már ott vagy a laptop előtt, belenézel még a hírekbe, miközben csengetve érkezik a jelzés, hogy egyik ismerősöd lájkolta legutóbbi posztodat a Facebookon. Persze erre illik visszaküldeni legalább egy szmájlit, miközben az idővonaladon felbukkan a napi top vicces összeállítás, „ha csak egy klipet nézel meg, ez legyen” kommenttel. A YouTube videó mellett jobboldalt még további személyre szabott klipajánlatok tűnnek fel, legalább egybe muszáj belenézni. A hosszúra nyúlt körútnak a telefon SMS-jelzése vet véget, innen a navigálás az okostelefonra vált. A kiszemelt könyv ott hever a kanapén, reménytelenül, vesztesen. Előfordult már ilyen veled is?
„Az elmúlt néhány évben az a kellemetlen érzésem támadt, hogy valaki vagy valami megbabrálta az agyamat, átstrukturálta a neurális hálózatot, és átprogramozta a memóriát. Amennyire meg tudom állapítani, nem butulok, de az agyam változik. Már nem úgy gondolkodom, mint régen. Ezt leginkább akkor érzem, amikor olvasok. Valaha könnyedén el tudtam merülni egy könyvben vagy egy hosszabb cikkben. Elmémet magával ragadta a fordulatos elbeszélés vagy a jól felépített érvelés, és órákon át tudtam hosszas prózai szövegeket olvasni. Ez most már ritkán fordul elő. Manapság már egy-két oldal után kezd elkalandozni a figyelmem. Türelmetlen leszek, elveszítem a fonalat, és inkább valami más tennivaló után nézek. Úgy érzem, mindig erőszakosan kell a konok agyamat visszaráncigálni az olvasnivalóhoz. Az elmélyült olvasás, amely egykor oly természetes volt, kínlódássá változott” – írja Nicholas Carr Hogyan változtatja meg az internet az agyunkat? A sekélyesek kora című, most magyarul is megjelent könyvében. Az alapmű eredetileg 2010-ben íródott, de az akkori amerikai állapotok némi optimizmussal megfeleltethetők a 2015-ös hazai szokásoknak.
Amikor Carr rácsodálkozik a magán észlelt változásokra, sokunk tapasztalatát fogalmazza meg. Nem azt mondja, hogy ami a digitális környezetünk hatására történt, az rossz, csak annyit állít, hogy a változások sokkal mélyebben érintenek bennünket, mintsem gondoljuk. „Ki sem tudom számolni, hány órát vagy liter benzint spórolt meg már nekem az internet. Banki ügyeimet és beszerzéseimet is többnyire online intézem, böngésző segítségével fizetem ki a számláimat, jegyzem elő a találkozóimat, foglalom le a repülőjegyemet és a szállodai szobát, hosszabbítom meg a jogosítványomat. De még amikor éppen nem dolgozom, akkori is sokszor fürkészem a web adatrengetegét: e-maileket olvasok és írok, átfutom a főcímeket és a blogbejegyzéseket, követem, ahogy mások frissítik állapotukat a Facebookon, videókat nézek, zenét töltök le, vagy egész egyszerűen csak sodródom linkről linkre.”
Google-memória…
Az eredeti cikket ide kattintva olvashatod tovább: Az internet hátrányai – a sekélyesek kora
Forrás: hetek.hu
Érdemes elolvasni:
Ki kapcsolta ki az agyamat?
Kütyüfüggő csendes generáció
Szerző: antikaotika | márc 4, 2015 | ÉRTÉK
Ezek a mai fiatalok! -csóválhatnám a fejem látva, hogy minden tinédzser a telefonját nyomkodja, és a személyes kommunikációt egyre inkább a csetelés váltja fel. Azért nem ítélem el őket, mert tényleg nagyon jó a telefont nyomogatni, és a közösségi oldalakat böngészni, különösen, ha megvan a mindennapi lájkmennyiségünk. Rájöttem, hogy valamilyen szinten én is függő lettem. Tudatosan kezdem visszaszorítani a telefonozgatást, de ez nem egyszerű.
Nekem könnyebb, mert tudom, hogy volt élet az internet előtti világban is, nem is akármilyen! Amikor a kütyük helyett elkezdek valami értelmes tevékenység után nézni, imádkozni, bibliát olvasni, gyerekekkel játszani. Ilyenkor érzem, hogy élek, nemcsak egy szimuláció játék részese vagyok. Nem mellékesen: végre alszom! Ha leszámítjuk, hogy hányszor kelek a két kicsihez éjjelente, de azt már megszoktam. Azért sem nézem meg, hogy miért pittyeg a telefonom!
Szegény tinikkel mi lenne, ha egy nap arra ébrednének, hogy se teló, se tab, se internet, se mp3 lejátszó? Klinikákat kellene nyitni, hogy a függők tömegeit kikezeljék!
Bezzeg a mi időnkben, a mai fiatalok azt sem tudják, hogy milyen jól szórakoztunk akkoriban! Hohó: ’90-es évek: a videó-kölcsönzők virágkorában MUSZÁJ volt naponta két filmet megnézni, mert másnap vissza kellett vinni! Kivéve, ha illegálisan lemásoltuk, de igazából akkor is megnéztük. Este meg jött a film, vagy a Friderikusz-show, stb. Szóval, mi meg a tévét lestük.
Volt nekünk is kütyünk: a Tetris. Boldog-boldogtalan nyomkodta. Ez egy őrület volt a gimiben!
Nosztalgiázóknak:
’90-es évekről blog
’80-as évek pinterestes érdekességei.
Hiába papolunk, ha nekünk lettek volna olyan eszközeink, mint amilyeneket a mai fiatalok használnak, mi se lennénk különbek! Nem is vagyunk!
Milyenek a mai fiatalok ? Olvasd el a Kütyüfüggő csendes generáció cikket!
Szerző: antikaotika | febr 26, 2015 | OPTIMIZMUS
Kipróbált módszereim levertség ellen.
Na, most aztán van miért a levertségről írni! Már majdnem itt a tavasz! De még nincs itt, ezért szín-, vitamin- és fényhiányban szenvedünk. Nálunk három hete felváltva vagy egyszerre betegek a gyerekek! Keveset alszom, sokat eszek, soroljam, hogy miért vagyok gyakran levert és ideges? Nem akarom folytatni a panaszáradatot, mert ez a magyar lélek egyik „erőssége”: a panaszkodás, a másik pedig a széthúzás. Olvasd el a „Miért pesszimisták a magyarok” cikket! Tapasztaltam, hogy igenis tudunk összetartóak lenni, mégpedig ha közösen panaszkodunk, egymást überelve. Budapesten az arctalan tömegközlekedésben egyszer egy egész jó kis csapat verbuválódott össze a buszon, amikor a számomra természetes hangos beszédemmel beszámoltam az influenzás élményeimről. A körülöttem állók füleltek, és mivel a témában szinte mindenki érintett volt, már el is kezdődött a licit. Ki mennyire szenved, ki halt már bele a környezetükbe stb. Végül, elégedetten szálltunk le mind a buszról, mert vagy azért nyertünk, mert mi szenvedünk jobban, vagy azért, mert valaki nálunk is jobban szenved!
Nem mindig tudunk közösen szenvedni, van, hogy egyedül kell megoldani a levertség elleni küzdelmünket.
Mit nem tanácsolok levertség ellen?
- Nem hiszek a „gyújts egy illatgyertyát” megoldásban. Valakinek már bejött?
- Ne hívj fel csak azért valakit,hogy nyavalyogj! Mindenki kerüli az energiavámpirokat! Kivéve, ha a kölcsönös panaszkodásból próbáltok „erőt meríteni”. Az ilyen kapcsolatokat betegesnek tartom. Próbáld csak ki, hogy hogy reagál a „panaszcimbid”, ha jó dolgokat próbálsz vele megosztani! Disz iz THE END af ö bjutiful frendsip.
- Ne sajnáld magad!
- Ne nyisd ki a hűtőt!
Nekem mi vált be levertség ellen?
Mondhatnám, hogy imádkoztam, és minden jó lett hirtelen, de hazudnék. Imádkozni viszont kell, mert először vetünk, és később aratunk. Hálát kell adni mindenért, akkor is, ha nem érzed, mert majd érezni fogod.
- A negatív gondolatok és az önsajnálat madárként röpködnek a fejed körül, erről nem tehetsz. Arról viszont igen, ha fészket raknak a fejedben. Tudatosan kell ellenállni a rossz gondolatoknak, amit úgy a legegyszerűbb elérni, ha jó dolgokon gondolkodunk:
TOVÁBBÁ ATYÁMFIAI, CSAK AMI IGAZ, CSAK AMI TISZTESSÉGES, AMI IGAZSÁGOS, AMI TISZTA, AMI SZERETETREMÉLTÓ, AMI JÓHÍRŰ, CSAK AMI ERÉNY ÉS DICSÉRETRE MÉLTÓ, AZOKRÓL GONDOLKODJATOK. AMINT TANULTÁTOK, EL IS FOGADTÁTOK, HALLOTTÁTOK ÉS LÁTTÁTOK TŐLEM, ÚGY CSELEKEDJETEK, ÉS A BÉKESSÉG ISTENE VELETEK LESZ. (Újszövetség – Filippi 4:9)
- Biztos történtek már veled jó dolgok, amiket ilyenkor nehéz felidézni. Én kis korom óta tudatosan élem meg a jelent, és ha valami boldogsággal tölt el, azt gondolatban „lefényképezem” , és lementem a szívembe, majd előhívom vészidőkben, amiből nekem bőven kijutott (aki ismer, tudja). A legkorábbi ilyen „boldogság-fényképem” a bogácsi strandon készült, ahová a kisdobos táborral mentünk. Ültem a parton vizesen, és faltam a jó kis tejfölös lángost, akkor én nagyon-nagyon boldog voltam. Ha rossz kedvem van ez eszembe szokott jutni, és megpróbálom átélni, hogy mit éreztem. Lehet, hogy ez sovány vigasz szerelmi bánatra, de ez is bizonyítja, hogy nem kell szerelmesnek lenni ahhoz, hogy boldogok legyünk. A másik emlék, amikor egy idegen megsimogatta a fejem, vagy egy kedves szó egy számomra nagyra becsült embertől. Ezért sose értékeld le a kedves szavaid és érintéseid jelentőségét. Nem tudhatod, hogy ez másnak milyen sokat jelenthet ebben a szeretetlen világban.
- Ma attól lett jó kedvem, hogy megnéztem az első e-mailjeimet, amiket kaptam, és jé, pont a férjemmel leveleztünk, amikor még semmi nem volt közöttünk. Újra átéltem a megismerkedésünk történetét. Nem birtam ki, hogy ne irjak neki valami szépet, amire ő is hasonlóan reagált. Biztos neked is van valaki, akitől őrzöl valami szép emléket, ezt vedd elő, és ha lehetséges, akkor fejezd ki felé a szeretetedet. Ha nincs ilyen, akkor csak simán mondj valami szépet valakinek, érintsd meg. Ha pedig ez sem megy, mosolyogj valakire nyilt szivvel, akkor is, ha fáj. Ehhez lehet, hogy ki kell menned négy fal közül!
- Igen, levertség ellen jó orvosság, ha kimész a négy fal közül. Mindjárt itt a tavasz! Je-e-e! Kerékpározz valahová. Ha nagyon fájt a szívem, mindig kimentem a határba, ott kiöntöttem azt Isten előtt, és addig mentem, amíg jobb nem lett, visszafelé pedig énekeltem neki. Volt, hogy nem éreztem magam jobban, de TUDTAM, hogy jobb lesz. Titokban még most is úgy képzelem, hogy Isten a városhatárban lakik…
- Ami levertség még bevált, az az, hogy megvárom a másnapot, ilyenkor igyekszem keveset beszélgetni az emberekkel (jobb ez igy mindenkinek), és minél előbb lefeküdni, hogy elmúljon a szörnyű nap.
- Jó odabújni valakihez, ami nem egyenlő azzal, hogy rácsimpaszkodom. Vagy kutyát ölelgetni, macskát dédelgetni, kisgyereket csókolgatni, csak ne bőgjön!
A gyereksírós, nemalvós hétköznapok (+hétvégék), és a sivár életszakaszok néha elfeledtetik az emberrel, hogy milyen csodálatos is az élet, hogy mennyi ajándékot kaptunk, és ha értek is veszteségek, lehet tanulni, nem feladni, felállni, továbbmenni, küzdeni a levertség ellen, és igen: VÁR A BOLDOGSÁG, CSAK HINNI KELL BENNE!
Virtuális ölelést kapsz most tőlem! Ez nagy szó!
antikaotika
Szerző: antikaotika | jan 12, 2015 | MOTIVÁCIÓ, REND-RENDETLENSÉG
Kedves Fügedi Beca újra lecsapta azt a labdát, amelyet fel sem dobtam, de nem bánom. Legalább nem hülyülünk el teljesen kisbabáink mellett. Minden felkiáltójelnél rá gondolok (hogy ki kell törölni, ha a használata nem indokolt)!!! Én ma behódolok tudásának, és újradefiniálok, definiálok, definiálok. Íme az üzenete:
„Definiáljunk, definiáljunk, definiáljunk!”
„Középiskolás földrajztanárnőm (tanárnőnk!) egyik kedvenc számonkérési elemének fontosságát sokáig nem értettem.
Ma definiálási kényszerem miatt még a legjobb barátaim és harcostársaim is kattantnak tartanak. A definiálás számomra a dolgok pontos meghatározása azért olyan fontos, mert ez ad lehetőséget arra, hogy elkülönítsünk egymástól különböző értékeket, célokat, folyamatokat, melynek eredményeképpen az átfogó, nagy maszlagból ki tudjuk emelni a számunkra fontos elemeket. (Aki nem hiszi, gondolja át a tudományos gondolkodás fejlődését, vagyis, azt, hogy hogyan alakultak ki a filozófiából szépen lassan a különböző tudományágak.) Ezzel a tudatosság szintjét emelve vagyunk képesek
Most a feltételek, motivációk, eszközök és célok közötti különbséget szeretném fókuszba helyezni.
A feltételek azok állapotok, amelyekből kiindulva szeretnénk elérni a céljainkat. Az eszközök azok az erőforrások, melyeket segítenek bennünket a célunk elérésében. A cél az az állapot, amelyet el szeretnénk érni. A motiváció az a belső vagy külső késztetés, ami miatt képesek vagyunk a meglévő erőforrásainkat a cél elérése érdekében összpontosítani.
Van még egy dolog, ami fontos: az állapotok ok-okozati viszonyának megállapítása. Mi volt előbb, a tyúk, vagy a tojás? Azért eszünk, hogy éljünk, vagy azért élünk, hogy eszünk?
Ilyenkor szokta mondani gyerekem: „Jaj, anya, ezt már tudom!” (Én is ezt mondtam apámnak, amikor a matekot magyarázta.) Én ilyenkor visszakérdezek: „Akkor miért nem így csinálod?”
Ennél fogva tehát: az alvás nem motiváció. Az alvás egy fontos feltétel megteremtésének eszköze (ez a kipihentség), vagy ha úgy tetszik, egy a cél elérését negatívan befolyásoló kiinduló állapot megszüntetése (a kimerültségé). Az időzítő használata pedig szintén eszköz, hiszen a kívánt állapot elérését segíti.
Ma is adós maradok azzal, milyen a „jó” rend az én olvasatomban. Mert előtte szeretném, ha végiggondolnád:
Mi motivál a rendre? Mármint arra, hogy rendet rakj. És mi motivál arra, hogy rendben élj?”
Oké, akkor leegyszerűsítem a tudományos értekezést (ha jól értem):
- ALAPÁLLAPOT: rendetlenség
- OK: többféle lehet (a Pszichológus válaszol rovatban –még nincs olyan) + kialvatlanság
- KÖVETKEZMÉNY: növekvő káosz
- CÉL: kipihentség, rend
- ESZKÖZÖK: alvás, sport helyett: időzítő
- MOTIVÁCIÓ: belső igény vagy külső elvárás
Ezek alapján: MI MOTIVÁL A RENDRE? – Ki tud erre pontos választ adni?
Nekem hatalmas igényem van a rendre, mégis kell egy eszköz, ami motivál, vagy az eszköz már nem is motiválhat?
Kedves Szociológus!
Ha ezekre tudsz válaszolni, akkor kijavítom az összes bejegyzésem címét. Persze ehhez a saját kérdéseidre is válaszolnod kell! J
Egy kis idézet búcsúzóul:
"Eddig a földön minden rendetlenség abból származott, hogy egyesek rendet akartak
teremteni, minden piszok abból származott, hogy egyesek söprögettek is.
Értsétek meg, az igazi átok ezen a világon a szervezkedés, az igazi boldogság
pedig a szervezetlenség, a véletlen, a szeszély." (Kosztolányi Dezső)
Szerző: antikaotika | dec 27, 2014 | HATÉKONYSÁG, HUMOR, MOTIVÁCIÓ, REND-RENDETLENSÉG
MI MOTIVÁLHAT A RENDRE? 1.
AZ ALVÁS
Már beszéltem arról, hogy rutin hiányában a holtpontról csak a megfelelő motivációs szint elérésével tudunk kitörni. A rutin fantasztikus lehet a „rendes” emberek életében. Mindig csodáltam azokat, akiknél minden nap tökéletes forgatókönyv alapján zajlik: mindennek megvan a helye és ideje. Ebben én is hiszek, de képtelen vagyok arra, hogy mindig ugyanazt csináljam. Természetesen kellenek fix pontok: gyerekek indítása iskolába, óvodába, ebéd és az alvás erőltetése ebéd után (nagyon keveset alszom), esti fekvés. Azt hiszem az én esetemben ennyi. Az a baj, hogy mindent egyszerre akarok csinálni, millió dolgot felfedezni, elolvasni, megtanulni. A maximalizmust félretettem, mivel rájöttem, hogy soha nem leszek egyszerre tökéletes keresztény, pedáns háziasszony, önfeláldozó anya, karrierista nő stb. Az a baj, hogy a három dimenzió és az idő fogságában élek, mint minden embertársam itt a Földön. Arról nem is beszélve, hogy ha az egyik napom mintaszerűen zajlik, akkor következő nap már borítékoltan nem lesz erőm szinte semmire. De mivel akkor is várnak rám a feladatok és a felfedezésre váró világ a síró gyerekekkel, ezért kénytelen vagyok összeszedni magam.
A HAJNALI ÓRÁK CSODÁJA
Régen nagy büntetés volt a koránkelés, most pedig közel a negyvenhez, rájöttem, hogy nagyon jó felébredni a többiek előtt. Ezt a férjemtől tanultam, aki nagyon sokat dolgozik, de minden hétköznap felkel hajnal 5-kor, és miután behozza nekem a kávét(!), megy bibliát olvasni és imádkozni. Ilyenkor én is ébredek, és elkezdek felkészülni a napra. Az egyik forgatókönyv szerint hangos bibliát hallgatok, és játszok a telefonomon, a másik szerint csak játszom és visszaalszom. Van, amikor imádkozok egy csomót, és attól feltöltődöm, vagy bibliát olvasok, és visszaalszom! J Az első viszont, hogy megtervezem a napomat, mindig más rendszer alapján! Ebben már nagyon profi vagyok elméleti szinten: időbeosztás, feladatok rangsorolása, undok béka evés stb. Ezekről majd később írok. Mind működik, csak megunom előbb utóbb valamennyit.
A BAJ CSAK AKKOR VAN…
… ha felébrednek a gyerekek, és nem hagynak gondolkozni, illetve, ha aznap összeomlik az aktuális rendszerem. Legyőz a káosz, és a minimális tennivaló is megmászhatatlan hegynek tűnik. A feladatok elborítanak, és képtelen vagyok eldönteni, hogy mi a következő lépés. A legrosszabb, hogy tudom, hogy ez másnak magától értetődő, nekem pedig összekuszálódnak a vezetékek a fejemben. Ilyenkor nem adom meg magam, bár a depresszió is megjelenik a tehetetlenségérzés miatt. Tudom, hogy ez átmeneti állapot, és az elmebajhoz közelít, de max. egy nap alatt legyőzöm.
DEPI HELYETT MOTIVÁCIÓ
Muszáj kitörni ebből az állapotból! Az önsajnálat visszataszító luxus. Helyette a következő dolgokat alkalmazom:
1. ALVÁS
Sajnos nekem ezt erőltetni kell. Nem foghatom a kisbabára sem. Állandóan pörög az agyam, egyszerűen nem tudom kikapcsolni. Talán, ha a telefonomon játszok, az kikapcsol, de akkor meg nem tudok aludni. Ördögi kör.
- Érdemes lemérni, hogy mennyi időt töltünk alvással. Én megdöbbentem, hogy kevesebb, mint hét órát alszom naponta. Nem csoda, ha kikészülök hétvégére, amikor együtt lesz végre a család.
- Aki megteheti, ebéd után dőljön le szunyókálni. Teli hassal ez könnyebb, mivel a vér a gyomorba megy. 15 perc alvás is csodákat tehet az emberrel. Kütyüket félre (telefon, laptop stb.), félhomály, csend. Anyám ilyenkor el szokta vinni egy körre a kisbabámat babakocsival.
- Ha a csend nem elég, akkor hallgass lágy zenét, vagy hangoskönyvet. Színházi közvetítést nem javaslok, mert előbb-utóbb valaki felordít. Csernus Imre kellemes orgánumára a legkellemesebb az alvás. Természetesen később visszahallgatom újra. J
- Ha bibliát akarsz olvasni, biztos „ráülnek a démonok” a szemedre. Máris alszol. Pedig az a legjobb könyv.
- Ne felejtsd el értesíteni az ismerőseidet, családtagjaidat, hogy a szent pihenő idő alatt ne merjenek zavarni. Én dél és kettő közé helyeztem el a 15 perces alvásidőt. Tehát dél és kettő között senki sem zavarhat! Csak hónapok kérdése, és ha elég gyakran hangoztatod, tiszteletben fogják tartani. Dél körül egyébként sem illik senkihez sem kéretlenül beállítani.
- A biztonság kedvéért erre az időszakra légy elérhetetlen mobilon is. Csak ne felejtsd visszakapcsolni. Szerencsére a telefonomon van „Ne zavarjanak” beállítás, amit a fenti időpontra beállítottam be, és csak a férjem tud elérni, de ő sem szokott akkor hívni.
- Aki dolgozik, az is ragaszkodhat a fél órás pihihez munka után. Ahogy én is tettem. Addig se kaja, se duma: mindenki hagyjon békén! A férjeket sem szabad nyaggatni, amikor hazaérnek. Először hadd egyenek, és pihenjenek egy kicsit.
- Az én mottóm: „Semmi körülmények között ne zavarjatok! Ha ég a ház, majd kiugrom az ablakon, ha meghal valaki, temessétek el nélkülem! Csak hagyjatok egy kicsit békén!”
Nem mellesleg a hosszan tartó alváshiány bizonyos agysejtek 25 százalékának elhalásához vezethet. Olvass erről itt.
Ha kialudtad magad, küldöm a MI MOTIVÁL A RENDRE? 2. részét. Addig is várom hozzászólásodat.
Jó alvást!
antikaotika
Ha nem akarsz lemaradni, KATTINTS IDE!
Hozzászólások mostanában